Öröm a filmvásznon

Kedves Olvasók!

Ezentúl én fogom szerkeszteni Kitana helyett a filmes rovatot, mert ő újabb, más kihívásokra vágyott, én meg nagyon szeretem a mozgóképeket. Az idei tanévben is filmes listákat olvashattok, az elsőben az öröm ezer arcát igyekeztem megfogni. Egyre hosszabb ideig van sötétség, a hőmérséklet is esik, így remélhetőleg találtok majd az ajánlóban olyan alkotásokat, amik felvidítanak benneteket. Olyan filmeket gyűjtöttem össze, amelyeknek vagy a története vagy a szereplők pozitív életszemlélete okoz a nézőknek örömet.

Mamma Mia! (2008)

A történetet szinte mindenki ismeri: Sophie (Amanda Seyfried), egy görög szigeten élő lány az esküvőjére készül, és egyetlen kívánsága, hogy az édesapja kísérje az oltárhoz. Azonban van egy kis bökkenő: édesanyja (Meryl Streep) naplójából kiderül, hogy 3 férfi (Pierce Brosnan, Stellan Skarsgård, Colin Firth) is szóba jöhet, akiket meg is hív a nagy napra. Naivan azt gondolja, hogy ha majd találkozik velük, tudni fogja, hogy melyikük az édesapja. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a 3 jelölt a szigetre lép, és mikor máskor tetőzne, ha nem az esküvő idején.

Igazi nyári történettel van dolgunk, vicces, szerethető karakterekkel és minduntalan felcsendülő ABBA-dalokkal. Kell ennél több?

Készült belőle második rész is, azonban sajnos sokkal feledhetőbb lett.

Szerelemre hangszerelve (Begin Again, 2013)

Dan (Mark Ruffalo) zenei producer már régen túl van sikerei csúcsán. A házassága tönkrement, alkoholista, a munkáját elveszítette. Egyik este betér egy klubba, ahol amatőr zenészek lépnek fel. Itt hallja meg Greta (Keira Knightley) egyik dalát, és azonnal együtt akar dolgozni a lánnyal.

John Carneynak, az Egyszer című film direktorának legújabb rendezése a való életből merít. A Szerelemre hangszerelve (Begin Again) sokáig a Can a Song Save Your Life? címen futott, ami sokatmondóbb. Műfaja nehezen meghatározható, nem egyértelműen romantikus film, inkább a gyógyulásról, a magunkra találásról, a megbékélésről és az elfogadásról szól. Nincs bonyolult, sok szálon futó cselekménye, végig a két főszereplő van a középpontban, és a történet során melléjük csapódnak mások.

Holt költők társasága (Dead Poets Society, 1989)

Az igazi ódon és nem utolsósorban konzervatív bentlakásos fiúiskolába új irodalomtanár érkezik: John Keating (Robin Williams) nem titkolt célja a költészet hatalmának megismertetése a diákokkal, és egyfajta szabadszellemként újra megidéztetni velük a carpe diem életérzést. A begyepesedett tanulmányszerzők gondolatainak bebiflázása helyett önálló gondolkodásra tanítja őket.

Peter Weir magával ragadó filmje az egyik legszebb alkotás a költészet és az eszmék hatalmáról, nem utolsósorban a pedagógusi felelősségéről. Aki valaha is látta, sosem fogja elfelejteni az iskolateremben a padok tetején álló diákokat, akik tanárjuk előtt tisztelegnek: „Kapitány, kapitányom!”. Nem mellesleg, ezt a filmet sokan Williams egyik, ha nem a legjobb filmjének tartják.

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty, 2013)

„Ismerd meg a világot! Szállj szembe a veszéllyel! Döntsd le a falakat! Közeledj, keresd a másikat! Ez az ÉLET, a Life értelme.” – így kap hangsúlyos szerepet a Life magazin mottója, melyet többször ötletesen és hangsúlyosan beépítettek a készítők a filmbe.

Filmünk főhőse (Ben Stiller – Apádra ütök) átlagember. Mikor munkahelyén, a Life magazinnál a vezetőség az online megjelenés mellett dönt, egy méltó utolsó számmal akarnak elbúcsúzni tőle. A címlapra szánt kép negatívjának azonban nyoma vész. Walterra vár a feladat, hogy kimozduljon jól bejáratott, unalmas élete színfalai közül, és megtalálja a képet készítő fotóst, Sean O’Connellt (Sean Penn). Ráadásul még egy nő (Kristen Wiig) is képbe kerül, akit szeretne elhívni randira, de nincs hozzá mersze.

Walter jellemfejlődése előnyére válik, megtanul kiállni magáért, el tudja hagyni a biztonsági zónáját, bár ehhez kell neki egy kis kezdő lökés. Könnyen tudunk vele azonosulni, hiszen olyan tulajdonságokat jelenít meg, melyek valamennyiünkben megvannak. Mindenki szeret álmodozni, sokunk a munkahelyén sem találja a helyét, mellőzöttnek is éreztük már magunkat. Arra is gondoltunk már néhányszor, hogy esetleg elpocsékoljuk az életünket, és hogy többre vagyunk hivatottak. A film teljes egészében életigenlő, depressziósoknak kimondottan ajánlott. Ha nem várjuk el, hogy megváltsa a (filmes) világot, kedveljük Ben Stillert, szeretnénk jól érezni magunkat, akkor mindenképpen nézzük meg.

Az emlékek őre (The Giver, 2010)

A 12 éves Jonas (Brenton Thwaites) olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok (Alexander Skarsgård, Katie Holmes) életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa (Meryl Streep a főnök) vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember (Jeff Bridges) felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Ismét egy könyvadaptációval van dolgunk, méghozzá egy egész jól sikerülttel. Azért választottam a listára, mert a történetet nézve (esetleg olvasva) rádöbbenünk, hogy mennyivel jobb és szebb az az élet, amit most élünk, mint az, ami ebben az elszigetelt városban van. Meg kell tanulnunk értékelni azt, ami számunkra megadatik, még ha közben nem is kerülhetjük el a rosszat. De legalább a mi választásunk, hogy mennyit élünk meg belőle, és nem mások döntenek afelett, hogy milyen legyen.

Eddie, a sas (Eddie the Eagle, 2016)

Eddie Edwards (Taron Egerton-Kingsman) már kisfiúként arról ábrándozik, hogy olimpikon lesz. Ettől az sem tántorítja el, hogy rossz a lába, így az orvosok mindennemű sportolástól eltiltották, és évekig olyan gépet kell hordania, mint Forrest Gumpnak.

