Üstre fel

Üdvözlök mindenkit újra itt, a Mágikus DIY túrán!

Nézzünk csak körbe, mire van szüksége egy sikerekre vágyó, de még tanuló boszorkánynak vagy varázslónak. Van pénzünk, van az iskolai útra csokibéka, … EZ AZ IGEN! 

Naná, hogy egy üst! 

Hiszen hírnevet forralni és dugó alá rejteni bájitalt csak úgy lehet, ha van miben megfőzni. Irány hát a Tüstént Üst Szalon! Ez az a bolt, aminél az a sok üst van felhalmozva a bejárat két oldalán, de a lavinányi kondértól sosem látszik a bolt neve. Tudják, a téglás bejárattól egyből balra a második üzlet. Még be sem lépünk és látszik, hogy annyiféle üst, ahányan csak járnak ide vásárolni. És ez nálunk sem lesz másképpen. Lássuk is, mire van szükségünk, hogy csinos kis egyedi varázsfazekunk legyen.

Hozzávalók:

- Fehér ragasztó (PVA feliratú,) és egy szélesebb ecset (nagyjából négy centis.)

- 2 ív Gyűrt papír (merített vagy batikoltnak is nevezik, díszcsomagoláshoz használatos festett vagy sima fehér. Ez elég masszív, jól bírja ha áztatják.)

- Papírvágó olló (Süni márkájú vagy egyéb.)

- Hagyományos formájú lufi (ha tudunk jó helyet, ahol masszív és minőségi, érdemes olyat venni.)

- Akril festék az üst színének, ecset, vizestál.

- Polisztirol golyók a lábaknak (3-4 centisek) üstönként 3 darab.

- Egy hosszú szalag vagy madzag a rétegek közötti szárítások kikötözésre.

- 2 darab újra-feldolgozott papírral rendelkező napilap (Az újra-feldolgozott papír könnyen formázható.)

- Ragasztópisztoly (forró ragasztó néven is ismert.)

- Nagyjából ötször 30 perc az életünkből.

A Gyűrt papírt vagdaljuk fel kisebb kockákra. Nekem 7X9 centisek lettek. Ennél nem érdemes nagyobb darabokat használni, mert „fülecskés” lesz a felragasztott kocka széle, ha a lufi ívéhez mérten túl nagyok a darabok. Összedarabolás után lehet, hogy túl soknak fog tűnni ez az elkészült kockamennyiség, de ez ne tévesszen meg senkit, ennyi kelleni is fog.  

Szedjük négyfelé, hogy lássuk, egy réteghez mennyi papírkockát fontos felragasztanunk a lufira. Három réteg és a kondér karimája adja ki a négy adagot. Nem érdemes spórolni a rétegeken és kevesebb kockát használni, mert a túl vékony kondér nem fogja bírni a bájitalkotyvasztást, túl hamar elhasználódik.

Egy tálba tegyünk ki a PVA alapú fehér ragasztóból egy nagy evőkanálnyit, majd hígítsuk addig, hogy egy joghurt állagát kapjuk. (Ha ivójoghurt lett belőle érdemes egy kicsit visszasűríteni.) Ez egy réteghez elég ragasztó.

Lufit felfúj, lecsomóz, csomónál jól megfog! A trükk itt az, hogy a ragasztós lufi csúszik, tehát érdemes már most rákötözni a madzagot vagy szalagot a lufi csomójára, mert az is segít pórázon tartani a huncut módon menekülni vágyó léggömböt.

Rétegezés:

A félretett első negyednyi gyűrt papírt úgy helyezzük fel, hogy egy kicsi ragasztót kenünk a lufira, majd erre ráteszünk egy kocka papírt és az ecsettel rányomkodva alaposan odaragasztjuk. Ne feledjük, hogy az ecseten legyen ilyenkor is ragasztó, hogy a papír alaposan át tudjon nedvesedni, mert úgy könnyebb dolgozni vele. Mindegy hol kezded el a felragasztást, a lényeg az, hogy a csomó alatt minimum két ujjnyi hely alatta szabad maradjon. Ez azért fontos, hogy később legyen elég helyed a lufit kivágni, és szépen ollóval kiigazítani a szélét.

A többi papírdarabot az előzőhöz képest úgy kell felragasztani, hogy fedésben legyenek egymáson. Tehát hogy az első darabra kicsit rálógjon a második, majd a másodikra a harmadik és így tovább. Addig kenjük a lufit és helyezzük rá a papírokat, amíg el nem fogynak. Ha az első réteg kész, mehet száradni a következő réteg felragasztása előtt. Összesen három réteget kell feltenni ahhoz, hogy egy tartós, akár évekig használható üstöt kapjunk, de megéri türelmesnek lenni.

Ha mind a három réteg fel lett helyezve és megszáradt, jöhet a móka. A lufit úgy lehet kiszedni a félkész maséból, hogy a csomó alatt vágva egy lukat hagyjuk, hogy lassan leeresszen. Recsegni fog, mint ami most törik több darabra, de ez csak a lufi, ahogy elválik a megszáradt papírtól. ezt követően már látszik, hogy nagyjából mekkora lesz a kondér. Ekkor lehet az ollóval igény szerint méretre szabni a félkész darabot. Öblösebbre hagyni, vagy nyitottabbra vágni, hogy lejjebb legyen a kondér széle.

Karima:

Ehhez kiterítjük az újságot (3-4 réteget belőle), ferdén feltekerve, hogy egy laza, hosszú hengert kapjunk. Ahhoz, hogy ezt a hengert fel tudjuk ragasztani karimának, jól megnyomkodva erősen megsodorjuk. Ettől olyan lesz, mint egy nagyon vastag spárga, de nekünk pont ez kell. A ragasztópisztoly segítségével, óvatosan, a megszáradt három rétegű üst külső falához kell ragasztani, mindig figyelve a sodrás irányára és az ujjak épségére.

                                           Vigyázat, nagyon forró!

Ha a karimát a készülő kondér külső falához ragasztottuk, jöhet az utolsó, negyedik réteg papír. Ezzel a sodort karimát kell lefedni, úgymond eltakarni, hogy leendő kondérunk elnyerhesse végső, kovácsoltvas kinézetét. Az ecset sörtéjével rásegítve az ázott papír szépen felveszi a karima ívét, miközben az enyhén átnedvesedő sodort papír megtartja a formáját. Továbbra is fontos az összes gyűrt papírt felhasználni, hogy a végeredmény egy masszív, tartós üst lehessen. Jöhet az utolsó száradás.

Végső simítások:

Ha megszáradt, a forró ragasztópisztollyal csak fel kell ragasztani a helyükre a lábakat. A szájával lefele fordított kondérra könnyebb felrajzolni a lábak helyét egy ceruza segítségével, így válik rendezettebbé a lábak helye. Felragasztást követően jöhet a végső kinézet finomítása festéssel és dekorálással. Az üstön lévő gyűrődések ugyan először zavaróak lehetnek, de a világosabb réteg félszáraz felvitelénél szépen kiadják majd azt az ódon stílust, amitől boszorkányos kinézetet kap a kész darab.

A polisztirol golyókra nehezen tapad az akril festék, de kis türelemmel és két réteggel ez is megoldható. Az első „hanyag réteg” adja majd meg a tapadófelületet, a második festésnek. De ha spórolnál a festékkel, akkor a PVA ragasztó is jó alapozásnak, mert azon ugyan olyan jól fog utána kapaszkodni az akril festék. Dekorálásnak én zsírpapírra felrajzolt, majd forró ragasztóval formázott rúnákat készítettem, piros és narancs színnel festettem le, majd szintén ragasztópisztoly segítségével illesztettem a helyére. Így lett valóban varázslatos, és erre még a muglik sem mondhatnak majd Halloweenkor semmi mást, csak hogy megkérdezik, hol is vettem.

Kívánok a saját kondérokhoz sok bájitalt és varázslatos hírnevet!

Ígérem, hogy a negyedig számban, amikor meglátogatjuk a Tus és Huss pennaboltot, nem engedem ennyire el a kezeteket, számítsatok sok színes képre és rengeteg letölthető tollmintára.

Várlak benneteket vissza, további élvezetes olvasást kívánok!

