Pages

2023. január 23., hétfő

Árnyak könyve kézzel kötve

Üdvözlök minden kedves olvasót az idei utolsó részben, amit egyszerre szentelek a személyes gyűjtemények könyvbe történő összeállításának, valamint kicsit kitérek arra is, hogyan lehet rugalmasan kezelni egy hétköznapi mágiára használt gyűjteményt, amiben elférnek a napi jóslatok lejegyzetelései és akár az álmok titkainak fürkészése is. 

Mivel az előző részekben a Grimoire és a Varázskönyv volt terítéken, amiben olvashattak a különböző szakaszok elhelyezésének fontoságáról, így most egybe fűzöm és a végére helyezem mindazt, amivel páran személyes naplóként találkozhattak olyan néven, mint Tükrök Könyve. Ezt valaki külön tartja az éjjeliszekrényében, esetleg elrejti valahova, hogy más véletlenül se olvashasson bele, de ha nincsenek benne túl személyes bejegyzések az Árnyak Könyve végén is helyet kaphat. Ide kerül minden, ami a világ és önmagunk megismerését segíti elő mágikus vagy boszorkány technikákkal. A Tarot jóslatok, a Tessomancia teafűjóslatai, az álmok fejtésétől az időjóslásig bezárólag minden ebbe a szakaszba kerül.

Ehhez készítettem egy 16 oldalas letölthető PDF dokumentumot, amit itt találhatnak meg. Ez a 16 oldal egyetlen hónap naplózható verzióját adja, ami tizenkétszer füzetnyomtatással nyomtatva, összefűzve és borítóval ellátva egy egész évre használható naplót ad ki.

És hogyan is néz ki mindez egyben? Lássunk hozzá.
Ha egy komplett Árnyak Könyvét szeretne a polcán tudni, most két különböző verzió elkészítésének bemutatásával is kedveskedem.

Ehhez szükséges alapanyagok:
- Egyrétegű töretlen hullámkarton,
- varrócérna,
- sniccer,
- papírvágó olló,
- PVA ragasztó,
- borítóhoz gyűrtpapír, vagy pachwork anyag, esetleg műbőr.

Hagyományos könyvbelső varrásához 3cm széles szalag.

Valamint a rugalmas borítóhoz:
- 2 méter gumizsineg,
- nyomtatott matricapapírok,
- öntapadó tankönyvborító a matricapapír felragasztás előtti fóliázáshoz. Ez nem elhagyható, különben betöltés közben a gumizsineg széttépi a papírt!

Az első egy merevebb verzió, amihez rengeteg oktatóvideót találni a Youtube csatornákon. Ez az úgynevezett „keménykötés”, amikor a borítóval egybe vannak ragasztva az összefűzött belső lapok. Ennek a technikának a megismeréséhez hoztam videót Four Keys Book Arts -tól a könyvbelső hagyományos elkészítéséről,  valamint Sea Lemon-tól modernebb szalag nélküli varrással és francia csálévarrással készíthető verziót. Aki pedig nagyon belejön az otthoni napló, könyv és varázskönyv készítésébe, az akár Tom Denem naplóját is elkészítheti szintén Sea Lemon útmutatásai alapján.

A könyvbelsőhöz négy lapokat javasolt egybehajtani, így kellő merevséget és tartást kapnak a lapok a fűzéshez. Varrás előtt pedig érdemes előre kilyukasztani kintről befele a lapokat, így fűzéskor könnyebb vele haladni és a kész könyvbelső nem kap a végére salátaszerű kinézetet.

A varráshoz én a következő elosztást szoktam használni:
- 2 centi, 5 centi, 8,5 centi, 12,5 centi, 16 centi, és 19 centi.

Elosztás, és bejelölése a hajtott papírokon.

Ha ezeken a helyeken előlyukasztjuk egy tűvel, még az sem gond, ha véletlenül fordítva varrjuk össze a meghajtott lapokat, mert a jelzés így tükörszimmetrikus. Az oktatóvideóban Four Keys könyvkötő eszközöket használ, de nem kell megijedni. Sea Lemon videóiban látszik, hogy kényelmesen el lehet lenni ezek nélkül is. A hullámkarton, ha nincs megtörve, ugyan olyan jól tart, mint a könyvkarton. A cérna viaszolásához a teamécses is jó, hajtogatásra könyvkötő csont helyett pedig elég a kezünk.

Miután a videókon látható instrukciókat követte, néhány szó a varrás utáni folyamatokról, amiket érdemes betartani. Sea Lemon videóján nagyon jól látható, hogy ragasztóval lekeni azt a részt, ahol a varrás található, valamint fel is papírozza. Ez tartósabbá teszi az Árnyak Könyvét. Nem megy tönkre olyan könnyen, és a polcon állított állapotban sem fog ide-oda nyekleni.

A borító elkészítését és a könyvbelsővel összeragasztását Sea Lemon következő videójából lesheti el a kedves olvasó. A könyvlapok és a borító csücskök lekerekítésének bemutatása is szerepel a videóban, ez tetszés szerint alkalmazható azok számára, akik rendelkeznek ilyen kézi készülékkel.

A második, rugalmasabb verziót matricapapírral mutatom be.

Ez egy kivehető és cserélhető belső lapokkal ellátott verzió, ami belül rugalmas elrendezést tesz lehetővé. Varázsláshoz bármikor kivehető oldalai használat után könnyen visszatehetők, cserélhetők, tartalmuk frissíthető.

A kinyomtatott A/4 méretű belső lapokat félbe hajtva 14,8 centiméter X 21 centiméteres füzetszerű kinézetet kapunk. Ehhez fogjuk igazítani a borító méreteit, ami két darab 15,3 centiméter X 21,7 centiméteres hullámkartonból, valamint kettő darab 2,8 centiméter X 21,7 centiméteres kartonból áll. Ezt úgy állítjuk össze, hogy a nyomtatott matricapapíról eltávolítjuk a tapadásmentesítő hátoldalát, majd a hosszanti széleket összeigazítva 15,3X21,7 centis kartont rásimítjuk.

A fülecskék levágása után a lelógó részeket a karton túloldalára felsimítva készen is van egy nagyobb karton beborítása. Előbb az elő- és a hátlap kartonját borítsuk be, majd a középső vékonyka kartont egy 13 centi széles csíkkal felpapírozva olyanképpen kell összeállítani a teljes borítót, hogy a kartonok közötti távolság 7-7 mm legyen.

