Szállni a fellegekben - avagy a Volkswagen Bogár kalandos útja

 Kedves Olvasók!

Örömmel köszöntöm önöket ismét vagy újonnan a 33. Grácia Roxfort tanévben! Új olvasóinknak hadd mutatkozzak be, Diana Whitethorn vagyok s én fogom szerkeszteni tavalyhoz hasonlóan a bűnügyi rovatot. Tőlem szereznek majd tudomást arról, hogy mi történik a varázs-, illetve mugli világban, ahol semmi sem az, aminek látszik! Hacsak nem hallanak innen-onnan pletykákat furcsa esetekről...ezesetben szívesen várom az információt a szerkesztőségi szobában. Rólam azonban elég ennyit, sokkal izgalmasabb a hír, melyet ma hoztam önöknek.

Akár hiszik, akár nem, a varázsvilág ismét közel került a lelepleződéshez! Igazán figyelhetnének munkájukra egy kicsit ott a Minisztériumban...viccet félretéve, jelentések érkeztek mugliktól, hogy egy autót láttak az égen - ami repült. Ismerjük milyenek a muglik, látnak egy furcsa dolgot és máris kattintgatni kezdik a kamerájukat, jelen esetben ugyanez történt. Nem kis kárt okoztak ezzel a mágusoknak, azonban akaratlanul hasznot is, hiszen a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály emberei, akik kézbe vették az ügyet, könnyen beazonosíthatták, hogy egy Volkswagen Bogárról van szó.

Jobb ötlet híján elkezdték lapozgatni a mugli újságokat, melyek címoldalain a következő szalagcímek tündököltek, csak hogy a legtalálóbbakat említsem: "Lehullt a hó, elrepült az autó", "Nem április elsejei tréfa: A Pilis felett zúgott el egy Volkswagen Bogár", "Itt vannak autóval a földönkívüliek, jön a világvége". Az utolsón embereink jót mosolyogtak, pedig számukra ez tényleg a világ végét jelentheti. Időt nem veszítve az egyetlen nyom, a Pilis felé vették az irányt, ahol az első faluba érve szinte kérdezgetés nélkül megtudták, hogy az elszabadult autó itt járt, ugyanis az emberek összecsődülve mutogattak az égre. Kis tülekedés után eljutottak a falu szélén álló házhoz, melyben egy öregember élt, aki látta az elrepülő Volkswagent. Embereink megkérték, hogy írja le pontosan, mit látott. Kicsit vonakodott, mivel már elege volt a kérdésekből, ám néhány pohárka vidítóvíz után készségesen válaszolgatott.

- Arra, ott - mutatott az égen déli irányba. - Egy kis kék autó. Egyszerűen csak...elrepült. Tudom, biztos azt gondolják, megőrültem, az előző újságírók is azt gondolták, maguk is olyanok, nem? - morfondírozott tévesen, ám embereink nem buktatták le magukat, így csak szelíden bólogattak. - De nem hazudok! Én láttam, amit láttam! Repülő autó volt! Még a libák is megzavarodtak a zajt hallva - mutatott ki a kertbe, ahol a libák gágogva járkáltak. Múltkor is megzavarodtak, mikor márciusban hó esett, nem szeretik a havat. Ilyenek ezek az állatok, megérzik a természetellenest. Márpedig ez minden volt, csak nem természetes! Itt vannak a földönkívüliek, az ufók és a laposföldhívők, hogy megrontsák a világunkat! Elterjesztik fura nézeteiket, aztán....

Hogy mi lett az öregember elméletének vége, sajnos nem tudtuk meg, mert embereink úgy gondolták, eleget hallottak. Rövid taktikai megbeszélés után úgy döntöttek, két csapatot indítanak útnak, természetesen a fellegekben. Egyik csapat a legújabb seprűmodellen készült a repülésre, míg a másik egy csapat - rezervátumtól kölcsönkért - thesztrálon szállt a felhők fölé. Habár magukat és járműveiket láthatatlanná tették, a Volkswagen Bogár vezetője közel sem volt olyan felkészült, mint ők. Így nem is volt kihívás megtalálni, amikor az égen körözve hangosan pufogott és a benne ülő két fiatal szórakozásképpen tűzijátékokat varázsolt ki az ablakából. Embereink próbáltak közel kerülni hozzájuk, és hogy kommunikáljanak velük, felfedték magukat, ám amint a fiatalok észrevették a seprűlovas és thesztrállovas csapatot, nagyobb sebességre kapcsoltak. Kezdetét vette az égi üldözés. Sok-sok kilométeren át hol egyik, hol másik csapat tett szert előnyre, és bár a thesztrál szárnya egyízben betörte a kocsi hátsó ablakát, nem tudták se megállítani, se jobb belátásra bírni a fiatalokat. Eddig kerülni próbálták az erőszakot, azonban most nekiálltak átkokat lövöldözni, mire az egyik eltalálta az autó műszerfalát. Ennek következtében az autó zuhanórepülésbe kezdett, és egy hangos csobbanással egy elhagyatott környéken fekvő tóba megérkezett. A két fiatal fénysebességnél gyorsabban úszott ki a partra és tűntek el csuromvizesen a környéken. S mit tettek a Minisztérium emberei? Akárhogy keresték a feneketlen tóban az autót, mintha az elnyelte volna. Nem használt se az Invito, se a Wingardium Leviosa, az égvilágon semmi. Mivel a tavat lecsapolni nem akarták - jobb is, hiszen ki tudja, mit találtak volna ott - jobb ötletük nem lévén otthagyták s inkább igyekeztek helyreállítani a rendet. Amneziátorok segítségével az érintett személyek emlékezetét törölték, az újságok tartalmát módosították, s nemsokára minden visszatért a megszokott körforgásba. Még az öregember is nyugodtan etette a libáit.

De mi történt ezután? - teszi fel a kérdést a figyelmes olvasó, bár, ha igazán olyan figyelmes, mint mondja, akár magától is rájöhet. A feneketlen tó, ahol a Volkswagen Bogár új otthonra talált, nem más, mint a Grácia Roxfort híres-neves Fekete Tava, mely az autón kívül sok-sok kincset (vagy ki minek nevezné) rejt. Nagy Grácia Horgászverseny, így már ismerősen hangzik? Akik figyelemmel követték az eseményeket, már tudják is, mi lett a Volkswagen Bogár további sorsa: Jane Black lett gazdagabb egy aranyhallal!

Kedves Olvasók! Ezzel be is fejezem mára a cikkem, remélem élvezték a kalandos utazást s találkozzunk a következő számban!

További varázslatos napot kívánok!

Írta: Diana Whitethorn, Solaris