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

3. rejtvény

A harmadik  rejtvényben párosítanotok kell a Roxfort és a Grácia tanári karának egy részét.

A helyes megfejtésekkel 11 pont szerezhető.

Válaszaitokat az szboszi.gracia@gmail.com-ra várjuk. Ne felejtsétek el az email tárgyában feltüntetni az iskolai nevetek, évfolyamotok, házatok és hogy a 3. rejtvényekről van szó. A vizsgaidőszak kezdetéig van lehetőségetek beküldeni majd a megfejtéseket, és idén is indulni az Év rejtvényfejtője címért.

A szokásos kérdezz-felelek rész kérdései:

1. Mi volt a múlt századok cirkuszainak egyik eleme?

2. Az üst készítésénél hányadik képben használtam piros X-et és zöld pipát?

3. Mi Júlia hobbija?

4. Összesen hány fő és mellék küldetést kapunk a segítőinktől?

5. Melyik kviddicscsapathoz igazolt át Angelina Hughes?

Írta: Júlia Snape, Tekergő Hedvig

Interjú Júliával

Következő interjú alanyom Júlia Snape, a Solaris egyik oszlopos tagja, és a Boszi könyves rovatának szerkesztője. Remélem, hogy sikerül jobban megismernetek 😉😀

Hogy találtál rá a Gráciára?

Nem is tudom, mikor láttam meg a kiírást a HPH fb csoportban. Felmerült pár kérdés bennem, amiket akkor Noel (prof) válaszolt meg, mégsem jelentkeztem utána egyből. Hogy ez a 31. vagy a 30. tanév hirdetése volt, arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy nem tudtam eldönteni, hogy akarom-e ezt vagy nem. Aztán úgy alakult az életem, hogy szükségem volt valamire, ami kis örömet csempész a mindennapjaimba, ekkor jutott eszembe a korábban látott hirdetés. Gondoltam, hogy ez pont jó lesz, meglátom milyen, maximum ott hagyom, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Így kezdtem végül a 31. tanévben a Grácia elsőseként.

Hogyan „született” meg a karaktered?

Igazából ez a mai napig az egyik nehézségem, ezért sincs pl. karakter kép beállítva a Fórumon. A név könnyen megvolt, Júlia a mugli életemből jött, Snape pedig a kedvenc tanárom, Piton professzor angol neve. Ebből jött az, hogy akkor legyek Piton lánya, ennél fogva a Bájitalokhoz jobban értő, azokat kedvelő diák legyek. Személyiségét mondjuk az anyjától örökölhette, ennek is köszönhető, hogy a Solaris házba lett beosztva. Jobban viszont nem igazán van meg a karakterem. Csak nemrég fedeztem fel, hogy a Fórumon van olyan topic, ami elősegíti a karakter kitalálását, így azt hiszem ennek most fogok majd csak valamikor jobban neki feküdni. 😁

Mik a kedvenc tantárgyai a Gráciában?

Huh, hát ez igazából nehéz kérdés. Van pár olyan tárgy, amik alapból érdekeltek, és a mugli életbeli változatuk is közel áll hozzám. Ilyen pl. a Rúnaismeret, azonban ott is volt olyan év/óra, ami kevésbé nyerte el a tetszésem. Ahogy egy kevésbé érdeklő tárgynál is találtam olyan anyagot, amit élveztem, és kedvemre való volt. Amikhez úgy álltam neki, hogy ezek lesznek a kedvenceim: Asztronómia, Bájitaltan, Mágiatöri, Rúnaismeret, de igazából tényleg kb. egy szinten vannak már az órák. Leginkább egyébként azokat az órákat szeretem, ahol keveredik a mugli ismeret a varázsvilágbelivel, függetlenül tehát attól, hogy épp melyik tárgyról van szó.

Ha a varázsvilágban élnél, mi lenne a foglalkozásod és miért pont arra esne a választásod?

Talán a roxforti tanárt mondanám, mivel az közel áll hozzám. Szeretném átadni a tudásomat a jövő generációjának, és élvezem a gyerekekkel együtt töltött minőségi időt. Személyiségre amúgy Lupinhoz vagy Bimba professzorhoz hasonló szeretnék lenni, vagyis olyan tanár, akire számíthatnak a diákok. McGalagony professzor karakán határozottsága viszont szerintem hiányozna belőlem.

Ha találkozhatnál a Harry Potter univerzum valamelyik szereplőjével, ki lenne az? És miért?

MINDENKI!! Komolyan, még az olyan karakterek, mint Friccs, vagy Umbridge, akiket a legtöbb olvasó nem kedvel, is érdekelne! Ha lehetne, bejárnám az egész HP-verzumot, és a lehető legtöbb karakterrel találkoznék! Nyilván van pár olyan, akik az élen lennének (Piton, Weasley házaspár és az ikrek), de tényleg végig mennék mindenkin. :D

Mi lenne az, amit kipróbálnál a HP univerzumban? (pl. kaja, ital, látványosság)

Mondanám, hogy minden, de nem lenne igaz. Azkabanba nem mennék be (bár távolról azért megnézném), ahogy vajsört se innék (kóstoltam a mugli boltokban kaphatót, és egy korty után öntöttem ki az egészet, mert nekem túl gejl volt). Az üzleteket, bankot, iskolát bejárnám alaposan, ahogy megnéznék egy Kviddics Világkupa döntőt is. Ételekből is minden olyat, aminek az alapanyagait a mugli életben is megeszek, megkóstolnék.

Melyik házba tartozol? És miért gondolod, hogy oda való vagy?

Gráciában a Solarisba osztott be a Süveg, míg a HP Süvege a Hugrabugba tenne (sírt is a lelkem, hogy nem mehetek a kedvenc profom házába…). Azt hiszem, hogy a barátságosság, a kapcsolatok fontossága miatt illek leginkább ebbe a házba. Fontos számomra a nyugalom, békesség, vitákat is hacsak lehet szeretem higgadtan megoldani.

A mugli világbeli életedről is mesélnél nekünk valamit?

Júliának hívnak a mugli életben is, és idén már a 26. életévemet fogom betölteni. Jelenleg kicsit bonyolult a mugli életem, tanárnak tanulok az egyetemen, dehogy mit hoz a jövő arról nem tudok nyilatkozni. Az olvasás az egyik legnagyobb hobbim (ki gondolta volna a könyvajánló rovat írójáról?:D), a HP mellett van pár másik fandom is, aminek a nagy rajongója vagyok. Ha mondhatom, akkor még nagyobb szerelem Tolkien művei, imádom az írásait, és azt a világot, amit felépített. A belső énem elfogadta azt is történelem előtti műnek (ami volt az író eredeti szándéka), így én magamban egy helyen kezelem ezt az ókori mitológiákkal. Emellett egyre inkább kedvelem a sorozatokat is, mostanában a törökökre vagyok ráállva (adjatok nekik egy esélyt, vannak jók is!!!). Szeretek kirakósozni, bár még elég kezdőnek érzem magam, mivel épp a második 1000 db-osommal szenvedek. 

Nemrég találtam rá újra a kötésre, aminél szintén kezdőnek érzem magam, mivel csak az egyszerű sál alapú dolgok elkészítése megy még. Ha tehetném egyébként minden pénzemet egy-két (általam jobban kedvelt) cirkusznál költeném el, az is egy nagy szerelem. Hiszem, hogy van a mai napig létjogosultságuk, és lehet ott is jól tartani az állatokat, és nem szabad megismerés nélkül elítélni egy-egy társulatot sem!

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

 

Lány a kötélen

Ezúttal egy olyan könyvet hozok nektek, ami egy amerikai fantasy-, fiatal felnőtt- és romantikus regények írójának, vagyis Gwenda Bondnak a műve. A Lány a kötélen egy American Cirque-nek nevezett cirkuszban játszódik, és némileg egy modern korba ültetett Rómeó és Júlia sztori.

Itt is adott a két család, a Maroni és a Garcia család, akik között több évtizedes titokzatos viszály húzódik. Ezt a viszályt azonban Jules Maroni nem hajlandó figyelembe venni, és elintézi, hogy egy társulatban szerepeljenek a Garciákkal az American Cirque műsorában. Amint megérkeznek, elkezdenek felszínre jönni a múlt sebei, és különböző mágikus tárgyak is előkerülnek, amik balszerencsét hoznak. Jules megpróbál utána járni, hogy mi is történhetett a múltban, és ebben pont az egyik Garcia fiú lesz a segítségére. 

