Az Örökség ellenségei!

 

Kedves Olvasóim!

Örömömre szolgál, hogy újra írhatok nektek, mai cikkemben a Hogwarts Legacy gonosztevőiről mesélek nektek. 

A cikk SPOILER-t tartalmaz a játék menetre, szereplőkre vonatkozóan, mindenki saját felelősségére olvassa tovább.

Ranrok

A kobold felkelés vezetője, Ranrok, aki annak reményében vezette lojalistáit, hogy kiszorítsa a varázslókat és a koboldok legyenek a mágikus világ domináns faja. E cél elérése érdekében az ős mágia erejét kereste, és hogy többet megtudjon Isidora Morganach és a koboldok ösatyja, a kérkedő Bragbor, a végső tároló építője közti kapcsolatról. Ranrok és követői a Victor Rookwood által vezetett sötét varázslók csoportjával szövetkezett. 

Ranrok hatalomra való törekvésének a mi karakterünk szab gátat, aki már gyakorolta az ős mágiát és ezáltal kapcsolatba lépett a négy Őrzővel. Az Őrzők négy próbának vetik őt alá, hogy csiszolják ős mágikus képességeit, így történt, hogy ketten versenyben voltak a végső tárhelyért (egy olyan mágikus koboldmunkával létrehozott tároló, amiben benne van a sötét mágia.) 

Ranrok varázsló gyűlölete abból fakad, hogy fiatalkorában csatlakozni szeretett volna egy illegális sárkány tenyésztő táborhoz. Mikor a kobold beszélt az illetékes varázslóval, az elejtette pálcáját és Ranrok felvette, hogy oda adja neki. A varázslót és társait feldühítette a pálcát tartó kobold és majdnem halálra verték őt. ( A pálcahasználati törvény 1631.évi pálca tilalom értelmében, régóta megtagadták a pálca viselés jogát, minden nem emberi lénytől.)

Victor Rookwood

Ő vezette a Sötét Varázslók hatalmas táborát, akik szívélyesen csatlakoztak a lázadó koboldokhoz. 

Victort arra nevelték, hogy amikor lehetséges sértse meg a törvényt, és amikor szükséges, megszegje. Huszonkét évesen vette át a gyanús körülmények közt elhunyt apjától a csapatai vezetését. Gyorsan a régió legsikeresebb bűnbandájává nőtték ki magukat, és a helyi tolvajok és orvvadászok is előszeretettel csatlakoztak hozzá, növelve ezzel sorait. A Roxfortot körülölelő falvakban zsarnokoskodtak, rakományokat fosztottak, mágikus műtárgyakat loptak, illegálisan varázslényeket fogtak be és csempésztek ki. 

Isidora Morganach 

Isidora 1470 környékén tanított a Roxfortban, a sötét varázslatok kivédése professzora volt. Azzal a különleges képességgel született, hogy használni tudta az ős mágiát. Testvére még gyermekként elhunyt egy betegségben, amit édesapja nem tudott feldolgozni és mély depresszióba zuhant. A boszorkány arra használta az ős mágiát, hogy apja lelkéből kiszívja a fájdalmát, és elzárja egy tárolóba, (ez a kinyert fájdalom lett a későbbiekben az a sötét mágia, amit Ranrok is használt). Később a roxforti diákokon kísérletezett és Bragbort, a koboldot bízta meg, hogy építsen az iskola alatti tárnákban egy hatalmas mágikus tárolót a már nagy mennyiségű sötét erőnek, melyet összegyűjtött. A négy Őrző, akik szintén professzorok voltak a varázsló képzőben, rájöttek Isidora titkára és együttes erővel legyőzték a nőt. Az Őrzők védték az ős mágia titkát és tárnát, mely a sötét erő otthonává vált.

Theophilus Harlow

Sötét varázsló, Victor Rookwood jobbkeze. Leginkább mágikus teremtmények befogására és kínzására szakosodott. Natsai Onai, a griffendéles barátunk, titkon alapos nyomozásba kezd a férfi után. Mikor két hippogriffet ver láncra, köztük Highwinget, Natty-vel útnak indulunk, hogy kiszabadítsuk őket. Harlow segédkezik Rookwoodnak, mikor karakterünket orvul elrabolják. Később meg hamis levelet küld Natty-nek, hogy magához csalja a lányt és végezzen vele, de mi is elkísérjük őt. Legyőzzük a férfit, aki utolsó leheletével megátkozza karakterünket a Cruciatus átokkal, de a griffendéles lány gazella alakjában a fénycsóva elé veti magát. Ekkor megjelennek a felnőttek, akik harcképtelenné teszik a férfit. 

