Steve Berry egy kortárs amerikai író, aki ügyvédnek tanult, majd ebben az állásban is helyezkedett el. Jó tíz év praktizálás után kezdett csak írni, azonban a kiadás nehezen ment neki. Számtalanszor elutasították több regényét is, végül azonban a Borostyánszoba lett az a könyv, amit először sajtó alá tudott hozni. Ezután sorra jelentek meg a művei, míg végül úgy döntött, ott hagyja az állását, és teljesen az írásnak szenteli életét.
Több könyve New York Times bestseller lett, műveit pedig számtalan országban olvassák már az emberek. Regényei a történelmen alapulnak, mindnek egy-egy esemény, titok vagy összeesküvés adja a kiindulási pontját. A regényei végén aztán mindig található egy magyarázat, amiben tisztázza, mi az, aminek utána járt, és mi az, ami az ő agyszüleménye volt. A legtöbb könyvében Cotton Malone a főszereplő, de van pár ettől a sorozattól független könyve is. Számomra leginkább talán Dan Brown műveihez hasonló a stílusa, és mivel könyvei thriller besorolásúak is, így inkább a 16 évet vagy nagykorúaknak ajánlom.
Az első könyv, amit olvastam tőle, és amit nektek is ajánlok, az a Romanov-jóslat. Már az elején visszautazunk 1916-ba, ami megadja a mű alapjait. Ezután a jelenre vált az író, itt in medias res kerülünk az eseményekbe, és szép fokozatosan vesszük fel a történet szálait. A főszereplő, Lord Miles azon dolgozik, hogy az új cárt a megfelelő napon majd beiktassák, azonban munkája során mélyebben bele kell ásnia magát a témába, mint gondolta.
Ennek egyik része, hogy sok politikai akcióról, lépésről szó van benne, ami az elején még nehézséget okozhat az olvasónak – főleg, ha nincs otthon az orosz politikai állapotokban. Másik része, hogy úgy kezeli a múltbeli eseményeket, mint, aki semmit nem tud róla – pedig de –, ezáltal pedig az olvasóval együtt ismeri meg a cselekményeket. Ezek egy része, valószínűleg mindenki számára ismert, egy része pedig kitaláció csak. Időnként még azt is nehezen tudtam eldönteni, ki a jó és a rossz, és Miles melyik oldalnak is dolgozik éppen.
Remekül fonja egybe a múlt és a jelen eseményeit, szereplőit az általa kitalált dolgokkal, néha még az olvasónak is nehéz megállapítani, melyik melyik. Időnként még én is nehezen tudtam ezt eldönteni, pedig jól ismerem a Romanov család kivégzésének történetét, és a körülötte lévő mítoszokat. A könyv egyik kulcs szereplője egyébként Raszputyin, akivel kapcsolatban viszont nem voltam megelégedve. Habár nem szerepel sokat, mégis többször utalnak rá, ezzel viszont nekem maradt egy hiányérzetem. A többi szereplő között is van olyan, akit az ember meg tud szeretni, vagy épp megutálni, de őket valahogy komplexen eltalálta az író.
A Királyi fortély fő helyszíne London, Cotton Malone a fiával ezen a városon keresztül utazik haza Amerikából, és itt le kell adnia egy kamasz fiút, aki megpróbált beszökni az USA-ba. Ezt a kamasz fiút, Garyt, azonban elrabolják Malone fiával együtt, mivel korábban olyannak volt a szemtanúja, ami ismételten egy többszörösen is mélyebb történet. Ennek a múltbeli alapja a Tudor-kor, ezen belül is főleg VIII. Henrik és I. Erzsébet személye. Egy titok szerint ugyanis Erzsébet nem volt Tudor uralkodó, ez pedig a mai napig kihatna Írország és Anglia viszonyára. Malone egyszerre próbál ennek a kérdésnek utána járni, miközben a két fiatalt igyekszik megmenteni.
Malone-nak ebben a történetben több olyan karakter is segít, akik maguk megérdemelnének egy-egy külön sztorit. Mind a két fiú nagyon jó személyiség, mind ahogy Malone női segítőtársai, akiket az ügy mellé sodor, egytől-egyik megszerettem (szerintem megérdemelnének külön történeteket is). Ami a titkot illeti, nem csak az író kitalációja, mivel korábban máshol is hallottam már a feltételezést (bár történelmileg bizonyították, hogy nem helytálló). Ennek köszönhetően aztán még hitelesebb benyomást kelt. Arról nem is beszélve, hogy Londont, és annak egyes helyszíneit olyan szemszögekből is megismerhetjük, ahogy talán elsőre nem jutna eszünkbe, vagy ahova civilként nem juthatnánk be.
A könyv egyik legérdekesebb pontja, Kim Jong Dzsin (aki egyébként kitalált figura), mivel általa bepillantást nyerhetünk egy különleges, zárt világba. Az író igyekezett utánanézni az ottani állapotoknak, de mivel ez nehéz feladat, így nehéz megállapítani, mi kitaláció és mi valóság. Persze, mivel Dzsin maga is csak egy kitalált figura, így a vele történtek is csak a sztoriban vannak, viszont próbál egy relatív hiteles képet festeni arról a kevésbé ismert világról. Jó volt, hogy megismerhettem egy ilyen világot (egyébként mindkét oldalt, vagyis a vezetők életét, és a közemberét is), bár nem jön meg az ember kedve az odautazáshoz. Emellett pedig, itt is ott van, hogy az alapkoncepcióban mi a valóság, és mi a kitaláció.
Ehhez hasonlóan, a történet is két fronton játszódik, az USA-ban, és Velencében. Nekem ez is nagyon tetszett, mivel nem próbálja meg Malone-t olyan figurának beállítani, aki mindig mindent maga old meg. Ezúttal ugyanis ő Velencében tevékenykedik, így az USA-ban egy másik „hőst” ismerhetünk meg.
Írta: Júlia Snape, Soalris
0 comments:
Megjegyzés küldése