Mágikus ünnepek - Yule
Yule a Napisten újjászületésének ünnepe, mely a téli napfordulóra esik. Ennek dátuma december 21-22 között jön el. Eddig fokozatosan rövidültek a nappalok, mostantól viszont a Nap újra teret nyer magának, a fény növekvésének ideje jön el. Ez az év legsötétebb napja, s ezáltal a leghosszabb éjjele.
Az ünnep nevének jelentése kerék, valamint kisded/kisgyermek. Mindkét szó az élet ciklikusságára utal, ahogy a régi helyébe az új lép. Yule a megújulásról szól, míg a keltáknál Samhain volt az új esztendő ünnepe, úgy az északi népeknél ez a téli napfordulóra esett. A yule szó eredetileg a 12 napos ünnepi időszakot jelölte, később aztán magát a hónapot. Számtalan nyelvben megtalálható különböző formában, ezért is van ilyen szerteágazó jelentése.
Vallásos szimbolika
Ezen a napon a fény és a sötétség állandó harcában a fény kerekedik felül. A pogány kultúrában a Nap az istenség férfias aspektusát jeleníti meg, a téli napforduló az ő halálát és újjászületését jelképezi. Születése egyben az ő megerősödésének ünnepe és a női istenség, mint anya dicsőítése is. Ez utóbbi jelentés miatt hívják ezt a napot az Anya Éjszakájának is.
A különböző kultúrákban mind a napisten, mind az anyaistennő neve eltérőek, ám jelentőségük rokonságban áll egymással, Yule istenségnek tekinthető minden napisten, újszülött isten, anyaisten és istennőhármasság.
A téli napforduló a régi napév halálát és az új születését is reprezentálja. A fény és a sötétség örök harcát megjelenítő szimbolika a Tölgy- és Magyalkirály története is. A növekvő fény istene, a Tölgykirály a téli napfordulón győzi le a sötétség istenét, a Magyalkirályt. Litha, a nyári napforduló pedig ennek az ellentéte, akkor a Magyalkirály győzedelmeskedik. Bár a világosság nyert, növekedésnek indult, most még sötét van. Ezt a napot így még titkok, sötétség és homály fémjelzik, mindent elrejt a hó és a jég.
Ezen az éjszakán veszi kezdetét a yuletide 12 éjszakán át tartó ünnepe - mely valószínűleg nem véletlenül emlékeztet az adventre.
Kapcsolódó ünnepek
Gyula pápa a IV. században rendelte el, hogy Jézus születésének ünnepe, a karácsony december 25-ére essen, tudatosan rátelepítve ezt a pogányok téli napforduló körüli mulatságaira, keresztény tartalommal feltöltve azt. Mint sok más pogány-keresztény ünneppárosnál itt is megfigyelhető, hogy az ünnepek nem csak időpontjukban, de tartalmukban, szokásaikban is összekapcsolódnak. Ahogy a yule sem egy napos ünnep, hanem hozzátartozik egy 12 napos ünnepi periódus, a yuletide, úgy a karácsonyhoz is kapcsolódik az advent. Itt azonban eltérés mutatkozik abban, hogy az advent a karácsonyt, Jézus születését várja, míg a yuletide a napfordulót követő, a fény növekedését szimbolizáló 12 nap.
Szerte a világon különböző hagyományok kapcsolódnak ehhez a naphoz, de szinten mindenhol jelen volt vagy van ez az ünnep. Babilóniából ered például a gyertyagyújtás hagyománya, a germán népektől az óév búcsúztatása és az új év köszöntése, a keltáknál az örömtüzek gyújtása és a hangos mulatozás volt jellemző, az ajándékozás szokása pedig a római Saturnalia fesztiváljából fakad. A zsidó Hanukka is, bár történelmi eseményhez kötődő, de a napfordulós ünnepet adaptálja.
Lazábban kapcsolódó ünnep a Luca-nap, mely december 13-án van, és a fény visszatérését ünnepli. Az ezt az időszakot övező természetes sötétség miatt a középkorban ez az ünnep, és maga Szent Luca alakja is boszorkánnyá vált sok babonás ember szemében, akit zárt ajtókkal, kulcslyukba tömött fokhagymával, az ajtó előtt keresztbe állított seprűvel próbáltak távol tartani. E napon tilos volt seprűt kölcsönadni és kérni, nehogy a boszorkányok kezébe kerülhessen. Ezen a napon kezdték meg Luca székének készítését is, melyen minden nap dolgoztak egy kicsit. A karácsony éjféli misén aztán erre ráállva derült fény rá, ki boszorkány, majd gyorsan el is égették a széket, nehogy a gazdáját elverjék a rajtakapott boszorkányok.
Karácsonyt követő, egész pontosan István-napjától (december 26.) újévig tartó hagyomány a regölés. Ez szintén a téli napforduló pogánykori ünneplésének hozadéka. A regősök a települést járva, énekelve, szavalva, varázserejű jókívánságokat mondtak. A legények kifordított bundában jártak, s érkezésükkor biztosították vendéglátóik, hogy jó szándékkal érkeztek. A regölésnek megvolt a maga hagyományos menete, e megnyugtató, bemutatkozó bevezetőt a csodaszarvasról szóló énekek követték, majd ezután jöttek a gazdának s háza népének jót kívánó, termékenységet hozó énekek. Ha volt a házban eladósorban lévő lány, akkor az összeregölés következett, melynek célja az volt, hogy mielőbb elkeljen a leány. Zárásként végül a regősök adományozásra hívták fel a gazdát majd tovább vonultak.
Ünnepi szokások
Yule családi ünnep is. Ilyenkor együtt hangolódunk a természet ciklusaira, megerősítjük kötelékeink, megtartjuk a család saját "szertartásait" szokásait. Ilyenkor előtérbe kerül az őseinkkel való kapcsolat és az etnikai, kulturális hovatartozásunk felett érzett öröm és büszkeség is. A napforduló számunkra is megújulás, méghozzá spirituális szinten, ez a szeretet mélyebb megélésének időszaka.
Fontos elem itt is a családi otthon, a kert feldíszítése, s ezt a hagyományt a modern karácsonyi ünnepkör igen markánsan átvette. De mivel foglalatoskodtak őseink? Három fontos elemet szeretnék megemlíteni, a Yule-koszorút, a Yule-tuskót és a Yule-fát.
A koszorút örökzöldekből készítették és gyertyákkal díszítették fel, melyet vagy az ajtó belső felén, vagy a falon, vagy az asztalon helyeztek el. A koszorú a természet ciklusainak szimbóluma volt, a rajta lévő négy gyertya is valami módon erre az ismétlődő folyamatra utalt (pl. a négy elemre, vagy a négy évszakra), a gyertyák színeivel jelölve azt, középen egy ötödik gyertya pedig a Napot szimbolizálta. Yuletide végével ezt a koszorút vagy elrakták jövő évre, vagy elégették az örömtűzben.
A Yule-tuskó az óév búcsúztatásának, a fény növekedésének egyik rituális eleme volt, az elpusztíthatatlan fény szimbóluma. Ez egy száraz tölgyfatuskó, melyet jól éghető piros szalagokkal, száraz növényi részekkel díszítettek. A tuskó a teljes yuletide alatt égett, vagy az első este égett, utána parázslott, majd az utolsó nap végén a hagyomány szerint elrakták mind a hamut, mind a maradék tuskót, hogy jövő ilyenkor azzal gyújtsák be az újat. Ez is az örök körforgást jelképezte. Nagyon fontos volt, hogy saját kertből származzon, vagy ajándékba kapja a család, vásárolni semmiképp sem volt szabad.
A Yule-fa egy örökzöld fa volt, melyet a család az ünnepi készülődés során közösen díszített fel. Ez lehetett egy az udvaron álló, tavasszal ültetett cserepes vagy kivágott fa is. A nagy, csillogó, jellemzően piros vagy arany gömbök a Nap szimbólumai voltak. A család minden díszt egyesével, egy jókívánság kíséretében rakott fel, a díszítést követően pedig megajándékozták egymást. Ha a család kivágott fát állított, azt az ünnepi időszak végén az örömtűzben elégették, szokás volt azonban ebből is elrakni egy darabot, mely a jövő évi Yule-tuskó begyújtását segítette.