Köszönöm, hogy újfent velem voltatok! 

Írta: Samantha Krüger, Solaris

Klasszikus Tolkien

Talán páran tudjátok, hogy van a könyves világomban egy, a Harry Potternél is nagyobb szerelem. Ez pedig nem más, mint a J. R. R. Tolkien által felépített világ, ami az író szándéka szerint az ismert világ előtti angol (és egyúttal az európai) történelemről szólna. Áradozhatnék itt róla, de mindenről csak azt tudnám írni, hogy mennyire szeretem, mennyire sajnálom, vagy örülök az adott dolognak. Ez nekem egy teljes egészében tökéletes világ, amit ki lehet egészíteni fanficekkel vagy azokban módosítani pár dolgot, de az eredeti a tökéletes! Az áradozás helyett azonban inkább egy részletesebb bemutatóval készültem nektek.

Ezúttal tehát egy másik nagy univerzum két fontos könyvét hoztam nektek, amit valószínűleg többetek is ismer. J. R. R. Tolkien egy brit író, aki részt vett az első világháború harcaiban. Utána egyetemi tanárként Oxfordban majd íróként dolgozott. Elsősorban nyelvésznek tartotta magát, de emellett filológus, festő és költő is volt.

Egy egyetemi dolgozat hátoldalára kezdte írni A hobbit című művét, amit aztán elsőként jelentetett meg a kiadója. Ebben Zsákos Bilbónak a kalandjait lehet olvasni, akit 13 törp kért fel arra, hogy segítsen nekik visszaszerezni az otthonukat, amit egy sárkány, Smaug évekkel azelőtt elfoglalt. Habár a törp egy harcos nép, szükségük van valakire, aki el tudja csenni az aranyakat, halkan jár, erre pedig tökéletes nekik Bilbó.

Ez tulajdonképpen egy gyerekeknek szánt mesének indult, így eszerint is kell olvasni. Nem annyira ijesztő, nincsenek benne megbotránkoztató témák, egyszerű mese. Első változatában még az a bizonyos gyűrű sem szerepelt benne, de ennek bővítésével is megmaradt annak, aminek az író szánta: gyerekei meséjének.

A kiadója ezután folytatást kért tőle, így született meg a Gyűrűk Ura. Tolkien inkább egy másik művét szerette volna kiadatni, azonban azt a kiadó nem tartotta elég érdekesnek, így a hobbitok kalandjairól szeretett volna még megjelentetni könyveket. Az író azonban „kijátszotta”, és úgy írta meg a folytatást, hogy a kiadhatatlannak minősített könyvéhez is kapcsolódjon. Emiatt sok régmúltú történetre van utalás a Gyűrűk Urában, és ehhez volt szükség a Hobbit kiegészítésére is.

A Gyűrűk Ura évtizedekkel a Hobbit után játszódik, így már a legtöbb szereplő is más. Kiderül, hogy Bilbó gyűrűje a gonosz Sauroné volt, aki vissza szeretné azt szerezni, hogy hatalma alá vonja az egész ismert világot, vagyis Középföldét. Ennek megakadályozása érdekében Zsákos Frodó, aki megörökölte a Gyűrűt, elindul, hogy biztonságba helyezze azt a halhatatlan népnél, a tündéknél. 

Ez már egy jóval komolyabb, hosszadalmasabb és bonyolultabb utazás, ami már elsősorban az idősebbeknek íródott. A műfajában is érezni a változást, illetve a múlt részletei miatt is, mivel az általa már kidolgozott világ van a leírtak mögött.

Az univerzum főbb szereplői a hobbitok, tündék, törpök (nem törpék!), mágusok (más néven istarok), emberek, orkok. Rajtuk kívül még vannak sárkányok, wargok (farkas szerű állatok), nazgulok (szellemek, lidércek) és egyéb nép-, fajcsoportok. Az emberek és a mágusok talán nem szorulnak magyarázatra, de a többi népről máshol nem igazán olvashattok – vagy ha igen, akkor sem olyan formában, mint Tolkien-nál. A törpök még ismertek lehetnek, azonban eltérnek a legtöbb más megjelenéstől (ezért sem törpék). Közepes magasságúak, szívós, erős nép, akik Középfölde barlangjaiban élnek, és bányászkodással foglalkoztak. Náluk még a legtöbb nő is szakállt visel.

