Egy holtbiztos nyaralás – 2. rész

Kedves Olvasók!

Sejtésem és reményeim szerint már tövig rágták a körmüket a történet folytatását várva, én legalábbis így tettem volna, ha nem jut birtokomba ilyen izgalmas információ, melyet most önökkel tervezek megosztani. Nagy szerencsénkre a sajtó tulajdonába jutott egy igen érdekes emlék-felvétel, melyet a helyszínen animágus formában elrejtőző munkatársunk rögzített. Az itt olvasható párbeszédek, cselekmények az emlékből lettek kivonatolva.

A nyomozók egy kis időre elvonultak, hogy tanácskozzanak. A barátok összegyűltek a konyhában és fél-fél mondatokban beszélgettek, vagy inkább csak próbálkoztak. Annak ellenére, hogy az eddigi nyomozás szerint öngyilkosság történt, beférkőzött elméjükbe a gondolat: mi van, mégsem? Ha valamelyikük tette? Kinek lett volna oka rá? Gyanakodva, bizalmatlanul néztek egymásra.

-        Jaj, ne csináljuk már ezt, kérlek! Ha mi sem tartunk össze, mi lesz velünk? Iszok valamit – pattant fel a helyéről Timothy, nem bírva tovább a feszültséget.

-        Várj, töltök – nyújtotta felé Cynthia a teli töltött whisky-s poharat.

-        Kösz – hajtotta fel Timothy, és rámosolygott Cynthiára.

Leonard szeme megvillant, de nem szólt semmit. Némán jelzett Zoe-nak, majd mindketten kimentek a konyhából.

-        Megint beadta neki, mi? – kérdezte.

-        A bájitalt? Igen, akárcsak két hónapja.

-        És most az enyémet – bosszankodott. – Pedig tegnap beszéltünk róla. Nem lehet felismerni az ízéről.

Kis csend következett, amit Zoe tört meg.

-        Szólnunk kellett volna erről? Az öngyilkossági kísérlet igazi okáról?

-        Nem tartozik rájuk – állapította meg Leonard. 

Újra csend.

-        Leonard…-kezdte Zoe. – El kell mondanom valamit…

-        Később – mondta Leonard. – Most dolgom van.

Ezzel kiment a konyhából. Nagyon jól tudta, mit akar mondani neki Zoe. Hogy szerelmes belé. Abigail már elmondta korábban. Ezért volt az a nagy veszekedés a két lány között. Zoe hihetetlenül megharagudott Abigailre, amiért elmondta a titkát. Nem hibáztatta a lányt, de Leonardnak jelenleg más dolga volt.

-        Nyomozó úr! – kopogtatott be a nappaliba. – Azt hiszem egy dolgot fontos lenne tudnia. Abigail és Cynthia most legjobb barátnőknek tűnhetnek, de két hónappal ezelőtt nem ez volt a helyzet.

Több magyarázatot nem fűzött hozzá, kiment a szobából. Nem vette észre az ajtó mellett hallgatózó Timothy-t, aki a beszélgetésből mindössze Cynthia nevét kihallva berontott a nappaliba.

-        Nem Cynthia volt! Cynthia nem lehetett, ő végig nálam volt, az én szobámban! Öhm, beszélgettünk. Könyvekről! – kiáltott fel, ahogy ránézett a nappaliban található könyvespolcra. – Igen, könyvekről! Meg akartam mutatni neki egy verset, ami megtetszett.

Cynthia bizonytalanul bólogatott a háttérben. A nyomozó feljegyzett valamit, majd intett nekik, hogy távozhatnak. Biztos volt benne, hogy hazudnak. Nem egyezett az előző vallomással. De legalább okosan tennék!

***

A nyomozó rendezgette a jegyzeteit, miközben a társával beszélgetett. Lassacskán kezdett összeállni a kép. – De vajon miért hazudnak ennyit? – sóhajtott. – Kíváncsi vagyok, mit találnak még ki, hogy megnehezítsék a dolgomat.

***

Késő délután Zoe jelent meg a nappaliban, a nyomozóval kívánt beszélni.

-        Nem voltam becsületes korábban – mondta, miközben ügyetlenül elejtette laposüvegét. Mikor a nyomozó felvette, észrevett egy pár csepp folyadékot a földre kiborulva. – Miután befejeztem az olvasást, nem mentem rögtön aludni. Bár megpróbáltam aludni, a lelkiismeretem nem hagyott nyugtot, beszélni akartam Abigaillel. Fél három körül bementem Abigailhez. Tudja, két hónapja volt egy nagy vitánk, borzasztóan összevesztünk és eltávolodtunk. Úgy gondoltam, itt az ideje nyitni felé újra. De nem én öltem meg!

-        Azonban maga látta utoljára életben – állapította meg mellékes hangsúllyal a nyomozó, mire Zoe sértődötten kivonult.

 

Kedves Olvasók! Mai cikkembe ennyi információ jutott, azonban amint tudok, érkezek a folytatással!

További varázslatos napot kívánok! Lankadatlan éberség!

Írta: Diana Whitethorn, Solaris