Roxfort Öröksége!

 

Kedves új és régi olvasóim!

Örömömre szolgál, hogy idén is írhatok nektek jobbnál jobb társasjátékokról, de engedjétek meg, hogy most egy kicsit más témát ajánljak figyelmetekbe. Ebben a cikkben szeretném bemutatni nektek a már sokatok által ismert Hogwarts Legacy című videójátékot!

A cikk SPOILER-t tartalmaz a játék menetre, szereplőkre vonatkozóan, mindenki saját felelősségére olvassa tovább.

A játék megjelent már februárban számítógépre, újgenerációs eszközökre (PS5, Xbox series X/S) és ebben a hónapban a régebbi kiadású PS4-re és Xbox one-ra. Nyáron még várható Nintendo Switch-re. A játék megvásárolható digitális és CD-s változatban is a megfelelő platformon.

A készítők még azt is megígértek, hogy nem lesznek a játékban mikrótranzakciók, olyan apró vásárlások, amelyekkel goldot (játékon belüli vásárlásra alkalmas pénz), kozmetikai pakkokat (különböző ruhák és a karakterünk megjelenésére hivatott dolgok) vásárolhatunk valós pénzért. Ezáltal viszont az átlagnál drágább lett a játék. Két kiadás tartalmaz DLC-ket (kiegészítők a játékhoz, ezek lehetnek exkluzív dolgok, amelyeket a karakterünk használni tud) pl.: Onyx Hippogriff, Felix felicis recept, vagy Questek, mellékküldetések (amik kiegészítik a játékot) pl.: The Haunted Hogsmeade Shop. Későbbiekben ezeket meglehet vásárolni. 

Pletykáltak arról, hogy mivel a Hogwarts Legacy nem tartalmazza a kviddics szezont, esetleg DLC-ként fog majd megjelenni. 

Maga a játék 3 féle kiadást kapott:

-         Standard: Csak maga a játék, semmi kiegészítő vagy kozmetikai pakk.

-     Delux edition: A játék és 3 féle kiegészítő/kozmetikai pakk. (Onix Hippogriff és Felix felicis recept, Dark arts pack: Thestral és kozmetikai szett (ruha és harc aréna), a PlayStation-ön játszok még kaptak egy „The Haunted Hogsmeade Shop” exkluzív Quest-et(Küldetés).

-    Collector’s edition: A fent említettek, de a játék fémdobozt kap és egy életnagyságú könyvön (Field guide) lebegő pálcát.

Plusz pont, legalábbis szerintem, hogy a Wizarding World-ös profilunkat össze lehet csatlakoztatni a játékkal, és ezáltal újabb játékon belüli jutalmakat szerezhetünk ( Házunknak megfelelő ruha és egy csontváz maszk). És nem utolsó sorban a játék már a profilunkban szereplő házba rak minket (de azért rá kérdez, hogy biztos) és a pálcánkat is annak megfelelően rakja össze (itt is rákérdez, hogy jó-e).

Köztudott, hogy a játék több éves csúszás után jelent meg idén, az első kedvcsináló videót 2020.szeptember 16.-án tették közzé, de már 2018-ban felröppentek a pletykák az érkezéséről.

Május elején végre hozzám is eljuttatta egy gyönyörű macskabagoly a játékot és azóta a fellegekben járok.

A telepítések után rögtön szerkeszthetjük is karakterünket. Bőrszín, arcforma, haj-szem-szemöldök szín és forma, szemüveg, anyajegyek, szeplők, hegek, hang és a játék nehézsége.

Amint elkészültünk karakterünkkel, már bele is csöppenünk az 1800-as évek végén játszó csodálatos világba. Ötödéves diákként kezdünk, megismerkedünk mentorunkkal, Eleazar Fig professzorral és egy másik férfival. Repülő szekérrel indulunk Roxfort felé, közben a két varázsló megbeszélik, hogy Mr. Fig nem rég elhunyt felesége, Miriam mit talált, miközben a kobold lázadás alatt kutatta az Ősmágiát. Karakterünk felfigyel arra, hogy a relikvia világít, azonban ezt csak ő látja. Diskurálásuk közepette egy Hebridean Black Horntail sárkány megtámadja szekerünket és elfalatozza a másik varázslót, karakterünk ezt végig nézve már látja is a szekeret húzó thestrálokat. 

