Rejtvény 3.

Kedves Diákok!

Következzenek a harmadik Boszi harmadik fejtörői. 

Kitana ezúttal egy anagramma rejtvénnyel készült nektek, amelyben kevésbé ismert Harry Potter karakterek neveit rejtette el. A helyes megfejtőknek 12 pont ütheti a markát. Részmegoldást is elfogadunk.

FOLT ODUMBUL

GENBO DOB

LORD FIGO NOMM

TINA CICAGA MEGLES

DORA RIANA LEBMUDE

NE LESS ANHIPILUG

A másik a már megszokott kérdezz-felelek, melyek megválaszolása most is kívánhat némi gondolkodást, keresgélést. Most is felhívjuk a figyelmeteket, hogy nem biztos, hogy mindenre a Boszi hasábjain találjátok a megfejtést, de azt megígérhetjük, hogy ha olvassátok a cikkeinket, akkor azokban találhattok segítséget.

1. A baráti beszélgetésen a kis játékban ki lett az utolsó helyezett?
2. A letölthető matricán található rúnának mi a neve?

3. Mi a címe Andy Weir ajánlott novellájának?
4. Mi kell ahhoz, hogy valaki rendes boszorkány legyen?
5. Henry Fonda másik klasszikus filmjében eleinte egyedül áll az igazságszolgáltatás oldalán, később sikerül másokat is a jó oldalra csábítani. Mi a film címe és ki rendezte?

Válaszaitokat az szboszi.gracia@gmail.com-ra várjuk. Ne felejtsétek el az email tárgyában feltüntetni az iskolai nevetek, évfolyamotok, házatok és hogy a 3. rejtvényeket külditek be. December 11-e éjfél a beküldési határidő.

Jó szórakozást kívánunk!

Írták: Stramarius Kitana és Tekergő Hedvig

Pénz a filmekben

Az anyagiak nemcsak a hétköznapi embernek okoznak fejtörést, problémát, esetleg örömet, hanem a filmvászon hőseinek is. Az sem jó, ha túl kevés van, az sem, ha hiányzik. Mindig az események mozgatórugója, gyakran főszereplője is. Természetesen először a maffia világában játszódó történetek jutnak mindenkinek az eszébe, azonban a következő listával szeretném bebizonyítani, hogy nincs műfaji megkötés.

A lista most is szubjektív.

Volt egyszer egy vadnyugat (Once Upon a Time in the West, 1968)

Egy fiatal nő, Jill (Claudia Cardinale) érkezik az isten háta mögött élő új családjához. Azonban elkésett, már csak a holttestjeik várják az esküvői lakoma helyett. Hamar kiderül, hogy a tettes Frank (Henry Fonda) és a bandája, és hogy telek spekuláció áll a gyilkosságok hátterében, hiszen a vasút tulajdonosa meg akarja szerezni McBain földjét. A számításukba azonban hiba csúszik: az özvegy ahelyett, hogy csapot-papot hátrahagyna, marad. Ráadásul még segítői is lesznek: a szűkszavú Harmonika (Charles Bronson) és a helyi banditavezér, Cheyenne (Jason Robards) személyében.

Mivel is kezdhetnénk, mint egy igazi klasszikussal. Itt a kisember küzdelmének lehetünk szemtanúi, na de milyen remekül ábrázolt harcnak. Frank kivételével semelyik főszereplőről sem mondhatjuk egyértelműen, hogy jó, hiszen Cheyenne banditavezér, míg Harmonika és Jill múltja is eléggé ködös. A poros vadnyugaton játszódó történetben szemtanúi lehetünk Cheyenne és Harmonika barátságának, a két férfi vállvetve küzd azért, hogy megakadályozza Frank terveit.

Maverick (1994)

Bret Maverick (Mel Gibson) leghőbb vágya, hogy részt vehessen az ötnapos pókerbajnokságon, melynek fődíja 500 000 dollár, a részvételi díj pedig 25 000 dollár. A bökkenő azonban itt van, hiszen 3 000 dollár még hiányzik az induláshoz. Mit tehet hát mást a hősünk, mint hogy útnak indul, és furmányos cselekkel megpróbálja megszerezni a pénzt. Kalandjai során összehozza a sors a bájos Annabellel (Jodi Foster), néhány vérmes indiánnal és pár marcona banditával. Ráadásul ez utóbbiak még a halálát is akarják.

Ha már a vadnyugaton jártunk, akkor maradjunk még egy film erejéig, azonban most a western-vígjáték kategóriájában. A történet egy őrült kalandfilm, mely nagyszerű jellem- és helyzetkomikumok sorozatát kínálja. A karakterek (kiemelkedik még James Garner és James Coburn figurája) mindegyike szerethető, és végig szurkolunk nekik, hogy eljussanak a pókerbajnokság helyszínéül szolgáló hajóra.

A nagy fehérség (The Big White, 2005)

Paul Barnell (Robin Williams) hullát talál a szemetesben, amivel megoldódni látszik súlyos anyagi problémája: ugyanis így fel tudja venni az évek óta eltűnt öccse után járó biztosítási összeget. Azonban a hulla egyáltalán nem hasonlít a testvéréhez, így komoly "átalakításokat" kell végeznie a holttesten. A biztosító ezután fizet, azonban az egyik ügynök nem nagyon hisz Barnellnek, így nyomozni kezd. Ha ez még mind nem lenne elég, akkor két nehézfiú is keresni kezdi a hullát, hiszen nem értik, hova tűnt a kukában tárolt áldozatuk. Végül pedig, ha még nem lenne elég nagy káosz, akkor hamarosan a bratyó is előkerül, és nem is tűnik olyan nagyon halottnak.

Ez a 2005-ben készült film Alaszka egyik hófödte településén játszódó vérbeli fekete komédia, a már említett Robin Williamsen kívül Holly Hunter, Woody Harrelson és Giovanni Ribisi tálalásában. Ha a Volt egyszer egy vadnyugatnál azt írtam, hogy a kisember harcáról szól, akkor ez itt hatványozottan érvényes. Barnell figurája nem rossz ember, csak a rossz világ hatására válik hazug emberré. Egy szerencsétlen alak, aki a döntései következtében egyre kevésbé lesz a tettei irányítója/alakítója. Hunter egy Tourette-szindrómát színlelő, boldogtalan, bolond nőszemélyt, Barnell feleségét alakítja. Ribisi törtető biztosítási ügynökként nem válik negatív karakterré, annak ellenére, hogy tudjuk: a célja, hogy lefülelje főhősünket. Harrelson keveset szerepel, mégis roppant emlékezetes lesz agresszív baromként.