Jöhet a borító belső oldalával való törődés. Itt fontos a látvány, hiszen nem lesz beleragasztva a tartalom, tehát érdemes nyomtatott matricapapírt ragasztani az Árnyak Könyve borítójának ezen felületére is. A két nagy karton (elő- és hátlap) területénél csak 2-2 milliméterrel kell kisebbet számolni, mint amekkora a karton, majd fel is ragasztható. De hogyan is lesz ebből cserélhető belsővel rendelkező könyv? Most jön a trükk. Gumírozott. 

Pontosabban gumin felfűzve tárolhatók a hajtott lapok a következőképpen: kell készíteni még egy olyan kartont, mint ami a borító közepén található. Csakhogy ez most a könyvborító belsejébe lesz ragasztva mintával befele. Ugyanis ez fogja meg és tartja a helyén a gumit. Ezt a kartont laposra kell nyomkodni, mert nem a vastagsága, hanem a plusz felület számít. A hosszúságából vágjunk le nagyjából 2 millimétert, hogy ne lógjon ki összeállítás után. A matricapapírt ugyanakkorára vágva mint az előzőnél a két rövidebb oldalán ráhajtjuk a kartonra és leragasztjuk. Ezután a gumizsineget háromszor megtekerve és végeinél összecsomózva a kartonos részre húzzuk. Ezután mintával felfelé a másik kartonra fektetve összeragasztjuk. A borító fóliázottsága miatt itt fog kelleni a kétoldalú ragasztó.

Háromszor felteker, lecsomóz.

El is készült a rugalmas könyvborítójú Árnya Könyve, aminek belső lapjait ezek a gumik tartják a helyén.

 Matricázva, használatra készen


A rugalmas Árnyak Könyve bővítése:

Ha nem lenne elég a három gumi, akkor egy ötven centis gumizsineggel könnyen bővíthető, így szerezve még egy vagy két plusz fejezethez területet.

Bővítve és betöltve egy hónapnyi naplóval és a Tükrök Könyvével

Ha kérdés merül fel az elkészítéssel kapcsolatban, szívesen segítek hozzám küldött bagolyposta fordultával.

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

Pom pom készítés

Kedves Olvasó!

A tanév és a vizsgaidőszak végének közeledtével elérkezett az idő a tanév utolsó cikkjeihez, és az utolsó DIY projekthez. Ebben a projektben egy pompom-os kulcstartó elkészítését tanulhatod meg, amelyből természetesen nem csak kulcstartó készíthető, sok egyéb kreatív projekt alapjául is tud szolgálni. Így hát, ha feldobnád a kulcscsomódat, a táskádat, vagy bármi egyéb holmidat egy kis színnel, vidámsággal, akkor csak néhány dologra lesz szükséged, valamint a két kezedre, hogy pillanatok alatt elkészíts magadnak (vagy másnak) is egy pompom-ot. 😊

Mire lesz szükséged?

-         kartonpapírra (vagy valami keményebb papírra)

-         ollóra

-         fonalakra (szerettem volna a négy Roxforti ház színeiben elkészíteni egy-egy kulcstartót, de sajnos csak bordó és kék színű fonalat kaptam, de léteznek akár ombre, vagy többszínű fonalak is, azokkal is szuperül mutatnak)

-          ceruzára

-          körzőre, vagy valami kerek dologra, amit körbe tudsz rajzolni

-         kulcskarikára, amire majd a pompomokat teszed (hobbiboltban olcsón beszerezhető, ha nincs otthon elfekvőben egy felesleges)

                                                 

Így készítsd el:

Vágj ki a kartonpapírból két „fánkot” a képeken látható módon. Minél kisebb a belső kör mérete, tehát minél vastagabb a karikád, annál nagyobb lesz a pompomod. A fonalból vágj le egy 10-15 centis csíkot, erre később lesz szükség. Helyezd egymásra a papír karikákat, majd kezdd el a fonaladat feltekerni rájuk. Minél több rétegben tekered fel, annál tömöttebb, pufibb lesz a pompom. Arra érdemes figyelni, hogy nagyon ne nyújtsd szét (tehát amennyire lehet, ne az egész karika teljes felületét tekerd végig körbe), mert a végén, miután szétvágod a fonalakat, az ujjaiddal kell összetartanod az aljukat, hogy ne essenek szét, mielőtt csomót kötsz rájuk, ezt egyszerűbb megtenni, ha kisebb felületen kell a hüvelykujjaddal összetartanod majd a fonal szálait. 

Ha elérted a kívánt vastagságot, vágd el a fonalat, majd a két papír karika közé vezetve az ollódat (ami lehetőleg legyen minél élesebb!) vágd végig a fonalakat, miközben az alsó felüket szorosan tartod a hüvelykujjaddal, hogy le ne potyogjanak. Ezt után, miközben még mindig tartod a hüvelykujjaddal a fonalak alját, fogd meg az előre levágott 10-15 centis száladat és a két papír közé vezesd be azt, majd szorosan meghúzva köss rá egy csomót. Egészen addig fogd a fonalat alját közben, amíg szorosra nem húztad a csomót, hogy már az tartsa majd össze a szálakat, így az előbbi művelethez lehet, hogy szükséged lesz egy harmadik kézre, vagy épp a szádra egy kis segítségként. Ezt követően szimplán le tudod szedni a pompomról a papír karikákat, majd, ha találsz néhány olyan szálat, ami kicsit hosszabb a többinél, egy olló segítségével ügyesen körbe tudod igazítani, hogy mindenhol egyforma hosszú legyen. Ezt követően vagy rá is tudod tenni a kulcskarikádra, vagy készíthetsz belőle többet és összekötheted őket akár fali dísznek, láttam már olyat is, hogy valaki fürdőszobaszőnyeget készített belőlük, a lehetőségek tárháza végtelen, csak a kreativitásodon múlik. 😊

Jó alkotást kívánok!

Írta: Juniper Rue, Arcanus

Marina Fiorato Olaszországa

Az idei tanév utolsó könyvajánlójában egy olyan kortárs olasz-brit írónőtől hozok két művet, aki az írás mellett színésznő, tervező és filmproducer is. Fiorato Manchesterben született, és előbb történelmet tanult, majd Shakespeare szakra is járt. Együttesek turnéjának a látványvilágát is tervezte már, de részt vett a Tomb Raider: Lara Croft film munkálataiban is. Első művét 2008-ban írta, azonban többen is visszautasították a kiadását. Második kötetét már ki tudta adni, és azóta több könyve is megjelent.