Az alap ötlet nagyon tetszett, azonban a kivitelezés már nem teljes egészében jött be. Nem lehetett eldönteni, hogy mikor játszódik a történet, többször is azon gondolkodtam, hogy ez az 1900-as évek elején, vagy napjainkban játszódik-e. Emellett jó az írónő stílusa, mégsem tudott teljesen lekötni, pedig egy számomra kedves témáról volt szó. Az elején nehezebben haladtam vele, azonban a második felére ez pont az ellentétére változott, nehezen tudtam letenni.

Egy másik, hasonló elem a mágia jelenléte a történetben. Az olvasó tudja, hogy a valóságban nincsen mágia, de a cirkusz téma miatt nem lehet tudni, hogy ez egy plusz kitalált elem, vagy csak az egyszerű bűvésztrükk-e. Ezzel együtt, tulajdonképpen szorosan összekapcsolódva megjelenik a jóslás is, mivel ez egy bevett elem volt az amerikai cirkuszoknál a múlt században. A mű végére persze választ kap erre is az olvasó, de addig egy érdekes titokként lengi be az oldalakat a kérdés.

Ami a karaktereket illeti, nagyon szerethetőek vagy épp ellenszenvesek. Több szerelmes párral is lehet benne találkozni, akik között jó az összhang. Sajnos csak az egyik páros kapcsolatát lehet jobban megismerni, de én egy másiknál is éreztem a szereplők közti kémiát. A többi felbukkanó karaktert is jobban meglehet azért ismerni, bár úgy érzem, itt is kihagyott egy ziccert az írónő. Megjelenik ugyanis egy olyan személy, aki szerintem kaphatott volna nagyobb szerepet. Egy másik karakternél viszont folyamatosan éreztem az ellentmondásokat, ami kifejezetten jót tett neki (valószínűnek tartom, hogy az írónőnek is ez volt a szándéka vele).

Ami a nyomozást illeti, jó, viszont kicsit lassú. Egy-egy mágikus tárgy felbukkanása között szerintem néha sok idő telik el, azonban az jó, hogy nem egységes az eltelt idő. Ezzel kevésbé klisés, szóval megértem, hogy az írónő, miért emellett döntött. A legegyértelműbb pontot kicsit túlhúzta az írónő, amikor sok problémát meg lehetett volna vele oldani. Ennek persze azaz oka, hogy nem lehet tudni, hogy mennyire hitték volna el a szereplők az így felszínre jövő információkat. Kell ugyanis ehhez ugyanis egy korábban megszerzett ismeret, tapasztalat, anélkül nehéz lenne ezt befogadni.

És ha esetleg az jött volna le az eddigiek alapján, akkor igen csak ajánlom nektek a könyvet. Alapból a téma miatt kezdtem olvasni, szeretem a cirkuszt, illetve a Rómeó és Júlia újragondolásokat is. Tetszett a szerelmi szál kialakulása, illetve annak jellege. Azt a titokzatosságot is szerettem, hogy itt most mágia (és természetfeletti dolog) jelenik-e meg, vagy csupán egyszerű bűvész csínyek.

Írta: Júlia Snape, Solaris

Roxforti barátságok!

 Kedves Olvasóim!

A mai cikkemben szeretném bemutatni nektek a Hogwarts Legacy játékban lévő öt barátunkat. Ezek a fiatalok mind ötödéves tanulók, akik segítségünkre lesznek a történetünk során, sokat tanulhatunk tőlük és megismerhetjük az ő történetüket is. Kezdeném is a kedvencemmel, Natsai „Natty” Onai-val.

A cikk SPOILER-t tartalmaz a játék menetre, szereplőkre vonatkozóan, mindenki saját felelősségére olvassa tovább.

A griffendél ház tagja, akit barátai csak Nattyként ismernek. Ő egy bölcs fiatal lány, aki az igazságot keresi. Az afrikai Matabelelandból származik, de fiatalon Ugandába költöztek szüleivel és az ottani Uagadou varázsiskolába járt, ahol nem használnak varázspálcát. Kilencéves korában édesapjával futni mentek, apja animágus és zsiráf alakban csatlakoztak más állatokhoz, Natty a hátán ült. Orvvadászok bukkantak fel, akik nem tudták, hogy a zsiráf varázsló, de a kislányt meglátták és le akarták lőni, mivel a későbbiekben felismerheti az arcukat. Az apa hosszú zsiráf nyakával védte a lányát a lövedékek elől, de sajnos belehalt a sérüléseibe. Mikor a zsiráf vissza változott emberré, a banditák ijedtükben elszaladtak. Natsai sokáig magát hibáztatta apja halála miatt.

Épp betöltötte a tizennegyedik életévét, mikor édesanyját felkérték a Roxfortba jóslástan professzornak. Már a második óránkon összeismerkedünk vele, és végig kísér minket a történetben. Mi is segítünk neki a Roxmorts környékén lévő orvvadászok utáni kutatásaiban. Az egyik legszebb pillanatot is neki köszönhetjük, mikor két hippogriffet szabadítunk ki és a hátukon repülve menekülünk el. A történetünk vége felé kiderül, hogy ő is animágus, gazellává tud átalakulni. Négy főküldetésünk van vele és hét mellék küldetést kapunk tőle.

Második egyben legfontosabb szövetségesünk a mardekáros Sebastian Sallow és hozzá kapcsolódik az ötödik segítőnk is, Ominis Gaunt. Itt megjegyzem, hogy Gaunt az magyarul Gomold, tehát Ominis Mardekár Malazár leszármazottja.

Sebastian bájos, karizmatikus és extrovertált diák, aki nem riad vissza a baj elől. Seb ikertestvérével, Anne-el kezdte roxforti éveit és mindketten a Mardekár házba kerültek. Kis korukban a szüleik, akik professzorok voltak, sötét kísérleteket végeztek a pincében és egy szőrnyű éjszaka mindketten egy gyilkos méreg áldozatává váltak. Nagybátyjukhoz Solom Sallow-hoz kerültek Feldcroftba. 

Tizennégy éves korukban Anne-t megátkozták a kobold felkelők, amire eddig még nem találtak gyógyírt. A lány állandó fájdalommal és gyengeséggel küzdött, emiatt tanulmányait abba kellett hagynia. Sebastian mindent elkövet, hogy testvére betegségére megoldást találjon, ha kell sötét varázslathoz is folyamodik. Solomonnal megromlott a viszonyuk, mert a férfi bele törődött a lány betegségébe, de Seb nem képes feladni a reményt és Solomon szerint áltatja a lányt. 

A legszomorúbb történet az övéké, a fiú mindenen és mindenkin át fog gázolni, hogy megmentse Anne-t, és neki köszönhetjük az Imperio és Avada Kedavra átkokat. Sajnálatos módom még Solomont is meggyilkolja, mikor az elpusztítja a sötét relikviát, ami talán segíthetett volna Anne-nek. A lány rájön, hogy mit tett Seb és hogy a főbenjáró átkokat használta. Csúnyán megharagszik Sebre és elfordul tőle. Tíz fő küldetést csinálunk végig vele és kilenc mellék küldetést.

Ominis Gaunt vakon született és semmilyen varázslat nem tudja meggyógyítani, de megtanult ezzel együtt élni és remek tanuló. Családja nagyrészével nincs jó kapcsolata a tisztavérű nézeteik miatt. Egyedül nagynénje, Noctua osztozott a fiú nézetein. Ominis haragja tovább nőtt, mikor rá akarták venni őt, hogy a Cruciátus átokkal muglikat kínozzon, de ellenszegült nekik. Mivel családja Mardekár Malazár leszármazottja, ezért sok titkos helyet ismert az iskolában, mint például az Undercroft-ot, ahol Sebastiannal és testvérével lógtak és olyan varázslatokat gyakoroltak, amelyeket nem tanítottak. 