A hobbitokat más néven aprónépnek is lehetne nevezni, mivel kis termetűek; nagy szó, hogy egy, a könyvek ideje előtt élt, hobbit, olyan magas volt, hogy meg tudott ülni egy rendes lovat is! Szőrös lábúak, ezért nem hordanak cipőt, és hobbit üregekben, dombokba vájt házakban laknak. A Megyének nevezett területen élnek, ahol földműveléssel, állatokkal foglalkoznak. Nem törődnek azzal, hogy a Megyén kívül mi van a világban, helyette inkább a családfájukat vezetgetik (hogy tudják ki hányad fokon milyen rokon). Legnagyobb táv, amit megtesznek, a közeli emberek által is lakott település: Brí, azonban oda is csak kevesen merészkednek. Ennél messzebb nem utaznak, és nem is szólnak bele a „nagyok” dolgába…

A tündék ezzel szemben nagyon is a nagyok dolgával foglalkoznak; a halhatatlan nép őrzi Középfölde nyugalmát, békéjét. Magasak, és igen szépek, akik egy bizonyos kor után sosem öregednek. Halhatatlanságuk miatt sokan éltek már Sauron uralma idején is, sőt akár az előző korokban (mindkét könyv a Harmad korban játszódik) is. Őket is meg lehet ölni, a korok csatáiban   haltak is meg tündék. Amennyiben el akarják hagyni Középföldét, úgy el kell menniük a Révbe (ami a Megyén túl van), ahonnan ősi otthonukba, Valinorba tudnak elhajózni. Onnan viszont többet nem térnek vissza. Emellett rendelkeznek a jövőbe látás képességével.

Az orkok a világ legnépesebb gonosz teremtményei. Eredetileg ők is tündék voltak, azonban sötét mágiával váltak azzá az ocsmány lénnyé, amit így neveznek. Épp ezért kisebbek mint a tündék, nagyjából az emberekkel lehetnek egy méretűek. Nem szeretik a napfényt, ezért sokszor éjjel támadnak, de egyes fajtájuknak (uruk-hai) még ez sem akadály. Legtöbbjük Sauront szolgálja, és az ő parancsait követi, őt tartják az uruknak.

A történetben külön tünde-, törp- és hobbit nyelv, illetve sötét (ork) beszéd is található. Ezek rendelkeznek nyelvtannal, szókincs gyűjteménnyel, saját írásképpel stb. Tanulhatóra leginkább a két tünde nyelv (sindarin, quenya) van kidolgozva, azonban természetesen nincs közösség, ahol ezt használni lehetne. Tolkien viszont nyelvész volt, így ezekre a nyelvekre építette a műveit, ezeknek adott „történelmi” hátteret.

Emellett részletes térképekkel is találkozunk a könyvekben. Több közeli-távolabbi térképet is rajzolt hozzá az író. Jelölte rajtuk az adott tájegység nevét, a hegységeket, erdőket, illetve a vizeket is. Településekből csak a főbbek szerepelnek rajtuk, de csak a jó oldalról. A sötét oldal szereplői általánosan mind Mordorban élnek, így nekik csak ez az egy „lakhely” van feltüntetve.

A következő cikkemben folytatni fogom Tolkien világának bemutatását, a kevésbé ismert, kevesebbek által olvasott könyveken keresztül. Megismerkedünk majd az Első és a Másodkor történeteivel, helyszíneivel, így mélyebben beleássuk magunkat ebbe az univerzumba.

Írta: Júlia Snape, Solaris

Legendás lények

Kedves Olvasóim!

Ezúttal is a festmények látványaiban gyönyörködhetünk, ám a korábbiaktól eltérően most – ahogy a cím is sejteti – a varázslények birodalmába látogatunk el. Mivel Legendás Lények Gondozása órán megismerjük eme lényeket, ezért bővebb ismeretterjesztő jellegű tájékoztatást nem fogtok kapni. Amennyiben maguk a varázslények érdekelnének titeket, keressétek fel professzorotokat, vagy látogassatok el a könyvtárba, ahol bővebb információt gyűjthettek a mostani alkalommal szóba kerülő egyedekről. Én egy-egy történetet szeretnék elmesélni velük kapcsolatban ez alkalommal. Ehhez kellemes kikapcsolódást kívánok!