Regényei az olasz történelemből vett háttérrel rendelkeznek, amikről a mű végén ír is kis összefoglalót. Ebből adódóan aztán a helyszín is elsősorban az Itáliai félsziget, azonban azért néha kitekint máshova is. Stílusában egyszerre könnyed és izgalmas is. Nem lépi át azt a határt, ami egy kriminél jellemző, azonban folyamatosan fent tartja az olvasó kíváncsiságát és érdeklődését.

Az első mű, amit ajánlok tőle, az A muránói üvegfúvó című regénye. Ez két szálon játszódik, egyikben Corradino Manin, másikban Nora Manin életét követhetjük végig. Előbbi a 17. századi Velencei Köztársaságban történt események főszereplője; megismerjük, hogy az üvegfúvó miért és hogyan adta el ennek a különleges velencei technikának a titkát a franciák királyának, a Napkirálynak. A jelenben Nora életét követhetjük, aki Londonból visszaköltözik Velencébe, ősei hazájába, és ott folytatja a családi szakmát, az üvegfúvást. Azonban hamar rájön, hogy ősét árulónak tartják, így elkezd azután kutatni, hogy Corradino valóban elárulta-e a velenceiket.

Az első, amit meg kell ennél említenem, az az olasz nyelv használata, és a szakmai kifejezések. Alapjáraton mindent lefordítanak benne, és el is magyaráz érthetően az írónő, azonban volt, hogy így is 1-1 dolog picit nehezebben érthető volt. Már az elején kapunk egy 17. századi felütést, amivel megalapozza az írónő a könyvét, és személy szerint én örültem neki, hogy ez később még egyszer visszatért – mikor már odáig jutottunk az eseményekben. Nagyon jól balanszírozik az írónő a két idősík között (emiatt néha haragudtam is rá, mert mindig a legizgalmasabb részeknél váltott), és örültem neki, hogy végig megtartotta a könyv lazább stílusát. Szerencsére nem akart elmenni se ponyvába, se krimibe, végig megtartotta ebben is az egyensúlyt. A szereplők szerethetőek, azonban néha nem elég következetes velük az írónő. Az is tetszett, hogy bár egyértelműen választ ad az alap kérdésre, mégis megmarad az az érzés, hogy az olvasó maga is döntsön.

A Siena lánya már teljes egészében a múltban játszódik, a középkori Siena városában. Piát az apja belekényszeríti egy érdekházasságba, amit a város nevezetes lóversenye, a Palio után szándékoznak megtartani. Azonban a lány egy másik zsokéba szeret bele, így azt reméli, hogy a vőlegényéül kijelölt ember meghal a Palion. A verseny a város kerületeinek a rivalizálásáról is szól, és a politika is több szerepet kap a regényben Beatrix de’Medici személye kapcsán.

Először is nem árt, ha a könyv olvasásakor az ember tisztában van a Palio szokásával, és hagyományával, mivel eléggé központi téma a könyvben. Ennek kapcsán aztán felmerül a brutalitás is, ami bizony nem volt szokatlan a versenyeken. A regény központi témája azonban mégsem csak a verseny, van egy politikai része is, amivel nagyon jól bánt az írónő. Ennek kapcsán megismerkedünk Beatrix de’Medici múltjával is, így némileg itt is van egy második szál. Azonban végig Pia marad főszerepben, akinek szembe kell néznie az élet elé sodort nehézségeivel. Nagyon jól van megalkotva a karaktere, együtt tud vele érezni az olvasó, és megérti a nehézségeit is.

A sok jó dolog mellett azonban nekem mégis hiányzott valami. Nem tudom pontosan megfogalmazni a hiányomat, de úgy érzem nem használt ki az írónő valamit. Megtalálható benne nem egy szép vagy épp brutális jelenet, és még politikai játszma is bőven akad (amiket egyébként mind szépen elmagyaráz, bemutat, stb.), mégis volt olvasás után némi hiányérzetem. Mindenesetre nem akarom, hogy ez elvegye a kedvet a könyvtől, mert bizony megéri elolvasni!

(14/16 felettieknek ajánlott) 

Írta: Júlia Snape, Solaris

Mágikus konyha: Borzaska, avagy a cicege 50 árnyalatának egyike


 Kedves Boszi olvasók!

Az extra számba egy nagyon finom húsmentes ételt hoztam nektek. Biztosan emlékeztek a tavalyi gólyakvízre, amelyben volt egy kérdés sok-sok plusz pontért. Ez volt a cicege/bere/tócsni, és még vagy 50 elnevezést felsorolhatnánk. Na nézzük, hogy ezt a cicegét, vagy ahogy én nevezem: borzaskát, hogyan kell készíteni, mert ez nem a hagyományos burgonyás verzió, viszont garantálom, hogy nagyon finom!

Hozzávalók: 3-4 fő részére

     2 kicsi cukkini, boltban nagyot úgysem kaptok :D

     2 nagyobb burgonya

     1 egész tojás

     pár gerezd fokhagyma

     6 evőkanál liszt

     só, bors ízlés szerint

     a sütéshez olaj

     a tálaláshoz tejföl és reszelt sajt

Elkészítés:

Minden alapanyagot előkészítek. Előveszek egy mélyebb tálat és egy olyan reszelőt, amin kislyukú is van. Olajat teszek egy serpenyőbe, kb. egy ujjnyi legyen.

Meghámozom a cukkinit és a burgonyát. A fokhagymát is megtisztítom. Mindent megmosok és lereszelek egy tálba. Igen, a fokhagymát is, így sokkal egyszerűbb. Ha ez kész, akkor minden más hozzávalót beleteszünk és egy fakanál segítségével alaposan összekeverjük. Én 6 evőkanál lisztet írtam, de ha túl lédús volt a zöldség, akkor még kellhet bele 1-2 evőkanállal. Közben az olajat felteszem melegedni.

Miután szépen összedolgoztuk a masszát és az olaj is felmelegedett, akkor elkezdhetjük sütni. Egy nagyobb evőkanál segítségével belekanalazzuk a serpenyőbe a masszát. 1-1 evőkanállal készítünk 1-1 kupacot és kicsit lenyomkodjuk vele, hogy pogácsa szerű legyen. Közepes lángon 3-4 percig sütjük mindkét felét, majd papírral bélelt tányéron lecsepegtetjük.