Ocean's trilógia (Ocean's eleven; Ocean's twelve; Ocean's thirteen)

A sztori kulcsszereplője Danny Ocean (George Clooney), akinek a történetét akkor ismerjük meg, amikor frissen szabadul a börtönből. Az első részben még sehova sem tart az élete: elhagyta őt a felesége (Julia Roberts) és semmi pénze nincsen, így már a szabadulása utáni napon egy nagy balhén gondolkozik. Nagyszabású rablást tervez, ám ehhez szüksége van tizenegy emberre, mindegyikük valaminek a specialistája (Brad Pitt, Matt Damon, Don Cheadle, Bernie Mac, Casey Affleck, Scott Caan, Elliot Gould). Danny nagyvadra megy rögtön, Terry Benedict (Andy Garcia) kaszinóját tervezi kirabolni, aki nem mellesleg az ex-nejét is megszerezte.

A második részben Benedict rábukkan a rablóbanda tagjaira, és vissza akarja kapni a pénzét. Mivel ez elég nehezen teljesíthető a megcsappant dollármennyiségnek köszönhetően – hiszen a hőseink úgy érezték, hogy minél hamarabb a megérdemelt jutalom fenekére kell csapniuk –, így nem marad más választásuk, még nagyobb zsákmányra indulnak.

A harmadik részben már nem Danny akar bosszút állni, hanem egy másik csapattag, Reuben (Elliott Gould), aki arra készült, hogy az intő jelek ellenére Las Vegas leggátlástalanabb üzletemberével, Willy Banksszel (Al Pacino) közös kaszinóhotelt nyisson. Azonban Banks átverte őt, s ez olyannyira megviselte, hogy szívrohamot kapott. A csapat bosszút esküszik.

A szélhámos filmek (heist-moviek) egyik legjobb képviselőjéről van szó. A banda által végrehajtott akciók látványosak és furmányosak. Csupa jól megírt karakternek szurkolhatunk.

Oscar (1991)

Amerika a szesztilalom idején. Angelo „Franco” Provolone apja halálos ágyánál azt a felelőtlen ígéretet teszi, hogy jó útra tér. Erre pedig nagyszerű alkalma nyílik, amikor lehetősége lesz betársulni tőkésként egy bankba. Azonban a nyugisnak induló nap teljesen kifordul magából pár nőszemélynek, a szerelmes könyvelőjének, a nem az eszükről híres alkalmazottjainak, egy beszédtanárnak, az öltöny készítőinek és egy-két fekete táskának köszönhetően. Ha mindez még nem lenne elég, akkor a rendőrség mellett a gengszterek felfigyelnek arra, hogy milyen csend van körülötte, és úgy gondolják, hogy biztos készül valamire.

Üldözési mánia (Rat Race, 2001)

Las Vegas egyik legmenőbb kaszinójának milliárdosa Donald Sinclair (John Cleese), hogy színesebbé tegye maga és unatkozó "sorstársainak" szürke hétköznapjait, különös játékot eszel ki. Játéktermének néhány automatájába szerencsepénzt rejt, a véletlenre bízva pár jómadár kiválasztását, akik majd egy autóversenyen vívnak meg egymással a hatalmas vagyonért. Nagyon furcsa és bohókás csapat verbuválódik: egy anya (Whoopi Goldberg) és rég nem látott leánya; az álomkóros olasz világutazó (Rowan Atkinson); egy korrupt bíró (Cuba Gooding Jr.) és egy szélhámos testvérpár, valamint egy család, amelyik eredetileg David Copperfieldet szerette volna csak látni. Csupán Las Vegasból kell eljutniuk Új-Mexikóba egy bizonyos kulccsal, de a nagy hajszában mindannyiuk elé váratlan akadályok gördülnek. Végül az nyer, akinek a kulcsa nyitja a pénzt rejtő széfet.

Igazi üldözéses vígjátékról van szó, ami kicsit hasonlít a Flúgos futam című rajzfilmre. Jerry Zucker rendező kitűnően ötvözi az ötvenes-hatvanas évek hollywoodi alapsémáját eredeti ötleteivel, kihasználva a népszerű színészek karakteréből adódó komikumot.

Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty, 2003)

A Coen testvérek kézjegyét magánviselő film főhőse Miles Massey (George Clooney) ügyvéd, akinek a nevéhez egy olyan házassági szerződés kötődik, amelyet eddig senki sem tudott kikezdeni. Minden a megszokott kerékvágásban folydogál, amikor feltűnik Marilyn Rexroth (Catherine Zeta-Jones), aki legújabb férjét igyekszik éppen kisemmizni. Természetesen kettejük útja keresztezi egymás, melynek eredményeként megindul a harc közöttük. Ugyanis miután Marilyn hatalmas vagyon iránt áhítozó tervei megbuknak a már említett szerződés miatt, a nő következő célpontja az ügyvéd lesz. A vadászatot pedig váratlan fordulatok, szerepcserék, bérelt gyilkosok és vérebek kísérik. A végén pedig már azt sem tudjuk, hogy kinek higgyünk.

A film remek szatíra, mely a romantikus filmek és a vígjátékok majdnem összes közhelyét felvonultatja, szolidan kiparodizálva őket.

A félelem bére (Le salaire de la Peur, 1953)

A történet egy nyomorult, világvégi dél-amerikai városka, Las Pietras kocsmájában kezdődik. Itt töltik hőseink a napjaikat, és azon búsulnak, hogy sosem fognak tudni elmenni erről a koszos helyről. A kétes múltú, vegyes nemzetiségű kalandoroknak (Yves Montand, Charles Vanel, Peter van Eyck, Folco Lulli) ugyanis, a többi lakóhoz hasonlóan egy petákja sincs, főleg nem arra, hogy a nagy ritkán a közeli mezőn leszálló repülőre megvegyék a jegyet.

Egy nap azonban felragyog a szerencsecsillaguk. Az amerikai SOC vállalat egy távolabbi olajkitermelő helyén ugyanis a hagyományos módszerek már nem elegendőek, hogy meg tudják fékezni a tűzet, csak nitroglicerinnel képesek rá. Azt viszont el kell oda szállítani. Biztonságos szállítóeszközök hiányában a cég nem meri felvállalni a saját emberei életének kockáztatását, mert már így is támadják, hogy nem tartja be az emberi jogokat. Így nincs más választásuk, a közeli Las Pietrasból toboroznak két teherautóba négy sofőrt, hogy marmonkannákban egy-egy tonna robbanóanyagot szállítsanak el kocsinkként.

