Történelmi túrák varázskönyvek nyomában

 Kedves Olvasó!

   Remélem kényelmes öltözetet húztál, mert kalandunk során meglátogatjuk Mezopotámiát, Egyiptomot, Babilont, visszatekintünk kicsit Perzsiára, végül pedig Európában teszünk egy körutazást, hogy megtudjuk, hogyan fejlődtek ki a varázskönyvek és mikor született meg az első Grimoire.

  A legkorábbi mágikus írásos szövegek Mezopotámiából származnak időszámításunk előtti 4.-5. századból. Az agyagtáblára felvitt szövegeken természetrituálék és amulettek elkészítésének leírásai szerepeltek, melyek segítségével jószerencsét, esőt, jó termést, és ehhez hasonlókat kértek. Ezt tovább fejlesztve Egyiptomban szobrok megelevenítésén, szellemeken keresztül, míg Babilonban asztrológián és alkímián át igyekeztek elérni mindezt.

  A gyér számú, egymástól függetlenül létező mágikus agyagtábla és papirusztekercs hekára, azaz mágikus rendszertanra bővült összefogva az addig megszerzett tudást, miután Nagy Sándor időszámításunk előtt 332-ben megszállta Egyiptomot. A kultúrák fúziójából itt kifejlődött az Alexandriai Nagykönyvtár, ami rengeteg rituálé- és mágikus tanokkal foglalkozó tekercset tartalmazott. A tudás együtt virágzott Alexandriával, mígnem egy tragikus történelmi eseménynek köszönhetően a Nagykönyvtár leégett, és bár rengeteg tudás odaveszett, addigra megalapozta a Római mágia alapjait, akik szentül meg voltak győződve róla, hogy a Perzsáktól származtatható minden ilyen jellegű írás alapja, akik járatosak voltak a csillagászatban, a matematikában és a filozófiában. Az i.e. első században élt Plinius szerint a mágiát i.e. 647 körül Zoroaszter ókori filozófus fedezte fel, de csak az i.e. 5. században jegyezte le Osthanes mágus. Állításait azonban a modern világ kutatói nem tudták érdemlegesen igazolni, így ez csak a történelem egy érdekes adalékává válhatott.
  A tény azonban tény marad, hogy az első írásos emlékek erre az időre datálódnak, és bárhonnan is származzék, több lett tőle az emberiség. A mágia, a természet megismerésén, megfigyeléseken keresztül kialakuló tudományágként volt először lejegyezve, ami köré rituálék épültek azzal a célzattal, hogy előlendítsék és segítsék a természetes folyamatokat. Amikor egy megismert természeti szabály többször megismételhetővé vált, lejegyzésre került, és bővült vele a tudomány. Így fejlődött együtt az ember és tudása, amit előbb Mágiának neveztek, amikor pedig bizonyítottan működőképes rendszereket találtak bennük, Tudomány névvel illették. Így vált a csillagászat és a természet megfigyelésén keresztül a naptárrendszer segítségével mind fejlettebbé a mezőgazdaság, kiemelkedve az emberiséget a mágia világából. Átemelve és fejlesztve a Tudomány világát.
  Mindez azonban nem maradt abban a régióban, hiszen a megszerzendő tudás, mint valami mag, ott volt elraktározva a mágia világában. Feljegyezve és terjesztve szerte a világban emberek zarándokoltak el értük országokon keresztül, csak hogy a „természetes mágiáról” tanulhassanak, ami összefoglalója volt a csillagászatnak, a herbológiának, lapidárumnak azaz kőtannak, beletartozott a matematika, és az orvostudományt megelőző természetfilozófiai ismeretek. A másolt szövegeknek köszönhetően aztán elterjedtek a Római kultúrán keresztül egészen Európáig, ahol egy új irányt véve kettészakadt a mágia és a tudomány világa, amikor a kereszténység Római Birodalom uralkodó hite lett. A korai egyház nem nézte jó szemmel a mágiával foglalkozó könyvek terjesztését mert pogány dolognak tartotta, ezért elrendelte az elégetésüket. Az első, a Bibliában lejegyzésre került ilyen esemény Efézus városában történt, amikor a keresztény hitre áttért emberek maguk égették el a varázskönyveiket, miután áttértek az új hitre. Innentől vált egyfajta jelképpé a pogányüldözéssel szemben a varázskönyvek begyűjtése és elégetése, ami a boszorkányperek legvégéig, a Felvilágosodás Koráig a 18.század végéig fennmaradt eljárásrend volt. De még ezen varázskönyvégetős időszakban is felcsillant a remény, hogy megmenekülhetnek varázsszövegek és könyvek, a Claviculae Salamonis-t, vagyis Salamon Kulcsai mindmáig fennmaradt, a The Picatrix-t, pedig ami a 11. században keletkezett, a 13. században arabról kasztíliaira, majd latinra fordítva jutott el Európába a British Könyvtárban lehet megcsodálni, amulettek készítéséről, asztrológiáról, alkímiáról is olvashatunk benne.