Ötödéves korukra mikor Seb a Sötét Varázslatok segítségével szerette volna megmenteni Anne-t, Ominis készségesen segített minden információt megszerezni a fiúnak Mardekárról. A két fiú barátsága is megromlik, mikor Seb túlzottan kezd ragaszkodni a sőtét mágiához. Még a saját karakterünket is ráveszi, hogy alkalmazzuk Ominison az Iperio átkot.

Következő segítő társunk Poppy Sweeting, aki Hugrabugos diák, és mint minden hugrabugosnak neki is arany szíve van. Kedves, okos és együtt érző lány, aki jobban érzi magát a mágikus lények között, mint az emberek társaságában. Különösen idegenkedik az orvvadászoktól és a nekik dolgozó varázslóktól és boszorkányoktól. Szülei orvvadászok voltak, a lány orvvadász-táborokban nevelkedett, de látva, hogy az orvvadászok miket műveltek az állatokkal, egyre jobban nőtt benne a gondolat, hogy az emberek milyen kegyetlenek. 

Nem sokkal később összetűzésbe keveredett a szüleivel, mert neki is ezt a jövőt szánták, de a lány elhatározta, hogy a nagymamájához fog szökni. Aznap még kihallgatott egy beszélgetést, miszerint egy hippogriffet éjszaka megölnek mert úgy értékesebb, de a lány kiszabadította ketrecéből és együtt menekültek el. Roxfortos évei alatt megszámlálhatatlan varázslényen segített és még a kentaurok is hagyták, hogy a lány a területükön tevékenykedjen. Az egyik legizgalmasabb küldetést neki köszönhetjük, mikor segítünk neki kiszabadítani egy sárkányt, akivel illegális viadalokat tartanak. Poppy-val három fő küldetésünk van és nyolc mellék.

Az utolsó tanuló, aki segít nekünk, Amit Thakkar a Hollóházból. Róla sajnos nincs túl sok információm, az én Hugrabugos karakterem csak a játék végén találkozik vele. Amit híres varázstörténész szeretne lenni és kész tervei vannak az első emlékiratával kapcsolatban. Imádja a csillagászatot, emiatt a távcsöve mindig kéznél van, de amint a dolgok sűrűjébe keveredik, rájön, hogy inkább olvasni szeret a kalandokról, mint sem átélni őket. Szüleinek szép nagy könyvtára volt és ennek köszönhetően megtanulta a kobold nyelvet, de mikor találkozott egy felkelés ellenes kobolddal és próbált vele szóba elegyedni, rá kellett jönni, hogy még sem beszéli megfelelően a nyelvet. Három mellék küldetésünk van a fiúval.

 

Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy 27-én megjelent a legújabb Harry Potteres telefonos játék, a Harry Potter Magic Awekened! Jó szórakozást hozzá!

Írta: Samatha Krüger, Solaris

Világi varázstudók

 Kedves Olvasóim!

Üdvözlök mindenkit újra lapunk hasábjain. Remélem jól telik a tanévetek, és jól haladtok a házi feladatokkal. Ne felejtsétek, hogy ha segítségre szorultok, nyugodtan fordulhattok a diáktársaitokhoz, illetve professzoraitokhoz. Azért vagyunk ebben az iskolában, hogy tanuljunk és gyakoroljunk, mivel senki sem születik tökéletes boszorkánynak és varázslónak. Világunk legnagyobb mágusai is az iskolapadban kezdték, és sok tanulás és gyakorlás árán jutottak el oda, hogy elismertek legyenek. Róluk szeretnék ma mesélni nektek. Helyezzétek magatokat kényelembe, és jó olvasást!

  John William Waterhouse: The Magic Circle (A mágikus kör), 1886

Első festményünk a 19. században készült, de a boszorkány, akit ábrázol, a 6. században élt. Ő itt nem más, mint a híres bájitalkészítő, Devana. A boszorkány szláv területekről származik. Pontosan nem tudni melyik néphez tartozott, mivel akkoriban még keveredve éltek a népek, és a határok nem voltak pontosan kirajzolva. Devana már kiskorától mutatta a boszorkányság jelét, s az ő törzsében tisztelték a mágia tudóit, így kislány korában is már sokan csodálták őt. 

Mivel Devana családja a természet lágy ölén élt, így a lány szoros kapcsolatot ápolt a természettel egészen fiatalkora óta. Tudta minden növény nevét, azt, hogy mire tudja őket használni, ismerte az állatokat (varázslényt és nem varázslényt egyaránt), és azt is, hogy melyik részeik felelnek meg a gyógyításra. Tinédzser korában egy közeli faluba vitték el szülei, hogy egy neves mágustól tanulhasson. Tőle megtanulta, hogyan irányíthatja varázserejét, milyen hozzávalókból készíthet bájitalokat, és milyen növényeket neveljen a kertjében. 

Huszonéves korára már messze földekről jártak hozzá különféle nyavalyákkal, ragályos kórokkal, kelésekkel, hogy gyógyírre találjanak nála. Szívesen segített az embereknek – s azok cserébe hoztak neki messzi tájakon fellelhető különleges növényeket és állatokat. Fiatalon férjhez ment, de gyermeke sosem született. Rengeteg bájitallal kísérletezett, próbálta megtalálni a meddőség ellenszerét, de mindhiába. Mindazonáltal sok más bájitalt is felfedezett – így például a Sárga-savanyú bájitalt (amit felfázások kezelésére használtak), a Tüsszögő-permetet (ami a náthát gyógyította), vagy a Kankalin-kór ellenszerét, ami sikeresen kiirtotta az egész betegséget, és megakadályozta, hogy járványként az egész világon elterjedjen.

Feljegyzései mai napig megtalálhatók a Szuhumi Varázsragály Múzeumban – abban a városban, ahol Devana utolsó éveit töltötte. A festmény őt ábrázolja bájitalkészítés közben. Az ábrázolás nem pontos, ugyanis a festmény készítője nem ismerhette a boszorkányt. Nem tudhatta például, hogy Devana sosem használt varázspálcát – ugyanis az látható elnagyítva a nő kezében a képen – csupán a kezével tudott valamennyire varázsolni. Azt viszont pontosan sikerült megörökítenie a festőnek, hogy a természetben, szeretett állatai között készítette bájitalait. Úgy vélte ugyanis, hogy ilyen körülmények között tud a legjobban alkotni.

Daniel Gardner: The three witches from Macbeth (Macbeth három boszorkánya)

Ki ne hallott volna Shakespeare művéről, a Macbethről? A királygyilkosságról szóló tragédia a világ minden táján ismert. S bár nem ők állnak a történet középpontjában, ebben a történetben is megjelennek a boszorkányok. Sok teória terjedt el, hogy kik is lehettek ezek a boszorkányok, hogy Shakespeare ismerte-e őket, valóban léteztek-e, vagy tényleg csak kitalációk voltak. 

Mi azonban tudjuk az igazságot. 

A varázsvilág egy alkalommal lelepleződött Shakespeare előtt, s az emléktörés, amit elvégeztek rajta, sajnos nem volt túl erős, így maradtak meg emléktöredékei három boszorkányról. És hogy kik voltak ezek a boszorkák? A Wayward nővérek: Edhida, Edhita és Edwina. A varázsvilágban nem csak Shakespeare miatt lettek híresek, már korábban is ismertek voltak. 

A három testvér ősi varázslócsaládból származott, és Angliában éltek a 16-17. században. Edhida és Edhita bájitalhozzávaló üzletet működtettek, míg legfiatalabb testvérük, Edwina az üzlet hátsó részében jóslással foglalkozott. Tehetséges jósnő volt, nem egy jóslatát a Mágiaügyi Minisztériumban őrizték. Boltjuk az Abszol úton helyezkedett el, hogy mindenképpen elkerüljék a muglikat. A nővérek sosem mentek férjhez, életük végéig együtt éltek az angol vidéken, messze a mugliktól, hogy szabadon gyakorolhassák varázstudásukat. 

Shakespeare egy utazása során talált rá véletlenül a nővérek birtokára, ahol kileste őket. Azonban Edwina egy látomáson keresztül látta, hogy ez meg fog történni, s még időben figyelmeztette nővéreit. Shakespeare ugyan igazi varázslást nem látott, de látta a nővérek bájitalkészítő állomását, s egyéb varázseszközeiket. Így a Minisztérium kiküldött egy ifjú emléktörőt, hogy kitörölje az emlékeit – ami, mint tudjuk, nem sikerült tökéletesen. Így maradt fenn a mugli irodalomban a három Wayward nővér alakja.