A fejenkénti 2000 dollár hatalmas összeg, így a kocsmában megismert négy férfi jelentkezik a feladatra. Az út eleinte sima, aztán egyre veszélyesebbé válik... a feladat pedig egyre végrehajthatatlanabbá. Vajon lesz olyan, aki életben marad?

Nancy ül a fűben (Weeds)

Agrestic kaliforniai kisvárosban él családjával Nancy (Mary Louise Parker). Életük fenekestül felfordul a férj hirtelen halálával. A nőnek ki kell találnia valamit, amiből el tudja tartani a nyolc éves Shane-t és a tizenöt éves Silast. A befutó a fű (marihuána) lesz, melynek eladásából próbálnak megélni.

A 2005 és 2012 között vetített sorozat remek fekete komédia, néhol igen sötét és morbid eseményekkel, poénokkal. Végig a család történetét követjük nyomon, szerencsére nemcsak Agresticben, hanem több amerikai városban, illetve Mexikóban. Nancy végigjárja a fűárusítás szinte minden lépcsőfokát, miközben az ellenségeivel, illetve a hatóságokkal is meg kell küzdenie, de a fiait is fel kell nevelnie. És igen, ebben a családban (sőt a sorozatban) senki sem normális...

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

Boszorkányos interjú Pellax igazgatónővel

 

Kedves Diákok!

Ez alkalommal Vanessa Professzort ismerhetitek meg kicsit jobban az interjúm által.

Vanessa A. Pellax professzor 2008 óta tagja a Grácia közösségének. A süveg kezdetben a Hugrabug, majd a Mardekár házba sorolta (akkor még a négy házas rendszer volt). Az Arcanus házvezető tanára, sőt, a ház alapjait is ő fektette le, amikor áttért az iskola a három házas rendszerre. 2019 óta igazgatói státuszt is betölt, idén vámpírtanon és bájitaltanon találkozhattok vele, ami egyébként a szívéhez legközelebb álló tantárgy, amelyet ő dolgozott át, és töltött meg tartalommal. Korábban sötét varázslatokat, alkímiát is tanított. 

Rolkó Anna mugliként az Oktatási Hivatalban dolgozik felsőoktatási területen. Székesfehérváron él, két macskája van, saját elmondása szerint, mint egy rendes boszorkánynak.

Kitana: Hogy kerültél kapcsolatba a Harry Potter világával?

Vanessa: Az első találkozásom Harry Potter-világával egy karácsonyon történt, amikor megkaptam az első négy kötetet ajándék gyanánt. A könyvek ezek után csendesen, használatlanul pihentek egy polcon. Talán a harmadik film után nyúltam utánuk először, akkor viszont beszippantott, végigolvastam, benne ragadtam.

Kitana: Hogy kerültél kapcsolatba a Gráciával?

Vanessa: A netet bújtam Harry Potter-tartalmak után, és egy gyűjtőoldalon – startlap-szerű lehetett – az online Roxfortok listájában kiszúrtam a Három Grácia Roxfortját. Szimpatikusnak tűnt, regisztráltam, kíváncsi voltam a Süveg eredményére. Amikor megkaptam a választ, teljesen lelombozódtam, mert nem éreztem magaménak a Hugrabug ház tulajdonságait, viszont mégis maradtam, és elindultam a fórum szövevényes topikjai között. A többi pedig már történelem.

Kitana: Mennyire más diáknak s tanárnak lenni a Gráciában?

Vanessa: Más volt kamaszként korombeliekkel beszélgetni, játszani, versenyezni, hasonló érdeklődésű körűekkel találkozni. Több időt tudtam a fórumon tölteni iskola után, szerepjátékozni, házikat írni. Professzorként és már dolgozó felnőttként kevesebb kapcsolatom van a diáksággal, kicsit szárazabb a fórumozás része, hiszen már a beállítások, javítások, adminisztrációk várnak, nem pedig csak a játékok. Viszont szeretem figyelni a közösség életét, és az igazgatósággal is szoros kapcsolatot ápolunk.

Kitana: Van-e más fandom, ami megfogott, a Harry Potteren kívül?

Vanessa: A Csillagok háborúja, a Vaják is első helyen szerepelnek a kedvencek között.

Kitana: Mi a kedvenc részed a Harry Potterből?

Vanessa: Harry Potter vonatkozásában a negyedik film a kedvencem, de valójában bármelyiket szívesen nézem, ahol nem David Yates volt a rendező. Könyvben szintén a negyedik, illetve a hatodik.

Kitana: A Harry Pottertől elvonatkoztatva mi a kedvenc filmed és könyved?

Vanessa: Nem tudok dönteni. Mindig más, mindig ismerek meg újabbakat, amikkel éppen akkor tudok azonosulni. Jelenleg pszichológiával kapcsolatos könyveket olvasok, illetve szeretem az életrajzi regényeket.

Kitana:  Melyik volt a kedvenc meséd, amikor kicsi voltál?

Vanessa: Talán A szépség és a szörnyeteg, amit a mai napig szeretek.

Kitana: Ha csak egy varázstárgyat választhatnál a varázsvilágból, mi lenne az?

Vanessa: A Merengő. Szép lenne, ha gyerekkoromból felidézhetném a családdal töltött emlékeket. Illetve vitás helyzetekben könnyen lehet azt mondani, hogy emlékszem pontosan, mit mondtál! (nevet)

Kitana: Melyik Harry Potteres ház tulajdonságai illenek rád a legjobban?

Vanessa: Mindegyik teszt a Mardekárba oszt, és így is érzem helyesnek. Természetesen vannak olyan jegyek, amiktől teljes mértékben elhatárolódom, de maradok mindig büszke mardekáros.

Kitana: Ki a kedvenc szereplőd?

Vanessa: Kettőt, és könnyebbet. Aki leginkább gondolkozásra késztet, az Perselus Piton, de hogy ő lenne a kedvencem? Azt nem tudom. Sirius Black is előkelő helyen van a listámon, illetve a Black-család tagjaihoz húzok még jobban.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit mindenki szeret, de te nem?