Ha már nem túl forró, akkor tálalhatjuk. Van, aki natúr eszi, úgy is nagyon finom. DE! Az ínyencek tehetnek rá egy kis tejfölt és sajtot, a tetejét meg lehet szórni egy kis friss petrezselyemmel. A feltéteknek csak a képzelet szabhat határt. Tehetünk rá tojáskrémet, pástétomokat stb... Írjátok meg, ha elkészítettétek, hogy ti mivel tálaltátok!

Jó étvágyat!


Írta: Jane Black,Caminus

2023. január 3., kedd

Rejtvény 5.

Kedves Diákok!


Következzenek az ötödik Boszi fejtörői. Először lássuk, Kitana mivel készült nektek.

"Arra gondoltam, hogy ezúttal kitekintünk a HP világából, és olyan sagák/sorozatok/fandomok után nézünk, amelyek hasonlóan legendásak. Közös bennük a mágia, a legendás lények megjelenése.
Egy-egy megoldás egy-egy pontot ér. "

A megoldásokat az szboszi.gracia@gmail.com címre várjuk két héten keresztül. 
A tárgyban ne felejtsétek el feltüntetni, hogy 5. rejtvény vagy fandom kereső / iskolai nevetek / évfolyamotok / házatok.



A másik a már megszokott kérdezz-felelek, melyek megválaszolása most is kívánhat némi gondolkodást, keresgélést. Most is felhívjuk a figyelmeteket, hogy nem biztos, hogy mindenre a Boszi hasábjain találjátok a megfejtést, de azt megígérhetjük, hogy ha olvassátok a cikkeinket, akkor azokban találhattok segítséget.



1. Összesen hány percet kell pihentetni a kifliket sütés előtt?

2. Milyen álnéven írt Agatha Christie romantikus könyveket?

3. Mi a két Downton Abbey film címe és mikor kerültek a mozikba?

4. Mike professzor mit sajnál a Harry Potter univerzumban?

+ A bemutatott játékok közül ti már kipróbáltátok valamelyiket? Ha igen, hogy tetszett? Ha nem, melyiket próbálnátok ki és miért?

A 4 kérdés 1-1 pontot ér, a társasjátékos kérdéssel pedig akár 3 pont szerezhető.


A megoldásokat az szboszi.gracia@gmail.com címre várjuk két héten keresztül. 
A tárgyban ne felejtsétek el feltüntetni, hogy 5. rejtvény / iskolai nevetek / évfolyamotok / házatok.



Tuti sorozatok ótvar munkahelyekről

Az elmúlt időszakban rengeteg időt töltöttünk a családunkkal, azonban sajnos az új év kezdetével eljött az idő, hogy mindenki visszatérjen a munkahelyére dolgozni. Van olyan, aki egyedül ül az irodájában; olyan is, aki sokadmagával egy nagyobb térben, de azokról se feledkezzünk meg, akik a fizikai erejüket bevetve kénytelenek dolgozni, illetve akik emberekkel foglalkoznak. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – tartja a mondás, és a mostani válogatásunkon jó néhány példát találunk erre az alapigazságra. Rekeszizmokat felkészíteni.

Ezért a következő listán olyan sorozatok szerepelnek, amelyek a munka világának igazi oldalát mutatják be. A véletlen úgy hozta, hogy a többség a humoros oldalról járja körbe a témát, sokszor szatirikus, cinikus formába öntve.

Mielőtt elfelejteném, a válogatás most is szubjektív.


Munkaügyek (2012-2017)

A köztévé sorozata Magyarországon, egy kitalált hivatalban játszódik. A körülbelül húszperces részek legtöbbször egy-egy felmerült probléma sajátos megoldását igyekeznek körbejárni. A szerzők Litkai Gergely, Kovács András Péter és Hadházi László, a hazai stand up comedy jeles képviselői. A széria hasonlít a Hivatal és a Városfejlesztési osztály című szériákhoz, hiszen ez is zárt környezetben, a Fővárosi Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyeletben játszódik. Ennek ellenére mégsem unalmas.

Az idősebb főnöknő, Elvira (Molnár Piroska) a fiatalabb férfiakra (általában a munkatársaira) gerjed, és az irodájában műanyagzacskókba dohányzik. A HR osztály vezetőjét (és egyedüli alkalmazottját), a minden lében kanál és közutálatnak örvendő Katalint (a barátainak is) Murányi Tünde formálja meg. Másik fő jellemzője, hogy az idegen szavakat rosszul mondja (pl. ars poetica helyett arcpoétikája van), és a jelentésükkel sincsen tisztában. A hipochonder János (Mucsi Zoltán) egy megkeseredett ember. A sokéves munkatapasztalattal rendelkező férfi mindenkivel kötekszik, kedvenc vitapartnere Albert.

Albertről (Elek Ferenc) mindenki tudja, hogy alkoholista, ám ő ezt tagadja. Ennek ellenére a pálinkát locsolókannából issza, a fiókjából egy nagytakarítás során pedig számos üres flaska kerül elő. Fő jellemzője ezen kívül, hogy imádja a keleti lányokat, a szexhirdetéseket az irodában nyomtatja. A kollektívához tartozik még a feketén dolgozó biztonsági őr, Imre (Tamás Zoltán). Legtöbbször ő issza meg a többiek kétes ügyeinek levét. Legfőbb problémája, hogy nincs saját szèke. Az első részben újonnan csatlakozik hozzájuk Timi, a recepciós és Karesz. Timit (Fodor Annamária) azért választják ki, mert ő volt az egyetlen, aki az álláshirdetésben rosszul megadott telefonszámon elérte a hivatalt úgy, hogy félretárcsázott. Karesz (Kovács Lehel) akkor kerül a csapatba, amikor Katalin véletlenül eggyel több asztalt rendel. A hölgy nem túl eszes, a frissdiplomás srác pedig látszólag mindig valamilyen drog hatása alatt áll. Azt persze ne várjuk el, hogy érdemi munkát is folytassanak. Nagyon jól elvannak ők anélkül is: az újonnan érkezőket rövid műsorral fogadják; állandóan ugratják egymást; ha nincs, akkor csinálnak valamilyen bajt; illetve csapatépítésként az Egy magyar nábobot nézik meg a három év várakozás után megkapott tévén. Azonban mindig segítenek, ha valamelyikük bajban van.