William Holbrook Beard: Witches Ride (Boszorkányok repülnek), 1870

Boszorkányok seprűkön. Az egyik legklasszikusabb ábrázolás a varázsvilágról. A muglik gyakran azonosítják a seprűn lovaglást a boszorkákkal. A varázsvilágban azonban a seprűn lovaglás nem sátáni dolog, hanem az egyik kedvenc sportunk, a kviddics alapja. A seprűn lovaglás nem egyszerű dolog, a boszorkányok és varázslók évekig tanulják, hogy elsajátítsák ezt a fajta közlekedést. Mégis ez a leginkább kedvelt utazási mód, ugyanis igaz, hogy hosszú távon kényelmetlen, de egyáltalán nem okoz fejfájást, vagy forgatja fel az ember gyomrát, mint a Hop-porral vagy zsupszkulccsal való utazás. 

De az utazáson túl különféle seprűlovagló sportokhoz is használhatjuk seprűnket. A világon a legelterjedtebb ezek közül a kviddics – amit a varázslóiskolákban is szívesen játszanak. Bár első ránézésre úgy tűnik, hogy a festmény csupán hat seprűn lovagló boszorkát ábrázol, a valóságban viszont egy igazi kviddicscsapat szerepel a képen. A festő, William Holbrook Beard bár mugli származású volt, ismerte a varázsvilágot. Kedvese egy boszorkány volt, Angelina Hughes, aki a Brooklyni Banyák kviddicscsapat fogója volt. 

William és Angelina jegyesek voltak hosszú ideig, a férfi sok meccsét végignézte, lelkes rajongója volt szerelme csapatának. Azonban szerelmüknek szomorú vége lett. William ismert festő volt New Yorkban, Angelina pedig nagyon jó fogó, akit Amerika szerte kerestek a különféle kviddicscsapatok. Így amikor Angelina közölte Williammel, hogy hátrahagyja a várost és a Brooklyni Banyákat, hogy a Washingtoni Varázslónők állami kviddicscsapatába igazoljon, William megsértődött, és felbontotta jegyességüket. Nagy veszekedésük után készült a kép, amin a boszorkákat csúf arccal ábrázolta a festő, s szándékosan lehagyta a hetedik játékost – a fogót. Bár William egész életében haragudott a boszorkára, amiért az otthagyta őt, a varázsvilág titkát sohasem fedte fel a muglik előtt – csupán egy festményen örökítette meg azt.

John William Waterhouse: Circe Invidiosa (Neheztelő Kirké), 1892

A múltkori cikkemben már esett szó Kirkéről, a hatalmas boszorkányról, aki a mugliktól távol élve gyakorolta varázstudását. Címe alapján ez a festmény is Kirkét ábrázolja. Azt azonban kevesen tudják, hogy az arc a festmény elkészülte után át lett festve, hogy a festő egy másik képére emlékeztessen (Kirké felajánlja a kupát Odüsszeusznak). Eredetileg egy másik boszorkányt ábrázolt – Mistilát. És hogy mit is tart a nő a kezében a festményen? Ismerős tárgy? 

Bizony, az egy merengő.

Mistila ugyanis a merengő feltalálója. Ez a varázstárgy az, amelybe kivont emlékeinket beleöntve újra megnézhetjük azokat. Mistila erős boszorkány volt, és ügyes feltaláló is. Szerette megbűvölni, átformálni a körülötte levő tárgyakat, úgy alakítani azokat, hogy számára hasznos tárggyá változzanak. Mistila sikerei ellenére sok fájdalmat megért – édesapját és fiútestvéreit egy háborúban vesztette el, édesanyját a bánat vitte el. Férjét és két kisgyermekét egy járvány során vesztette el. Éppen ezért készítette el az első merengőt és a hozzá tartozó varázslatot, amivel kivonhatta emlékeit. Így szomorú emlékei már nem kínozták őt, viszont bármikor újraélhette kedves emlékeit, újra láthatta szeretteit. A merengő manapság már ritkaságnak számít, és drága árucikk, mivel elkészítési módja sosem lett lejegyezve, és csak néhány varázsló ismeri pontosan titkát.

Ismét végére értünk mai cikkünknek. Remélem ma is sikerült pár újdonságot megismertetnem veletek. Mai cikkünk tanulsága pedig az, hogy kitartóan tanuljatok, mert sosem tudhatjátok, hogy nem ti lesztek-e a következő ismert boszorkány vagy varázsló. Találkozunk a következő lapszámban!

Írta: Lily Pat, Solaris

Az Örökség folytatódik!

 Kedves Olvasóim!

Folytatnám a Hogwarts Legacy bemutatását nektek a karakterem klubhelyiségével, a menü és a térkép szemléltetésével és még néhány hasznos és érdekes információ ismertetésével.

A cikk SPOILER-t tartalmaz a játék menetre, szereplőkre vonatkozóan, mindenki saját felelősségére olvassa tovább.

Legutóbb ott fejeztük be, hogy sikeresen, bár késve, megérkeztünk a Roxfortba a Beosztási ceremóniára. Miután helyet foglaltunk tanuló társainkkal szemben és a fejünkre helyezték a Teszlek Süveget, néhány kérdés után a játék kiválasztja a megfelelő házat számunkra. Ha össze kapcsolódtunk a Wizarding World profilunkkal akkor a kérdések kimaradnak, és egy rövid beszélgetés zajlik a karakterünk és a Süveg közt. Végül, ha nem vagyunk megelégedve a döntéssel akkor választhatunk másik házat.

Beosztásunk után az igazgató, Phineas Nigellus Black (aki amúgy eléggé unszimpatikus karakter lett) néhány szót szól a diákokhoz, a legfontosabb híre a kviddics mérkőzések eltörlése a tanévből. Mindezt annyival magyarázza, hogy a tavalyi tanévben túl sok szerencsétlen baleset történt. (De nem bánkódunk, mert már kiderült, hogy kapunk egy különálló kviddics játékot!) Ezután megismerkedünk Matilda Weasley professzorasszonnyal, aki mérhetetlenül türelmes, segítőkész és kedves, de mégis tekintélyt parancsoló. Ő kísér el minket házunk klubhelyiségébe, én Hugrabugos vagyok, így az alagsorba mentünk, ahol a megfelelő hordóra ritmusban le kellett kopogni, hogy „ Hel-ga Huff-le-puff”. Ha sikeresen vettük az akadályt, akkor egy hatalmas, míves hordóban felfedezhetjük a bejáratot a klubhelyiségbe, ha elrontanánk, akkor a hordók ecettel locsolnak le minket, de ilyen a játékban nem történhet.

A klubhelyiséget csak másnap reggel fedezhetjük fel, és tényleg a legjobb szó rá a Hobbit-lak. Tégla falak, kör alakú tölgyfa ajtók, gyertya csillárok és faragott korlátok. Két emeletes, a felső szinten a lányok hálókörletei vannak, ahova fiúk nem tudnak felmenni mert a lépcső csúszdává válik. A sárga és barna színek dominálnak, kontrasztnak a sötétebb zöld növények ízlésesen vannak elhelyezve. Tágas, meleg, természetes és csodálatos. Itt már interakcióba léphetünk dolgokkal, például sütiket, gyümölcsöket ehetünk, teázhatunk, földgömböt forgathatunk a pálcánkkal, cicát simizhetünk.

Itt beszélgetnünk kell néhány háztársunkkal és utána Weasley professzor átadja nekünk a Field Guide-unkat. Ez a könyv lesz a „menünk” a játékban, itt található a térkép, küldetés, bagolyposta, felszerelések (öltözetek, pálca, seprű, repülőlény beállítások), gyűjtemények (apróbb felvehető érdekességek), „talents” (itt fejleszthetjük a varázsigéket, bűbájokat, bájitalokat, nővényeket és átkokat) és az „inventory” ( raktárunk) és persze az általános beállítások. Egyszerű és átlátható menüt kapott szerencsére a játék, könnyen el lehet benne igazodni.