Vanessa: Rossz érzés ezt Robbie Coltrane elhunyta után mondani, de azt vettem észre, hogy Hagridot sokan szeretik; én, ha nem is arról van szó, hogy nem kedvelem, de teljesen semlegesen állok hozzá, inkább csak bosszantott sokszor.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit szerinted méltatlanul mellőznek?

Vanessa: Regulus Blackről kevés szó esik, pedig fontos szerepet vállalt Voldemort gyengítésében, illetve érdekes történetnek érzem azt a belső folyamatot, ami végigmehetett benne, és arra sarkallta, hogy fordulatot vegyen hovatartozása.

Kitana: Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél boszorkány, és ennek a foglalkozásnak van-e összefüggése a való életben választott szakmáddal?

Vanessa: Annyira nincs összefüggése, hiszen mugliként egy irodában dolgozom, viszont arra nem látnék esélyt, hogy boszorkányként egy íróasztal mögött üljek a Minisztériumban. Szerintem ötvözném az újságírást és a varázslényekkel való munkát. Vagy, ahogy a karakterem Gráciában, ókori varázslatokat és bájitalokat kutatnék – ennek köze van a valódi végzettségemhez, ami történész.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantázia világba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Vanessa: A Witcher 3. játékának világába látogatnék el, pontosabban Toussaint hercegségbe. Történészként pedig rengeteg kort megnéznék, belepillantanék, de ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az ókort nézném még.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Vanessa: Sablonos válasz, de a Roxfort. Abba a helybe szerettünk bele, oda tartozónak érzi magát sok rajongó, otthonos a fejünkben élő kastély gondolata.

Kitana: Milyen legendás lényt gondoznál szívesen?

Vanessa: Sárkányokat szívesen gondoznék vagy thesztrálokat.

Kitana: Mesélnél kicsit a mugli életedről is?

Vanessa: Azt hiszem, ez lesz a legkevésbé érdekfeszítő 😊 A családom és barátaim mellett a munka teszi  hétköznapjaim nagy részét. Több mint két éve dolgozom az Oktatási Hivatalban egy csodás főnök mellett, akitől rengeteget tanultam és tanulok, van egy olyan érzésem, hogy szinte direkt talál ki nekem újabb és újabb fejlődési lehetőségeket. Sokszor kevés idő jut a pihenésre, mert ingázom Budapest és Székesfehérvár között. Ez a része felemésztő tud lenni, így, aki nincs hozzászokva a korai keléshez és késői hazaérésnek, annak nem ajánlom ezt az életformát. Itthon magam viszem a háztartást több-kevesebb sikerrel. Mindig is nagyon szerettem az állatokat, évekig önkénteskedtem menhelyen is, illetve van két macskám, akik jelenleg nem velem élnek, viszont sokszor látogatom őket.

Kitana: Marad-e időd hobbira?

Vanessa: Hétvégén igyekszem találni időt kikapcsolódásra. Újonnan felvett hobbim az itthoni cukrászkodás, ami miatt a családon belül már parancsba lett adva, hogy az összes ünnepre nekem kell vinnem a tortákat. Mostanság minden hétvégén sütök egy nagyobb süteményt, tortát, illetve hétköznap egy kisebbet. Szeretek játszani, jelenleg a Witcher 3 és a Guild Wars 2 pörög. Az olvasás adja magát, jövő évi fogadalmam, hogy minden hónapban elolvasok egy könyvet. Ősszel kifejezetten szeretek kirándulni, illetve balkonkertészkedni – utóbbit az év minden évszakában. Jelenleg három rendkívül hisztis és sértődékeny plumeriát próbálok életben tartani, és ezt egyáltalán nem könnyítik meg maguk a növények.

Kitana: Mi az, amit neked nyújtott a Grácia és van-e esetleg valami, amit te szeretnél megosztani magadról az olvasókkal?

Vanessa: Rengeteg mindent adott nekem a Grácia: közösséget, barátokat, élményeket, fejlődési lehetőségeket. De a legfontosabb ajándék ezen világból számomra mindig Victoria professzor lesz, akivel 2008 óta vagyunk barátok az iskolának köszönhetően, és gyanítom, hogy Grácia nélkül sosem találkoztunk volna.

Kitana: Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál!

Írta: Stramarius Kitana, Caminus

Szia kedves Olvasó!

Örülök, hogy újra itt látlak :). Ezek szerint valamit jól csinálok és érdekelnek a cikkeim.

Hoztam Nektek egy újabb Harry Potter témájú társasjátékot.

Kezdjük is a Trimágus Tusát.

Igazából ez a társas egy modern, átdolgozott „Ki nevet a végén”. Biztosan sokatoknak ismerős ez a játék fiatalabb korából.

Öt éves kortól ajánlott és maximum négyen játszhatunk vele. A régebbi kiadások játékszabálya egyszerű, négy részre van osztva a játéktábla, amit négy színnel jelölnek.  A játékosok rendelkeznek négy bábuval, amit a saját térfelük „Start” mezőire helyeznek. Dobókocka segítségével a „Start” mezőből ki kell lépnünk a táblára és egyszer, minden bábunkkal körbe kell mennünk, majd a saját térfelünkön lévő célba kell érnünk. Az nyer, aki legelőször a halad át a célvonalon mind a négy bábujával.

A Harry Potteres változatban lett néhány újdonság, kezdeném is a legbosszantóbbal, a beépített kocka pattintóval. Szörnyen hangos és ezáltal idegesítő is, amikor mi játszunk vele, éppen ezért egy rendes dobókockát használunk inkább.

A négy színt lecserélték a Trimágus Tusa négy játékosára, Fleur Delacourra, Viktor Krumra, Cedric Diggoryra és Harry Potterre. Az ő bőrükbe bújva játszhatunk egymás ellen. 

Az utolsó változtatás a kártyákat érintette, a játéktáblán vannak pontok, amik kártya húzására utasítanak. A Labirintus kártyákat a tábla mellé, lefelé fordítva tesszük le. húzópaklit képezve belőlük. A kártyákon különböző szimbólumok vannak, melyek jelentése a szabályzat hátoldalán van feltüntetve. Ezek a jelek utasításokat takarnak, amiket mindenképp végre kell hajtanunk. 

Például lépj előre, lépj hátra, egyik bábuddal térj vissza a „Start” mezőre, helyezd egy másik játékos bábuját a „Start” mezőjére.  Természetesen minden Harry Potteresen megfogalmazva.

Aranyos kis nosztalgikus társas, nem gyakori vendég az asztalunkon, de mikor előkerül, kellemes szórakozást kínál.