Severino Baraldi: Big Foot, or Sasquatch (Nagyláb)

Mind a varázsvilágban, mind a muglik között ismertek a vérfarkasok. Míg a mugli világban csupán ijesztgetésre használják alakjukat az irodalomban és a filmművészetben, s csupán nagy ritkán próbálnak pozitív képet alkotni róluk, addig a varázsvilágban ezek a lények fenyegetést jelentenek számunkra. Bár a vérfarkasok a hónap nagy részében emberek, s csupán holdtöltekor változnak át, mégis a varázslények közé soroljuk őket. Amelyikük túlságosan sok időt tölt a benne levő farkas előidézésével, s elhanyagolja emberi érzéseit, azzal könnyen megeshet, hogy egyre inkább elveszíti önmagát, s nagyobb veszélyt jelent a környezetére.

Ha figyeltek, észrevehettétek, hogy a kép címe Nagyláb, nem pedig vérfarkas. Nagyláb a muglik világában előforduló, Észak-Amerikában őshonos lény. Már évszázadok óta legendák keringenek róla, még az őshonos amerikaiak nevezték el Sasquatchnak. A furcsa lényt többen is látták már – legalábbis ezt állítják. De hiteles bizonyítékot még nem sikerült bemutatnia senkinek. 

Ez nem véletlen! 

Nagyláb ugyanis valóban csupán kitaláció. Az a személy, akit évszázadokkal ezelőtt láttak, nem volt más, mint egy ismeretlen nevű vérfarkas. Ezt onnan tudjuk, hogy azokban időkben a vérfarkasok falkában éltek, és feljegyzéseket készítettek. A Suukena falka évszázadokig összetartott, csupán a 20. században kezdett felbomlani. Azért, hogy sikeresen működjenek, és ne lepleződjenek le, szigorú szabályok között kellett élniük. 

Ezek a szabályok a Nagyláb-incidens miatt történtek. 

A falka egyik tagja holdtöltekor nem fogyasztotta el a bájitalt, ami csillapította volna a benne levő vadállatot, így aznap éjjel önkívületben tombolt. A közelben lakó indián törzs felfigyelt a lényre és elterjesztette hírét. A Suukena falka ezek után gyakrabban költözött, s óvatosabbá vált. Ahogy teltek az évszázadok, a falka tagjai ugyanúgy óvatosak maradtak. Azonban más fiatal vérfarkasok, akik hírnévre vágytak, örömmel mutatkoztak meg a muglik előtt, ezáltal tovább terjesztve Nagyláb legendáját. Az 1976-os Vérfarkas-törvény azonban megtiltotta a muglik riasztgatását a vérfarkasoknak, így azóta Nagyláb valóban csak mugli szemfényvesztés.

Herbert James Draper: Ulysses and the Sirens (Odüsszeusz és a szirének), 1909

A sellőkkel már gyerekkorunkban megismerkedhetünk a mesékből. Ezek a lények félig emberek, félig halak. Gyönyörűek, legtöbbször nőként ábrázolják őket, pedig léteznek férfi sellők is. A muglik között az a tévhit terjedt el róluk, hogy a hajósokat énekükkel a vízbe csábítják, majd megölik őket. Így sokan keresték a sellőnőket, valóságos hajtóvadászat indult utánuk. A muglik bosszúhadjáratukkal csupán annyit értek el, hogy a faj rejtőzködni kezdett, mígnem már csak legendaként maradt fent. 

Azonban tudjuk, hogy a sellők sokkal többek, mint holmi embergyilkosok. 

E faj híres különleges nyelvéről, és csodás építészetéről. Manapság már sokkal jobban ismerjük őket, hála azoknak a varázslóknak, akik megtanulták nyelvüket, és így elbeszélgettek velük. Ezek a lények mégis tartózkodnak a varázsvilágtól, s csupán ritkán kommunikálnak velük, jobban szeretnek maguk közt lenni.

Az egyik legismertebb sellőnő Kerina, aki a 19. században élt. Egy ősi walesi sellőtörzs főnöknője volt 86 évig. Kerina apjától vette át a vezetést. S bár sok mindenben nem értettek egyet, a lány mégis felnézett rá, mint vezetőre. Apja sok Sellőtanácson vett részt, és Kerina sem akarta abbahagyni a politizálást. Ő érte el például az 1935-ös angliai Mágustalálkozón, hogy a jövőben a sellőket és más varázslényeket is meghívjanak, hogy beleszólásuk lehessen az őket érintő döntésekbe. Szintén ő volt az, aki kivívta, hogy a sellőnyelvet elismerjék igazi nyelvként, és tanítható legyen a varázsvilágban. Évekig igyekezett meggyőzni a többi sellővezetőt, hogy fogadják el a Mágiaügyi Minisztériumtól felajánlott értelmes lény státuszt. Ez azonban nem nyerte el a többi vezető tetszését, s a sellők azóta is bestiaként vannak számon tartva.

Angus McBride: The Little People (A kisemberek)

Az emberi formájú varázslények közé tartoznak a tündérek is, akik szintén részei a tündérmesék világának. Többnyire apró, aranyos lényekként vannak ábrázolva a mugli irodalomban, akik még varázsolni is képesek, és sokszor az embereknek segítenek. Azonban tudjuk, hogy a valóságban a tündéreknek csupán minimális varázserejük van, és azt sem arra használják, hogy szívességet tegyenek az embereknek. 

Épp ellenkezőleg, jobb szeretnek különféle csínyeket elkövetni ellenünk. 

A képen látható tündércsapat a Stonehenge környékén él. Eredetünk nem ismert, valószínűleg a térségben éltek, amikor a kőépítmény megépült, s azonnal odavonzotta őket. Azóta is a közelében tartózkodnak. Egyesek szerint a kövekből nyerik varázserejüket, mások szerint ők a kövek őrei. Az is lehetséges, hogy csupán tetszik nekik az építmény, és azt hiszik, hogy miattuk lett építve a kőkör. Főként éjszaka jönnek elő, mert sok mugli turista látogató jár arra. Azonban éjszakánként csapatostul körberepülik a helyet, órákon át táncolnak és mulatoznak. 

Ünnepnapjaikon még a közeli tündérkommunák is meglátogatják őket, s olyankor apró tündérek ezrei röpködnek a szabad ég alatt. Bár személyesen még nem sikerült látnom egy ilyen ünnepet, rengeteg varázslónak és boszorkánynak sikerült már megfigyelnie egy-egy alkalmat, s ők ódákat zengenek a tündérünnepek különleges hangulatáról. 

A festmény készítője is varázsló, álnéven alkot, nehogy leleplezze a varázsvilágot. Észrevehető, hogy a tündérek kicsit másképp vannak ábrázolva a képen, sokkal manószerűbb formájuk van. Ezért engedélyezte a Mágiaügyi Minisztérium a kép publikálását. Sok más varázstudó művésznek kell alkotását az igazságtól eltérően a nyilvánosság elé hozni, vagy művészálcázó-bűbájokat használni, hogy a muglik elől rejtve maradjon világunk.

Jamie Whitbread: The Kelpie Pond (A kelpi tó)

Mai utolsó festményünk kelpiket ábrázol. A kelpi nem más, mint egy vízidémon, ami bármilyen állat alakját felveheti. Általában azonban lónak álcázza magát, hogy így csalogassa magához közel áldozatait. Jobb szeretnek magányosan élni, ám néha előfordul, hogy nagyobb tavakban akár csoportokban is összegyűlnek. A képen látható kelpicsapat a skóciai Loch Aweben él. 

A varázsvilág már évszázadok óta tud létezésükről. Amíg még nem tiltották törvények, sok varázsló és boszorkány próbálta kiirtani a tóból a lényeket, hogy megvédjék családjaikat és barátaikat. A kelpik természetesen védekeztek, s az ilyen összecsapásoknak gyakran nem lett jó vége. Ez nem csak a Loch Awen-i kelpicsapatra volt érvényes. A 18. század végére csaknem kiirtották az összes kelpit Nagy-Britanniában. 

Azonban még abban a században a varázsvilág rájött, hogy meg tudja szelídíteni a lényeket. Így a kelpik száma az évek során megnőtt, azonban népességük még mindig nem haladja meg a régit. A muglik elől rejtőznek, de néha még a varázslók elől is, így, ha meg szeretnénk szelídíteni egyet, nem lesz könnyű dolgunk. Ez a Loch Awen-i egyedekre is érvényes. Híresek arról, hogy nyugalmi állapotukban gyönyörű, szivárványszínű lovak alakjában úszkálnak, azonban emberek közeledtére inkább kisebb vízi állatok képmásává válnak, mint például halak vagy teknősök.

Mára ennyi fért bele a cikkünkbe. Örülök, hogy ezúttal is velem tartottatok a varázsvilágban való barangoláson. Remélem tetszett nektek az írásom. Ha bármi kérdésetek van, vagy van tapasztalatotok bármelyik varázslénnyel, hagyjatok egy kommentet, vagy írjatok nekünk a szboszi.gracia@gmail.com címre. További kellemes tanévet kívánok nektek!

Írta: Lily Pat, Solaris

Interjú Samanthaval

A következő interjú-alanyom tavaly óta tagja a Boszi szerkesztőségének, és ugyancsak egy éve aktív tagja a Solarisnak. Remélem, hogy sikerül jobban megismernetek 😉😀

Hogy találtál rá a Gráciára?

Még 2022 elején valamelyik Harry Potteres csoportban láttam egy tanév hirdetést. Gondoltam, „Miért is ne?”. Amúgy is itthon dolgozom a mugli életemben és el is költöztünk, kicsit nehezen is viseltem/viselem, hogy nincs kontaktom emberekkel, így belevágtam és nem bántam meg. Valamiért az első tanévben nehezen ment a beilleszkedés, de a második tanévre ez megváltozott. 😊 

Hogyan „született” meg a karaktered?

A karakterem már vagy 20 éve megszületett: még általános iskolás voltam, mikor már elkezdtem saját HP-s történeteket írni. A Samantha név a Totally Spies: Született kémek animációs meséből van. A Krüger meg a Rémálom az Elm utcában című horror filmsorozat pengés ujjú szívtiprója vezeték neve, csak kicsit változtattam rajta. 😊 A karakterem a Harry Potter világában felnőtt nő, csak apró visszaemlékezések voltak az iskolás éveibe. így nehézkes, de izgalmas volt a Gráciában tizenegy éves gyermekként elképzelni.

Mik a kedvenc tantárgyaid a Gráciában?

A LLG a kedvencem, de mindet érdekesnek tartom, és mindig tanulok valami újat, ez legfőképp a Gyógynövénytanon mutatkozik meg. De akadt már olyan órai anyag is, ami kevésbé érdekelt, így azokat vagy nem csinálom meg, vagy a pótlásra hagyom. Akadt már olyan házim is, amire csak 1 pontot kaptam. 😀

Ha a varázsvilágban élnél, mi lenne a foglalkozásod és miért pont arra esne a választásod?

Repüléstan tanár vagy kviddics játékos lennék. A seprűn lovaglást nagyon izgalmasnak tartom és szeretek sportolni, legfőképp labda játékokat. A wales-i Holyhead Hárpiák csapat tagja lennék, ahol csak női játékosok vannak.   

Ha találkozhatnál a Harry Potter univerzum valamelyik szereplőjével, ki lenne az? És miért?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, Perselus Piton a kedvenc karakterem, de biztos bunkó lenne, így inkább Remus Lupin lenne a választott. Imádom a háttértörténetét és annyira sajnálom, hogy mindenkijét elveszítette. Szívesen elbeszélgetnék vele és meghallgatnám, ami a lelkét nyomja.

Mi lenne az, amit kipróbálnál a HP univerzumban? (pl. kaja, ital, látványosság)

Mindent, de tényleg mindent, azt is, ami rossz. Még a dementorral való találkozást is kipróbálnám, a főbenjáró átkokat is. 😋 Meglátogatnék más varázsló iskolákat, hogy ott milyen az élet. Különböző varázsló falvakba is elnéznék, mint amilyen Roxmorts is. Szívesen lennék animágus is, kíváncsi lennék mi lenne az állat alakom. Remélem valamilyen madár. 😊

Melyik házba tartozol? És miért gondolod, hogy oda való vagy?

Még évekkel ezelőtt, mikor még a wizarding world J. K. Rowling néven futott, kitöltöttem a Teszlek Süveget és a Hugrabugba osztott. Akkor még nem barátkoztam meg a házzal, csak elfogadtam a döntést, és sosem csináltam újra. Mostanra már nagyon megszerettem és nem is mennék másik házba. Bár nem gondolom, hogy oda való lennék: nem vagyok se türelmes se békés se jámbor.

A mugli világbeli életedről is mesélnél nekünk valamit?

Viktóriának hívnak és 32 éves leszek, két éve költöztünk Pestről Tökölre. Itthon dolgozom, van egy kis vállalkozásunk, hímzek, természetesen géppel. Nyár végére lesz kész a kis műhelyem, ahol majd szőnyegkészítéssel is fogunk foglalkozni. Ruhaiparban végeztem, innen jött a hímzési ötlet. Van egy japán akitám (kutyafaj- a szerkesztő), Shiro és van két mexikói axolotlom is, Piton és Voldi. 😁 

Gamer csaj vagyok, a PlayStation az életem és a horror játékok a kedvencek, de a VR-t (virtuális valóság) is nagyon szeretem. Szeretek olvasni könyveket, képregényeket és mangákat is. A keleti dolgokért odavagyok, nagy álmom egyszer kijutni Japánba. Az első utam biztos a Shibuya állomás lenne, ahol Hachiko ( Leghíresebb japán akita) szobra áll.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris

 

Tus és Huss!

Kedves Olvasó, remélem örömödet lelted egyedi üstödben, és sok új recept megalkotásához támadt kedved. Hogy ezeket le is tudd jegyzetelni, térjünk be egy még kevésbé ismert boltba, ahol Hermióne Granger is szívesen vásárolna. 

Ez a Tus és Huss penna és tinta szaküzlet.

Haladva a korral, ők is igyekeznek a vásárlók kedvében járni, és kihozták a Perfekt Papír Pennát, amit lapra nyomtatott módon vehet meg az érdeklődő, később pedig akkor állíthatja össze egy ügyes szerelő bűbáj segítségével, amikor szüksége van rá. 

Ugyan még csak hat változatban kapható, de már most sikertermék a Pulitzer Penna. A hagyományos Erdei füles- és Atlasz bagolytoll, valamint az Önkorrektor és Dikta-toll mellett fellelhető a készletben a diákok kedvence, természetesen, a Pletyka penna. A csevegő gyöngytyúk tollát tartalmazó író alkalmatosság minden hallott pletykát kérésre lelkesen lejegyzetel. 

Ahhoz, hogy rendelkezz egy ilyen pennával, a következőkre lesz szükséged:

- Egy általad választott, letöltött, lézernyomtatott penna.

- Egy papírvágó olló, valamint egy körömvágó olló az apróbb részekhez.

- 10,5 x 21 centis hagyományos nyomtatópapír.

- Kétoldalú ragasztó (dupló vagy kétoldalú cellux)

- 10 centiméter hosszú tollbetét (bármelyik 10 centis jó)

- Egy marék türelem, mert elsőre nekem sem lett szép, hiába nagyon egyszerű az összeállítása. (De tényleg!)

Összeállításhoz és dekoráláshoz:

- Forró ragasztó,

- valamint bármilyen pici mütyür ami szerinted jól mutatna rajta (fagomb, pici masni, filc forma, strassz, világító kavics, … ).

Válaszd ki a Papír Pennát amit összeállítanál, töltsd le, majd nyomtasd ki lézeres nyomtatóval. Erre azért van szükség, mert egy hagyományos tintapatronos nyomtatáshoz képest több gyűrődést kell kibírnia. Vizsgadrukktól nedvesedő kezek, szerelmi könnyek, összeállítás közbeni üdítős balesetekre gondolok, de a felsorolás végtelen. Míg a tintapatronossal egyszer használatos pennát kapsz, addig a lézernyomtatott kibír akár 20 tanórányi használatot is. 

Lássuk hát a medvét, vagyis a pennát. A nyomtatásnál érdemes kérned a „kitöltés lapmérethez” funkciót, hogy a megalkotott penna kényelmesen illeszkedjen a kezedbe és pennatartóba is egyaránt. 

A toll-forma esetében kicsit cseles a dolog, és ezen múlik a végén a szépsége, szóval mondom a trükköt! Elsőre csak nyers körbevágással egy ujjnyira haladj a toll(ak)tól. Hagyd egyben a kettőt. Mint láthatod, egymásra tükrözve vannak, ez szándékos, így kétoldalú, élethű tollad lesz a végén. 

Az első ránézésre úgy néz ki, mint amit egy ovis vágott körbe, de nekünk így jobb. A tükröző-vonalon hajtsd ketté a tollakat. A tükrüző-vonal az rész, ahol a két toll egymással tükörszimmetrikusan összeér. Lámpa vagy napfény felé tartva ellenőrizheted, hogy a két nyomatrész teljesen fedi-e egymást. Ilyenkor még óvatosan lehet javítani rajta, hogy fedjék egymást, utána már nem. 

A hajtás egyik belső oldalát fedd be kétoldalú ragasztóval, majd ragaszd össze. (A felső képen látszik, hogy a toll már duplózva és összeragasztva hogyan fog ekkor kinézni.) 

Most jöhet a finomabb, precízebb körbevágása, ami után egy igazinak látszó tollat kapsz papírból. 

Kész a neheze! Ügyi vagy!

Készítsük el a tollszárat, ami a mugli golyóstollat fogja rejteni. Ehhez szükséges egy 10,5 x 21 centiméteres hagyományos nyomtatópapír, amit a két rövidebb végén ugyan azon az oldalon felduplóztál. A feléd eső ragasztócsíkba óvatosan nyomd bele a tollbetétet úgy, hogy párhuzamos legyen a rövidebb oldallal, de kilógjon a tollbetét fém fejének kétharmad. 