Zuhanás közben a relikvia kinyílik és kiesik belőle egy kulcs, Fig professzor megragadja a kezünket, majd szabad jobbjával magához invitozza a kulcsot, amiről ekkor derül ki, hogy egy zsupszkulcs. Gyönyörű sziklás helyre repít minket a kulcs, ahol karakterünk az Ősmágia segítségével felfedez egy mágikus bejáratot a Gringotts Bankba. Egy kobold elvezet minket a megfelelő széfhez, amit ránk zár, de az ősmágiával felfedezünk egy rejtett ajtót, ami egy érdekes tárnába visz minket. Itt már sor kerül bűbáj tanulásra is és harcra is kőszobrok ellen.

Tárnabeli látogatásunk végén emléket látunk egy merengőben a négy Tudás Őrzőjéről Percival Rackham, Charles Rookwood, Niamh Fitzgerald, és San Bakar-ról. Ezt követően Ranrok, a kobold lázadás vezetője ront ránk és harcba bocsátkozik, de életre kel egy hatalmas kőszobor és elvonja rólunk a figyelmét, ezáltal megszökünk és a Roxfort birtokán kötünk ki, majd gyorsan a kastélyba sietünk a beosztási ceremóniára. Kezdetét veszi Roxfort-i kalandozásunk. 

Írta: Samantha Krüger, Solaris

Képek: Lily Pat, Samantha Krüger

1. Rejtvény

Kedves Diákok!

Az idei évben a rejtvények készítőjének személye is megváltozott, Júlia vette át a stafétát Kitanától. 

Kezdésnek egy anagrammával készült nektek a Gráciához kapcsolódóan. A helyes megfejtőknek 10 pont ütheti a markát. Részmegoldást is elfogadunk.

Válaszaitokat az szboszi.gracia@gmail.com-ra várjuk. Ne felejtsétek el az email tárgyában feltüntetni az iskolai nevetek, évfolyamotok, házatok és hogy az 1. rejtvényeket külditek be. A vizsgaidőszak kezdetéig van lehetőségetek beküldeni majd a megfejtéseket, és idén is indulni az Év rejtvényfejtője címért.  

A másik a már megszokott kérdezz-felelek, melyek megválaszolása most is kívánhat némi gondolkodást, keresgélést. Azt megígérhetjük, hogy ha olvassátok a cikkeinket, akkor azokban találhattok segítséget.

1. Milyen idomúnak nevezi Had a cikkben szereplő furkászt?

2. Mennyi idő alatt festette meg Svetlana Telets a képét?

3. Mit jelent Had neve?

4. Milyen különbségek vannak a Hogwarts Legacyben a különböző kiadások között? 

5. Melyik három világrészt ismerjük meg jobban a sorozatban?

Jó szórakozást kívánunk!

Írták: Júlia Snape és Tekergő Hedvig

Kalandozások az Abszol úton

 

Kedves Olvasó, köszöntelek a Mágikus DIY ide első számában!

A nevem Hadiyya Amjad, és az idei évben Tematikus Túra keretén belül én leszek a kalauzod. Első utunk egy olyan helyre visz, ami nélkül egyetlen kaland sem kezdődhet el a varázsvilágban, és ez az Abszol út.

Lépjünk is hát be, és nézzünk körbe. Először a Gringott’s Bankba megyünk, ahol felveszünk egy kis pénzt, hogy legyen miből vásárolni. Ehhez a mostani kezdő számban varrunk (akár ragasztunk is) egy furkász pénztárcát. A kis barát innentől kezdve lelkesen vigyáz majd a vagyonunkra, amíg sorra látogatjuk a boltokat.

A második alkalommal a Mézes Falásba vesszük az irányt, ahol beszerezzük az útra való csokibékát díszdobozzal és varázskártyával. Varrunk plüss csokibékát, és összeállíthatod a letölthető dobozát is.

Harmadszorra ellátogatunk a Tüstént Üst boltba, hogy legyen a Bájitaltan órákon miben főzni. Lufi és papírmasé technika segítségével még az üst kinézetét is te szabhatod meg.

Negyedszerre a Tus és Huss boltjában varázslatos pennákat tekinthetünk meg, akár össze is válogathatjuk a saját, egyedi tollunkat, amit mugli golyóstollal működtetve mágikus pennának álcázunk majd.

Végül pedig ötödik alkalommal a Weasley Varázsvicc Vállalat készletéből beszerezzük a méltán favorit Maxszimuláns Termékcsoportot, hiszen enélkül nem lehet egy diák sem eléggé felvértezett.

Kövess hát, lépj be velem a Gringott’s Bankba, és varrjuk meg azt a furkászt!