Írta: Samantha Krüger, Solaris

Andy Weir és az űrutazás

Andy Weir szintén kortárs, amerikai író, aki egy reál beállítottságú családból származik. Ő is informatikusnak tanult, és több cégnél is dolgozott, mint programozó. Már a 20-as éveiben elkezdett sci-fi műveket írni, de ezeket csak a saját weboldalán hozta nyilvánosságra. Később más jellegű műveket is írt, úgy ahogy azokat is, az első regényét, A marsi-t is a weboldalán, ingyen meg lehetett találni. Az olvasók azonban kérték, hogy legyen ebook formájában, így 0.99 dollárért elérhetővé tette Amazon Kindle verzióban is. Ez annyira sikeres lett, hogy rövidesen megjelent nyomtatásban is, és felkerült a New York Times Bestseller listájára; meghozta az írónak a hírnevet.

Történeteiben a hangsúly a tudományon, főként a csillagászaton, és az űrutazáson van. Egyik előnye, hogy sok esetben már könyvei írása előtt/alatt konzultált a NASA-val, így az információk a jelenlegi állapotoknak megfelelően hitelesek. Másik előnye, hogy a laikusok számára is érthetően ír, mindent kellően elmagyaráz, és – ha a tudományos rendszert nem is érti meg az olvasó – amennyire kell, a történet szempontjából megfelelő ismereteket kap. Ezáltal remekül tanítja is a felmerülő témákat a humán beállítottságú olvasóknak. Stílusa mai, fiatalos, lendületes, kellően alkalmazza és vegyíti a szarkazmust, a humort és a komolyságot is. Emiatt aztán bátran ajánlom a műveit a kamaszoknak is!

Első könyve, A marsi fő helyszíne a címben is említett bolygó. A történet úgy kezdődik, hogy a pár nappal (pontosabban sol-lal) ezelőtt megérkezett legénység kénytelen elhagyni a bolygót. A legénység egyik tagja, Mark azonban úgy tűnik meghal, így társai a testét kénytelenek ott hagyni, mivel a nagy homokvihar miatt nem találják meg. Ő viszont még mindig életben van, egyedül egy bolygón, ahonnan nem tud kommunikációt létesíteni más emberi közösséggel. Kénytelen valahogy addig túlélni, míg a következő küldetés – ha nem törlik – megérkezik a bolygóra évekkel később. 

A könyv nagy része ugyan a Marson játszódik, de egy idő után a Föld is előkerül, mint helyszín. Emiatt két frontos lesz a történet, ami szerintem jól áll neki, és a végén emiatt nem marad hiányérzet. Nyilván egy sci-firől van szó, mégis elhihető, hogy ez a mai világban játszódik, pár év múlva akár valóság is lehetne. Ez az érzés azért volt bennem, mert Mark személyisége is közel áll a ma emberéhez, és az alap problematikához sem kell nagyon elrugaszkodni (hiszen hallani már, hogy terveznek embert küldeni a Marsra a jövőben). A történet végig képes volt izgalomban tartani, hiszen újabb és újabb – nem szokványos – akadályok elé állítja a szereplőket az élet, és számomra – mielőtt megoldódott volna – nem volt egyértelmű, hogy tudják ezeket megoldani a történet szereplői.

Második regénye az Artemis már egy közelebbi égitesten, a Holdon játszódik. A főszereplő, Jazz egy – a holdi városban élő – futár, aki megtanulta, hogy használja ki a lehetőségeit. Emiatt aztán időnként be-becsempész illegális dolgokat különböző gazdagoknak. Így kap egy remek lehetőséget is, amivel végre egy kicsit meggazdagodhatna, és ott hagyhatja kis „koporsó” otthonát. 

Ezt már többen kritizálják, mint az előző könyvet, mivel megkapjuk benne Mark női alteregóját. Elsőre nekem sem volt szimpatikus, de aztán bejött, mégpedig azért, mert az itt megismert világ úgy van felépítve, hogy egy ilyen karakterre van szükség benne. Legyen nő vagy férfi, mindegy! Nekem itt kicsit a földi szál volt erőltetett, bár történet szempontjából szükség volt rá. A helyszín pedig egyszerűen zseniális! Mind felépítésében, mind jellegében, életritmusában úgy lett kitalálva, hogy az ember meg akarja ismerni! A szereplők mind sokszínűek, sokrétűek, ahogy a valóéletben is, és szerencsére több társadalmi réteg életébe is bepillanthatunk. Kifejezetten tetszett, hogy 1-1 olyab világot is megismerhetünk érintőlegesen, ami nem hétköznapi. A történetről pedig csak annyit, hogy fordulatos, váratlan. Időnként talán túl jószívű az író, de ez szerintem megbocsátható!

A tavaly megjelenő, egyelőre utolsó, műve A Hail Mary-küldetés, mely némileg már eltávolodik az előző két könyvhöz képest. Itt magában az űrben játszódik a történet, és itt már nincs az olvasónak azaz érzése, hogy ez rövid időn belül akár valóság is lehetne. Úgy kezdődik, hogy Ryland Grace felébred az űrhajóban, viszont nem emlékszik se a nevére, se úti céljára, se semmire! Emlékeit fokozatosan szerzi vissza – így ismerjük meg mi is a történetet –, így kezdi megoldani a problémákat is. 

Elsőre én itt hiányoltam az író korábban megismert stílusát, de később felbukkan egy szereplő, aki által ez újra megjelenik. Ezt a karaktert aztán annyira meg is lehet kedvelni, hogy én simán örülnék egy ilyet barátnak. Itt a bolygónk már csak a múltban jelenik meg, mint a múlt helyszíne, így már egyáltalán nem erőltetett. Az alapvető helyzetből kiindulva egyre bővül a szereplők listája, és jó látni, azt a fajta képet a Föld lakóiról, amit szeretne az író sugallni (még ha feltehetően idealizált is). A történet itt is kellő nehézséggel van keverve, és jót tesz neki az a szűk tér, amit az űrhajó biztosít. Lezárás tekintetében talán ez a legképlékenyebb, elsőre volt is egy kis hiányérzetem. Emiatt el tudom képzelni, hogy születik hozzá egy folytatás is – bár nem szükségszerű –, erről viszont még nem hallottam.

Cikkem végén szeretném még megemlíteni a The Egg című novellát. Az író több rövidebb történetet is írt már, ezek pedig nem mind a tudományról, csillagászatról szólnak. Ez a kis novella tulajdonképpen magáról az életről, univerzumról szól. Egyszerre hozza az író regényeiben megismert stílust ebben a rövid és tömör kis novellában, miközben sokkal inkább elgondolkodtat, mint bármely másik műve.

