Interjú a Caminus prefektusával

Kedves Diákok!

Martha Wilson vagyok, másodéves solarisos diák. Engedjétek meg, hogy egy régi kedvelt rovat újjáélesztésével mutatkozzam be, mint a Szombati Boszorkány egyik új szerkesztője, méghozzá az interjú rovattal.

Ez alkalommal interjúalanyunk nem más, mint Stramarius Citana, aki a harmincadik tanévben csatlakozott iskolánkhoz, jelenleg harmadéves és másodszor választották az alsóbb évfolyamokon év diákjának, ráadásul meghosszabbították a prefektusi kinevezését is.

Martha Wilson ( továbbiakban MW): - Citana, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Először is, hadd gratuláljak a prefektusi kinevezésedhez! Immáron másodszorra választottak meg. Milyen érzés?

Stramarius Citana (továbbiakban SC): - Én köszönöm a felkérést, igazi megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek az első interjúalanyod. Számomra a kinevezés hatalmas megtiszteltetés volt. Idén és tavaly is úgy érzem több olyan caminusos diák volt, aki nagyon odatette magát, és megérdemelte volna a prefektusi címet. Ez így különösen nagy megtiszteltetés, hogy kétszer is bizalmat szavaztak nekem a professzorok.Talán mindig a munka eleje a legnehezebb. Tavaly, amikor először választottak meg, bele kellett tanulni a szokásokba, feladatokba, de azt hiszem azért sikerült gördülékenyen megoldani a dolgot. Ezt köszönhetem egyrészt a korábbi prefektusoknak, akik segítettek belerázódni a dolgokba, másrészt nagyon hálás vagyok prefektustársamnak, Lorcan Moonnak, akivel nagyon könnyű együtt dolgozni. Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy mennyire örülök neki , hogy tavaly elkezdődött, idén pedig kicsúcsosodott az a kezdeményezés, hogy a többi ház prefektusaival együttműködve segítsük elő a házak barátságát. Lorcannal nemcsak figyelmeztetjük a diákokat a határidőkre, pályázatokra, hanem bíztatjuk őket a közösségi életre, szerepjátékokra, illetve szinte bármilyen probléma esetén segítünk a megoldás megkeresésében is. 

MW: - Mi vonzott a Gráciába? Hogy találtál ide?

SC: - Huszonévesen találkoztam először a Harry Potter univerzummal. Először nagyon ellenálltam a HP-láznak, de sajnos egy vizsgám nem sikerült, és a barátnőm, hogy felvidítson, elvitt a Tűz serlege premierre, ami magával ragadott, és másnap elkezdtem olvasni a könyveket. A könyvek után mindig megnéztem a filmeket, és persze azonnal összemértem őket. Ekkor öt könyv volt készen, a hatodikra egy hetet, a hetedikre egy évet kellett várnom. A későbbi filmek közül az ötödik akkora csalódást okozott, hogy a többit nem néztem meg. Ugyan akkoriban is erőteljesen elkapott a HP-láz, egy időre feledésbe merült. Tizenhat évvel később kezdtem újraolvasni a könyveket, és ennek kapcsán találtam rá a Harry Potter Hungary facebook csoportra, ahol hirdették a Gráciába való jelentkezést. A szerepjátékokra titkon mindig is vágytam, de valahogy sosem úgy alakult a társasági életem, hogy belefogjak. Egészen mostanáig.

MW: - Mit jelent számodra a Grácia?

SC: - Ezt e kérdést nehéz megválaszolni… Nagyon sok olyan dolgot kihozott belőlem, amit sosem gondoltam volna. Például időnként szeretek kreatívkodni, de rajzolni sosem tudtam, sosem szerettem. Itt mégis elkezdtem próbálkozni vele, és magam is meglepődtem, hogy néha a pálcikaemberkénél jobban sikerült a művem. A második évemben még egy kicsit digitális rajzolással és animációkkal is elkezdtem kísérletezni, szóval számomra mindenképpen inspiráló a Grácia jelenléte az életemben. Emellett természetesen nagyon sok új ismeretségre tettem szert, és imádom ezt a közösséget. Egyébként nekem tetszik a versengés is, habár fontosnak tartom, hogy ne legyen sértődés semmiből, ha valaki más győz, és én például tudok örülni mások sikereinek is, és úgy érzem, hogy ebben társakra is találtam, emiatt érzem magam jól a versengő szituációban is. Ráadásul annyira megszoktam Citanát, hogy a részemmé vált, képtelen lennék elengedni őt, túlzottan hiányozna.

MW: - Mit vársz a harmadik évedtől?

SC: - Izgalmas házi feladatokat, sok-sok beszélgetést, nevetést, közös élményt. Csak annyit, amennyi eddig is volt.

MW: - Az idei nyár gazdag volt eseményekben. Egy Grácia Tábor és egy találkozó is megrendezésre került. Mindkettőn ott voltál. Hogy tetszettek?