Mikor síelőként végre esélye van bekerülni a brit olimpiai csapatba, a vezetőség végül úgy dönt, nem válogatja be a kétballábas srácot. Eddie-t azonban ez nem tántorítja el: sportágat változtat, átnyargal a síugrásra. Azonban ha szeretne az 1988-as Calgary téli olimpián indulni, sietnie kell, hogy megtanulja az alapokat és megugorja a brit olimpiai bizottság által előírt kvalifikációs szintet. A helyzete kilátástalan, hiszen még edzője, illetve rendes felszerelése sincs, sőt a családi kasszából finanszíroz mindent. Egy véletlennek köszönhetően megismerkedik Bronson Pearyvel (Hugh Jackman), egy korábbi amerikai síugró nagyágyúval, akit néhány évtizeddel korábban alkoholizmusa és szoknyapecér viselkedése miatt végül eltanácsoltak a nemzeti olimpiai csapatból.

A Michael Edwards memoárján alapuló film egy példátlan kitartás izgalmas krónikája. Az Eddie, a sas sokkal több egy életrajzi műnél, a szerethető főhősnek és a nagyon jó mellékszereplőknek, illetve a hangulatosan megidézett 80-as éveknek köszönhetően könnyen magával ragadja a nézőt, aki már-már körömrágva, lélegzetét visszafojtva szurkol, hogy a hős eljusson az olimpiára, és egy-egy ugrás után épségben érjen földet.

Amelie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poilain, 2001)

Amélie (Audrey Tautou) zárkózott, fiatal pincérnő a párizsi Montmartre környékén, aki gyerekkora óta a saját fantáziavilágában érzi a legjobban magát. Visszafogott élete 1997-ben örökre megváltozik, méghozzá azon a napon, amikor a világ elveszíti Diana hercegnőt: ő véletlenül rábukkan a lakásában egy több évtizeddel ezelőtt elrejtett dobozra, amiben egy valamikori kisfiú emlékei vannak. Ez a dobozka arra készteti a lányt, hogy innentől láthatatlan tündérként avatkozzon bele ismerősei életébe, apró javításokat eszközölve az addigi életvitelükön.

Jean-Pierre Jeunet rendezése egy pozitív és kedves világot tár elénk, szimpatikusak a mellékszereplői, és életközeliek a történései. Ahogy a filmbeli szereplőknek lépésről-lépésre egyre több életkedvük lesz a lány révén, ugyanilyen jó hatással van ránk, nézőkre is a film. Kötelező darab, nem csak egyszer…

Hajrá, boldogság! (Happy-Go-Lucky, 2008)

Poppyt (Sally Hawkins) nem érdeklik a szürke hétköznapok, élvezi az életet: szeret táncolni és utazgatni. Amikor ellopják a biciklijét, úgy dönt, itt az idő, hogy megtanuljon vezetni. A sors egy ingerlékeny oktatóval hozza össze. Scott (Eddie Marsan) mindenbe beleköt, ám Poppyt nem lehet zavarba hozni. Sőt, ő szembesíti a fickót a rossz szokásaival. Úgy tűnik, Poppy mindenkiben képes meglátni a jót – függetlenül attól, hogy egy rosszcsont csemetét kell jobb belátásra bírni az iskolában, ahol tanít, vagy egy veszélyesnek tűnő hajléktalannal kell szóba elegyednie az éjszaka közepén. És Poppynak gyakorta bejönnek a megérzései, hisz az iskola szociális munkásától, Timtől (Samuel Roukin) megtudja, hogy a rossz magaviseletű srácot a szülei bántalmazzák otthon, a hajléktalan pedig valójában a légynek se tud ártani.

Mike Leigh filmje azt vizsgálja, hogy a naiv életszemlélet jóérzésből fakad-e vagy szellemi kiegyensúlyozatlanság eredménye, egy adag önveszélyes felelőtlenséggel társulva. Poppy esetében egyértelmű, egyszerűen nem engedi, hogy bármi is beárnyékolja az életét. Úgy gondolja, az élet nem habostorta, de azzá tehetjük. Sokan Amelie angol  megfelelőjeként tekintenek Poppyra.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

Légy részese a harcnak és segíts legyőzni az ellenségeket!

 Kedves Olvasók!

Rovatomban több témánkba illő társasjátékot és kártyajátékot szeretnék veletek megismertetni,

valamint a tanév vége felé egy kis meglepetéssel is készülök. 

Örömömre szolgál, hogy bemutathatom a számomra legkedvesebb Harry Potter társásjátékot, a Roxforti Csatát.

Ebben a kooperatív játékban Harry, Ron, Hermione és Neville helyébe lépve tudtok szembe szállni a veszéllyel. A gonoszok támadnak, helyszíneket próbálnak elfoglalni és így szeretnének győzedelmeskedni a varázsvilág felett. A társasjáték hét részből áll, én a hét tanévhez tudnám őket kötni. Ahogy haladunk előre, egyre nehezebbek lesznek a kalandok és ha sikerrel járunk, akkor legyőzhetjük Tudjukkit.

A játék célja, hogy együtt, csapatként legyőzzük az összes gonoszt, mielőtt ők átvennék az uralmat a helyszínek felett. Csak így tudjuk biztosítani szeretett Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolánk biztonságát.

Ez a lebilincselő társasjáték remekül összetett és kidolgozott, a szabályzata érthető. A játékidő több órát is igényelhet. (Mi volt, hogy 4-5 órát is eltöltöttünk vele.) Negatívumnak talán csak azt tudnám felhozni, hogy maximum négy emberrel játszható. Ha a baráti kör ennél nagyobb, sajnos nem ez lesz a nektek való.

Kiemelném a könyvekhez és filmekhez való hűségét is a játéknak. A tanéveknek megfelelően találkozunk a segédkártyákon karakterekkel, varázslatokkal és tárgyakkal, amik nagy segítségünkre lesznek a harcok folyamán.

Most egy kicsit a játékmenetről

Miután kipakoltuk a doboz tartalmát és mindenki választott magának egy karaktert, elhelyezzük a saját játékostáblánk felett. Minden karakternek van tíz névre szóló kártyája, ami máris a játékos kezébe kerül. Először csak az 1. kisdoboz (1. tanév) kártyákat helyezzük el a megfelelő helyekre. 2 helyszínünk van az első évben:  az Abszol út és az Edevis Tükre, ezeket próbálják a gonoszok az irányításuk alá vonni. Vannak Sötét Varázslat kártyák, amiknek a hatását mi szenvedjük el és vannak Gonosz kártyák, amik szintén hatással rendelkeznek. És ott vannak a Roxfort kártyák, amik nekünk segítenek. 

Vannak jelölők a játékban: támadás, egészség, befolyás és gonosz irányítás. A támadás a Gonosz(ok) legyőzésére szolgál, az egészség a mi életünket jelöli a játékostáblánkon, a befolyásért vehetünk Roxfort kártyákat és a gonosz irányítás jelölő, ami a helyszínre kerül fel, ha úgy adódik.

A játékosok köre négy lépésből áll:

- 1. lépés: Sötét Varázslatok kártya hatásának kijátszása.