Írta: Júlia Snape, Soalris

Grimoire lapok

Aki gyűjtésre adja a fejét, és a későbbiek folyamán azt össze is szeretné könyvbe fűzni, azok körében sokszor felmerülő igény egy rendezett, átlátható kinézet létrehozása. Sok oldalon találhatók pénzért letölthető rendszerező lapok, az előző tanévben ajánlottam is azok közül megtekintésre kettő angol nyelvűt.

Ha nem jön be az a zsenialitással átlátható őskáosz, amit a gyűjtés okozott, alkalmazhatják a Witchipedia javaslatát egy egyszerű üres művészkönyv telerajzolásával. De ha ez valaki számára nem megoldás, mert nincs esetleg kézügyessége, vagy kevesebb az erre szánható ideje, annak ígéretemhez híven az összegyűjtött tudásanyag egységes tárolására hoztam két, általam készített letölthető és kitölthető magyar nyelvű Grimoire oldalt. Az első egy rituálisabb kinézetű.  Ebbe bele is lehet rajzolni a szertartáskor használni kívánt pentagramot vagy varázskört, és inkább nyomtatás utáni kézi dekorálásra van kialakítva.

Ehhez olyan matricákat is készítettem, amikkel jelölni lehet a varázslat típusát, fajtáját is. Kristálymágia, bájitalkészítés, csomómágia, varázseszközök készítése, és az ezekhez tartozó pár hozzávaló egyszerű rajza egy A/4-es matricapapíron kissé talán méretesebb, de egy ívre kettőt nyomtatva még kombinált dekoráció is készíthető általuk.

A második pedig egy dekorált verzió a szertartási elrendezés nélkül, ami Word-ben megnyitva kényelmesen kitölthető, és kissé már Varázskönyvszerűbb a kinézete. Ebbe kevesebb megfelelési szimbólum fér, viszont nagyobb rendezettséget biztosít. Ehhez szintén egy- és kétoldalas verziót is készítettem.

Az általam készített oldalak és a matrica innen letölthetők. A kétoldalas verziók második oldala azért üres, hogy egyéb, utólag lejegyzendő információ is beilleszthető lehessen.

A következő számban a Varázskönyv oldalakhoz hozok lapokat, amiket már rendszerezve (növényekhez, gombákhoz, kristályok, olajok, és még néhány) lehet letölteni Word és PDF formátumban. Valamint egységes üres lapot arra, ha a valaki szeretné magának dekorálni. És ha Merlin is úgy akarja, akkor további matricamintákkal is meglepem a kedves olvasót.

További kellemes gyűjtést és alkotást kívánok minden olvasómnak!

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

Beszélgetés barátokkal

Köszöntöm a Mugli világ rovat Olvasóit!

Ma egy olyan eseményről számolok be, amelyen találkozhattam Ms. Jasmine Barkerrel, Fleming Fraserrel és mugli barátnőjével, Sarahval, Mr. Fraser két barátjával Rory Wellsszel és Andrew Roweval.

Mr. Fraserék otthonát választottuk találkahelynek. Ennek elmondása alapján, a barátnője is nagyon örült, mert kipróbálhatott egy új süti receptet. (Isteni volt, meg kell hagyni.)

Én Andrew-val érkeztem, azonban már Mr. Wells és Ms. Barker is ott volt.

Fleming Fraser: Isten hozta szerény hajlékunkban! *mosolygott* Andrew, neked nem mondom, ismered úgyis a járást. *legyintett viccesen*

Andrew Rowe: *ő is nevetett* Most lehet, megsértődnék, ha nem lenne igaz.

Végül nevetve engem is egy puszival üdvözölt, majd beültünk a többiek közé a nappaliba. Fleming és Sarah az egyik kanapéjukon, jómagam Andrewval a másikon, majd Jasmine és Rory a két szabadon maradt fotelokban foglaltak helyet. Nagyon jól éreztük magunkat, mindenféle téma szóba került. Végül az animéknél kötöttünk ki.

Rory Wells: Igaz is, azt hiszem mostanában egyre több animékkel foglalkozó cikke jelenik meg az újságban, nem?

Kérdezte udvariasan tőlem a férfi, mire csak mosolyogva, bólintva feleltem egy igennel.

Andrew: Ajaj! *nevetett* Most nagyon benne van!

Fleming: Ooh… Már így összemelegedtetek, hogy így tudod ezt, drága barátom? *kicsit kaján mosoly, mire az említett csak megdobta egy kiskanállal*

Én meg pirultam rendesen, így inkább gyorsan válaszoltam Mr. Wells kérdésére.

Szerkesztő: Igen, ezek voltak mostanában a főbb témáim. Miért?

Rory: Á, semmi semmi. Csak eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy kis játék. *somolygott* Talán mindenkinek kedvére való lesz.

Jasmine: Halljuk!

Jasmine mellett pedig a többiek is, velem együtt, várták az ötletet.

Rory: Mi lenne, ha időre… nem is tudom… Nagyjából két percig? Mindenki annyi anime szereplőt sorolna fel, amennyit tud? Közülünk mindenki szereti ugye az animéket, mint kiderült.

Fleming: Ez jó ötlet, Rory! De mi legyen a nyertes jutalma?

Erre mindenki elgondolkozott, végül Sarah állt elő a mindenkinek tetsző javaslattal: Talán az, hogy a nyertesnek a többiek sütnek egy tortát?

Rory: Ajjjajjjj… akkor nagyon igyekeznem kell, hogy én nyerjek. *kezdte viccesen* Mert abban nem lenne köszönet, ha nekem is kellene segítenem a sütögetésben.

Ezen mindenki felnevetett, de végül meg lett szavazva, hogy ez lesz a jutalom. Valamint, hogy a már elhangzott karaktert nem lehetett többször mondani. Majd egymás után mindenki elkezdte sorolni a maga két percében a karakterneveket.

Fleming: Nézzük csak… Uraraka, Momo, Jirou, Mina, Yachi, Kiyoko, Haruhi, Misaki… ja, meg Deku, Todoroki, Bakugou!

Szerkesztő: *kuncogott* Látom, főleg a Hősakadémiát kedveled.