  Amikor 1277 és 1398 között a Párizsi Egyetem rektorai összegyűltek, hogy átnézzék a könyvek tartalmát, mi számít tudományosnak és egyetemen taníthatónak mi pedig nem, 219 könyvet szanáltak ki teljesen az oktatási rendszerből miközben folyamatosan továbbra is fogadtak be újat, ami azt bizonyította, hogy igenis van helye a tudomány alapjainak is folyamatokban. A tudománytörténészek azóta is azon vitáznak, hogy eldönthetővé tegyék, mi számít elfogadott tudománynak, és mi az, ami túl van azon. Hiszen minden csak az adott kor és helyszín kérdése, éppen mi az elfogadott, mi számít mágiának és mi az, ami tudomány.

Amulett dizájn a Black Pulletből. Ezt a mintát egy fekete szaténra kellett felhímezni, hogy elérje Dzsinn-behívó hatását.

A mára már hivatalosan elsőként számon tartott Grimoire, a Black Pullet néven olvasható francia mű már a modern kor szülötte, átmenet a régi és a szabadon vállalható mágikus tudás között. Egy Napóleoni expedícióban megsérült tiszt írta, aki 1798-ban Alexandriában partra szálló katona volt. Akkor még nem sejtette, hogy nem csak a Francia Egyetemet és az ottani felsőbb szintű oktatás elindítását hivatott segíteni jelenétével, hanem ennél több, történelmibb dolgot fog majd véghez vinni. Miközben a piramisokat tanulmányozó tudósokra vigyázott, megtámadták őket a beduinok. A legendák szerint csak ő élte túl, és belehalt volna a sérüléseibe, ha egy török öregember nem menekíti be a piramisba, ahol aztán sebeit ellátva vigyázott rá. Miközben ápolta, az öregember megosztotta vele azt a tudást, amit még a Ptolemaioszi könyvtárból menekítettek ki elődei amikor leégett. A katonatiszt szorgalmasan mindent leírt személyes hangvételű naplójába, ami összesen 22 selyemből és bronzból készült talizmán és amulett leírását tartalmazta. Amikor gyógyultan visszatért Franciaországba 1800-ban, nyomtatásban is megjelentette a könyvet, ami mára több kiadást megért.

Az idő bebizonyította, hogy igény van a mágikus tartalmú művekre, és az emberek polcain kiirthatatlanul ott is van a helye. Mert minden megfigyelés, aminek mára még nincs meg a mozgatója, nem más, mint a Tudomány alapköve. Ma még megmagyarázhatatlan, hogyan láthat néhány ember bele a jövőbe, miként képesek jósolni. Egy nap erre is rájövünk. A mágnesről sem tudták évszázadokig, miként működik, csak megfigyeléseken keresztül azt, mire képes. A hajítógépekről egy idő után lekerültek a mágikus szimbólumok, ahogy rájöttek a működési elvére, és az automatákat készítő mesteremberektől sem rettegtek egy idő után, amikor megmutatta, miként működnek találmányaik. Ami évszázadokig mágia volt, mára már a tudományunk, ismereteink alapja. Ami ma még mágia, azt talán csak évek vagy évtizedek kérdése, mikor válik tudománnyá. 

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus