Segítőink, a füstölők

A füstölőkkel mindenki találkozik élete során, de nem mindenki válik rendszeres használóvá. A történelem során számos helyen találkozhatunk a füstölőkkel, az első felbukkanásuk a tűz felfedezésével egy időben történt. Szertartások fontos kiegészítője, vallási rítusok elengedhetetlen eszköze, számtalan könyvet írtak a témában (már a Bibliában is megemlítik!), mára pedig újból a fénykorát éli a füstölőhasználat. A régi korok egyszerű parázsfüstölőitől mára eljutottunk a folyófüstölők használatáig, melyek dekoratív kiegészítői lehetnek akár irodáknak, otthonoknak is.

Rég magunk mögött hagytuk már azt a korszakot, amikor a füstölőket méhek kábítására használták, hogy biztonságosan mézet nyerjenek tőlük. Ekkor még kukoricacsutkát vagy gyékénybambuszt használtak. Később aztán elkezdtek illóanyagokat is hozzáadni, mint például tömjént vagy mirhát. Ennek köszönhetően jöttek rá arra, hogy bizonyos rovarok bizonyos illatokat nem kedvelnek, ebből következett szélesebb körű mezőgazdasági felhasználása. 

Visszatérve a füstölő ősi gyökereihez, napjainkra ismét elterjedt, mint vallási, művészeti és meditációs eszköz. A varázslótársadalom pedig újra felfedezte a rituális mágiában való hasznát. 

A történelmen túl azonban, a jelenbe nézve, azt is megtapasztalhatjuk, hogy nagyon nem mindegy, milyen füstölőt gyújt a használója. A cél és az eszköz találkozását jó, ha gondos és alapos kutatás előzi meg. Fontos tisztában lennünk a mennyiségekkel, és ismernünk kell a használt anyagok pozitív és negatív hatásait is, hogy okosan tudjuk felhasználni őket.
Könnyű elveszni az illatanyagok és gyógynövények között, ezért, hogy megkönnyítsem a laikusok dolgát, összegyűjtöttem némi fellelhető információt. A lista koránt sem teljes, szolgáljon ez a felsorolás ízelítő gyanánt. 

Háztisztító szertartásokhoz:

Tömjén, mirha, cédrus, fenyő, boróka, vetiver, pacsuli, lótusz.

Ezeket használhatjuk külön-külön vagy ízlés szerint keverve is. Távol tarthatjuk velük nem csak a molyokat és szúnyogokat, de a rossz energiákat is. (Tapasztalatom alapján a hívatlan vendégek ellen is hatásos.)

Stressz oldására:

Bergamott, rózsa, levendula, kókusz, vanília és vetiver.

Ne feledjük, nincs az a stresszoldó hatás, ami működne akkor, ha olyan illatanyagot füstölünk, amit eleve utálunk. Érdemes jól megválogatni. 

Tanuláshoz:

Szantál, bergamott, agar, fahéj, tömjén, vetiver és zsálya.

A fent felsorolt növények segítik a koncentrációt. Az adagokra azonban itt is fontos figyelni, mert a túl töményen használt illat ellenkező hatást válthat ki.

Meditációhoz:

Szantál, jázmin, agar, tömjén, lótusz, vanília, magnólia és mirha.

A tiszta gondolatok eléréséhez ezek az illatok a legjobbak.

Pihenés:

Ilang-ilang, frangipani (indiai jázmin), jázmin, magnólia, pacsuli, pézsma, szantál, vanília és rózsa.

Ezek szinte mind olyan virágok, amelyek enyhe, kellemesen édeskés, nem harsány illatot adnak. A szantál és a pacsuli kiemeli a finom virágillatokat, a pézsma pedig fűszeresebbé teszi az illatot. Ezekre érdemes odafigyelni.

Külön kiemelném a nyugtató hatású illatokat. Ezek bármihez is legyenek keverve, a hatás garantáltan működik. 

Nyugtató hatású:
Levendula, agar, szantál, mirha és tömjén.

Ezeket igyekezzünk ne keverni egymással, soha ne töményen használjuk őket, és mindenképpen oltsuk el mielőtt lefeküdnénk.

20 percnél ne használjuk tovább, és utána szellőztessünk!

A füstölőtípusok erőssége és hatásaik:

Rúdfüstölő

Ezzel találkozunk a legsűrűbben. Egy pici pálca beleszúrva egy tartóba, amibe a rúdfüstölő hamuja hullhat. Tömény, erős füstje sokáig megmarad, erőteljes illatot ad az első perctől a leégését követő szellőztetésig.

Kúpfüstölő

Általában tálkába helyezve égetjük. A kúp teteje füstölög, maga után pedig kátrányos hamut hagy. Illata enyhébb mint a rúdfüstölőé, ezért az ember hajlamos lehet közelebbről élvezni, ám ez nem ajánlott.  A kúpfüstölő ugyanis a rúdfüstölővel ellentétben nem terjeszti úgy szét az illatát, inkább való olyan helyiségbe, ami folyamatosan szellőzik, jár benne a levegő.

Folyófüstölő vagy folyékony füstölő

A folyófüstölő hagyománytörően dekoratív szobrocskák tetején kap helyet, amiben a lefelé folyó füst terelve közlekedik. Ennélfogva az illat elsőre talán a többi füstölőéhez képest a legenyhébbnek tűnhet, viszont tartósan megmarad. Ha a látványt a legjobb minőségben szeretnénk élvezni, az a helyiség, ahol alkalmazzuk ne rendelkezzen kereszthuzattal, mert a lefelé folyó füstzuhatagocska tünékenyebb, mint a bárányfelhő a nyári égbolton.  

További két különböző füstölőtípust szeretnék még futólag megemlíteni, mivel térhódítása a mai társadalomban még az Új Wicca irányzatnak köszönhetően sem jelentős.

Az egyik a saját kézzel sodort, élőnövényből szárított füstülő, melyet legjobb ősszel elkészíteni. Átlagosan 4-5 centiméter vastag és 12-15 centiméternél nem hosszabb, pamutzsineggel összefűzött köteg. Kívülről virágokkal (például körömvirág és levendula), belülről az erősebb, fűszeresebb növényekkel (például a zsálya és a rozmaring) van megtöltve.

A másik tulajdonképpen a füstölőrúd házi változata. Bambuszpálcára préselt, illóanyagokkal, növényi részekből és szénből álló keverék. A „préselt” szót szándékosan használtam, mert nem bekenve van a bambuszpálcika ezzel az anyaggal, hanem rátapasztva nagyjából 2-3 milliméter vastagságban. Régebben, amikor a füstölőrúd még nem csak magát a szárított és préselt pasztacsíkot tartalmazta, hódító útja elején bambuszpálcikákra mártogatásos módszerrel rétegezve vitték fel a keveréket, majd hosszadalmas szárítás után csomagolták és árusították azt. 

Köszönöm, hogy végigolvastad, remélem tetszett ez a kis illatos kalandozás! 

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus