Egy holtbiztos nyaralás

Kedves Olvasók!

Már-már úgy tűnhet, a tavasz érkezésével a bűnözők visszavonultak s a bűnügyek eltávoztak. Ugyan mi árnyékolhatja be ezt a csodaszép napos időt és az ébredező természetet? Egy rejtélyes eset azonban próba elé állítja a Varázsbűn-üldözési Kommandó embereit s e cikk olvasóit, ugyanis az ügy korántsem zárult le!

Hogy mi történt pontosan? A hétvégi nyugalmat kihasználva öt fiatal – Abigail, Cynthia, Zoe, Leonard és Timothy – útnak indult egyikük börzsönyi nyaralójába, hogy közösen töltsék az időt baráti társaságban. A nyaralás második napjáig minden a megszokott kerékvágásban ment, azonban aznap reggel, mikor a kis társaság reggelizni gyűlt volna össze, észrevették, hogy Abigail hiányzik. Ezt betudták az előző esti hosszan elhúzódó kártyajátéknak, amikor azonban két óra múlva sem jelent meg, Cynthia aggódni kezdett. Felment tehát a szobájába, s mikor Abigail a kopogtatásra sem nyitott ajtót, lenyomta a kilincset. A sikítására a többiek is felrohantak, hogy saját szemükkel láthassák a lány kifacsarodott, ágyról félig lezuhant testét. Halott volt. Timothy elsápadt, és a majdnem összeesett Cynthiát támogatta, Leonard megdermedt, egyedül Zoénak volt annyi lélekjelenléte, hogy a lány halálát megállapítva a megfelelő hatóságokat értesítse. Macska alakú patrónusa kireppent az ablakon az üzenettel: Holtan találtuk az egyik barátunkat!

A Minisztérium embereinek megérkezéséig - a szobát úgy hagyva, ahogy találták - némaságba burkolódzva ültek a nappali asztalánál. Hiába volt ínycsiklandozó sütemény a kínálatban, egyikük sem bírt lenyelni egy falatot sem. Amikor a hatóságok megérkeztek, Zoe rögtön felpattant és elhadarta az eset körülményeit. Igen, tegnap este még minden rendben volt. Nem viselkedett furcsán. Mit csináltak? Pókereztek egészen hajnali fél kettőig. Abigail jól játszott, sokat nyert. Amikor abbahagyták, a lányok felmentek, Leonard és Timothy lent maradt még beszélgetni. Majd Timothy is felment, s nemsokára Leonard is pihenni indult. Ez volt háromnegyed kettő körül, erősítette meg Leonard.

- És ma reggel 9-kor Abigail nem jött le reggelihez, és maguknak csak 11-kor jutott eszükbe megnézni, mi van vele. Jól mondom? – foglalta össze a tényeket a helyszínre kirendelt nyomozó. Az érintettek bólogattak. – Biztosak abban, hogy nem hatolt be senki a házba az éjszaka folyamán?

- Igen! – állította határozottan Zoe. - A nyaralónak két kulcsa van, az egyik nálam, a másik pedig a verandán az ajtótól számolt harmadik muskátli cserepében elásva – állította, s miután megnézték, a kulcs tényleg ott volt.

- Ezesetben kénytelen leszek megkérdezni önöktől, mit csináltak a ma hajnali fél kettőtől délelőtt tizenegyig terjedő időszakban. Illetve szükségem lesz az ujjlenyomataikra is. A nappalit igénybe vehetjük? Remek. Kérem, egyesével jöjjenek be! Figyelmeztetnem kell önöket, hogy amit elmondanak, jegyzőkönyvbe kerül!

Amikor a többség kiment, a nyomozó megkezdte a kihallgatást, miközben társát felküldte a halott szobájába körülnézni. Az első kihallgatás a következő vallomásokkal zárult:

ZOE: Fél kettőkor felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd kezembe vettem a könyvem és még olvastam egy fél órát. Lámpát oltottam és aludni próbáltam, de a szomszéd szobából nevetést hallottam. A mellettem lévő szobában Abigail aludt, azt gondoltam biztos Cynthiával beszélgetnek még. Nem sokkal azután elcsendesedett a ház, és elaludtam. Reggel kicsivel 9 előtt ébredtem, majd elsőként értem le a konyhába.

CYNTHIA: Amikor végeztünk a pókerrel, felmentem a szobámba. Igen, igen, Abigail mellett van a szobám. Amikor felmentem…De nyomozó úr, miért kérdezi ezt? Csak nem feltételezi, hogy valamelyikünk gyilkos?! De hát szegény Abigail! Ki tehette? Micsoda? Ja, hogy mit csináltam…felmentem, zuhanyoztam, majd átmentem még Abigailhez beszélgetni egy kicsit. Olyan negyed három után elbúcsúztunk, majd lefeküdtem aludni. Reggel, amikor leértem a konyhába, még csak Zoe volt ott. Együtt vártuk meg a fiúkat, akik olyan 10 körül érkeztek meg.

LEONARD: A lányok felmentek, Timothy és én lent maradtunk egy kicsit beszélgetni. Majd háromnegyed kettő fele mi is aludni készültünk. Felmentem, ekkor jutott eszembe, hogy ígértem egy bájitalt Abigailnek. Nem mintha nem lett volna rá példa, hogy magától elvitte…de halottról jót vagy semmit. Igen, bájitalokkal foglalkozom. Hogy milyet? Nem mondom, hogy sok köze van hozzá, nyomozó úr…de amennyiben a nyomozás előrehaladását szolgálja, egy nyugtató bájitalt adtam neki. Panaszkodott korábban, hogy nagyon szorong. Bevittem tehát neki, elmagyaráztam neki az adagolást. Ezután visszamentem a szemben lévő szobámba és lefeküdtem. Reggel igencsak elaludtam, de szinte Timothy-val egyidőben érkeztem meg a konyhába, ahol reggeliztünk.

TIMOTHY: A pókerparti után maradtunk még Leonarddal beszélgetni. Tudja, bájitalokkal foglalkozik, sokat tud mesélni róluk, ha belelendül. Emlékszem, mesélte, hogy kifejlesztett egy újfajta szerelmi bájitalt, aminek az ízét nem lehet érezni, így felismerni sem. Még viccelődtünk is, hogy nekem nem lenne rá szükségem, hiszen Abigail anélkül is szerelmes belém…az utolsó este terveztem megkérni a kezét – suttogta arcát kezébe temetve. – A beszélgetés után felmentem, bezárkóztam a szobámba és zuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Reggel a megszokottnál később ébredve, Leonarddal egyidőben mentünk le a konyhába, ahol a lányok már vártak a reggelivel.

***

A kihallgatás végeztével befejeződött a helyszíni szemle is. A nyomozó segédje egy üres, egy félig teli üveget és egy megrongálódott levelet hozott le bizonyítékként. – Maga foglalkozik bájitalokkal, igaz? – szólt Leonardhoz. – Meg tudja mondani, mi volt ebben? – mutatta fel az üres üveget. - Vélhetően a nyugtató, melyet ön adott neki… - Leonard némán egyetértett. – Ebben pedig – mutatta fel a félig üres üveget - szag lapján méreg található, de javítson ki, ha tévedek. – Méreg – morogta Leonard, egy gyors pillantást vetve a bájitalra. – Most a kérdés az, hogyan jutott hozzá az áldozat a méreghez. Önnél van ebből nagyobb mennyiségben? – Igen. – És ön járt Abigailnél, amikor bevitte neki a nyugtatót, így van? – Igen. – Nem kíván esetleg magyarázatot adni? – Nem.

A nyomozó felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. – Ebből a levélből – lobogtatta meg – azonban egyértelműen kiderült, hogy öngyilkosságról van szó – mondta, miközben Leonard rezzenéstelen arcát nézte. – Az egyetlen bökkenő, hogy a rajta található dátum két hónappal ezelőtti. Ezt meg tudják magyarázni?

A hosszú, beállt csönd után, Zoe szólalt meg. – Abigail két hónapja megkísérelte az öngyilkosságot. A barátja hagyta el. Akkor megmentettük. Ha most megint megpróbálta…elkéstünk.

Kedves Olvasók, egyelőre ennyi került nyilvánosságra a nyomozásból. Amint további információim lesznek, már jelentkezem is. Addig is, vigyázzanak magukra és tartsák nyitva a szemüket!

További varázslatos napot kívánok!

Diana Whitethorn, Solaris

A nevek fantázia szüleményei, illetve a képeken szereplő személyek (Pinterestről) itt kitalált karakterekként vannak jelen, véletlen egyezés létező személyekkel előfordulhat, azonban semmi közük nincs hozzá.