Az ünnepi hagyomány részét képezte a természetről való gondoskodás is. A család együtt készített madáretetőt, s egész télen gondoskodtak róla, hogy mindig legyenek benne magvak az éhes madaraknak.
Népszerű szokás volt a gyertyafény kör. A család körbeülte az ünnepi asztalt, s mindenki előtt meggyújtottak egy piros gyertyát, középre pedig egy nagyobb, az összetartozást jelképező gyertyát állítottak. A körben az idősebbek meséltek az ünnep jelentőségéről, segítették a fiatalabbak ráhangolódását, majd mindenki külön-külön köszönetet mondott a dolgokért, amiért hálás. A rituálé befejezéseként pedig együtt énekeltek.
A lakoma persze a Yule alatt sem maradhat el, s bár ennek is megvannak a szokásos, kedvelt elemei, a Yule-lakoma mindenhol egy kicsit saját. Ilyenkor a család kedvenc ételei, italai kerültek az asztalra. A lakoma itt is hálaadással kezdődött és énekléssel ért véget, az ünneplés pedig nagyobb társaság helyett családi körben valósult meg.
Őseink ekkor sem feledkeztek meg a jószándékú szellemekről, tündérekről, számukra tejet, mézet, vajat tettek ki. Ez a mai embernek a Télapó-váró hagyományokból lehet ismerős.
Hogyan ünnepeljünk ma?
Ez az az ünnep, ami az ősi ünnepekre visszatérő, modern boszorkányoknak és varázslóknak a legkisebb fejtörést okozza. A karácsonyi hagyományok ugyanis igen nagy mértékben az eredeti, pogány gyökerű hagyományokat tartalmazzák.
Készíthetünk Yule-koszorút, állíthatunk Yule-fát, melyet közösen díszítünk fel, 12 napon át égethetjük az örök fényt szimbolizáló tuskót. Megajándékozhatjuk szeretteink, lakomát adhatunk a családunknak. Fontos része az ünnepnek, a megemlékezés, a családdal való beszélgetés is. Ha a szeretteiddel töltöd ezt a napot, az már önmagában az ünnep megélése.
A lakás feldíszítésekor használjunk sok örökzöldet, a jellemző színeknek elsősorban a zöld, piros, arany, ezüst, kék, lila és a fehér javasolt. Készíthetünk hópelyheket, rakjunk ki sok gyertyát, csengettyűket, legyen legalább egy koszorúnk, de lehet többet is elhelyezni a házban.
Ünnepi ételek
Ez ünnep fő ételei tehát elsősorban a családi kedvencek, de vannak persze hagyományosan az időszakhoz tartozó étkek is.
Jellegzetes elemek a mogyoró- és diófélék, körte, alma, narancs és egyéb citrusfélék, bogyós- és aszalt gyümölcsök, a gyümölcskenyér, mézeskalács, mindenféle kerek sütemények, bejgli és a kenyérfélék. A húsfélék között pedig a pulyka, sertés és különböző vadhúsok népszerűek. Megfigyelhetjük, hogy a tél közeledtével megnő a húsok népszerűsége a friss zöldségekkel, gyümölcsökkel szemben, s ez nem meglepő. Ebben az időszakban már nem terem friss zöldség, az élelmezésben a korábban elrakott, befőzött ételek és a levágott állatok kerülnek előtérbe. S bár a mai globális világban már nem jelent gondot egész évben friss terményekhez jutni, vannak akik napjainkban is inkább a természetes ciklusokhoz való igazodást preferálják az étkezésben, ha máskor nem is, legalább ünnepekkor.
Az ünnep italai a forralt bor, almabor, sör, tojáslikőr és a hibiszkusz- és gyömbértea, egyéb fűszeres italok.
Jellegzetes fűszerek: fahéj, gyömbér, szegfűszeg, rozmaring, kömény, babér, zsálya.
Szerző: Fay Tempest, Arcanus
0 comments:
Megjegyzés küldése