Amire szükséged lesz:

- Egy erős (süni-) olló és egy hegyes körömvágó olló,

- biztonsági szemek,

- 3 általad választott színű biofilc (tehát valódi gyapjúból), 

- 12 centiméteres cipzár,

- varrógépbe való cérna,

- varrótű,

- ha ragasztani is szeretnéd (úgy kicsit gyorsabb), akkor ragasztópisztoly a hozzá való töltelékkel,

- esetleg arcpirosító púder, ha van,

- szabásminta

A szabásmintát töltsd le, majd nyomtasd és vágd ki. Az általad furkászbundának választott színre kétszer másold át a test mintáját, majd szabd ki. Erre azért van szükség, mert így adja majd ki azt a duci testet, amibe pakolhatsz. Az egyiken ezek után a képen látható módon vágd ki a „Cipzár helye” feliratot. Ez lesz a furkász erszénykéjének a bejárata.

 

Figyelj arra, hogy a cipzár kocsinak nevezett húzókája is elférjen! Ne csak egy csíkban vágd ki, hanem szélessége is legyen, ahol elfér kényelmesen a cipzár és a kocsi is. Én egy kicsit keskenyre vágtam a helyet, lehetett volna még vastagabban. Ha nem hagysz a cipzárnak elég helyet, akkor nehezen fogod tudni nyitni-zárni a pénztárcát, folyton akadni fog, nekem ennyivel kicsit akad.

Helyezd bele a cipzárat, majd varrd esetleg ragaszd a biofilc szélekhez a cipzár vászon anyagát. Ha ragasztod, akkor óvatosan, meg ne égessen, és a húzókára se folyjon rá a forró ragasztó!

A cipzárt ragaszd teljesen körbe vagy varrd rá, nehogy a húzókáját egyszer csak elhagyd.

Jöhet a test elején és hátán a nyitott fülecskék összevarrása. A következő képen látszik, hogy a cipzáros oldalnál merre kell essen a varrás. A biofilc esetében a pelenkaöltés biztosítja a legerősebb varrásmódot. Ha esetleg nem tudsz úgy varrni, a biofilc bírja a fércelést is, csak ne legyen laza a cérna. Itt is, és a test összeállításánál is sajnos jobb varrni, mint ragasztani, hogy tartós legyen az elkészült pénztárca.

Mint láthatod, a cipzáros oldalt át kell fordítani, hogy amikor a két test részt összevarrod, mindkettő varrásai befelé essenek. Így a furkásznak elöl kialakul a lábacska része, hátul pedig egy popsi. Ha pedig az érméidet belepakolod, a furkász kényelmesen ki tud gömbölyödni.

Jöhet a pofi, aminek a tetején szintén van egy összevarrni való fülecske rész, hogy kövesse a duci formát. Ezt szintén átfordítva kell a testhez illeszteni. Figyelj oda arra, hogy a fej oldalához tedd a pofit, ne a lábhoz. A csőrt is most tedd oda (még ne ragassz és ne varrj), hogy lásd, hogy néz ki a legjobban. És hogy elhelyezhesd a biztonsági szemet.

A pofi anyagához bökd oda a szem szúrós részét, és jelöld be a pofin, hova döftél. Ezt ismételd meg a másik oldali szemmel is. Vedd el a pofi filcét a testtől, és a körömvágó ollóval vágj két pici lukat a jelölések helyén. Szúrd át a szemek elejét, de a hátuljával még ne nyomd össze, mert az előbbi jelölősdit el kell végezni a test cipzáros oldalánál is. Jelöl, lukacskát vág, áttolja a szemgombokat. 😉 

Na MOST mehet rá a gombszem biztonsági hátulja. Jól nyomd fel a tövéig, így fixálódik, és többé nincs gond vele. Jöhet a pofi levarrása a pofi széle mentén lágyan fércelve, vagy a forró ragasztópisztolyt óvatosan használva a két anyag között. Ragasztóval a filcek még nagyobb tartást adnak a furkász gömbölyded idomaihoz. Következhet a csőr felhelyezése a már kiszemelt helyére, majd a mancsok, …

… és a talpacskák. A mancsoknál a képen látható módon az ujjak végétől kend fel a ragasztót és haladj a tenyere felé. Így kicsivel könnyebb felhelyezni a cipzár két oldalára, és olyan lesz, mintha az erszénykéjére vigyázna. Ha varrod, csak a tenyerénél varrd oda a mancsot, a talpacskát pedig a boka ívében, ha szeretnéd, hogy a furkász szabadabban mozoghasson.

Ha a mancsok és a talpacskák a helyén, már csak a végső simítások vannak hátra. Ha szeretnéd, arcpirosítóval kaphat egy kis színt a pofija a mancsai és a talpai, valamint egy kis frufrut felragasztva/varrva még egyedibbé, személyiséggé tehető az új kis kedvenc.

Ne feledd, a következő lapszámban a Mézes Falásba látogatunk el, tarts velem akkor is!

Jó alkotást és sikeres tanévet kívánok!

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

  

Félelmetes festmények

Kedves Olvasóim! 

Ebben a sorozatban a művészethez szeretnélek közelebb hozni titeket. De nem akármilyen művészetről lesz szó, hanem a mágikusat mutatom majd be nektek cikkeimben. Idén a festészet és fotográfia világába kalauzollak el benneteket. Szó lesz sok furcsaságról, elvarázsolt alkotásokról, különös, kísérteties figurákról, a gonoszság erejéről, és egyéb hátborzongató dolgokról. De nem akarom tovább folytatni a szócséplést, megmutatom nektek az e heti festményeket.

Pogo, a bohóc. A bohócok a vitatott figurák közé tartoznak a művészetben. Gyermekkorunkban a nevetés szimbólumai, hiszen híresek különféle vicces mutatványaikról, bűvésztudományaikról, lufihajtogató képességeikről. Szülinapi zsúrokon, vidámparkokban vagy cirkuszokban találkozhatunk velük. Mégis rengeteg gyerek, sőt felnőtt van, akiket kiráz a hideg ezektől a maskarás alakoktól. 

Ez az olajfestmény Pogo-t, a boldog bohócot ábrázolja, készítője pedig maga a bohóc emberi énje volt. Bár rengeteg születésnapon szórakoztatta a gyermekeket, ez a festmény mégsem csal mosolyt az ember arcára, sőt, van benne valami enyhén hátborzongató. Talán ennek oka nem más, mint az, hogy az alkotás festője John Wayne Gacy, híres sorozatgyilkos. Gacy a harmincas éveiben 1972 és 1978 között több mint 33 fiút és fiatal férfit bántalmazott és ölt meg. Letartóztatása után a Gyilkos bohóc becenevet kapta, korábbi mellékállása alapján. Börtönévei alatt készítette festményeit Pogóról, amik $200 és $20,000 között keltek el. 

Gacy kivégzése után áldozatainak családtagjai nyilvánosan elégették több festményét is. Azonban egy 1990-es alkotás 2001-ben vevőre talált, gazdája azonban hamarosan túladott rajta, mivel a festmény megvétele után nem sokkal elhunyt a kutyája, és édesanyja rákos lett. A festmény következő tulajdonosa sem tartotta meg sokáig a tárgyat – pár nappal a megszerzése után ugyanis szomszédja halálos autó balesetet szenvedett. Az ez utáni tulajdonosnak már nem volt alkalma otthonában elhelyezni a festményt. Hogy miért? Mert megvétele után egy raktárába helyezte, majd hamarosan öngyilkosságot követett el.

Az esős nő (The Rainy Woman). Bár a festmény nem tartozik épp a legvidámabb alkotások közé, kimondottan ijesztőnek sem tűnik. A kép egy kissé deformitált, elnyújtott ábrázolású kalapos nőt mutat, tetőtől talpig feketében, enyhén szomorkás arckifejezéssel, kalapjáról folyik az eső. A festményt 1996-ban egy ukrán festőnő, Svetlana Telets készítette.  Az alkotó állítása szerint egy nap, amikor egy üres vászon előtt ült, egyszer csak megjelent a fejében a kész kép, majd mintha valaki más vezette volna a kezét 5 óra lefolyása alatt meg is festette. Ez után még egy hónapig tökéletesítgetett, finomítgatott rajta. 

A festmény elkészülte után egy helyi galériában mutatták be. Többen is megvásárolták a festményt, de mindannyian visszavitték kis idő után. A tulajdonosok szerint a női alak követte őket a házukban, de még álmaikban is, szerencsétlenséget és álmatlanságot okoztak. Néhányan úgy érezték, mintha valaki folyamatosan figyelné őket. Egy tulajdonos, akinek hosszabb ideig birtokában volt a festmény, végül szintén visszaadta, mert mindenhol fehér szemeket látott, és attól félt, hogy vele maradnának. Egy másik tulajdonos felesége elrejtette a festményt, mert éjszakánként egy szellemalakot látott sétálgatni a házukban.

Ember tervez, Isten végez (Man Proposes, God Disposes). Bármennyire is puhának és ölelni valónak tűnnek a jegesmedvék, bárki, aki kicsit jobban ismeri őket, tudja, hogy a világ egyik legfélelmetesebb ragadozóiról van szó. Ez az 1864-es olajfestmény is élethűen mutatja be, amint két jegesmedve épp egy hajó romjai közt vadásznak élelemre. 

A festőt, Edwin Landseert egy sikertelen felfedezőút ihlette meg. Sir John Franklin 1845-ös expedíciója során 134 ember indult el az Északnyugati átjáró felfedezésére, ahonnan 5 ember visszafordult, és a többi 129 ember még az év júliusában eltűnt, és soha nem tért vissza. A festményt a Royal Holloway College (Londoni Egyetem) épületében függesztették ki. 

Egy városi legenda szerint egy diák egyik vizsgája során úgy követett el öngyilkosságot, hogy ceruzákkal szúrta át a szemét, előtte pedig vizsgapapírjára csupán annyit írt: „A jegesmedvék akarták, hogy megtegyem.” Egy másik legenda szerint, mely az 1960-as években terjedt el először, bárki, aki a festmény előtt vizsgázik, megbukik. Ez egy annyira elterjedt mítosz lett, hogy a festményt azóta is letakarják vizsgaidőszakban az Egyesült Királyság zászlajával.

A kezek, amik ellenállnak neki (The Hands Resist Him). A világban nincsenek is ártatlanabb lények, mint a gyerekek. Még nem értik, hogyan működik a világ, nem csalódtak, nem tapasztaltak meg annyi mindent. Pontosan ezt az ártatlanságukat használta fel sok művész, hogy egy újfajta félelmet keltsen a közönségében. Manapság nem egy horrorfilmet találunk, amiben a gyerekek ijesztően vannak ábrázolva, babáik életre kelnek. Mert ugyan mi félelmetes lehetne egy tiszta lelkű, bűntelen arcocskában? 

Bill Stoneham 1972-es festménye választ ad erre a kérdésre, mely egy komor arcú, szőke kisfiút ábrázol. Bár a háttérből előtűnő kezek a fiú után nyúlnak, mégis, az üvegajtó miatt nem érhetik őt el. Így bármennyire is ijesztőnek tűnnek a sötétből elkapni vágyó és magával rántó apró kezek, mégsem kell tőlük tartanunk. A nagyobb rémületet a kisfiú mellett álló kislány, vagyis jobban mondva, egy életnagyságú baba okozza. Legalábbis ezen a véleményen volt a festmény közönsége. 

Ezt a hátborzongató alkotást okolták ugyanis egy galériatulajdonos és egy kritikus halála miatt. Habár a művésznek semmilyen rossz szándéka nem volt művével, a befogadó közönség mégis megszállottnak tartotta a képet. A festmény egyik tulajdonosai az eBay weboldalon próbáltak megszabadulni az elátkozott festménytől. Állításuk szerint a képen szereplő figurák mozogtak, éjszaka elhagyták festményüket. Az a hír is elterjedt, hogy a baba kezében egy fegyver jelenik meg néha, és próbálja kilökni a kisfiút a képből. Néhányan azt állítják, hogy az alkotás ájulást okoz, gyakran hallani a közelében gyereksírást, valamint a körülötte levő elektronikai berendezések egyszerűen elromlanak.

Hogy a festmények történetéből mennyi a fikció, és mennyi a valóság? Azt mindenki maga dönti el, de én inkább tartózkodnék bármelyik alkotás birtoklásától. Nos, ennyi volt mára a hátborzongató műalkotásokból. Találkozunk a következő lapszámban. Tökös derelyés szép napot kívánok!

Írta: Lily Pat, Solaris 

 

Interjú egy boszival

Kitana idén nem vállalt szerkesztői feladatokat a Bosziban, én meg már valami újdonságra vágytam, így én fogom a 35. tanévben az interjú rovatot vinni. Izgatottan állok a feladat elé, mert jó lesz elhagyni a komfortzónámat és nem csak filmekről/sorozatokról írni. 

Első interjúalanyom Hadiyya. Fogadjátok a vele készült beszélgetést 😄

Hogy találtál rá a Gráciára?

Régóta a vagyok a Facebookon a Harry Potter Hungary csoportjának a tagja, és úgy emlékszem, kétszer is láttam a Grácia suli hirdetését, mielőtt jelentkeztem volna. Akkor már túl voltam két találkozón a HPH szervezésében. Kíváncsivá tett, így jelentkeztem. De ez csak a fizikális „rátalálás” volt úgymond, a lelki rátalálás akkor következett be, amikor elkezdődtek az első tanévem órái, megkaptam a szerepjátékos engedélyt. Ekkor mondtam azt, hogy igen, innen nem akarok tovább menni semerre. Ez itt egy szuper jó hely. 