Sarah: Igen, abból is főleg a lányokat. *tettetett egy kis féltékeny duzzogást, mire csak egy kedves ölelést meg puszit kapott Flemingtől*

Jasmine: Én jövök! *majd elkezdte* Kenma, Tsukishima, Kuroo, Kirishima, Denki, Kongming, Kabe, Nishinoya, Suga… És… Aizawa! Hát persze!

Itt is egy kis nevetés történt, majd Andrew következett.

Andrew: Hú.. hát akkor lássunk neki. Naruto, Sasuke, Kakashi, Itachi, Gaara, Jiraiya, Tsunade, Shikamaru… Yuri Katsuki, Yurio, Victor Nikiforov… Meg Dabi, Tomura, Hawks!

Fleming: Váó! Lehagytál. *majd hozzánk, többiekhez* Húzzátok fel a gatyátokat! *majd látva, hogy Sarah-n és rajtam szoknya volt, korrigált* Vagy szoknyátokat.

Rory: Nem vesztek! *majd elkezdte, hősiesen tartott ki a végéig, de nem sikerült* Endeavor, All Might, Midnight, Mt. Lady, Ryukyu… *kis hatásszünet, gondolkodásra* Sakura, Hyuga Hinata, Neji…

Jasmine: Lejárt az idő! Bocsi. *majd felém fordult* Te jössz.

Szerkesztő: Köszi. *majd elkezdte* Tamaki, Nejire, Mirio, Eri, Present Mic, Fuyumi, Natsuo, Iruka sensei, Minato, Kushina, Kageyama, Shoyo, Yamaguchi, Zero, Yuki!

Sarah: Oikawa, Iwaizumi, Atsumu, Osamu, Obito, Madara..Senku! Háhá! *kuncogott egy kicsit, majd folytatta* Kohaku, Tsukasa… Chrome… Yusuke, Kurama, Hiei, Kuwabara, Keiko… Shinichi, Ran, Kogoro!

Fleming: Így a nyertes az én barátnőm! *ölelte magához büszkén, aranyosan Sarah-t*

Sarah: *kuncogott, hallva tőlünk is a tapsvihart* Köszönöm. Na de, akkor készüljön a tortám! *kuncog* Mindegy, milyen ízű.

Így neki is láttunk. Végül egy egyszerű csokis tortát kapott tőlünk a nyertes. De nagyon finom volt. És minden lépést mugli módra csináltuk, varázslat nélkül. (Mondjuk emiatt Rory látta kárát, mert kicsit kilögybölte az elején a masszát, de nem ment rá túl sok a ruhájára.)

Hamarosan elbúcsúztunk és mindenki elindult haza felé. Andrew elkísért, végül egy romantikus csók után, eltűnt előlem.

Ez is micsoda nap volt!

Ennyi lett volna mára a Mugli világ rovat.

Boszorkányosan szép napot!

Írta: Gina Cobbler professzor

Interjú Victoria Vulpine professzorral

Kedves Diákok!

Ezúttal Victoria Vulpine professzort kértem meg, hogy beszélgessen velem, és ezáltal nem csak őt, hanem a Grácia történetét is jobban megismerhetjük.

Victoria Vulpine professzor 2008 szeptember óta tagja a Grácia közösségének, 2019 óta pedig Vanessa professzorral közösen igazgatják online iskolánkat. Talán kevesen tudják, de a Caminus leírását Victoria Vulpine professzor, az Arcanusét Vanessa A. Pellax professzor, a Solarisét pedig Lisa McDevon professzor írta. Így magától értetődő volt, hogy évekig ő volt a Caminus házvezetője, ameddig igazgató nem lett.

Mugliként, Nagy Viktória tüdőgyógyász orvosként dolgozik, az intenzív légzésterápia érdekli a későbbiekben. Párjával annak szülőfalujában élnek. Családjukhoz tartozik két kutya is, a keverék kistestű Pumukli, és a már idősebb Süti, aki puli keverék. Viki szinte mindegyik Grácia találkozón és táboron részt vett, és részt vesz ennyi év és változás mellett a sok mugli teendője mellett is.

Kitana: Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket! Első kérdésem, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a Harry Potter világával?

Victoria: 13 évesen ragadott magával ez a világ. Előtte már láttam az addig elkészült filmeket, az 5. részt ráadásul egy kertmoziban néztem meg a Balatonon a megjelenésekor. Szerettem a filmeket, de akkor még nem váltam rajongóvá. Olvasni mindig is imádtam, és az egyik általános iskolai osztálytársam ajánlotta, így elkezdtem a könyveket. Az első három vagy négy részt még könyvtárból kölcsönöztem, majd annyira beleszerettem, hogy a megtakarított kis pénzemből megrendeltem az egész sorozatot, hogy az én polcomat is díszítsék. Pont abban az évben, 2008-ban jelent meg magyar kiadásban a 7. rész. Emlékszem, hogy még meg is könnyeztem, amikor ott állt a sorozat a polcon előttem. Azóta sem lankadt a rajongásom. Annyit sajnálok, hogy így az egész sorozatot egyszerre szinte ledaráltam és nem volt meg az a várakozás érzés, a találgatás, hogy vajon hogyan folytatódik majd a történet.

Kitana: Hogy találtál rá a Gráciára? Ha jól számolok, ez nem sokkal lehetett a könyvek első olvasása után.

Victoria: Igen, ez gyorsan jött. Annyira megszerettem ezt a világot, hogy valamilyen módon még inkább részese szerettem volna lenni, így interneten való keresgélés közben akadtam rá, hogy vannak online iskolák is. Az akkor még Három Grácia Roxfortja néven futó iskola volt a legszimpatikusabb, így gyorsan regisztráltam is és olyan izgalommal vártam a beosztó levelet, mint mikor az ember egy karácsonyi ajándékot bont ki.

Kitana: Mennyire más diáknak és tanárnak lenni a Gráciában?

Victoria: Tanárként sokkal több a munka vele, kevesebb már a gondtalan játékélmény. Diákként eldönthettem, hogy teperek a pontokért, és hagyom szárnyalni a fantáziám, vagy ha éppen nem engedte időm, akkor csak az alapvető megoldásokat küldtem be, és közben csak csevegtem, szerepjátékoztam. Most sok a háttérmunka, beállítások, szerkesztések és a problémákat, konfliktusokat is kezelni kell. Ha valami nem működik, arra megoldást kell keresni. A tanév kezdése és a vége a legsűrűbb. annak ellenére, hogy a prefektusok és sokat segítenek, mégis a regisztrációkban és a süveg kiértékelésével van a legtöbb munka.

