Az Édességtolvaj

 Tisztelt Olvasók!

Mai cikkemben egy felettébb izgalmas esetről tájékoztatom Önöket, ami a Grácia Roxfort tőszomszédságában, a néhány kilométerre található Roxmorts varázslófaluban történt. Ki hinné, hogy ebben az idilli helységben is történhetnek bűntettek? Nos, nem is feszítem tovább a kíváncsiságukat, vágjunk bele!
A népszerű bevásárlófalu egy borongós novemberi kedden a szokásos, diákok által nem nagyon ismert, arcát mutatta a betévedőnek. A csekély számú állandó lakos otthonába húzódott vissza, hogy egy bögre kakaóval a kezükben melegedjenek a kandalló lángjainál.

Kivételt képezett viszont Ambrosius Belesh úr, a Mézesfalás édességüzlet tulajdonosa. Habár nem számított túl sok vevőre a mai napon, mégis kinyitotta szerény üzletét. „Talán azért betéved egy-két vásárló…amúgy is össze kell készítenem a jó öreg Jack-nek a csomagot, megint rendelt vagy két üveg gumicsigát és több doboz robbanócukorkát is, na meg persze Drubli Legjobb Fúvógumijából is…hmm úgy emlékszem, abból fogyóban van a készlet, na majd utánanézek…” – morfondírozott magában Belesh úr.

 Mivel gondolatait lefoglalta az édességkészlet, így nem csoda, hogy egyenesen nekigyalogolt a Mirelit Egereket tartalmazó állványnak. Azonban ahelyett, hogy a dobozok nagy dérrel-dúrral leestek volna, csupán egyetlen árva doboz hullott le a földre. Meglepetten kapta fel a fejét Belesh úr s szomorúan konstatálta, hogy a Mirelit Egér is elfogyott. „Pedig úgy tűnt, mintha lenne bőven” – gondolta s azért ellenőrizte a szomszédos tárolókat, nem csúsztak-e véletlenül össze a termékek. Döbbenetére tapogató keze csupán levegőt markolt. Mint a megriadt Mirelit Egér, futott végig a polcokon s leesett állal nézte, hogy minden édességfajtából csupán az első doboz van a sor elején, a többi szőrén-szálán eltűnt.

Ekkor fogant meg a következő gondolat Belesh úr fejében: „Itt bizony rablás történt!” Szaladt is le a raktárba, hogy ellenőrizze az ottani készletet, ám ott néhány kiborult doboz csokibékán kívül más kár nem esett. 

A bolttulajdonos éppen fordult vissza, amikor észrevette, hogy nyitva van a raktár titkos ajtaja. Furcsállotta a dolgot, hiszen úgy emlékezett, tegnap becsukta az ajtót. „Talán valamelyik kisegítő lehetett, na majd kikérdezem őket” – gondolta, de ösztöneire hallgatva azért kilépett az ajtón. Az egy sikátorba vezetett, ami egy szélesebb utcába torkollott. Belesh úr sietősen lépkedett az úton, majd – aznap másodszor – balesetet szenvedett. Bosszankodva tápászkodott fel a földről s felszedte a mostanra kissé lapos gumicsigát, amin elcsúszott. Ekkor vette észre, hogy az úton további csigák, egerek s békák vannak elszórva. „Ilyen ügyetlen lenne a tolvaj, hogy lyukas zsákkal jön?” – gondolta, miközben befordult a következő sarkon. Belesh úr fején találta a szöget, ugyanis az egyik félreeső kapualjban egy lyukas zsák hevert, körülötte a kiszóródott édességekkel. Bosszúsan kapkodta össze a finomságokat, amikor egy árnyat látott elsuhanni az utca végében. Zsákmányát feledve utána iramodott, s kissé lihegve, de elkapta a tolvaj grabancát. Az egy ideig ellenkezett, majd feladta a harcot s bevallotta a rablást.

Mint azt nem sokkal később a vallomásából megtudtuk, ő csupán egy kis édességet szeretett volna ajándékozni a gyerekeinek, ám pénznek híján volt. Józan észnek azonban nem, s okosan kifundálta a tervét. Amikor előző nap Belesh úr nyitva hagyta a raktár ajtaját, kapott az alkalmon s kívülről behajtotta, így mikor a tulajdonos visszanézett, csak a csukott ajtót látta. Mivel az ajtó nyitva volt, nem esett nehezére másnap hajnalban a boltba lopódznia. Habár a raktárkészlet kéznél lett volna, ő mégis a bolthelyiségben kihelyezett árucikkeket dézsmálta meg. Eredetileg csak néhány darabot tervezett a tértágító bűbájjal ellátott zsákjába tenni, de vérszemet kapott s telepakolta a zsákját. Álcának meghagyta a sor elején álló termékeket, feltételezve, hogy így később veszik észre a lopást. Célját elérve távozott ugyanazon útvonalon, amin bejutott a boltba. Egyetlen bökkenő volt csak a tervében, a tértágító bűbáj túl gyenge lett, így a zsákja nem bírta el a terhelést. Ennek következtében az első alkalommal kiszakadt, s nos kedves Olvasók, innentől már ismerik a történetet Belesh úr szemszögéből, aki az édesség-nyomokat követve fülön csípte a ravasz tolvajt. Hogy mi lett a büntetése, azt egyelőre homály fedi, de köztudott, hogy Belesh úr szeret munkával móresre tanítani…

Kedves Olvasók, noha a történetnek végére értem, cikkem még nem zárul. Fülembe jutott ugyanis, hogy a Grácia Roxfort diákjai kaptak halálos fenyegetést egy mostanában sokakat felzaklató horgászverseny miatt. Kérem, ez esetben mindenképp forduljanak egy professzorhoz vagy megbízható személyhez! Köszönöm, hogy elolvasták a cikkemet, remélem élvezték s találkozunk a következő számban!

További varázslatos napot kívánok! /*

Írta: Diana Whitethorn, Solaris