- 2. lépés: Gonosz(ok) kártya képességeinek érvényesítése.

- 3. lépés: Roxfort kártyáink kijátszása és a rajtuk szereplő akciók végrehajtása.

- 4. lépés: Kör vége. Gonosz irányítás jelölő felhelyezése, Gonosz legyőzése, Roxfort kártyák vásárlása, fel nem használt jelölők vissza dobása a halomba.

Miután sikerül legyőzni az összes Gonoszt az 1. dobozkából, akkor nyertünk és kibonthatjuk a 2. dobozkát. 

Innentől minden dobozka tartalmaz egy kis szabályzatot, ami segít, hogy mit tartunk meg az előző dobozból (Gonoszokat, Sötét Varázslatok kártyát).  Ahogy haladunk a dobozokkal, úgy lesz egyre nehezebb a játék és egyre több Gonoszunk.

Nekem ez a kedvenc Harry Potter társasom, mert össze kell dolgoznunk, tényleg nagyon összetett és kidolgozott! Viszont szerintem a korhatár (11 éves kortól) nincs jól belőve, minimum a 14-15 éves kort javaslom, mert bonyolult és a Harry Potter világ ismeretét is igényli a játék.

Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet a játék iránt, talán még nem késő a Jézuskának írt pergamenre oda biggyeszteni a listához.

Köszönöm, hogy elolvastad! A következő cikkben a Roxforti Csata két kiegészítőjéről lesz szó.

Írta: Samantha Krüger, Solaris

Rejtvény

Kedves Diákok!

Idén sem maradhat a Szombati Boszorkány rejtvény rovat nélkül. Ez alkalommal egy eddig itt korábban nem látott rejtvényfajtát hoztunk nektek, ami itthon Grafilogika néven híresült el.

A játék lényege, hogy a sorok elején és oszlopok tetején lévő számok az egybefüggő- besatírozandó négyzetek számát jelzi. Következtetéssel kitalálható, hogy bizonyos négyzetek biztosan beszínezésre kerülnek, esetleg biztosan fehérek maradnak. Az oszlopokat és sorokat egyeztetve pedig egyre több négyzet sorsára derül fény.

Sokkal részletesebben és szemléletesebben mutatják be a szabályokat a következő oldalak:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Grafilogika

https://kaleidoszkop84.webnode.hu/l/grafilogika/

https://hu.puzzle-nonograms.com/

A rejtvény megoldását természetesen idén is beküldhetitek az szboszi.gracia@gmail.com email címre november 1-ig. A helyes megoldást beküldők markát tíz pont üti. Elfogadható a képfájl kinyomtatása, majd a megoldás utáni kép visszaszkennelése/fényképezése, de a digitális megoldások is. A képen egyébként egy a Harry Potter világában is népszerű háziállat képe lesz látható.

E-mail tárgya: 1. rejtvény megoldása / Gráciás neved / Házad / Évfolyamod

Kellemes satírozást, akarom mondani rejtvényfejtést kívánok!

A másik rejtvény fajtával már többször találkozhattatok a Boszi lapjain.

Az alábbi kérdésekre kérjük a válaszokat beküldeni az szboszi.gracia@gmail.com email címre, a  tárgyban minden esetben tüntessétek fel: ELSŐ kvíz megfejtése / Nevetek / Évfolyamotok / házatok.

1. Minek álcázta Hope Mikaelson a Grimoire-ját?

2. Milyen tantárgyat tanított Amy professzor a Gráciában, amikor aktív volt?

3. Ki került be a Wigtown Wanderers csapatába?

4. Mi a Hector Servadac alapötlete?

5. Taron Egerton már máskor is életre keltett egy híres, élő személyt a filmvásznon. Mi volt ennek a címe és kiről van szó?

Stramarius Kitana és Tekergő Hedvig

Varázslatnélküli gyerekek anime nézési szokásai

 Köszöntöm a Mugli világ rovat Olvasóit!

Mostani cikkünkben újfent visszamentem a Szent Mária Kengurucsizma Iskola (és egy fél) intézményébe, hogy kicsit érdeklődjek arról, hogy a mugli diákok milyen animéket néznek és szeretnek.

Ezt legkönnyebben úgy deríthettem ki, hogy van egy direkt ebben a témában nyitott iskolai klub, ahol a gyerekek ezekről a dolgokról is beszélgethetnek, pihenésképp együtt nézhetik/olvashatják ezeket a történeteket.

Mrs. Wooster, az iskola igazgatónője, most is mosolyogva üdvözölt a bejáratnál, mikor odaértem. Pár kellemes szót beszéltünk, hogy hogy telnek a napok, azután elkísért a klub ajtajáig. Szerencsére pont abban az időben érkeztem, amikor épp a klubfoglalkozások zajlottak, így egy-kettő kopogás után benyitottam és köszöntem kedvesen az ott lapulóaknak.

Szerkesztő: Sziasztok! Ha jól tudom, ez az animeklub.

Egyik diák: Igen! De helyesen anime ÉS manga klub.

Másik diák: Jaj, ne legyél már ilyen, Josh! *korholta le nevetve barátját, majd mosolyogva felém fordult* Igen, jó helyen jár, asszonyom. De miért keres minket?

Sz.: Asszonyom? Ugyan, tegezzetek, még nem vagyok olyan idős! *nevet kicsit* Csak szeretnék feltenni pár kérdést az animékkel kapcsolatban nektek.

Miután bemutatkoztam, hogy ki vagyok és honnan jöttem, szinte az első kérdésnél egymást érték a válaszok.

Sz.: Először is: mi a jó egy animében?

Egy diák: Sok kaland van benne!

Másik diák: Szuperképességek!

Harmadik: Romantika!

Az utóbbit kicsit megdobálták puhább dolgokkal nevetve, de nem volt nagy sértődés.

Így ment tovább a kis kérdezz-felelek köztünk, míg igen csak széles listával és élményekkel lettem megpakolva. Általánosságban szeretik azokat az anime történeteket, amikben valami képességük van a szereplőknek, mint például a Hősakadémia, Naruto, amik romantikusak, mint például az Itazura na kiss, Kaichou wa Maid-sama!, vagy akár még az egyszerű, aranyos kis történeteket is élvezik, amiken csak mosolyogni lehet. Mint amilyen a Gakuen Babysitters.

Valaki még egy bizonyos Dr. Stone nevűt is ajánlott, ami lényegében arról szól, hogy kővé változik valami miatt az egész világ. És egy középiskolás zseni fiú, Senku, a régi és az újonnan szerzett barátaival együtt elhatározzák, hogy kőkorszaki módszereikkel mindenkit visszaváltoztatnak, és megpróbálják kitalálni, mi okozta a katasztrófát.

Eléggé felkeltette az érdeklődésemet, így lehet erről is (és a fentebb leírt, további animékről is) fogok írni az egyik jövőbeni cikkemben.

Dr. Stone 

Boszorkányosan szép napot!

Írta: Gina Cobbler professzor 

Grimoire, az elválasztott egész

 Kedves Olvasók!

Mint azt az előző cikkekben is írtam, a Grimoire egy olyan gyűjtemény, amiben a rituálék leírásai és azok kellékeinek felsorolása szerepel, nem tér ki azok hatásaira, egyéb tulajdonságaira.

Miért is írom, hogy elválasztott egész?

Az egyedivé vált gyűjteményt, a varázslatokat érdemes egybefűzve egy helyen a varázskönyv elején vagy végén elhelyezni, esetleg külön lefűzve tárolni. Ha hirtelen lenne szükség valamelyik varázslatra, a gyűjtemény elválasztott részeként sokkal könnyebb lesz megtalálni amit keresünk.

Legjobb példa erre a különállóságára talán a Legacies című sorozat, ahol a fiatal boszorkányok, Josie  Saltzman és Hope Mikaelson egy villanásnyi időre meg is mutatják a Grimoire-jukat. Hopenak köszönhetően egy teljes és összefűzött verzióba pillanthatunk bele, amit Shakespeare Összesnek álcáztak.

Kerek egészként megjelenítve a grimoire, a benne használatos növényi és tárgyi eszközök felsorolásával általában úgy teljes, ahogy van. A gyertya színétől a felrajzolandó szimbólumokon át a felhasználandó növényekig. Így válik elválasztott egésszé ahhoz, amire használni szeretnék. Egy kompakt, de mégis egyedi példánnyá, amit előkapunk ha egy ritkábban használt varázslatra van szükség. Nem szerepelnek benne viszont a kívánt növény, kristály vagy szimbólum tulajdonságai, esetleg gyertya leírása, hiszen ha finomítani szeretnénk a varázslaton egy másik növény, gyertyaszín vagy kristály megadásával, akkor annak is ott kéne szerepelnie, ami eléggé nehézkessé tenné a varázslathoz az előkészületeket. Részben pont azért is tud a grimoire kényelmes méretű maradni, mert minden mást a varázskönyv tartalmaz, amiben bármikor utána lehet nézni az alapanyagok és kellékek mágikus hatásainak, gyógyító, támogató, esetleges ártó behatásainak. A varázskönyv tartalma alapján változtathatunk az összetevők listáján, a megfelelési táblázatunk segítségével akár ametisztre vagy hegyikristályra cseréljük a rózsakvarcot, esetleg a rúnák listáját átnézve adhatunk pontosítást a kívánt hatás eléréséhez.

Ha egyenletként kellene felírnom, akkor ez valószínűleg így néznek ki:

Árnyak könyve = (Varázskönyv + Grimoire) + kiegészítő gyűjtemények (Álomnapló, Tükrök könyve, Jegyzet oldalak)

A varázskönyv tartalmát tekintve maga a testre szabott eszköztár. Ebben kapnak helyet a rituálékhoz használt fő kellékek ismertetései, mint a gyertyák színeinek felsorolása, a növénylista, a kristályok hatásai, a füstölőfajták. A megfelelési táblázatok

(alkimista-, asztrológiai szimbólumai, valamint a rúnák átkonvertálásához) szinte külön fejezetért sóhajtozik, annyi féle változata található vagy alkotható meg igény szerint.

Példaként egy megfelelési lista:

Víz

Szimbóluma: A csúcsára állított háromszög

Irány: Nyugat

Évszak: Ősz

Napszak: Napnyugta

Tarot: Kupa

Rituális eszköz: Kehely

Csillagjegy: Rák, Skorpió, Halak.

 

Majd ezt követően jöhet minden más, ritkábban használatos gyűjtött anyag, mint a gombák és vízinövények ismertetései, természeti jelenségek felhasználási listája, hold és asztrológiai naptár kivehető belső lapokon. Az egyenletben már említett naplók és végül az elmaradhatatlan jegyzetlapok. Bármi, amit jónak látunk, hogy bekerüljön a gyűjteménybe, tehát hasznos és elmaradhatatlan.

A rendszerezéshez további csodaszép napokat kívánok!

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

Harry almás pitéje

 Kedves Boszi olvasók!

Az idei évben egy fantasztikus könyvet választottam és abból fogok nektek hozni pár receptet. A könyv pedig nem más, mint a Főzőiskola Potter rajongóknak. Ez egy nagyon fantasztikus szakácskönyv, aki teheti lapozza át vagy szerezze be, de pár receptet most itt is kipróbálhattok.

Hozzávalók:

A tésztához:

400 g búzaliszt (én fehér tönkölyliszttel készítettem)

2 ek. cukor

½ tk. só

150 g hideg vaj (én margarint használtam )

1 ek. fehérborecet

1 tojássárgája

2 ek. tej

170 ml jéghideg víz

A töltelékhez:

1,2 kg alma

2 ek. citromlé

125 g szeder (én ezt most kihagytam, mert nem kaptam a boltban )

100 g cukor

¼ tk. só

1 tk. őrölt fahéj (mivel mi jó fahájasan szeretjük, így ebből duplát tettem bele )

1 ek. vaníliapuding-por

2 ek. liszt

Ezenkívül szükségünk lesz még:

liszt a gyúráshoz

vaj vagy margarin a forma kikenéséhez

torta- vagy piteforma ( 26 cm )

kör alakú sütiszaggató

Elkészítés:

Minden alapanyagot készítsünk elő, amelyeket gondosan egy mérleg segítségével mérjünk ki.

A töltelékhez hámozzuk meg az almát, majd távolítsuk el a magházat. Ezután negyedeljük az almát és keresztben 6 mm vastag darabokra vágjuk fel. Locsoljuk le a citromlével. Ezután a szedret mossuk meg és csepegtessük le, majd adjuk az almához ( nálam ez a lépés most kimaradt). Egy tálban keverjük össze a cukrot, sót, pudingport, fahéjat és lisztet, majd keverjük bele a gyümölcsöket.

A tésztához keverjük össze a lisztet, a cukrot és a sót. Daraboljuk fel a vajat és morzsoljuk a liszthez. Keverjük össze a vizet az ecettel, majd adjuk a tésztához. Kenjük ki a formát vajjal.

Tegyünk félre a tésztából egy keveset, a többit osszuk ketté. Az egyik felét kicsit lisztezett lapon nyújtsuk ki és tegyük a forma aljába, majd pár helyen villával szurkáljuk meg. Öntsük rá az almás keveréket és egyenletesen oszlassuk el. Nyújtsuk ki a tészta másik felét is és tegyük rá az almás rétegre. A félretett tésztából készítsünk egy szemüveget és egy villámot, majd tegyük rá a tésztára.

Tegyük félre a tésztát kicsit hűvös helyre, addig a sütőt 220 fokra melegítsük elő. Keverjük össze a tojássárgáját a tejjel és ezzel kenjük le a pite tetejét.