Nagyon különleges nevű karaktered van. Hogyan „született” meg?

Megfogott egy tiltott varázslat, az egyik Főbenjáró Átok története.  Az Arábiai Narbmin Sihr iskola mindemellett nemzetközileg híres, még Angliából is járnak oda varázslók a képességeiket csiszolgatni. Így adta magát, hogy akár származhatna innen is a karakterem. És mivel szeretem azt, ha a karaktereim mögött áll egy kicsi rejtély, ami a tetteiket irányítja, meg is született az indok, hogyan került és miért Angliába, majd onnan tovább Magyarországra egy arab leányzó. Menekülve egy „Sötét Titok” elől.

 Ha érdekel a titka, gyere játszani, barátkozzatok össze és megtudhatod. 😉

A név kiválasztása innen már csak egy névgenerátor dolga volt, és a Google fordítóé. Addig nyomkodtam a generátor gombocskáját, és küldtem folyton a fordítóba oda-vissza, míg ez lett belőle: Hadiyya Amjad. Tetszett a jelentése (Drága kincs, vagy értékes ajándék- a szerkesztő) és a hangzása, így maradt.

Mik a kedvenc tantárgyai a Gráciában?

Megfogtál. Szinte mindegyiket szereti. Az órák érdekesek és nagyon izgalmasak. Ami meglepett az az, hogy az első éves Repüléstanon olyan jól teljesített. Hiszen még az iskolába is elhozhatta a repülő szőnyegét, engedélye van a használatára. Nem mintha annyira sokat repkedne a suli területén. No de visszatérve a kérdésre, az igazán nagy kedvencek kötelező tantárgyakból az Átváltoztatástan, a Gyógynövénytan és a Legendás Lények Gondozása, fakultációk közül pedig a Sárkánytan és a Vámpírtan.

Ha a varázsvilágban élnél, mi lenne a foglalkozásod és miért pont arra esne a választásod?

Ha a varázsvilágban élhetnék, akkor minden valószínűség szerint ki sem tenném a lábamat az Abszol útról, képletesen értve. Lakásom lenne a boltom felett. Vagy Vajákos Banya lennék, amolyan Biri néne féle, aki a gyógyító kencéit értékesíti, vagy esetleg vegyeskereskedő, aki kívánságra szerez be az aszalt fejtől a bumszalag bőrig bármit ami nem illegális. (Voltam én már Büfékocsis Boszorkány is, de az egy másik történet. De szerettem azt is.) A miértet pedig számomra egyszerű megválaszolni. Olyan szülő mellett nőttem fel, aki sokra tartotta a szabadságérzetet és a természet közelségét. Vajákos Banyaként a gyógykencékkel meglenne a természet közelsége, vegyeskereskedőként pedig a világjáró életmód.

Elmeséled, hogy lettél Büfékocsis Boszorkány? 

Egy másik suliban régebben mentem táborba, és az odaúton a csapatnak kínálgattam Mézesfalás termékeknek álcázott nasikat, hogy ne éhesen érkezzünk meg.

Ha találkozhatnál a Harry Potter univerzum valamelyik szereplőjével, ki lenne az? És miért?

Örülök, hogy ezt megkérdezted. Minerva McGalagony professzorral szívesen leülnék egy süti és kávé mellé a titkát firtatni. Szerintem nincs olyan ember, aki ne gondolkodott volna el rajta, hogyan lettek Bimba professzorral olyan jó barátnők, vagy hogyan kezdődött az a mély barátság, ami Dumbledore igazgatóval olyan hűséges fegyvertársakká tette kettejüket. Érdekelne az is, hogy mi vonzotta az aurori szakirányba, hiszen két évig dolgozott a brit Mágiaügyi Minisztérium Mágikus Bűnüldözési Osztályán. Mielőtt visszatért volna a Roxfortba tanítani, immár bejegyzett animágus is lett belőle. Lelkesen faggatnám, mi vezetett addig, hogy ezt a veszélyes varázslatot magán végrehajtsa.

Mi lenne az, amit kipróbálnál a HP univerzumban? (pl. kaja, ital, látványosság)

Ha tehetném, vennék egy aszalt fejet. Valahogy úgy képzelem el, hogy olyan hangon szólalna meg, mint Mavis ajtóőr zsugorfeje, olyan laza Ganxsta Zolee stílussal. Imádom azt a stílust. Bejárnám vele az egész országot, és jókat beszélgetnék vele esténként a panziók szobai teraszain üldögélve a sötétben.