A térkép ellenben kicsit kacifántos és az elején elég bosszantó: van egy világ térkép, egy Roxmorts térkép és egy Roxfort térkép is. Egyszerre csak egyet tudunk nézni, ez még elmegy, viszont a Roxfort térképen maga a kastély és birtoka 3D-s makettjét láthatjuk. Az épület területekre van osztva, amiket ugye ismerünk (pl.: Nyugati szárny, Alagsor, Griffendél-torony stb.). 

Ezek zászlóval vannak jelölve, és ezeken belül még vannak a tantermek, egyéb helyiségek. Minden tanterem és létfontosságú lépcső vagy folyosó közelében van egy gyors utazási pont: kis lángokkal vannak jelölve, könnyen lehet eljutni A-ból B-be annak, aki mondjuk nem szeret kutyagolni. Nekem kicsit zavaró volt, hogy a kastélyt össze-vissza kell forgatni, hogy megkapjuk a kívánt részt, majd azon belül a megfelelő gyors utazási pontot, de persze hozzá lehet szokni.

A játék első pár órájában ismerkedünk a Roxforttal és néhány tanár is a segítségünkre lesz, mivel ugye ötödévesként kezdünk és fel kell zárkóznunk a többiekhez. Alap bűbájokat tanulunk, melyek gyorsan a segítségünkre lesznek (accio, reparo, levioso, incendio). Ezek ismeretében már a kastély falain belül elhelyezett feladványokat, puzzle-öket is megtudjuk oldani. Lépten-nyomon belebotlunk egybe úgyhogy nem unatkozunk. 

Kellemes, ötletes és látványos fejtörőkkel készültek a fejlesztők és minden megoldott rejtvény után növekedik az xp-nk (tapasztalati pont, ezzel fejlődik a karakterünk), és galleont vagy  felszereléseket kapunk melyekkel a támadásunkat és védekezésünket fejleszthetjük. Ugyanezek a jutalmak járnak minden sikeres küldetés után is. 

A felszerelések ruhadarabok lehetnek (fejre-, arcra való, sál, köpeny/talár, kesztyű, ruha és a pálcánkra markolat.). Kedvünkre öltöztethetjük a karakterünket, de vannak olyan darabok, amik nagyon nevetségesek, de kellenek mert sok pontot adnak, akkor láthatatlanba be tudjuk tenni. Ilyenkor rajta vannak a karakterünkön, de nem látszanak, hasznos, ha nem akarunk bohócként kinézni. 

Már a játék elején részt veszünk gyógynövény és bájitaltan órán, amíg nincs meg a szükségszobája addig a tantermekben ültethetünk növényeket és főzhetünk bájitalokat. Szerintem ez az egyik leghasznosabb és legjobb dolog a játékban. Ahhoz, hogy főzeteket készítsünk, előtte meg kell termesztenünk a hozzávalókat. A növényekhez a magokat meg kell venni Roxmortsban, de csak egyszer, utána akárhányszor fel lehet használni és növényeket még a kinti útjaink során is találhatunk. Viszont van néhány olyan összetevő, amit nem tudunk termeszteni, mint például a Horklump juice-t (lásd a képen), de sokat lehet találni belőle.

Remélem továbbra is érdekesnek tartjátok a játék bemutatót, ha esetleg időtök is úgy engedi, youtube-on ajánlom Nessaj végigjátszását. Ő is nagy Harry Potter rajongó és hatalmas lelkesedéssel veti bele magát ebbe a csodálatos világba.

Írta: Samantha Krüger/Solaris

Képek: Lily Pat/Samantha Krüger    

Interjú Lily Pattal

Második interjúalanyom a Szombati Boszi legújabb szerkesztője, Lily Pat. Fogadjátok a vele készült interjút :)

Hogy találtál rá a Gráciára?

Még 2020-ban, a vírus elején, mikor haza kényszerültem költözni, az egyhangú és lehangoló hétköznapok egyikén egy könyves Facebook-os csoportban jött velem szembe egy hirdetés egy suliról, ami olyan, mint a Roxfort. Meglepő volt, mert nem követek magyar Harry Potter rajongói oldalakat, így nem hallottam még ilyen témájú suliról magyar nyelven, csak angolul. Egyébként vicces, mert az angol Roxfortot (Hogwarts is Here) is csak 1-2 hónappal előtte találtam meg, de a weboldal alapján a Grácia sokkal jobban tetszett. Úgy éreztem, ez többről szól, mint csak a tanórák.

Hogyan „született” meg a karaktered?

A Gráciához nem egyedül csatlakoztam, rábeszéltem egy jó barátnőmet is, mert féltem, hogy ciki lenne a sok tizenéves között egyedül huszonévesként. És ha már ő is csatlakozott, akkor kitaláltuk, hogy legyünk ikrek. Ebben már csak az is segített, hogy mindkettőnk neve Pat-tal kezdődik, így lett meg a vezetéknevünk. A Lily név nekem mindig is tetszett, és ha hiszitek, ha nem, amíg nem kerültem fel a Fórumra, még csak át sem suhant az agyamon, hogy a könyvekben Harry édesanyját is Lilynek hívják. A barátnőm neve Violet lett, és itt el is kezdődött a családi hátterünk kialakítása. Mindkettőnknek virágneve lett, így jött az ötlet, hogy édesanyánknak is virágneve legyen (Iris). Ezután tovább írtuk a családi történetünket. Bár ősi aranyvérű családból származunk, dédnagyanyánk megszakította ezt a hagyományt, és azóta már csupán néhány családi szokást tartottunk meg, a párválasztásnál nem tartjuk fontosnak a származást. Szintén meglepő lehet, hogy a családunkban már generációk óta csak lányok születnek, így visszük tovább az ősi vért, és a nevünket. A részletes családi történetünket megtalálhatjátok a Szellemszálláson, a karakterleírásoknál (bár néhány változás már van benne, főleg miután barátnőm úgy döntött, hogy nem folytatja itt a tanulást, így az újabb verzióban ő hivatalosan a Berlini Mágusakadémián tanul).

Mik a kedvenc tantárgyai a Gráciában?

Erre nehéz válaszolni, mindet nagyon szeretem, mert imádok új dolgokat tanulni. És a Grácia segítségével olyan dolgokat is megtanulok, amiket mindig is szerettem volna, csak nem szántam rá időt. Főleg azokat a tárgyakat szeretem, amin érződik, hogy a tanárnak is fontosak az órák, és amiken van alkalmam kreatívnak lenni. Ilyen például a Mágiatörténet, az Asztronómia, a Legendás Lények Gondozása, vagy a Gyógynövénytan.

Ha a varázsvilágban élnél, mi lenne a foglalkozásod és miért pont arra esne a választásod?

Szerintem mindenképpen állatokkal dolgoznék. A karakterem, Lily nagynénje például egy rehabilitációs központnak dolgozik, amit állatok számára tartanak fent. Begyűjtik a sérült állatokat, vagy azokat, amelyeket gonosz varázslóktól koboztak el, megteremtik nekik a megfelelő életkörülményeket, majd, amikor tehetik, szabadon engedik őket az eredeti élőhelyükön. Olyasmi kicsit, mint amit Goethe Salmander csinált. Azért ezt választanám, mert nagyon szeretem az állatokat (bár nem mindegyiket, a rovarokat pl nem kedvelem igazán), és ha újra gimis lehetnék, akkor tuti, hogy azért küzdenék, hogy Zoológiát tanulhassak az egyetemen.

Ha találkozhatnál a Harry Potter univerzum valamelyik szereplőjével, ki lenne az? És miért?

Goethe Salmanderrel mindenképp szeretnék eltölteni pár napot, azért, hogy minél többet tanítson nekem az állatokról. Rajta kívül még Draco Malfoy-jal, még a diákévei alatt, mert hiszem, hogy ha összebarátkoznánk (én is Mardekáros vagyok), akkor tudnék javítani a modorán, és a hozzáállásán. Valamint egy szellemmel a kastélyból (na de nem Binns professzorral), aki mesélhetne nekem a saját életéről, és arról, hogy mi minden történt a kastélyban az évek során.