220 fokon süssük alsó-felső sütésen 15 percig. Majd vegyük le a hőfokot 180 fokra és süssük további 40 percig.

Jó étvágyat!

Írta: Jane Black, Caminus

(Ez a recept megtalálható a Tanja Dusy: Főzőiskola Potter rajongóknak című könyvben).

Jules Verne nem csak gyerekeknek

 Kedves Olvasók!

Nadia helyett ezentúl én fogom szerkeszteni a Varázslatos Könyvajánló rovatot, és az idén megjelenő írásaimban egy-egy szerző több művéhez szeretnék kedvct csinálni. 

Első cikkemnek egy olyan írótól hoztam pár könyvet, akit bizonyára mindenki ismer. Legtöbben gyerekként találkozhattatok vele könyv vagy azokból készült tv-s adaptáció miatt.

Verne a 19. századi francia irodalom egyik kiemelkedő alakja. Sokat kellett nélkülöznie, míg az Öt hét léghajón meghozta neki az irodalmi ismertséget. Művei sokrétűek, többen a világot járja és mutatja be, de nem egyben a szabadság mellett áll ki. Legtöbb műve egy kiadó által teremtett sorozatban is megjelent, a Különleges utazások olyan regényeit tartalmazzák, amik elsősorban kamaszoknak szólnak, és földrajzi, kémiai, csillagászati vagy egyéb tudományos ismereteket képes bennük olvasmányosan átadni a Földdel kapcsolatos különböző utazások során. Regényei általában rövid kis fejezetekből állnak, így könnyen olvasható, akár tömegközlekedésen is. Néhány műve még Magyarországon is játszódik, bár ő maga nem járt soha hazánkban (ahogy egyébként más országokban se igazán).

Az első könyv, amit választottam tőle, a sokak által ismert 80 nap alatt a Föld körül. Ezt szerintem nem kell senkinek bemutatni, talán ez az egyik legnépszerűbb, és legtöbbet olvasott könyve is. A történetben Willy Fogg nekiindul, hogy körbejárja a bolygónkat, erre pedig pusztán 80 napja van, vagy elveszti a fogadást, melyet a Reform Klub tagjaival kötött. 

Bár valószínű, mind tudjátok, hogy végződik, azért nem akarom elspoilerezni. Fogg Londonból indul el keleti irányba, vagyis Európa felé, útja során pedig érinti Afrikát, Ázsiát és Amerikát, vagyis szinte az összes kontinenst. Közben találkozik különböző kultúrájú emberekkel, és bizony nem egyszer összetűzésbe is kerül velük. Jó látni azt a fejlődést, amin Fogg végig megy, és azokat az eltéréseket, amiket a kultúrák találkozása okoz. Persze semmi nincs nagyon kifejtve, épp csak 1-1 dologról van szó, de ezek által is jó látni a sokszínűséget.

Többször hátráltatják útját különböző nehézségek, legyen ez pl. a vasútvonal hiánya, vagy indiánok támadása. Arról nem is beszélve, hogy a történet elején megvádolják banki lopással, így ezzel is szembe kell néznie (egyébként szerintem ez a legkidolgozatlanabb része valahol). Természetesen a szerelem sem maradhat ki a történetből, de szerencsére ez sincs túl gondolva, és bár olvasás közben érezni ennek kibontakozását, nem megy el ilyen irányba a mű.

Nekem ez egy olyan klasszikus történet, ami mindig a gyerekkoromat idézi vissza. Jó volt, hogy már össze tudtam vetni különböző adaptációival, és azokhoz tudtam mérni. Őszintén szólva nem tudok erről a műről úgy nyilatkozni, hogy ne jönnének elő a gyerekkori emlékeim, de mivel azok főként az animációs sorozathoz köthetők, így ennek nincs itt a helye. Ez a regény az, amit szerintem mindenkinek egyszer el kell olvasnia felnőttként is, mert részben nosztalgiát idéz, illetve ez által felkelti az érdeklődést Verne más műveire is. Arról nem is beszélve, hogy meghozza a kedvet egy jó kis utazáshoz!

A Grant kapitány gyermekei hasonlóan egy Földet beutazó regény. A történet során Lord és Lady Glenarvan és társaik egy szakadt, nehezen értelmezhető tengerből kiszedett palackpostában lévő segélykérés alapján próbálják megtalálni a címben szereplő kapitányt. Természetesen az eltűnt gyermekei is a Lordékkal tartanak, így nyer értelmet a cím.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy 3 részre van osztva (a keresés 3 fő területére), bár időnként a leírások és a párbeszédek unalmasabbak voltak. Ennek egyik eszköze, hogy szinte mindent kibont, részletez az író, így már-már az unalom határát súrolhatja. Ez persze magyarázható azzal, hogy a mai világ hozzá van szokva a felgyorsult élethez, és mindent egyből akar; a mű pedig ugye csak az 1860-as években íródott. Szerencsére azért pont kibírható, viszont, mivel az egész könyvön ez végig megy, így ha valaki nem szereti őket, azoknak ez nem biztos, hogy bejön. Én találtam benne egy kis logikátlanságot is, de végül is át lehet rajta siklani, és nem olyan, hogy emiatt az egész könyvet sutba kelljen dobni.

Az utolsó, amit választottam a Hector Servadac című mű, mely szerintem egy zseniális alapötlettel rendelkezik. A történet elején egy meteor olyan közel kerül a Földhöz, hogy érinti azt, ezzel együtt pedig a Földközi-tengernek és annak partvidékének egy részét is magával viszi, mintha ráragadt volna. Nyilvánvaló, hogy ez így nem történhetne meg a valóságban, viszont az ebből a helyzetből adódó felvetések, érdekes ötleteket tartalmaznak. 

A karakterek sajnos eléggé idealizáltak, mégis valahogy működnek ebben a kitalált valóságban. Több közösségből, nemzetiségből is jönnek a szereplők, akik megpróbálnak együtt dolgozni az életben maradásért. Nekem nagyon is szükségem volt az egyik szereplőre, aki ezt némileg bomlasztja, visszafogja azt az idealizáltságot, amit a többiek képviselnek.

A történetben is sokszor az volt az érzésem, hogy „bár ne lenne szerencséjük”, a gonosz énem nagyon vágyott arra, hogy az idealizáltság megszűnjön. Elismerem, lehet hogy, ha a tudományos leírásokat jobban megértem, akkor nem lett volna ez az érzésem, de így is vallom, hogy szerencsések a szereplők.

Írta: Júlia Snape, Solaris 

Lebegő gyertyák

 Kedves Olvasók!