Az egész sorozat szerethető, az olykor Monty Pythonra hajazó poénok jók. A szereplők mindig belekerülnek valamilyen slamasztikába, ezért sosem unatkozunk. A kevés szereplő és a zárt helyszín miatt unalomba is fulladhatna, de ez eddig szerencsére nem történt meg. Vannak ugyan gyengébb poénok, illetve részek, mégis könnyen függőséget okoz.

Hallo, hallo! (’Allo, ’Allo, 1982)

A második világháború idején, egy kis francia faluban, Nouvionban játszódó történet főhőse René Artois, a helyi kávézó tulajdonosa. A férfi legfőbb időtöltése a pincérnőivel való flörtölés, azonban ez egyre nehezebben kivitelezhető, hiszen egyre több zavaró tényező szól közbe: először is ott van a feleség; Michelle, a francia ellenállás vezetője (Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el!) is a legváratlanabb pillanatban és helyen bukkan fel; még 2 angol pilótát is rejtegetniük kell, arról nem is  beszélve, hogy különféle menekülési tervek keretében kéne kimenekíteni őket az országból (ezek általában balul sülnek el); de a német hadsereg környéken állomásozó tisztjei is állandóan megjelennek. Rajtuk kívül fontos szerepet játszik még több kolbász, egy Van Clomp festmény (a Bukott Madonna nagy didikkel) és két Gestapo tiszt is.

A 85 részes sorozat 1992-ig futott a BBC 1 műsorán, és hamisítatlan szituációs komédia. A kisember küzdelmének lehetünk szemtanúi, aki csak életben szeretne maradni ezekben a vészterhes időkben, és távolról elkerülné a rázós helyzeteket.

Mekk Elek, az ezermester (1980)

A 13 részes bábfilm főszereplője egy kecske, aki azt gondolja magáról, hogy mindenhez ért. Ezért a házán több foglalkozás cégére megtalálható. Számos munkával foglalkozott már, bár jobb szó a próbálkozott. Azonban egyik sem jött be neki. Az epizódok elején kis hintaszékében ücsörögve, papagájával együtt várja, hogy munkát kapjon, amit majd szaktudásához képest megpróbál elvégezni… a végeredmény azonban minden alkalommal kívánnivalót hagy maga után.

A szereplők párbeszédei Romhányi József, a rímhányó nevéhez fűződnek, így minden esetben roppant humorosak lettek. A főszereplőnknek Balázsi Péter a hangja.

Downton Abbey (2010-2015)

A Yorkshire fiktív részén játszódó sorozat az arisztokrata Crawley család és személyzete mindennapjaiba enged bepillantást. A ház ura, Grantham grófja (Hugh Bonneville) és  gazdag amerikai felesége (Elizabeth McGoven) békességben neveli három lányát (Michelle Dockery, Laura Carmichael, Jessica Brown Frindlay), azonban fiúörökös hiányában a birtok sorsa kétséges. A történet 1912-ben indul, a Titanic elsüllyedésének napján, ami  drámai fordulópontot hoz főhőseink életében. A cselekmény folyamatosan reagál a történelmi és társadalmi változásokra (például az I. világháború és az utána következő változások, a nők választójogi harca, Írország függetlenedési törekvései, a feudális rendszer fellazulása, a radikalizálódás). 

Az arisztokrácia mellett a személyzet tagjain keresztül a munkásosztály szemszögéből is látjuk az eseményeket és következményeiket, szinte teljesen egyenjogú hősei az eseményeknek. Azzal, hogy a cselédség életébe és mindennapjaiba is belelátunk, pikánssá, cselekményessé válik a sorozat, és többször új megvilágításba helyez bizonyos eseményeket.

A család és a személyzet tagjai között mindenki megtalálhatja a neki kedves szereplőt, akinek sorsáért szoríthat. Nekem egyértelműen az idős lady (Maggie Smith) a kedvencem, humoros megjegyzései könnyen könnyet csalnak az ember szemébe, természetesen hangos kacaj kíséretében. Nincsenek egyértelműen pozitív és negatív szereplők, ugyanakkor mindenki pontosan kidolgozott.

A sorozat az évek alatt kiegészült már két egész estés filmmel is. 

Waczak szálló (Fawlty Towers, 1975, 1979)

A csupán 12 részt megélt szitkom töretlen sikernek örvend világszerte, a britek körében bizonyosan, hiszen 2009-ben a Brit Filmintézet minden idők legjobb brit televíziós programjának választotta, egy 2013-as felmérésből pedig egyértelműen kiderült, hogy ennek a sorozatnak nézné meg a legtöbb szigetlakó a legújabb részeit.

Na, de vajon miért ilyen sikeres még mindig egy közel 40 éves sorozat? Mert roppant egyszerű recepttel dolgozik: a főszereplő, Basil Waczak (John Cleese), aki feleségével üzemeltet egy kis hotelecskét. A férfi azonban mindennemű munkára alkalmatlan, egyik majdnem katasztrófától a másikig csetlik-botlik, ráadásul a téboly és a gúnyos megjegyzései is mindennapos kísérői. Kimondatlanul, de retteg a feleségétől, Sybilltől (Prunella Scales), aki valójában a főnök. Ő az, aki elől el kell titkolni, ha valami nem megy zökkenőmentesen, ha pedig baj van, attól a lehető legtávolabb kell tartani, mert esetleg még megoldaná. Persze egy igazi hotel nem létezhet (?) személyzet nélkül, akik közül természetesen nem mindenki túl nagy segítség: Manuell (Andrew Sachs), a barcelonai pincér-londiner csak akkor csinálja meg helyesen a rá bízott feladatokat, amikor félreértette őket. A hotel igazi lelke és támasza, a valódi mindenes Polly (Connie Booth), akire minden percben és minden felmerülő probléma esetén számítani lehet (és általában ő is oldja meg őket). Ráadásul még a vendégek is nehezítenek a dolgokon, de Basil részéről a túlbuzgóság és gyanakvás sem mindig segít.