Melyik házba tartozol? És miért gondolod, hogy oda való vagy?

A Grácián belül, vagy a Harry Potter univerzumban?

A Gráciában hatodéves vagyok az Arcanus színeit erősítve, és tiszteletbeli örökbefogadott Solarisos. (Ezúton is köszönöm a megtisztelő örökbefogadást!) Ide a karakterem tartozik a titkai okán.

A HP univerzumban büszke Hugrabugos vagyok immáron több éve.

Kipróbáltam magam mindhárom másik házban is előtte, de valahogy egyiket sem éreztem teljesen a sajátomnak, így elmentem egy Harry Potter Önismereti Workshopra. Ott derült ki, hogy azért nem találtam a helyemet egyikben sem, mert igazából az alap házszínem (ha szabad így fogalmazni) az a Hugrabug. De vonzónak találom a másik három házat is, ami, mint megtudtam, egy hugrabugos esetében teljesen természetes. Azóta érzem a helyemen magam. Valahogy értelmet nyert sok minden bennem azután a Workshop után. Belenézhettem Edevis Tükrébe, megküzdhettem egy mumussal, rátalálhattam a patrónusomra, és a Workshop végére még egy barátra is szert tettem, aki mostanra a Gráciában diáktársam és prefektus is, amiért nagyon büszke vagyok rá.

Mi miatt nem érezted magad jól a másik házakban?

Éreztem, hogy egyik sem igazán én vagyok. A Mardekárba nem voltam elég titokzatos, mert utálom a titkokat. A Griffendélhez hiába az önfeláldozó lélek, ha nem vagyok elég szélsőségesen harcias. A Hollóhát esetében pedig hiába, hogy szeretek tanulni, ha ez minden, de felülírja a barátkozási vágyam. 🤔

A mugli világbeli életedről is mesélnél nekünk valamit?

Én egy olyan csajszi vagyok, aki sosem szeretne felnőni. Ennek ellenére van egy Griffendéles lányom, akivel együtt lassan felnővök, és egy csodálatos Mardekáros férjem, aki néha az agyamra megy, de én ilyennek szeretem.

Szeretem a mesevilágokat, mert szerintem mindegyik egy létező minivilág, amit az a valaki az álmaiból megalkotott. És ha számára létező, mint Berg Juditnak a gyermekeihez írt Rumini, akkor ki vagyok én, hogy ezt kétségbe vonjam. Egy biblioterapeutától tanultam meg azt, hogy egyik világ sem lebecsülendő, mert mindegyikből tanulhatunk és fejlődhetünk. Csak a helyes kérdéseket kell feltenni a kezünkbe került történettel kapcsolatban: „Mi fogott meg benne, és miért éppen az?”

Szeretek ezekben az álomvilágokban (és a sajátomban) élni, mert táplálja a kreativitásomat, ami pedig a tanulási vágyamat az új- és még újabb dolgok megismerése felé. Ennek köszönhetően lettem az, aki most vagyok. Aki volt már hajmosólány fodrászatban, könyvkötő, pénztáros, hobbibolti eladó- és előadó, valamint többszörös kézműves Alapítványi napon. Otthon pedig dietetikai miniszakértő, gourmet szakács, hobbi-gyógypedagógus, és profi lélekbúvár. … Viccet félretéve, szeretek tanulni, és most is azt teszem. Tőletek, a Gráciásoktól is. Van, hogy minden nap. Örülök, hogy itt lehetek.

Gyertek játszani! Találkozzunk a Grácia Fórumon! Kalandozzunk együtt, írjunk közös mesét!

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

 

A tükörjáró

Kedves Boszi olvasók! 

Idén is én, Júlia Snape, fogom vinni a könyvajánlót. Az idei első cikkemben máris egy könyvsorozattal indítok, mégpedig A tükörjáró tetralógiával. A sorozat egy kortárs francia szerző, Christelle Dabos műve; franciául 5 kötete van, magyarul viszont csak 4 jelent meg, mivel a kiegészítő történetet nem adták ki (sajnos nem tudom, hogy tervben van-e). A sorozat A tél jegyesei, Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, Bábel emlékezete, Visszaverődések viharában című részekből áll. Kamaszkortól ajánlott.

A történet középpontjában Ophélie és Thorn áll. A lány egy Anima nevű szilánk lakója, míg Thorn a legzordabbon, a Sarkon él. Minden világrész lakóinak megvannak a különleges képességei, és minden világrésznek megvan a maga vezetője. 