Aki már az előző tanévben is iskolánk csapatát erősítette, már találkozhatott a Szombati Boszi rovatai között a Mágikus DIY rovattal is. Az újonnan csatlakozóknak (vagy épp régi motorosoknak, akik még nem olvasták korábban az újságot 😊) annyit érdemes tudni, hogy a rovat célja, hogy egy kis inspirációt, segítséget nyújtson mindazoknak, akik szeretnék a szabadidejüket kézműveskedéssel, kreatívkodással eltölteni, esetleg kézzel készített díszekkel feldobni a lakásukat, kézzel készült ajándékokkal meglepni szeretteiket, természetesen egy kis mágikus csavarral kiegészítve. 😉

A legfrissebb projekttel valószínűleg már minden Harry Potter rajongó találkozott életében legalább egyszer (esélyesen egynél jóval többször is akár), de így Halloween közeledtével aktuálisnak éreztem előkapni az ötletet, ugyanis egy egészen gyorsan és könnyen kivitelezhető projektről van szó. Ez pedig nem más, mint a nagyterem varázslatos lebegő gyertyáinak elkészítése otthon, ezzel saját lakásunkat kicsit varázslatosabbá téve. Természetesen nem csak halloweeni dekorációként funkcionál, az egyre rövidülő nappalok érkeztével akár egy esti bekuckózós filmnézéshez is szuper hangulatot adhatnak.

Mire lesz szükséged?

-        elektromos gyertya (ilyet a legtöbb bútoráruházban, de sokszor pepcoban, kikben, akár nagyobb szupermarketekben is be tudsz szerezni, főleg a karácsony közeledtével)

-  kéztörlőpapír vagy wcpapír guriga/ keményebb papírlap

-        ragasztópisztoly

-        fehér festék (opcionális) + ecset

-        tű, cérna

Így készítsd el:

Nagyon egyszerű dolgod lesz. Az elektromos gyertyát ragasztózd körbe, majd, ha kéztörlőpapír vagy wc papír gurigát használsz, ragaszd annak a belső részére a gyertyádat. Ha egy keményebb papírt választottál, annyi plusz feladatod van, hogy a papírból még egy hengert kell formálnod.

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, a gurigának biztosan szép henger alakja van, azonban lehet, hogy nem passzol bele pontosan az elektromos gyertya, a papírlapot ellenben biztosan pontosan a gyertya méreteihez tudsz igazítani, de szükséges egy minimális kézügyesség hozzá, hogy szép egyforma átmérőjű hengereket hajtogass belőle.

 

Ha ezzel megvagy, egy kevés ragasztót nyomva a hengered külső oldalára olyan hatást érhetsz el, mintha az olvadó viasz folyna végig a gyertya oldalán. Opcionálisan fehér (vagy természetesen bármilyen más színű) festékkel lefestheted az egészet, ez is sokat dob a kinézetén. Ezt követően egy tűre és cérnára van szükséged, a tű segítségével szúrd át a hengeredet közvetlen az elektromos gyertya alatt, majd köss a cérnából egy hurkot, így fel tudod akasztani az elkészült gyertyádat.

 És tulajdonképpen el is készültél. Ugye nem is volt bonyolult? 😊 Nincs is más teendőd, mint megismételni a lépéseket annyiszor, ahány gyertyára szükséged van (persze jobban visszaidézi a nagyterem hangulatát, ha minél több gyertya lóg a mennyezetről).

Ha halloweeni dekorációnak készülnek a gyertyák, akkor pedig már csak egy szuper jelmezt kell kitalálnod! 😉

Jó alkotást kívánok!

Írta: Juniper Rue, Arcanus

Bulvarisztikus híreink

 Kedves Boszorkányok és Varázslók!

Bár a Grácia Roxfort még csak nemrég nyitotta meg újra kapuit, valakiknek máris sikerült hatalmas kalamajkába keveredniük! A Déli torony prefektusi fürdőjébe péntek óta lehetetlen belépni! Valakik (fittyet hányva arra, hogy ez mekkora pocsékolás) több tubus fürdőszert öntöttek a vízbe, így az felhabosodva elárasztotta az egész tornyot. A takarítási munkálatok továbbra is folynak (na meg a hab is). Victoria Vulpine és Vanessa A. Pellax igazgatóasszonyok keresik a lehetséges tetteseket. A büntetésük a Trófea terem kitakarítása lesz, nem mással, mint fogkefével. Azonban más baleset is történt, vélhetően ugyanezeknek a csínytevőknek köszönhetően: a földszinti bájitaltan terem előtt több tucat trágyagránátot dobáltak szét. Vajon hol, és hogyan következik be a következő gaztett? A két igazgatóasszonynak sikerül elkapni a csínytevőket?

A következő számban talán kiderül!

GRÁCIA LAKÓ A WIGTOWN WANDERERS-BEN!

Chad Broomsvick, volt Arcanusos diákunk már az iskola falai között is egetverő hírnévre tett szert. Bár tanulmányi átlaga nem volt kimagasló, kviddicsben az egyik legjobb terelőként vált híressé. A tehetséget most egy előkelő kviddicscsapat szerződtette: az 1422-ben alapított Wigtown Wanderers! Két hét múlva már játék közben is láthatjuk a fiatal klasszist, amint vérvörös talárban süvít az égen!

Merlin óvja gurkóitól a Caerphilly Catapults játékosait!

DRABAN BANKI BETÖRÉS!

Tegnap éjszaka Gracie Hollig érkezett a Bankba, mondván, ki akar venni pénzt a széfjéből. Miután a Gobie nevezetű kobold Hopp-Porral elvezette a híres aurort 796-os széfjéig, megkérte, adja át annak kulcsát. Gracie ekkor magyarázkodásba kezdett, hogy elhagyta azt. Gobie kételkedni kezdett a boszorkány szavahihetőségében. Visszavezette őt a Bank főépületébe, ahol a boszorkány magából kikelve kötekedni kezdett a kobolddal. Több varázslónak kellett lefognia őt, aztán egyszer csak alakot váltott: Gracie Hollig alakjában akart betörni a a Bankba a hírhedt csaló, Alecto Grey. A varázslót cellába zárták a Draban Bank területén.

Írta: Rosalite Grime, Caminus

Interjú Amy professzorral

 Kedves Diákok!

Nagy örömömre szolgál, hogy idén az interjúk szerkesztésével engem bíztak meg. A rovat már több alkalommal felbukkant a Szombati Boszorkány hasábjain, de az utóbbi években csak nagyon kevés tartalommal, ezért úgy döntöttem, hogy az idei első számban egy különlegességgel jelentkezem. Arra gondoltam, hogy érdekes lehet a Grácia egyik alapító tagjával beszélgetni.

Amy professzorral pont elkerültük egymást, akkor ment „nyugdíjba”, amikor én érkeztem. A régebbi tagok biztosan kellemes nosztalgiával emlékeznek rá, de az újabbak is sok helyen felfedezhetik a nyomát.