A történet valós eseményeken alapszik, az anekdota szerint a Monthy Python tagjai a Repülő Cirkusz egyik 1975-ös részét vette fel, amikor Torguay a Gleneagles Hotelben szálltak meg: az itt átélt abszurd helyzetek és tapasztalatok arra sarkallták a későbbiekben John Cleese-t és akkori feleségét, Connie Bootht, hogy kalandjaikból szituációs komédiát készítsenek. A többi már tévé történelem.

Csengetett, Mylord? (You Rang, M’Lord?, 1988-1993)

A ’20-as évek végén egy fedél alatt találjuk a Meldrum családot és személyzetének tagjait. Ebben a nagyszerű szatírában kiváló karaktereket kapunk mindkét részről. Képviselteti magát a mosószappan illatú szobalányok után kajtató nemes; a férfi ruhában járó feminista; az elkényeztetett és a lakájért rajongó lady; a képmutató módon a családja erkölcse és közélete felett őrködő Lord, aki viszonyt folytat egyik barátja fiatal feleségével; a folyamatosan alkoholt nyakaló és a szobalányokhoz ételt dobáló anyós, a jó szándékú és naiv szobalány viszonzatlanul szerelmes a lakájba; aki megingathatatlanul hisz a fennálló társadalmi rendben, emellett még törtető és beképzelt is, ráadásul a lady flörtölése is legyezi a hiúságát. A komornyikot sem kell félteni, hiszen mindig ott van, „ha csibészségre kerül sor, a hajlandósága meg van hozzá, csak a tehetsége nincs.” A házvezetőnő, akinek isteni meggyes lepényéért a ház minden tagja odavan, két fogás elkészítése között pedig hol a komornyikkal, hol a helyi rendőrrel flörtöl. Mivel a személyzet között is vannak rétegek, ők is képviselve vannak: a mindig igazságot mondó inas és a mindenes, aki „már arra sem emlékszem, hogy mikor ettem/ittam/tettem ilyet utoljára”.

A férjem védelmében (The Good Wife, 2009-2016)

A védőügyvédnek készült Alicia (Julianna Margulies) Chicago államügyészének (Chris Noth) felesége. Tizenöt év gyereknevelés és háztartásvezetés után összeomlani látszik tökéletes élete, miután a férjét egy szexbotrány kirobbanása után korrupciós vádakkal letartóztatják. Azonban nem süppedhet sokáig önsajnálatba, hiszen a gyerekei érdekében újra lábra kell állnia a családnak, új életet kell kezdeniük, így ügyvédbojtárként helyezkedik el a Lockhart/Gardner ügyvédi irodánál. A botrány után figyelő szemek követik minden tettét, a közvélemény és a munkatársai is kíváncsiak arra, hogy mit csinál, Alicia azonban csalódást okoz mindenkinek azzal, hogy családjával elzárkózik a sajtó elől, és sziklaszilárdan kiáll férje mellett.

A sorozat szerencsére ezt a botrányt csak kiindulópontnak használja, és nem ennek veti alá a történéseket. Az ügyvédi iroda perei nyomán felmerülő témáknak köszönhetően mélyebben is alámerülünk az emberi cselekedetek következményeiben. A hét évadban olyan színészek játéka emeli tovább a minőséget, mint Alan Cumming (Kémkölykök), Christine Baranski (Mamma Mia!), Josh Charles (Holt költők társasága), Matt Czuchry(Szívek szállodája) és Archie Panjabi, valamint olyan vendégeké, mint Carrie Preston, Michael J. Fox, Rita Wilson, F. Murray Abraham, Edward Herrmann és Matthew Perry.

Kerge város/Káoszháza (Spin City, 1996-2002)

Egy újabb vígjáték sorozat, középpontjában New York polgármesteri hivatalában dolgozók munkahelyi küzdelmeivel és magánéleti kalandjaival. A főnök a Waczak Szállóhoz hasonlóan itt is csak többet árt a felbukkanásaival, de szerencsére nem sok vizet zavar.

Ez volt az a széria, amiben a betegsége súlyosbodása előtt még utoljára láthattuk Michael J. Foxot. Az ő szerepeltetése minden percet megér, nagy kár, hogy 3 évad után ki kellett szállnia. A helyére lépő Michael Sheen is hozza a formáját, de… mégsem említhetők egy lapon.

+ Szilícium-völgy (Silicon Valley, 2014-2019 )

A főszereplőnk, Richard egy programozó, aki egy olyan algoritmust alkot, amivel hihetetlenül jól lehet fájlokat tömöríteni és utána gyorsan továbbküldeni. Ezzel nagyon sokak figyelmét sikerül magára vonnia. Az érdeklődők között van két milliárdos cége is, akik versenyre kelnek a srácért és találmányáért. Richardnak nehéz döntést kell meghoznia: vagy eladja 10 millió dollárért az egyiknek, vagy céget alapít a barátaival, és pár százezer dollárért adja el egy bizonyos százalékát, majd saját maguk fejlesztik tovább a programot startup (innovatív mikrovállalkozás) cégként.

Ezt a sorozatot azért hagytam a végére, mert valószínűleg nagyon kevés ember hallott róla. Holott igazán jó kis szériáról beszélhetünk, elég csak annyit mondani, hogy az HBO berkein belül bontogatja szárnyait. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján tudjuk, hogy ez biztosíték a minőségre. A téma senkit se tántorítson el attól, hogy nekiálljon a sorozatnak, hiszen egy ifjú társaságnak szurkolhatunk, hogy sikerrel járjanak és hogy felnőjenek a feladathoz. A fiatalok szárnypróbálgatásainak és saját lábukon való próbálkozásuk áll a középpontban, szerencsére nem egy ezerszer látott formában. A szereplők eleinte nem biztos, hogy a szívünkhöz nőnek, de ahogyan a részek fogynak, úgy lesznek egyre szimpatikusabbak. Ráadásul a cég működésén keresztül a Szilicium-völgy életébe is betekinthetünk.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris 


Interjú Mike Halsey professzorral

Mike Halsey professzor 2012 óta tagja a Grácia közösségének. A süveg az Arcanus házba sorolta, és azóta a ház házvezető helyettes tanára is lett, 2019 óta igazgatóhelyettesi státuszt is betölt. Korábban tanított bűbájtant is, de most leginkább 4-6. évfolyamos LLG-n találkozhattok vele, de a végzősöknek a mágiatanítás elmélete elnevezésű pedagógiai tárgyat is ő tanítja. 

Mike Halsey professzort már diákkorában nagyon vonzotta a Legendás Lények világa. Az Grácia Mágusakadémia befejezése után magizoológus túrára indult el az iskolai legjobb barátjával, Anne Bell-lel. Ez idő alatt rengeteg kalandban volt részük, kutatásokat és megfigyeléseket végeztek, legnagyobb büszkesége pedig, hogy elsajátították a sellők sajátos nyelvét. Ezzel a tudással felvértezve érkezett vissza, hogy oktassa a Grácia diákjait.

Balog Zsolt angoltanárként és napközis nevelőként dolgozik Békéscsabán, édesanyjával és nagymamájával él, és 3 háziállata van: 2 kutyája, Buksi és Csoki, és egy macskája, Bátor.

Kitana: Hogy kerültél kapcsolatba a Harry Potter világával?

Mike: 2004-ben mutatta meg nekem az unokatestvérem a Harry Potter és a bölcsek köve című filmet, és azonnal magával ragadott a mágia világa. Ezután pótoltam az első három filmet, felső tagozatban pedig már a könyveket is. J. K. Rowlingnak köszönhetem, hogy megszerettem az olvasást. Az aktuálisan megjelenő mozifilmeket is előszeretettel néztem meg a moziban, de a PC játékok, különösen az ötödik sem álltak tőlem távol.

Kitana: Hogy kerültéé kapcsolatba a Gráciával?

Mike: 2012 nyarán találtam rá az oldalra, először nem voltam benne biztos, hogy működik-e még, mert akkoriban sok ilyen „halott” online Roxfortba futottam már bele, de nagyon megörültem, mikor megkaptam az iskolai levelemet.

Kitana: Mennyire más diáknak és tanárnak lenni a Gráciában?

Mike: Merőben más. Diákként sokkal több lehetőség van „aktívkodni”, hiszen lehetőség van pontgyűjtésre, játékokban való részvételre, a cikkírásra, a szabad szerepjátékra stb. A professzori lét már másabb. Nem rosszabb, de mindenképp másabb, úgy mondanám, hogy komolyabb. Ebben a szerepkörben már elengedhetetlen a szervezkedés, a diákság lefoglalása és szórakoztatása, a javítás, a tananyag legyártása, a tanársegédek mentorálása stb. Ugyanakkor viszont van egy remek tanári karunk, akik társaságában remekül érzem magam. 

Kitana: Van-e más fandom, ami megfogott, a HP-n kívül?

Mike: A Vámpírnaplókat emelném ki, többször is újra néztem a sorozatot, nem tudom megunni!

Kitana: Mi a kedvenc könyved?

Mike: A kedvenc könyvem a Marilyn Monroe - A rivaldafény árnyékában, Charles Casillo tollából. Marilyn Monroe már régóta az egyik kedvenc színésznőm és popkulturális ikonom, és sok-sok valótlan, elferdített, vagy épp túlzó könyv/film után Casillo könyve végre hiteles forrásokra alapozva számolt be Marilyn rögös útjáról és boldogabb pillanatairól. 

Kitana: Melyik volt a kedvenc meséd, amikor kicsi voltál?

Mike: Bár nem egy tipikus „happy end” mese, de Christian Andersen: A kis gyufaárus lány című alkotása volt az, amit szívesen meghallgattam. Talán ez is az oka, hogy szociálisan érzékeny személlyé váltam felnőtt koromra. A mozgóképes alkotások közül pedig egyértelműen a Pokémont tudnám kiemelni, a mai napig nagyon szeretem a sorozatot és a pokémonokat.

Kitana: Ha csak egy varázstárgyat választhatnál a varázsvilágból, mi lenne az?

Mike: Mindenképp egy időnyerőt, Hermionéhoz hasonlóan sokszor úgy érzem, hogy jó lenne egyszerre több helyen lenni.

Kitana: Érdekes, hogy ezt mondod, mert annak ellenére, hogy a könyvekben mire használják elsősorban, a legtöbben nem a teendőik miatt, hanem a múlt megváltoztatása miatt szeretnék ezt a tárgyat. 

Melyik Harry Potteres ház tulajdonságai illenek rád a legjobban?

Mike: Ha csak egy házat lehet választani, akkor a Hollóhát, de azért a Hugrabug ház erényei sem állnak tőlem távol.

Kitana: Ki a kedvenc szereplőd?

Mike: Luna Lovegood, és nem csak azért mert Hollóhátas! Nagyon szeretem benne, hogy ennyire felvállalja a különcségét, és azt, hogy mennyire tiszta szívvel szerette Harryéket és a DS tagjait.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit mindenki szeret, de te nem?

Mike: Perselus Piton-t mondanám, a sokat hangoztatott „Always” ellenére sem tudtam őt megkedvelni, nem változott róla a véleményem.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit szerinted méltatlanul mellőznek?

Mike: Bárki, aki Hugrabuggos vagy Hollóhátas. Sajnos nagyon meghatározó mind a filmekben, mind a boltok polcain, hogy majdnem minden a Mardekárról és Griffendélről szól.

Kitana: Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél varázsló?

Mike: Szerintem ott is a professzori létet választanám, gondolom, nem kell részleteznem, hogy miért. Szeretek tanítani, még ha nehéz is most.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantázia világba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Mike: Az 1894 és 1929 közötti időszakba, a némafilm korába látogatnék el szívesen. Mozgóképkultúra és médiaismeret szakosként nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen is lehetett egy autentikus némafilmvetítés.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Mike: Az Abszol út. Nagyon boldog lennék, ha meglátogathatnám az összes árust és sokáig nézelődhetnék.

Kitana: Milyen legendás lényt gondoznál szívesen?

Mike: Egy murmáncnak szívesen lennék a gazdája, nagyon szeretem a legendás tulajdonságukat.

Kitana: Mugli életedben sokat dolgozol, marad-e időd hobbira?

Mike: Két munkahely mellett sajnos nem sok, de amennyi van, azt igyekszem a nyelvtanulásra, a spanyol nyelv elsajátítására fordítani. Jelenleg ez a hobbim, ami „feltölt”.

Kitana: Van-e esetleg valami, amit te szeretnél megosztani magadról az olvasókkal?

Mike: Nagyon szeretem a filmelméletet és a filmtörténetet, a filmművészet szerelmese vagyok.

Kitana: Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál!