Mi lenne az, amit kipróbálnál a HP univerzumban? (pl. kaja, ital, látványosság)

Mennyi időnk van? Olyan hosszú a lista, hogy nem is tudom, mivel kezdjem. A kastélyt, meg a könyvtárt biztosan fel szeretném fedezni. Kipróbálnám a seprűn lovaglást, majd egy hipogriffre is felülnék (és hiába kormányozhatóbb egy seprű, de a hipogriff biztos kényelmesebb). Vagy elcsórnám Sirius motorját. Italok közül biztos kipróbálnám a töklevet és a vajsört (mert bár lehet, hogy vannak rá mugli receptek, de szerintem mindkettőben van valami extra mágikus hozzávaló, ami miatt a muglik nem tudják leutánozni a receptet). Az édességek közül meg azt a cukorkát, amit a Harry Potter és az azkabani fogoly filmben láthatunk az elején, amikor a fiúk a hálótermükben különböző állatokat (illetve tárgyakat) utánoznak 1-1 szem cukorka után. Véleményem szerint ez nem Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé volt, mert annak csak különféle ízei vannak, nincsenek utóhatásai. Ó, és persze nem maradhatna el egy kör a Weasley Varázsvicc Vállalat üzletében sem.

Melyik házba tartozol? És miért gondolod, hogy oda való vagy?

Mardekáros vagyok. Nagyon sokáig ezt nem sikerült elfogadnom, mert mindig is Griffendéles akartam lenni. Azonban utána jártam a házaknak, és rájöttem, hogy tényleg ez a nekem való ház. Hiszem, hogy a világ nem csak fekete és fehér, ahogy Sirius is mondta, és a Mardekárosok sem mind gonoszak. Viszont egy kicsit a Hollóhátba illőnek is érzem magam, mert hajt a tudásvágy. De százalékban mérve úgy érzem, 85% Mardekár és 15% Hollóhát van bennem.

A mugli világbeli életedről is mesélnél nekünk valamit?

Szívesen. Rebekának hívnak, 25 éves vagyok (bár egyre fájdalmasabb kimondani a koromat, és van, hogy néha még azt mondom, hogy 22 vagyok, aztán rájövök, hogy jaj, nem, azóta már eltelt pár év). Szlovákiai vagyok, de Budapesten tanultam egyetemen. Először pszichológiát tanultam egy évig, majd újrafelvételiztem anglisztika szakra. Ebből megcsináltam az alapképzést, tavaly júniusban fejeztem be a tanulmányaimat, bár a záróvizsgám csak most januárban lett meg. Jelenleg egy fuvarozócégnél vagyok adminisztratív asszisztens, de úgy tűnik, szeptembertől ismét vár engem az iskolapad. Nagyon szeretek olvasni, bár ez szerintem itt a többségünkről elmondható. Az utóbbi években az egyetem és a különféle munkák mellett nem volt sok időm olvasni, de az utóbbi fél évben újra nekiálltam a könyvmolykodásnak. Szeretek a barátaimmal lenni, vagy új embereket megismerni, főleg ha csak ketten vagyunk, mert úgy könnyebb megismerni a másikat. Ezen kívül imádok motorozni, bár még nincs rá jogosítványom, de úgy tűnik, jövőre az is meglesz. Valamint szeretek túrázni, eddig még főleg csak Szlovákiában és Magyarországon túráztunk, de nemsokára Svájcba megyünk kirándulni, ahol már minden napra van egy túra betervezve.

Miért jelentkeztél a Bosziba? És mivel te egy olyan rovatot találtál ki, ami eddig nem volt, honnan jött az ötlet?

Gyerekkorom óta szeretek írni. A történetek mindig megjelentek a fejemben, aztán leírtam magamnak. Így az újságírás gyerekkoromban is érdekelt, hobbi szinten. Ezért amikor elkezdtem a Gráciát, és tudomást szereztem a Szombati Bosziról, azonnal arról kezdtem fantáziálni, hogy én is a részese leszek egyszer. A rovatom témája, ami a Mágikus Művészet, nem rovatnak indult. Már az előző tanévben elkezdtem fantáziálni arról, hogy ha befejezem a tanulmányaimat, akkor is részese szeretnék maradni az iskolának professzorként. Gondolkodni kezdtem, hogy mit tanítanék szívesen. A meglévő tárgyak közül is lenne, amit szívesen tanítanék, de aztán rájöttem, hogy szívesen indítanék saját fakultációt is. Elkezdtem ötletelni, összeírtam azokat a mágiához köthető témákat, amivel még nem foglalkozunk. S a listán szerepelt a mágikus művészet is. Ezért egy kis körbe kérdezés után (ezer hála és köszönet Solarisos társaimnak, illetve más Gráciás barátaimnak) e mellett a téma mellett döntöttem. Nem is bántam meg, szerintem bőven van mit bemutatnom az olvasóimnak. Remélem nekik is annyira tetszik a rovatom, mint nekem.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

Caraval sorozat

Ezúttal is egy kortárs írónő, Stephanie Garber sorozatát hoztam a könyvajánló rovatba. A sorozat három kötete: Caraval, Legendary, Finale. A történetek főszereplője tulajdonképpen egy testvérpár, Scarlett és húga, Tella.

A sorozat kezdetén Scarlettet férjhez akarják kényszeríteni, azonban pont most kapja meg azt a meghívót, amire évek óta vágyik; részt vehet a Caraval csodálatos játékán. Tella elraboltatja magukat egy matrózzal, hogy részt vehessenek a játékon, azonban, ahogy megérkeznek, ő el is tűnik. A Caraval játékát, pedig az nyeri, aki megtalálja Tellát, Scarlett tehát kénytelen részt venni, hogy ráakadjon eltűnt testvérére.

A második kötet fő kérdése, hogy ki is a Caraval vezetője, ki Legend. Tella ugyanis egyezséget kötött egy bűnözővel, akinek megígérte, hogy felfedi Legend valódi nevét, és alakját. Épp ezért Tella újra részt vesz a játékban, belekeverve aztán Scarlettet is.

A harmadik kötetben már nem zajlik játék, itt ugyanis már komolyabb az alaptörténet. Az előző kötetben megismert Fátumokról van szó, azonban erről nehéz lenne spoiler mentesen beszélni.

Személy szerint az első kötetet szerettem talán a legjobban. Élveztem a játékot, és azt, hogy nem lehet tudni, mi valós, és mi nem. Ugyanis lehet, hogy valami valóságosnak hat, de nem igaz, csak illúzió. Emellett ez a kötet némileg kívülálló is, mivel itt még nincs szó a Fátumokról, se említés, se megjelenés szinten.

A második kötetben érdekes volt a megváltozott nézőpont (mivel itt már Tella-n keresztül követjük az eseményeket), viszont épp ezért nekem valamiért picit furcsa is volt. Nem teljesen értettem, hogy hova tűnt Scarlett, és – szerintem – miért viselkedik az előző kötethez képest karakteridegenként. Elsőre a Fátumokat sem tudtam megszokni, erőltetett volt picit, de idővel meg tudtam barátkozni velük.

A harmadik kötet már tulajdonképpen ezek után valahol természetesen jött, legalábbis ami a Fátumokat illeti. Lezárul a sorozat, és mindenki megkapja a maga pozitív vagy negatív jövőjét, befejezését, azonban tetszett, hogy az írónő nem akar mindent megmagyarázni. Az olvasóra hagy pár dolgot, ami miatt lehet valakinek hiányérzete, de nekem pont ez tetszett benne.

Az első kötet eléggé kiüt tehát a sorozatból, felvázolja az alapokat, felépíti a főszereplők karakterét, azonban a világot nem teljesen tárja elénk. Erre inkább a második kötetben kerül sor a Fátumok jelenlétével, épp ezért nekem kicsit olyan volt, mintha az első könyv nem lenne teljesen a sorozat része. A történet emellett részről részre fokozatosan sötétedik be picit, azonban végig élvezhető, izgalmas marad, és nem durvul be annyira, hogy ne ajánlhassam már a tini korosztálynak is.