SC: - Régen éreztem magam annyira jól, mint az idei táborban. Szerintem nagyon jól sikerült. A LARP-ot nagyon vártam, de még a várakozásaimat is felülmúlta. Valamint szerintem azok a programok is nagyon jól sikerültek, amiktől nem vártam sokat. Például a kvíztől is tartottam, hogy alig fog beleférni az időbe, de nagyon jó volt. A Beugrót, amikor a TV-ben láttam régebben, nagyon erőltetettnek tartottam, de ott élőben, együtt annyira jól sikerült, hogy a kedvenc programommá lépett elő. A találkozó ennél jóval rövidebb volt, de ott is nagyon jól éreztem magam, és több olyan diákot és professzort is megismertem, akik a táborba nem tudtak eljönni.

MW: - Mesélnél kicsit a mugli életedről is?

SC: - Harminchét éves vagyok, Sopronban élek. Orvosként végeztem, az egyetemen ismertem meg a férjem, aki programtervező informatikus. Sürgősségi osztályon dolgoztam néhány évig, aztán ikerfiaim születtek. Ők hat évesek már, most mennek iskolába. Az ő születésük után nem mentem vissza a kórházba, hanem megcsináltam a háziorvos képzést. Idén júliusban indult el a saját praxisom. Van egy tíz hónapos brit rövid szőrű cicánk, akit Minervának neveztünk el.

MW: - Hogyan fogod a mugli életedet a Gráciás életeddel összeegyeztetni?

SC: - A korábbi években a mugli életben csak félállásban dolgoztam, így kicsit több időm volt. Az idei évtől félek egy kicsit, mert a gyerekeim iskolába mennek, nekem pedig a betegellátás mellett immáron a cégvezetéssel is foglalkoznom kell. Az viszont tény, hogy már van tapasztalatom a házikkal, prefektusi teendőkkel kapcsolatban, így megígérhetem, hogy mindent meg fogok tenni, hogy az idei év is jól sikerüljön, és prefektusként se csalódjanak bennem a caminusos diákok.

MW: - Jó is, hogy említed a Caminust! Mennyire vagy elégedett a süveg döntésével? A roxforti házak közül melyikbe sorolod magad?

SC: - Bocsánat, de fordítva válaszolom meg a kérdéseket. A roxforti házak közül nagyobb mértékben a Mardekárba, kisebb mértékben a Hollóhátba sorolom magam. Szerintem nagyon jó kis ház a Mardekár, habár hatalmas szívfájdalmam, hogy a könyv végén egyetlen mardekáros diák sem harcolt a csatában Harry mellett. Jobban örültem volna neki, ha még néhány pozitív szereplő lett volna ebben a házban. Számomra az egyetlen szimpatikus szereplő a házból Lumpsluck Professzor.
Nagyon tetszik nekem, hogy a Grácia házai nem feleltethetők meg egy az egyben a roxforti házaknak. Ugyanúgy, mint a roxforti házaknál, itt is vannak arcanusos és solarisos tulajdonságaim is. A Caminusban egyébként nagyon jól érzem magam, nem bánom, hogy oda kerültem. Egyedül az Arcanus fancy klubhelyiségét irigylem nagyon tőlük. (Valaki körbevezethetne végre. :D )

MW: - Mi a kedvenc Gráciás tantárgyad?

SC: - Minden tantárgyban megtalálom a szépet, úgy érzem, de ha nagyon választani kell, akkor a bájitaltant mondanám.

MW: - Mi a kedvenc könyved?

SC: - Természetesen a Harry Potter.

MW: - Mi a kedvenc filmed?

SC: - Nagyon szeretem a jó sci-fit, fantasyt és a Marvel filmes univerzumot. Talán az Eredet, Különvélemény, A Holnap határa a kedvenceim, de estig tudnám sorolni, mindenesetre az ilyen jellegű filmeket szeretem a legjobban.

MW: Gyerekkorodban mi volt a kedvenc meséd?

SC: Zelk Zoltánnak van egy verses meséje, amit Dargay Attila rajzaival adtak ki. Minden áldott este ezt a mesét olvastattam fel édesapámmal. Emlékszem, hogy minden este megkérdezte, hogy biztos-e, hogy ezredszerre is ugyanazt a mesét akarom hallgatni. Mindig igen volt a válasz. Ez egy nagyon szép emlék édesapámról, aki akkor halt meg, amikor elsős egyetemista voltam. Nagyon közel állt hozzám.

MW: Citana, köszönöm az interjút! Sok sikert a következő tanévre!

SC: Én köszönöm a megkeresést, és én is mindenkinek sikerekben gazdag évet kívánok!

Remélem ezzel az interjúval sikerült kicsit jobban is megismerni Citanát, akinek szeretném megköszönni, hogy rám szánta az idejét. 

Írta: Martha Wilson és Stramarius Citana