Erőteljes nyomást gyakorolva a tollbetétre sodord fel a papírt, úgy, hogy egyik oldal se legyen laza, mert akkor a ferde és lötyögős tollszár miatt nehezebb lesz összeállítani. Zárd le a második ragasztással, hogy vissza ne lazuljon. Alaposan hengergesd át, így a ragasztó jól megfogja. 

Ez így még csak egy fehér papírra bevont íróeszköz, vagyis egy mugli Öko-toll. Ilyenkor jöhet egy kis kreativitás vagy a már kivágott színes téglalap, hogy harmonizáljanak az alkatrészek. Festhető akril festékkel, vagy bevonható szalaggal, mindegyik egyedi és elegáns kinézettel látja el, azonban elsőre javaslom erre a kinyomtatott lapon található kis színes téglalapot, csak az egyszerűség kedvéért. 

A két hosszabbik oldalán nyomattal ellentétesen duplózd fel, és sodord bele a már begyakorolt módon a fehér tollszárat. Ha valahol kissé kilógna a fehér, akkor színes filctollal könnyen el lehet tüntetni. Ha kissé ferde lett, a lelógó rész simán levágható, nem gond. Papír lévén, könnyebben javítható a legtöbb szépséghiba. A végére akár dugót is tehetsz forró ragasztóból, ahogy a fentebb lévő kollázson látható, ezzel eltakarva az a csúnyácska lukat.

Jöhet az összeállítás!

Itt lesz szükséged a forró ragasztóra, ezért kérlek óvatosan dolgozz! 

A képen látható módon állítsd be a madártoll helyét. A szár fekszik az ujjaid között, a toll a mutatóujj végénél kezdődik. Erre azért van szükség, hogy később ne zavarjon az írásban a toll úgynevezett „vitorlája”. 

Óvatosan húzz egy csíkot a ragasztóval a tollbetétet tartalmazó részre ott, ahova a madártollat szánod, majd határozottan nyomd rá amint felhelyezted. Ezzel kap egy természetes ívet a „vitorla”, amitől sokkal élethűbbé válik. 

A papír kalligráf fejet vágd körbe, és pödörj ívet bele lenti képen látható módon.

Minél jobban hasonlít az eredeti fém fejre, annál jobb. A forró ragasztó ad még majd neki egy kis plusz ívet a felhelyezésnél, de ez is csak rásegít az élethű kinézetre. 

Egy pici csík forró ragasztó, majd állítsd a hegyére a tollat, és a kalligráf papírfejet szintén hegyéhez érintve nyomd a ragasztóhoz. Ezzel eléred, hogy párhuzamos legyen a két rész. A mugli golyóstollat eltakarja a mártogatós fej, így varázsló társaid előtt sem fogsz lebukni a modern íróeszközöddel.  

Kész is a Papír Penna, jöhet az egyedi dekoráció!

A vitorla tövéhez bármi kis mütyür ragasztható, ami úgy érzed, illik a toll egyéniségéhez. Az egyedi tolladat pedig bizonyosan mindenki megcsodálja majd. 

Köszönöm, hogy most is velem alkottál, a következő számban a Weasley ikrek nagysikerű termékét, a Maxszimuláns Termékcsoportot hozom el neked. Ha szereted az origami papírhajtogatást, lapozd fel a következő számot is a Mágikus DIY rovatnál. Várlak vissza!

Jó alkotást, és szuper nyarat kívánok neked! 

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus

4. Rejtvény

A negyedik rejtvényben a Harry Potter világából jól ismert helyszínek bújtak egy-egy meghatározás mögé, viszont vigyázzatok, mivel itt minden karakter számít!

A helyes megfejtésekkel 15 pont szerezhető.

Válaszaitokat az szboszi.gracia@gmail.com-ra várjuk. Ne felejtsétek el az email tárgyában feltüntetni az iskolai nevetek, évfolyamotok, házatok és hogy a 4. rejtvényekről van szó. A vizsgaidőszak kezdetéig van lehetőségetek beküldeni majd a megfejtéseket, és idén is indulni az Év rejtvényfejtője címért.

A szokásos kérdezz-felelek játékunk pedig:

1. Ki érte el az 1935-ös angliai Mágustalálkozón, hogy a varázslényeket is meghívják az ülésekre a jövőben?

2.  Ki a koboldok ősatyja? 

3. Mi a pontos neve az elkészíthető pennák közül a KÉK színűnek?

4. Mi a neve annak a horrorfilm főszereplőnek, akiről Samantha a vezetéknevét kapta?

5. Állítsd sorba a részletezettebb fajokat magasság szerint a legkisebbtől a legnagyobbig!