Habár maga a sorozat lezárult a Finale kötettel, azóta azonban készült hozzá egy új könyv, Volt egyszer egy összetört szív címmel. Ez az egyik Fátumhoz kapcsolódó könyv (illetve lehet, hogy egy új sorozat kezdete is), vagyis szintén ebben a világban játszódik. Ezt még nem olvastam, így erről nem tudok véleményt mondani, de ha tetszett a Caraval sorozat, akkor szerintem egy esélyt lehet ennek is adni.

Írta: Júlia Snape, Solaris

 

Irány a Mézes Falás!

Kedves Olvasó, köszöntelek újra itt, a Mágikus DIY második számában!

Remélem nem fagyiztad el az összes galleonodat, mert ma a Mézes Falást fogjuk meglátogatni, ahol már várnak minket az új termékcsaládjukkal, az Édes Abrakkal.

A csomag kiemelkedő terméke a megújult csokibéka, amelyben a mai naptól megtalálhatók a Grácia Mágusakadémia aktív professzorainak kártyái is. Ezen csokibékák a muglibiztos kategóriába tartoznak, speciális mágiával védve a varázstalanokat a gyomorrontástól, minket pedig a lelepleződéstől. Ugyanis, ha a dobozhoz muglit érzékel, tartalma plüssbéka marad, nyitáskor nem változik csokibékává.

Mivel a Mézes Falásban ezzel a termékkel kívánják lecserélni a teljes Csokibéka Kollekciót, így szívesen megtanítják bárkinek, hogyan lehet műhelyükben ilyen elvarázsolt békákat készíteni.

Lássunk is hozzá, fáradj kérlek az alkotóműhelybe!

Ezek fognak kelleni:

- Egy tetszőleges színű filc lap, amilyen színű brekkencset szeretnél.

(1 darab A/4 méretűből akár 4 béka kényelmesen kijön. Jó a biofilc és a sima vékony műfilc is, bár utóbbi nem bírja, ha varrás után erősen tömik.)

- Egy tűhegyű (fekete) alkoholos filc,

- Egy szabásminta teljes méretében kinyomtatva,

- Egy éles olló ( süni, vagy akár körömvágó olló),

- Tű, és cérna tetszőleges színben,

- Töltőanyag (Vatelin, flíz, poliészter gyöngyök, akár darabolt filc),

- Dekorációhoz: gyöngy, filcmaradványok, hímzőcérna, vagy amivel szeretnéd.

Valamint a dobozhoz:

- Papírvágó olló (süni vagy ami otthon található)

- A Grácia Csokoládé béka doboza letöltve és famentes rajzlapra (műszaki rajzlap) teljes méretében kinyomtatva,

- Kétoldalú „dupló” ragasztó,

- Egy kifogyott tintájú golyós toll,

- Minimum 15 centis vonalzó,

- Díszítéshez tűhegyű arany lakkfilc,

Lássunk is hozzá az elkészítéshez!

A csokibéka szabásmintáját töltsd le, nyomtasd ki és vágd körbe. Ha ez megvan, akkor a filc anyagra a tűhegyű alkoholos filccel rajzold fel, vágd ki, és a leeső nyesedéket tedd félre tölteléknek. Ha nincs kéznél más töltőanyag, akkor ez is tökéletesen megfelel a célnak.

Most jogosan kérdezheted, hogy három darab kétdimenziós lapból hogyan lesz egy béka forma? Megsúgom, minden azon múlik, hogy melyik darabot melyikhez illeszted, és merre haladsz a varrással.

  Ez a valódi varázslat!

A béka két oldalrészét illeszd egymáshoz, nózit a nózihoz, popsit a popsihoz.

Az orránál kezd el összevarrni. Pontosan a békafejecske legelejénél, és haladj pelenka öltéssel a háta irányába egészen a popsi ívének végéig.

Itt az aljánál állj meg, nyisd szét az összevarratlan lábacskák irányából, és a képen látható módon illeszd rá a béka pocakját. Ha ügyesen csináltad, pont passzolni fog az összevarrt béka-felsőrész a hasához. 

Haladj tovább a varrással körbe, de ne varrd le teljesen, amíg be nem töltötted a kis varangyost!

Mint írtam, a töltelék lehet maradék filc anyag pici darabokra vágva, flíz, poliészter gyöngyök vagy vatelin is. A töltésnél a trükk az, hogy a lábacskákat jól meg kell tömködni, különben lapos marad és felkunkorodva olyan érzést fog kelteni, mintha szegény békának a lábára tapostak volna, ami valljuk be, kicsit illúzióromboló.

Ha betöltötted és teljesen körbe levarrtad, akkor jöhet egy újabb trükk a cérna eltüntetésére? Igen? Szuper! A maradék cérnát úgy tudod szépen eltüntetni, hogy ahol abbahagytad a varrást és lecsomóztad elkerülendőn a visszabomlást, ott beleszúrsz a békácskába, és legalább egy ujjbegynyivel arrébb kihúzva a tűt és feszesen tartva a cérnát vágod el a cérna kilógó tövénél. Így még a muglik sem fogják tudni foszlásra kényszeríteni szegény plüsshüllőt, hiszen a cérna vége biztonságban lesz a béka belsejében.

Ha ez kész, jöhet a dekorálás. Ez adja meg a brekkencs „ízesítését”. A képen látható csokibéka málnás ízesítésű, amit rózsaszín hímzőfonallal vittem fel rá francia csomó technikával.

/De lehet „cukorszórás” gyanánt gyöngyöket varrni rá, vagy filc háromszögeket varrva „csokicseppekkel” ellátni a kész plüsst. A dekorációnak és az ízesítésnek csak a fantázia szabhat határt.

Jogosan kérdezheted, hogyan lesz ebből csokibéka. Jöhet a trükk és a móka? Ehhez kell az elvarázsolt papír csomagolás, aminek a linkjét a hozzávalók felsorolásában már megtalálhattál. Letöltést követően lézernyomtatós nyomtatással aktiválhatod a belerejtett mágiát, ami a helyes összeállítást követően (segítenek benne a számok a füleknél) a belehelyezett plüssbékát csokivá varázsolja, ha varázsló vagy boszorkány nyitja azt ki.

A doboz kivágást követő összeszereléséhez néhány jótanács:

1) A hajtási éleket érdemes egy vonalzó mellett a fentebb említett kiürült golyóstollal áthúzni. Vigyázz, ne legyen alatta semmi, vagy csak egyetlen rajzlap! Ettől könnyebben hajlik ott, ahol kell, és nem lesz csúnyán darabos a hajtott doboz.

2) A kétoldalú ragasztónál figyelj oda, hogy papír-kalit melyik oldalára ragasztod. A doboztetőnél a nyomtatott oldalra kell tenni, a füleknél a nyomtatási oldallal ellentétesen!

3) A hajtási irányok esetében minden befele hajlik, kivéve a nyilacskával jelölt csík, mert az ellentétesen. De ott úgyis látni fogod, mert adja magát az összeállításnál.

4) A számozások fontosak, érdemes figyelni rá. A nagy fül fekete száma megmutatja melyik fehér számozású kis fülecskét kell lefognia. Így nem marad ki egy fülecske sem, a doboz masszív és béka tárolására alkalmassá válik.

Ebben a kollázsban jól látszik, hogy mi történik akkor, ha egy fülecskét nem fog le egy ráhajtás, valamint a nyíllal jelölt kis fülecske és környezete hajtási irányát is megfigyelheted.

Kész a doboz? Betöltötted? Becsuktad? Akkor ki ne nyisd, csak ha biztos vagy benne, hogy nincs mugli a közelben, aki láthatja. Az aktválódó varázslat ugyanis felettébb mugliérzékeny! 😉

Végül az ügyes alkotó jutalma egy exkluzív kártyacsomag, ugyanis a Mézes Falásból nem távozhatunk úgy, hogy a készlet felújított tartalma nem teljes.

( Kártyacsomag 1, Kártyacsomag 2, Kártyacsomag 3, Kártyacsomag 4 )

Remélem élvezted ezt az édes kitérőt, és sok apró békácskától fog dagadni az úticsomagod, amikor elindulsz majd a Grácia Roxfort Expresszen a következő tanév felé. Jó varrogatást, és élményteli kártyacseréket kívánok!

Várlak a következő számban, ahol kiválaszthatod és elkészítheted magadnak a saját egyedi üstödet.

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus