Sárkánytúra?

Kedves Olvasó!

Örömömre szolgál bemutatni kutatási eredményeinket. A lelőhelyek és különböző alfajok motiváltak új kalandokra, felfedező túrákra.
Első utazásunk Dél- Amerika esőerdejébe vezetett, ahol Kacskafarkú Pöttyösfogas sárkányokat igyekeztünk lencsevégre kapni. Helikopterrel végig pásztáztuk a terepet, helybélieket kérdeztük a lényekről. Az egyik öregasszony, Mafha vendégül fogadott kis kunyhójában. Vendégszerető volt, még Düdünyével is megkínált. (Düdünye: kék színű termés, amitől megnyúlik a nyelved) Meglepődve tapasztaltam, hogy mítoszokból ismerte a „Villámfarkút” - de sohasem látott még egyet sem.

Réges-régen, mikor még Mafha kislány volt, a törzs tagjai legendákat és mítoszokat meséltek az ifjú gyermekeknek, hogy jobban megismerjék a világ titokzatoságát. Egyik este, a tábortűz lobogó lángja mellett, Bushu az öreg bölcs mesélte el ezt a történetet, melyet máig is alig tud elhinni.
„Bushu meg akarta mutatni apjának, hogy méltó a csontból készült nyakékre; mely generációkról generációra szállt a családjukon belül. Így, még három másik ifjúval nekivágtak a vadon mély zugainak. Feladatuk az volt, hogy lényekre vadászanak – és a legszebb példányt elhozzák a törzsnek. Ez a beavatás életük egyik legfontosabb megpróbáltatása volt.

Nagy esőzés nehezítette meg dolgukat, lassította őket. Ezért kénytelenek voltak meghúzni magukat, amíg be nem esteledett. Egy berregő hang megugrasztotta őket, hegyes botjaikat a levegőbe emelték. Árnyékokat láttak, melyek nem voltak nagyobbak náluk, de fürgén másztak a fákon. A lény Bushu felé közeledett. Nem várt sokat, a botot beleszúrta a lény szájába. Meghátrálva elfutott, de a fogát otthagyta. Négyen tértek vissza a pöttyös foggal, törzsünk legféltettebb kincsével.

Következő cikkel folytatom a Villámfarkúak bemutatását. :)

Maradok tisztelettel: Nessza Wilson professzor