Írta: Stramarius Kitana, Caminus

A klasszikus Agatha Christie

Agatha Christie a 20. század legnagyobb krimi írónője. Angliában született és tanult, Agatha Miller néven. Első férjével, Archibald Christie-vel 1912-ben találkozott, majd 2 év múlva össze is házasodtak. Agatha az első világháború alatt ápolónőként, majd gyógyszerészként dolgozott, később ezek ihlették több műve gyilkosságát, illetve az itt szerzett ismereteit használta fel könyveiben. 1926-ban a férje bevallotta neki, hogy elhagyja, majd rejtélyesen eltűnt 11 napra. Pár év múlva, a Közel-Keleten ismerte meg Max Mallowan régészt, aki 1930-ban a második férje lett. Többször vele tartott az ásatásaira, ami szintén egyik ihlető forrása lett, a második világháború alatt azonban – mint korábban – kórházban dolgozott. 1971-ben megkapta II. Erzsébet angol királynőtől a lovagi cím női megfelelőjét, majd pár év múlva, 85 éves korában elhunyt.

Regényei és novellái elsősorban krimik, azonban van pár romantikus műve is, melyeket Mary Westmacott álnéven adatott ki. Krimijei főként 2 csoportra – és nyomozóra – osztható: Hercule Poirot és Miss Marple személyére. Rajtuk kívül azonban számtalan más karakter is nyomoz, Parker Pyne, Hastings felügyelő, Ariadne Oliver, Tommy és Tuppance, stb. Ezek közül van, aki feltűnik Poirot vagy Marple történetben is, azonban a két főhőse sose találkozott egymással; szándékosan. Műveiben a nyomozó legtöbbször mindenkit kihallgat, aki gyanúsított lehet, bejárja a helyszínt, és a történet legvégén, mindenki jelenlétében, felfedi, ki követte el a gyilkosságot. Eddigre az olvasó is kilyukad valamelyik gyanúsítottnál, azonban általában mindig meglepődik, hogy rossz emberre gyanakodott.

Számomra az első mű, amivel tőle találkoztam, a Tíz kicsi néger volt. Az írónőnek ez az egyik legismertebb regénye, és itthon más címekkel is megjelent az évek során (A láthatatlan hóhér, Mert többen nincsenek). A történetben 10, egymás számára idegen embert egy szigetre utaztatnak, ahol aztán sorra halnak meg. A gyilkos köztük kell, hogy legyen, mivel rajtuk kívül a szállásukon csak 2 munkás van, így mind elkezdenek nyomozni


Bevallom, féltem tőle, mivel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a krimi nem az én műfajom, azonban ez megszerettette velem az írónőt. Fordulatos volt a történet, magam is nyomoztam a vendégekkel együtt. Tetszett azaz atmoszféra, hogy egy vers lengi körbe az egész művet, ez adja a mű egyik feszességét is. A mű végén természetesen kiderül, hogy ki a gyilkos, miért és hogyan követte el a gyilkosságokat; ez olyan marandó élmény volt, hogy még most is tudom, pedig már vagy 5 éve nem olvastam.

A Greenshore-gloriett már egy Poirot krimi, Ariadne Oliver meghívja őt egy angol délutáni játékra. Az írónő ugyanis elvállalta, hogy megrendez egy „gyilkosság-játékot”, ahol a résztvevőknek ki kell találniuk, hogy ki követte el a „gyilkosságot”. Mivel fél, hogy valami tényleg történni fog, ezért ragaszkodik hozzá, hogy a belga detektív is jelen legyen az eseményen. 

A történet ismerős lehet azoknak, akik a Gyilkosvadászatot olvasták, mivel ez a mű annak az első, kezdetleges verziója. Személy szerint úgy érzem, ez a minimum rövidség, ami jól áll Christie-nek, az ennél rövidebb novelláit én már nem annyira kedvelem. Van idő, hogy az olvasó megismerje a gyilkosságot, gondolkozzon a gyilkos kilétéről, illetve megeméssze a megfejtést. Voltak benne olyan részek, amik nekem kimaradhattak volna, de nem vontak le a mű értékéből.

Egy másik Poirot krimi, a Nagy négyes, amiben a főszereplő egy bűnbanda után kutat. Ezt is kiadták még két másik címmel: A titokzatos Négyes, illetve a Négyek társasága. A történet elején a detektív épp Dél-Amerikába készül, mikor megjelenik az irodájában egy személy, aki megbízza ennek a társaságnak a leleplezésével. Természetesen itt is történik gyilkosság, amit közben meg kell oldania. 

Ez egy olyan krimi, amit észrevételeim alapján kevesebben szeretnek, nekem viszont egyik kedvencem. Nem tudom megfogalmazni ennek okát, talán csak azt, hogy itt valahogy váratlanabbak az események, mint a többi – általam olvasott – AC krimiben. Poirot az egész műben a Négyek társasága felkutatásával foglalkozik, ami picit vontatott sajnos. Barátja, Hastings próbál neki segíteni, így az ő szemszögéből ismerjük meg a talány megoldását is. Ezt egy bizonyos jelenetnél nagyon jól kihasználja az írónő, ami még engem is átvert. Sajnos azt hiányoltam belőle, hogy a belga detektív találkozzon a társaság egyik tagjával.

Végül szeretnék még egy olyan könyvet ajánlani, amit nem Agatha Christie írt, nem is teljesen valós, mégis úgy érzem itt a helye, ez pedig Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen című műve. Ebben tulajdonképpen Agatha Christie fiktív Közel-Keletre utazásáról lehet olvasni, ami során a később híressé vált vonatnak hála megismeri két barátját. 

Több életrajzi könyv is van róla, ez azonban pont azért tetszik, mivel fikció. Ugyan van egy kis rész a végén, hogy mi valós, illetve mit mi ihletett, mégis valós hatása van az egésznek. Valahogy kiszűrhető belőle, hogy igen, ez igaz, és mégis elkerüli azt, ami sok életrajzi könyv hibája, hogy száraz lenne. A történet három nő barátságát, és rejtélyeit fedi fel, emellett pedig két karaktert párhuzamba is állít. Nekem egyik kedvenc részem benne, hogy Agatha és 2. férje, Max megismerését is olvashatjuk (persze szintén csak egy kitalált változatot). Mivel a karakterek megkedvelhetőek, így képes kiváltani különböző érzelmeket az emberből.

 Írta: Júlia Snape, Solaris