Egy holtbiztos nyaralás – 3. rész

Kedves Olvasók!

Emlékeznek még a múltkori cikkemre? Az eset akkor még nem zárult le, még mindig újabb nyomok derültek ki! Nem is húzom tovább a türelmüket, íme az ügy folytatása:

A nyomozó Zoe vallomása után gondosan felitatta a földről a lecsöppent italt, majd egy fiolába csepegtette. Szaga alapján már gyanakodni kezdett, de hogy ezt igazoltassa, elindult felfele a lépcsőn Leonard szobájába. Az ajtón belépve egy pillanatra megtorpant, mivel ott találta Zoet Leonard mellett egy szál törülközőben. A lány egy pillanatra elpirult, majd azt állította, elromlott a zuhanyzó a szobájában.

-        Leonardhoz jöttem – szólt, majd megmutatta neki az üveget. – Százfűlé-főzet?

-        Igen – mondta Leonard. – Kulcsra kéne zárnom a műhelyemet.

-        Ahogy sejtettem. Kisasszony, mondja, hol volt az elmúlt öt percben? – tette fel a kérdést Zoénak címezve csak úgy mellékesen.

-        Én? Zuhanyoztam – nézett rá Zoe értetlenül.

-        Pontosan ezt a választ vártam – mondta a nyomozó, majd otthagyta őket.

Lefelé haladva akaratlanul is lelassított Timothy ajtaja előtt. Habár a hangok tompítva hallatszottak, jól kivehető volt Timothy és Cynthia veszekedése.

-        De hát Cynthia, én téged szeretlek! Mindig is téged szerettelek!

-        Akkor miért őt választottad? Miért mindig ő?

-        Mert…mert nem tudhatta meg, hogy téged szeretlek. Megakadályozta volna!

-        De most már nem akadályozza meg! Halott! És te még mindig mellette állsz!

-        Igen, mert…istenem, Cynthia, miért kell ezt? Megtiltotta! Érted? Amikor rájött, hogy szeretlek, megtiltotta, hogy téged válasszalak.

-        Igen, ezt már mondtad akkor is – mondta bosszúsan Cynthia. – Csak tudnám, mit ér egy halott szava halála után.

-        Emlékezz, mi történt, miután elmondtam neki! Majdnem megölte magát! Emlékezz a levélre! „Drága Timothy, Zoe, Leonard és…”

-        Nem! Nem érdekel! Hagyjál! – kiáltotta Cynthia majd kiviharzott a szobából.

A nyomozó időben elrejtőzve csak felvonta a szemöldökét, és egyre csak illesztgette be a darabokat a kirakósba. Majd hirtelen a földre lehajolva egy pergamencetlit vett fel.

-        Kisasszony, ezt elhagyta! – szólt a dühös lány után s felé nyújtotta a pergamendarabot.

-        De hát…ez nem az enyém… - mondta bizonytalanul.

-        Rajta van a neve – mutatta s a cetlin tényleg ott volt, hogy „Cynthia!”.

-        De hát…tegnap…ez nem is… - motyogta magának értetlenül, de addigra a nyomozó otthagyta.

Az utolsó kirakósdarab is a helyére került, összeállt a kép. Lesétált a nappaliba, majd megvárta, hogy a többiek is összegyűljenek.

-        Köszönöm, hogy eljöttek, így együtt tudjuk tisztázni a helyzetet. Annak ellenére, hogy a nyomozás elején szinte bebizonyosodott, hogy öngyilkosság történt, feltételezem tudják, hogy a bizonyítékok, kihallgatások mást mondanak. Kérem, most próbáljuk meg közösen rekonstruálni az eseményeket. A pókerparti után…

-        Én tudom! – szakította félbe a nyomozót Zoe. – Bocsánat…

-        Csak nyugodtan, kisasszony, ön szerint hogy történt? – adott neki lehetőséget a nyomozó, mire Zoe elpirult.

-        Én…nos, a pókerparti után fél kettőkor felmentünk a szobánkba, Abigail, Cynthia és én. Én végig a szobámban tartózkodtam – nézett szúrósan Timothy-ra – ha százfűlé-főzetettel akarod felvenni az alakomat, legalább óvatosabb legyél – mondta neki. - Tehát a szobámban voltam, zuhanyoztam, majd olvastam. Háromnegyed kettő körül Timothy, és pár perccel később Leonard is felment, majd Leonardnak eszébe jutott bevinni a nyugtatót Abigailnek. Miután kiment, nem sokkal utána Cynthiát és Abigailt hallottam nevetgélni. Szegény Abigail, utolsó nevetése lehetett…ugyanis Cynthia, amíg Leonard Abigailnél volt, bement a műhelyébe és ellopta a mérget! Amikor Leonard visszament a szobájába, Cynthia bement Abigailhez, beadta neki a mérget, majd elhelyezte a két hónappal ezelőtti búcsúlevelet és beállította öngyilkosságnak a helyzetet. Azután, mint aki jól végezte dolgát, kiment, és sorsára hagyta a halott Abigailt. Reggel pedig úgy jelent meg, mint ha semmit nem tett volna. Sőt, mivel félt, hogy Timothy még így sem szeret bele, újra beadta neki a szerelmi bájitalt, akárcsak két hónappal ezelőtt.