Ezek a vezetők egyébként testvérek, ahogy a Szilánkok is valamikor egyben voltak, azok a mi Földünknek a jövőbeni darabkái. Habár Animának Artemis a vezetője, ott mégis egy idősekből álló tanács, a Matrónák a főnökök.

Az első kötetben a főszereplők esküvője a fő szál, viszont alap esetben még nem történik túl sok minden. Inkább csak a szereplők felvonultatása, illetve a másik három történet megalapozása. Ettől függetlenül olvasmányos, és azért vannak benne meglepő dolgok.

A második kötet krimire hajazó, mivel a Sarkon sorra tűnnek el az emberek. Véleményem szerint az itteni főszál talán nem is annyira a köteteken átívelő történetbe illik bele, viszont így is szükséges és nagyon élvezhető. Emellett ebben derül ki, hogy Ophélie-nek milyen különleges képessége is van (tükrökön keresztül tud közlekedni), bár ez az olvasónak már az elejétől nyilvánvaló.

A harmadik kötet több mint 2 évvel később játszódik. Ophélie próbálja megtalálni a férjét, illetve annak utána járni, amiket az előző két kötetben megtudott. Ehhez új személyazonosságot ölt, és felveteti magát Bábel neveldéjébe. Itt már másfajta a nyomozás, mint az előző kötetben, illetve most már másik nézőpont is bekerül. Ugyanis Ophélie barátai megpróbálnak eljutni hozzá, hogy segítsenek neki, viszont nem tudják, hol keressék Animát.

A történetben aztán természetesen több másik mellékszereplő is fontossá válik, másodvonalbeli főszereplők lesznek. Az egyik ilyen a Lovag, aki tulajdonképpen mind a négy köteten keresztül az olvasóval marad. Szerintem fontos, és szerethető karakterek Ophélie barátai is, akikhez csatlakozik Victoire – Ophélie-hez hasonlóan, szintén extra képességgel rendelkezik –, őt azonban csak a sorozat második felében ismerheti meg az olvasó. 

Ahogy írtam már korábban, Ophélie egyik képessége a tükrökön keresztül járás. Ezen kívül viszont rendelkezik még azzal is –, ahogy Anima többi lakója is –, hogy tud „beszélgetni” a tárgyakkal, illetve azokat életre tudja kelteni; lelkük van a tárgyaknak. Ennek egyik vicces hozománya, hogy a lánynál lévő sálnak tulajdonképpen saját személyisége van.

Az utolsó kötetet igazából nem szeretem. A történet lezárul, azonban szerintem igazságtalan véget kap az egész sorozat. Ez a kötet is elsősorban Bábelen játszódik, és sajnálom, hogy a többi világrész helyszíneit nem hozta be a regénybe az írónő. Ugyan beszélnek róluk is, de mégis úgy érzem, ezzel nagy ziccereket hagyott ki a szerző.

Az első kötet személy szerint nekem egy kicsit unalmas volt, mivel esemény dúsabbra számítottam. Egyszer még azon is elgondolkodtam, hogy leteszem, de végül folytattam, és a második nagyobb fejezetnél (Holdvilág) már picit jobban beindult. Persze, utólag érthető, hogy lassan folynak az események, hisz minden kötet több száz oldalas.

A második és harmadik kötetet szinte imádtam. Tetszettek a különböző szálak, amiket próbáltam kibogozni, illetve összeilleszteni; kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Néha izgultam, vagy féltettem egy-egy karaktert, akiket megkedveltem, és kíváncsian figyeltem, hogy a főszereplők viszonya hogy alakul egymással. Kicsit zavaró volt, hogy a 3. kötet olyan nagy idő eltolódással folytatódik, de igazából meg lehetett szokni. Ezen kívül itt kezdte egyre jobban felkelteni a kíváncsiságomat a sorozat.

Az alap történetek mind jók, és az összekötött szálakat is szeretem. A vége viszont nekem nagyon nem az igazi. Kérdéseket is hagyott maga után, én nem tudtam vele kibékülni. Az utolsó kötetet is imádtam olvasni, azonban a végkifejlet nekem nem jött be. Ennek ellenére megéri elolvasni, mivel nagyon jók a szereplők, és a történet részletei! Igazából csak kicsit kéne megváltoztatni a végét (vagy akár folytatni a sorozatot), és teljes mértékben meg lennék elégedve, és kedvencet avathatnék.

Írta: Júlia Snape, Solaris