Kitana: Jelenleg az SVK a te tantárgyad. Hogy tudtad a tananyagot a saját képedre formálni, mennyire a te gyermeked ez a tárgy?

Victoria: Volt egy alap, amelyet örököltem az elődömtől, de sok mindent alakítottam rajta. Illetve arra is volt példa, hogy néhány ötletet más tantárgyakból vettem át, és alakítottam át úgy, hogy a tantárgyamhoz, és hozzám illő legyen: Judy professzor ötlete volt az LLG-s akadálypálya, amely nagyon népszerű a diákok körében, és amelynek mintájára készült el az SVK-s párja is. Egyébként nekem az LLG volt az egyik nagy kedvencem, és Judy professzor az, aki jelenleg Avita Ortusként, mint szellem vonult vissza, és mugli életében gyönyörű tortákat készít.

Kitana: Van-e más fandom, ami megfogott, a HP-n kívül?

Victoria: A fantasy világon belül még nagyon szeretem Sarah J. Maas regényeit, közülük is az Üvegtrón világa a kedvencem.

Kitana: A Harry Potter mellett esetleg ez a kedvenc könyved?

Victoria: Nem, azért ezt nem mondanám. Külföldi írók közül Dan Brown regényei és Rowling álnéven írt Strike sorozata a kedvenceim. Magyar írók tollából pedig Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozata. Természetesen a Harry Potter regények mellett.

Kitana: Van kedvenc filmed?

Victoria: Filmek közül nehéz választani, talán a Holt Költők Társaságát emelném ki leginkább, meg a Disney meséket imádom.

Kitana: Mit árulnál el az olvasóknak a mugli életedről?

Victoria: Eléggé elfoglalt vagyok a mugli életben. Már több, mint 3 éve dolgozom orvosként Szolnokon. Tüdőgyógyászat szakvizsgára készülök. Nagyon szeretem ezt a területet, imádom a munkatársaim, és rengeteget tudok tanulni, fejlődni. De nehéz, sok időmet felöleli, gyakran túlórázunk is, délután hazaérek, utána a ház körüli, háztartási munkákat is el kell végezni, és kevés idő jut a pihenésre. A párom asztalosként dolgozik, az édesapjával visznek egy műhelyt. 8,5 éve vagyunk egy pár, 1,5 éve élünk együtt már teljesen. Fokozatosan újítgatunk fel egy családi házat, szépen, lassan minden a helyére kerül majd, de még például a nagy könyvespolc is hiányzik, így a szépséges könyveim egyelőre bedobozolva várják a sorukat. Úgyhogy van teendő bőven a mugli életben.

Kitana: Nagyon jó olvasni, hogy ennyire lelkes vagy a munkádban, és hogy a magánéletben is megtaláltad a helyed, de marad-e időd esetleg valamilyen hobbira?

Victoria: Igyekszem időt szakítani olvasásra és természetesen a Gráciára. Hétvégente, ha nincs más teendőnk és nem vagyunk túl fáradtak, akkor eljárunk kirándulni. Nagyon szeretjük a természetet, a hegyvidékeket. Van egy kiskutyánk, Pumukli, őt sokat tanítgatjuk, vele sétálunk, játszunk rendszeresen.

Kitana: Melyik ház tulajdonságai illenek rád a legjobban?

Victoria: Kezdetben a Gráciás süveg a Mardekárba osztott, amikor még az eredeti Harry Potteres rendszert használtuk, és akkor annak örültem is, sőt azonosultam is kicsit a szereppel, de jelenleg a négy házból a Hollóhát, olyan Hollóhát-Griffendél keveréknek érzem magam. A gráciás házak közül pedig a Caminus.

Kitana: Ki a kedvenc szereplőd?

Victoria: A női karakterek közül McGalagony professzor, nagyon szeretem, hogy igazságos, korrekt, bátor és rendkívül támogató. A férfi karakterek közül pedig Remus Lupin, aki a személyes nehézségei ellenére is rendkívül emberséges, barátságos, jószándékú.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit mindenki szeret, de te nem?

Victoria: Én talán Pitonnal nem vagyok annyira elnéző, mint egyesek, annak ellenére, hogy ismerem a háttértörténetét. Nem mondanám, hogy nem szeretem, az túlzás, de nem vagyok annyira megértő az igazságtalan oldalával szemben. Hiszen másnak, például Lupinnak is nehéz sorsa volt, mégis igazságos maradt.

Kitana Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél boszorkány, és ennek a foglalkozásnak van-e összefüggése a való életben választott szakmáddal?

Victoria: Vagy gyógyító, aminek van kapcsolata a mugli szakmámmal, vagy pedig tanár.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantázia világba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Victoria: Mindenképpen a Harry Potter világa lenne. Történelmi korok közül az ókorban szétnéznék szívesen.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Victoria: Ez egy nehéz kérdés. Roxforts, Roxmorts, az Abszol út… Mindent szívesen megnéznék. A kastélyt a csodálatos építészete, a történelmi jelentőség, a felépítése és a park, a Fekete tó miatt. De ahova mindenképpen be kellene szabadulnom az a Mézesfalás. Imádom az édességeket.

Kitana: Ha jól tudom, akkor Victoria Vulpine professzornak van egy főnixe, ez a kedvenc legandás lényed, vagy szívesen lenne más állatod is a varázsvilágban?

Victoria: Mugliként a madaraktól bevallom félek, főleg a nagyobb testűektől, de a főnix egy csodálatos állat, és a tulajdonságai, a gyógyító ereje is jelentős. Illetve, nincs rajta az iskolába hozható állatok listáján, de kutyám is lenne mindenképpen, ha lehetne.

Kitana: Van-e valami olyan, amit te szeretnél elmondani magadról az olvasóknak?

Victoria: Nagyon sok mindent adott nekem a Grácia, de szeretném kiemelni a hátteremből, hogy 2008-ban, amikor én is, regisztrált Vanessa is, akivel azóta vagyunk barátok. Az egyik legjobb barátomnak tartom annak ellenére, hogy messze lakunk egymástól. A távolság miatt ritkábban találkozunk, de mégis heti szinten tartjuk a kapcsoltot, és úgy érzem, hogy örökre szóló barátságot kötöttünk.

Kitana: Ez egy nagyon szép végszó szerintem ennek az interjúnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad!

Victoria: Én is nagyon szépen köszönöm. Nagyon várom a cikket, és remélem a diákoknak is tetszeni fog.