-        Aljas rágalom! – kiáltotta Cynthia.

-        Nos, ebben sajnos téved, ugyanis a kisasszony szinte hibátlanul elmondta az esetet. Nem érdekli esetleg a nyomozói szakma? – kérdezte mellékesen, majd folytatta. – Valóban így történt, még az ujjlenyomata is rajta volt a levélen – melynek darabját épp tíz perccel ezelőtt találtam meg -, azonban egyetlen dologban téved. Amikor Cynthia kiment Abigail szobájából, a lány még élt. Később, hajnali négy körül, mikor mindannyian az igazak álmát aludták, visszaosont és akkor adta be neki a mérget. Hogy miért tette? Mert még mindig nem bírta elviselni, hogy Timothy Abigailt választja helyette. Azonban a végzetes éjszakán két hibát is elkövetett. Az egyik, hogy letépte a búcsúlevél megszólításából a saját nevét, feltehetően azzal a szándékkal, hogy elterelje magáról a gyanút. Ezzel pont az ellenkezőjét sikerült elérnie, azonban ez még nem okozott volna akkora bajt. Sokkal nagyobb hiba volt, hogy fel sem merült benne, hogy a méreg még nem ölhette meg a lányt, amikor ő a szobát elhagyta. Mi több… - Kisasszony, kérem, fáradjon be! – kiáltott, mire az ajtón Abigail sétált be. A jelenlévők leesett állát figyelmen kívül hagyva, folytatta: - …még most is él. Igen alaptalan munkát végzett, mivel a pár csepp méreg, melyet beadott a lánynak, elég volt ahhoz, hogy elvegye az eszméletét, de ahhoz kevés, hogy az életét is. Sőt, mivel Abigail előtte bevette a nyugtatót, annak hatóanyaga kiütötte a méreg hatóanyagát, tehát lényegében immunis lett ellene. Mint azt Leonardtól megtudtam, a két italt kombinálva egy olyan állapot idézhető elő, melyben az áldozat az élet és halál között sodródik, halottnak tűnik, azonban életben van. Ezért lehetett az, - reagált a nyomozó Zoe értetlen arcára – hogy maga halottnak érzékelte, amikor megnézte a testet, azonban amikor a munkatársam ellenőrizte, a kisasszony teljes mértékben magánál volt.

-        Kisasszony, szeretne valamit szólni? – szólt Abigailhez.

-        Hogy szeretnék-e? – nézett erősen Cynthia szemébe. – Mindig is tudtam, mennyire aljas vagy. A többiekkel ellentétben sohasem vettem be az ártatlan leányzó színjátékot. Azonban továbbra is butuska vagy, meglátszik a munkádon. Talán tölthetnél egy kis időt Leonarddal, ha mérgekkel akarsz operálni, ahelyett, hogy az én Timothymat szédítenéd szerelmi bájitallal. Tudod, az embereket nem olyan egyszerű eltüntetni. Ahhoz akarat kell, nem gyengeség. Te pedig drágám…gyenge vagy, mint a harmat – fejezte be a gondolatot, majd elegánsan kisétált a nappaliból.

A szobára néma csönd ereszkedett.

Kedves Olvasók! Íme, kiderült az igazság! Meglepődtek? Nem csodálom. Az igazság már csak ilyen, mindig megtalálja a módját, hogy előbújjon. Az eset szereplői ezután egy tárgyalásra lettek beidézve, ahol a későbbi sorsuk fog eldőlni. Cynthia vádlottként, Abigail vádlóként, Zoe, Leonard és Timothy pedig tanúként fog megjelenni. Mivel azonban a tárgyalás zárt, így annak történései nem fognak bekerülni az újságba. Ne aggódjanak azonban, nemsokára újból jelentkezem!

További varázslatos napot kívánok!

Írta: Diana Whitethorn, Solaris

A nevek fantázia szüleményei, illetve a képeken szereplő személyek (Pinterestről) itt kitalált karakterekként vannak jelen, véletlen egyezés létező személyekkel előfordulhat, azonban semmi közük nincs hozzá.