Néhány elfeledett sci-fi, amit talán nem láttál, de érdemes megnézned

 Ez alkalommal visszatérek az egyik kedvenc műfajomhoz, és ajánlok néhány olyan elfeledett remekművet, ami talán kevésbé van benne a köztudatban, pedig megérdemelné. A lista szubjektív, és a teljesség igénye nélkül készült, az én kedvenceim közül emeltem ki őket.

Kedves ellenségem (1985)

A távoli jövőben az emberiség hatalmas űrcsatát vív egy idegen fajjal a galaxis egy messzi pontján. A kezdő, akció-dús képsorok megtévesztők lehetnek, de hamar rájöhetünk, hogy ez a film nem a gigantikus látványeffektekkel akarja eladni magát. Az összecsapás alkalmával egy ember és egy úgynevezett drakóni pilóta hajt végre kényszerleszállást egy kietlen bolygón, ahol kezdetben az ellenségeskedés, és az egymásra való vadászat folytatódik, de később rá kell ébredniük, hogy a túlélés záloga az együttműködésük. A két humanoidnak nincs közös nyelve, kultúrájuk nem is lehetne eltérőbb, esélyük a barátságra szinte nulla. Mindketten tudják, hogy akárki érkezik a megmentésükre, élve valószínűleg csak az egyikük távozik a bolygóról. A film nagyon okosan építkezik, és több olyan fordulattal szolgál, amelyre nem igazán lehet számítani.

 

A vad bolygó (1973)

A vad bolygó egy igazán különleges alkotás, amely számomra is nagyon sokáig rejtve volt. Egy hetvenes években készült animációs filmről van szó, amely abban a korban készült, amikor nehezen tudták még elképzelni, hogy „rajzfilm” készülhet felnőttek számára is. A szürreális képi világa és története miatt a gyerekek kevésbé értékelték, emiatt nem terjedt el a köztudatban, holott a modern művészetre mai napig hatást gyakorol ábrázolásmódja. A történetről legyen elég annyi, hogy egy nálunk jóval nagyobb termetű és magasabb technológiai fejlettségű faj érkezik a Földre, és az emberek egy részét magukkal viszik a bolygójukra, és háziállatként tartják őket. A nagy piros szemekkel ábrázolt gigantikus kék lények nem ismerik fel, hogy egy intelligens fajjal van dolguk, és még csak kutya- vagy macskaszámba sem veszik az embereket, csupán pótolható apró bogaraknak.

A gömb (1998) Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott!

A történet szerint egy kutatócsapat merül az óceán mélyére egy ismeretlen objektum tanulmányozására, amely nagy valószínűséggel egy évszázadokkal ezelőtt lezuhant űrhajó. A mozi a klausztrofóbia élményére, és a legnagyobb félelmeinkre épít. Nem a jump scare-ekkel vagy animált szörnyekkel próbál félelmet, frusztrációt kelteni a nézőben, hanem az atmoszférateremtéssel, okos párbeszédekkel, megfelelő időzítéssel.

A vörös bolygó (2000) Tizenkét éven aluliaknak nem ajánlott!

A vörös bolygó sajnos anyagilag és a kritikákat tekintve is bukás volt, de valamiért én mégis nagyon szeretem. Egyszerűen odavagyok azokért a filmekért, ahol expedícióra indul az emberiség egy maroknyi csapata, hogy felfedezze az űrt vagy idegen bolygókat, és ez a film az első Mars expedíció történetét dolgozza fel. A cselekmény fordulatos és akció-dús. Aki hozzám hasonlóan rajong az űrhajós sci-fikért, azoknak mindenképpen ajánlom.

Pandorum (2009) Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott!

A Pandorum talán nem is annyira tartozik az elfeledett sci-fik sorába, hiszen elég jól megtalálta a közönségét. Mégis úgy éreztem, hogy ide kívánkozik, ugyanis akinek kimaradt, annak nagyon jó szívvel ajánlom. A történet egy űrhajón játszódik, amely a Föld pusztulása előtt indult útjára egyetlen emberi kolóniával a fedélzetén egy lakható bolygó irányába. Az emberek az út nagy részében hibernálva vannak, csupán időnként ébred fel egy-egy csapat a karbantartási munkálatok elvégzésére. A film ott veszi fel a fonalat, hol az egyik tiszt felébredve azt tapasztalja, hogy több kabin meghibásodott, és egy idegen vadász faj egyedei garázdálkodnak a folyosókon, de az út még számtalan meglepetést tartogat mind a felderítők, mind a nézők számára.  

Írta: Stramarius Citana, Caminus