Amy professzor nyugalmazott Grácia Roxfort igazgató. A mugli világ 2005. évében két boszorkány társával alapította az iskolát. Kezdetben gyógynövénytant tanított, majd elhagyva az iskola falait a saját kutatásaival foglalkozott, átutazva a világot válaszokért. Visszatérve már csak igazgatói feladatokkal foglalatoskodott, amelyet a saját bevallása szerint egy szuper professzori csapat segített. 2019-os leköszönésekor a nehéz döntést a mugli élete kívánta meg, így nyugdíjazását kérte.

Mugliként, Klaudia jelenleg elsősorban édesanya, 3 hónapos kislányát egyedül neveli, akiről reméli, hogy ugyanannyira szeretni fog olvasni, mint ő maga, és természetesen a Harry Potter kötelező lesz számára.

Kitana: Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést. A Grácia alapító tagja voltál, és az iskolában még mindig sokan ismerik a neved, de az újak is felfedezhetik a nyomaidat például a fórumot olvasva. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan, ahogy én is, kíváncsiak a Grácia alapításának körülményeire. Kik voltak az alapító tagok? Honnan ismertétek egymást, hogy jött az ötlet?

Amy: Bízom benne, hogy inkább pozitív érdemben merült fel a nevem. (nevet). A Grácia Roxfortot 2005-ben alapítottuk Angelica és Anikó professzorokkal, akikkel egy szintén roxfortos iskolában ismerkedtünk meg. Úgy gondoltuk, hogy a saját ötleteink és elképzelésünk alapján valóra váltjuk azt a roxforti közeget, amit a könyvekben mi is nagyon megszerettünk. Szerettük volna, ha izgalmas és interaktív iskolai élet alakul, sok játékkal és egy olyan közösséggel, ahol mindenki jól érzi magát. 17 év után mondjátok el ti, hogy a kezdeti ötlet mennyire valósult meg.

Kitana: Mi pont elkerültük egymást a Gráciában, és én csak jókat hallottam rólad. Sok helyen felbukkant a neved, akik pedig ismertek, szeretettel és tisztelettel beszéltek rólad, emiatt döntöttem a megkeresésed mellett. Azt gondolom, hogy megvalósult az iskola célja, ugyanis még ha vannak súrlódások, nézeteltérések, abban mindenki egyetért, hogy a közösségben mindenki barátokra lel, ha icipicit is nyitottan közeledik. Voltak-e olyan kezdeti nehézségek, amik legyőzése emlékezetessé tették az indulást?

Amy: Mugliként borzasztóan sok időt és energiát kívánt mindhármunktól. De élveztük, és szerettük nagyon. Az évek során mindig próbáltunk már az új, kibővült professzori csapattal is valamit újítani, fejleszteni. Olyan nagy gond egyébként nem rémlik, hogy lett volna az indulásnál.

Kitana: Sok éven keresztül voltál igazgató és professzor. Melyik tantárgyakat tanítottad, és melyik a kedvenced? Tudomásom szerint több tantárgyat is te írtál, és vagy ezeket, vagy legalábbis az alapjait még mindig használják a Gráciában. Mennyi időbe telt egy-egy tantárgyat elindítani?

Amy: Őszinte leszek, azt hiszem a gyógynövénytant tanítottam és talán a kezdetekben a bájitaltant, de már nem emlékszem pontosan. Azt viszont meglepve, de örömmel hallom, hogy még mindig használják a professzorok ezek alapjait, ez igazán megtisztelő, köszönöm.

Kitana: Hogyan találkoztál először a Harry Potter világával, mióta vagy rajongó?

Amy: Mugliként 18 évesen, aminek idestova 22 éve. Akkor robbant be a magyar köztudatba a Harry Potter téma, és először annyira bosszantott, hogy tudomást sem akartam róla venni, makacs egy tinédzser voltam. Aztán annyira zavart már, hogy mindenki erről beszélt, hogy amikor egy kedves kolléganőm, aki akkor volt 35 éves, elmesélte, hogy mennyire jó az első kötet, fogtam magam és karácsonyra én is kértem a családomtól egy példányt a Bölcsek kövéből. Arra tisztán emlékszem, hogy egy éjszaka alatt kiolvastam, és nem tértem magamhoz. Tiszán előttem van, hogy az ágyban ülök, becsukom a keményfedelet, és csak vagyok. Egy pillanat alatt elvarázsolt.

Kitana: Ki a kedvenc karaktered, és miért?

Amy: A "mindenki" is számít? Egyszerűen zseniálisnak tartok minden karaktert. Sőt, minden évben egyszer végigolvasom mind a 7 kötetet, és mindig újabb és újabb kedvenceim lesznek. Nem tudom megunni, és mindig végig izgulom a történetet. Sőt, olyan dolgokat is felfedezek sokadjára, amit első olvasatra nem. Nekem a mai napig nagyon izgalmas olvasmány. Igaz, már nagyon sárgák a könyvek lapjai, gondolkodtam is, hogy újabb kiadásokat szerzek be.

Kitana: Ki az a szereplő, akit többen kedvelnek, de neked nem szimpatikus?

Amy: Szegény Bellatrix Lestrange. Persze Helenát imádom, de Bellatrix karaktere nekem idegesítő.

Kitana: Van-e olyan szereplő, aki szerinted méltatlanul van mellőzve?

Amy: Érdekes kérdés, ezen még nem gondolkodtam eddig.

Kitana: Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél boszorkány, és ennek a foglalkozásnak van-e összefüggése a való életben választott szakmáddal?

Amy: Ma már biztosan az ikrek boltjában akarnék dolgozni de ez nincs összefüggésben a mugli "szakmámmal" - bárcsak lenne. Régebben biztosan valami komoly minisztériumi állást mondtam volna, de ma már úgy gondolom, hogy baj mindig van, inkább nevessünk.

Kitana: Mivel is foglalkozol mugliként, amikor éppen nem a babáddal vagy otthon?

Amy: Social media manager és virtuális asszisztens vagyok, otthonról dolgozom jelenleg is, baba mellett.

Kitana: Ez nagyon izgalmasan hangzik. Van-e időd esetleg a család mellett valamilyen hobbira?

Amy: Abszolút van, jelenleg a bringázás a nagy szerelmem, illetve a túrázás. Virtuálisan szoktam nevezni kihívásokra, ahol az a lényeg, hogy a kiválasztott távot a valóságban megtedd, és ha teljesítetted, akkor kaphatsz egy érmet érte. Ez nagyon inspiráló számomra, az érmek pedig gyönyörűek, így mindig van ok a mozgásra - mindamellett, hogy valóban stresszoldó és feltöltő időtöltés számomra. Ezen kívül nagyon szeretek weboldalakkal foglalkozni, jelenleg is a munkáim mellett a saját weboldalam, illetve webshopomat koordinálom. Gyerekkorom óta viszont az olvasás áll az első helyen. Erre minden nap jut idő, ha egy pici, az sem baj, csak olvasni lehessen.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Amy: A kastély körüli kert, erdő, zöld terület. Nagyon szeretem a természetet, nagyon megnyugtató ott lenni, és úgy gondolom, hogy ha a HP világában keresne valaki, akkor biztosan a szabadban találna meg.

Kitana: Más fantasyk is megragadták-e a fantáziádat, vagy csak a HP rajongója vagy, van-e másik fandom (nem csak fantasy), aminek tagjának vallod magad?

Amy: Ennyire mélyen csak a Harry Potter varázsolt el, de ha például sorozattal előrukkolhatok, akkor a Trónok Harca nagy kedvencem.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantáziavilágba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Amy: Más korba nem vágyom, őszintén szólva talán az 50-es éves érdekelne, maximum az évszázadforduló de korábbi korokba látogatni nem vonzó számomra.

Kitana: Mit adott neked? Mit tanultál a Harry Potterből?

Amy: Mindannyian mások vagyunk, mindannyian egyek vagyunk. Toleranciát, barátságot, közösséget.

Kitana: Mit adtak neked a Gráciás évek?

Amy: Nagyon sok vidámságot és sok kedves embert. Nagyon jó volt látni azt, hogy az évek alatt hány barátság szövődött a Grácia falain belül. És nemkülönben nagyon sokat tanultam a weboldalszerkesztésről is.

Kitana: Mi a kedvenc könyved?

Amy: Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár, Szabó Magda: Születésnap. Ez a két könyv a szívem csücske a HP kötetek mellett. De ezen kívül nagyon sok és sokféle könyvet olvastam, ami kedvenc lehetne. Inkább az olvasás a kedvencem, a sok érdekes dolog, amit papírra vetnek, és én elolvashatom ezt a rengeteg gondolatot és történetet. Nekem leginkább ez a kedvencem.

Kitana: Mi a kedvenc filmed?

Amy: Nyárutó. Minden évben megnézem. Olyan hangulata van, ami magával ragad és nem ereszt pár napig.

Kitana: Nagyon hosszú ideig tartottad kézben a Grácia ügyeit, és gondoskodtál több generáción keresztül a diákokról. Mi miatt döntöttél úgy, hogy nyugdíjazod Amy Professzort?

Amy: A mugli életem miatt, amire most nem szeretnék részletesebben kitérni. Elég csak annyi belőle, hogy nagyon mérgező kapcsolatban éltem, és ez sokszor a Grácia rovására ment. Nem tudtam élvezni, és 100%-osan benne lenni. Sokáig nagyon hiányzott minden: a csapat, a diákok, a tevékenykedés. Jobbnak láttam meghozni ezt a döntést.

Kitana: Úgy tudom, hogy most a mugli életedbe is nagy változás köszöntött be, hiszen kisbabád született, amihez a szerkesztőség nevében szívből gratulálok! Érthető, hogy számodra most ez a legfontosabb, de esetleg tervezed-e, hogy valamilyen formában még visszatérsz a Gráciához? Hiányzik-e néha az iskola?

Amy: Köszönöm szépen a gratulációt, a kislányomat egyedül vállaltam és nevelem, ám egy csodagyerek, így teljes és boldog az életem vele és mellette. A Grácia hiányzik, igen. De a visszatérésen még nem gondolkodtam.

Kitana: Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szeretettel várunk vissza, amennyiben úgy döntesz, és nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál!

Amy: Számomra megtisztelő a megkeresésed és köszönöm szépen én is az interjút.

Arra gondoltam, hogy izgalmas lenne megkérdezni még jelenleg is aktív Gráciásokat, akik ismerték őt, hogy hogyan emlékeznek vissza az Amyvel töltött évekre.

„Amikor a Gràciába kerültem, Amy volt az igazgatónő. Hamar bekerülhettem a Szombati Boszi szerkesztőségébe, ahol jobban megismerhettem, mivel ő volt a vezető szerkesztő. A diákjaiért élt. Bármikor fordulhattam hozzá segítségért, mindig segített, mindig meghallgatott. Ő a példakép számomra. Szeretettel gondolok vissza a közös munkára.” (Rolcsa Wilson professzor, korábban Rolcsa Potter)

„Egy idézettel tudnám összefoglalni azt, amikor Amy jut eszembe: "A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember." 

Hosszú évek teltek el azóta, hogy először találkoztam Amyvel; mikor a Grácia oszlopos tagja lettem tizennégy évvel ezelőtt, Amy nem volt aktív tagja az iskolának. Egy, a közösséget megrendítő esemény által kerültünk először kapcsolatba, és minden várakozásomat felülmúlta az, amilyen kedvességgel, türelemmel, őszinteséggel nyitott mindenki felé. Pontosan emlékszem az akkor elhangzott beszélgetésre, amelyben méltósággal kezelt egy méltatlan szituációt úgy, hogy az a fiatalabb hallgatóság számára is érthető, befogadható, biztonságos legyen. Biztosan tudom, hogy az általa vezetett Grácia Roxfort példája és barátsága által is formálódott, hogy miként viszonyulok egy online közösség vezetéséhez. Míg Amy volt az igazgató, sosem fordult meg a fejemben, hogy más is vezethetné a Gráciát, annyira nem tűnt valóságosnak nélküle az iskola, így büszkeség volt számomra, hogy Victoriára és rám szívesen hagyta addigi munkáját.” (Vanessa professzor)

„Amy egy napsugár. Mindig is tiszteltem, mert amellett, hogy mindenkihez van egy jó szava, borzasztóan bölcs is és nagyon helyén van az értékrendje. Valami elképesztő nyugalom és kedvesség árad belőle, ami a környezetében mindenkin megragad. Nem sokszor találkoztam vele élőben, de minden egyes alkalommal feltöltődtem a társaságában, mert mellette minden kicsit szebbnek, könnyebbnek látszik. Bármikor, bármiben számíthat rá az ember, mindenkinek megpróbál segíteni. Csodálatos személyiségnek tartom, ha több Amy lenne a világban, akkor az egy sokkal, de sokkal szebb hely lenne!” (Elizabeth Bree professzor)

„Amy prof. szívvel-lélekkel vezette az iskolát mindig is. Büszke vagyok arra, hogy őt követhettem az igazgatói poszton és sokat tanultam tőle. Örökké hálás leszek érte, hogy a Három Grácia: Amy, Anikó és Angelica megteremtették ezt a kis varázslatos világot nekünk. Rengeteg barátot és jó élményt köszönhetek nekik. Az igazi varázslat ott kezdődött, amikor ők megalapították a Három Grácia Roxfortját.” (Victoria Vulpine professzor)

„Amy nekem olyan, mint az ősz. Eszembe jut róla egy kötött pulóver, egy különleges gyümölcstea, és az évszak csodálatos varázsa. Pont ilyen volt ő, diákéveim igazgatója. ” (Mike Halsey professzor)