A lista most is szubjektív.
Volt egyszer egy vadnyugat (Once Upon a Time in the West, 1968)
Egy fiatal nő, Jill (Claudia Cardinale) érkezik az
isten háta mögött élő új családjához. Azonban elkésett, már csak a holttestjeik
várják az esküvői lakoma helyett. Hamar kiderül, hogy a tettes Frank (Henry
Fonda) és a bandája, és hogy telek spekuláció áll a gyilkosságok hátterében,
hiszen a vasút tulajdonosa meg akarja szerezni McBain földjét. A számításukba
azonban hiba csúszik: az özvegy ahelyett, hogy csapot-papot hátrahagyna, marad.
Ráadásul még segítői is lesznek: a szűkszavú Harmonika (Charles Bronson) és a
helyi banditavezér, Cheyenne (Jason Robards) személyében.
Mivel is kezdhetnénk, mint egy igazi klasszikussal.
Itt a kisember küzdelmének lehetünk szemtanúi, na de milyen remekül ábrázolt
harcnak. Frank kivételével semelyik főszereplőről sem mondhatjuk egyértelműen,
hogy jó, hiszen Cheyenne banditavezér, míg Harmonika és Jill múltja is eléggé
ködös. A poros vadnyugaton játszódó történetben szemtanúi lehetünk Cheyenne és
Harmonika barátságának, a két férfi vállvetve küzd azért, hogy megakadályozza
Frank terveit.
Maverick
(1994)
Bret Maverick (Mel Gibson) leghőbb vágya, hogy részt
vehessen az ötnapos pókerbajnokságon, melynek fődíja 500 000 dollár, a
részvételi díj pedig 25 000 dollár. A bökkenő azonban itt van, hiszen 3 000
dollár még hiányzik az induláshoz. Mit tehet hát mást a hősünk, mint hogy útnak
indul, és furmányos cselekkel megpróbálja megszerezni a pénzt. Kalandjai során
összehozza a sors a bájos Annabellel (Jodi Foster), néhány vérmes indiánnal és
pár marcona banditával. Ráadásul ez utóbbiak még a halálát is akarják.
Ha már a vadnyugaton jártunk, akkor maradjunk még egy
film erejéig, azonban most a western-vígjáték kategóriájában. A történet egy
őrült kalandfilm, mely nagyszerű jellem- és helyzetkomikumok sorozatát kínálja.
A karakterek (kiemelkedik még James Garner és James Coburn figurája) mindegyike
szerethető, és végig szurkolunk nekik, hogy eljussanak a pókerbajnokság
helyszínéül szolgáló hajóra.
A nagy
fehérség (The Big White, 2005)
Paul Barnell (Robin Williams) hullát talál a
szemetesben, amivel megoldódni látszik súlyos anyagi problémája: ugyanis így
fel tudja venni az évek óta eltűnt öccse után járó biztosítási összeget.
Azonban a hulla egyáltalán nem hasonlít a testvéréhez, így komoly
"átalakításokat" kell végeznie a holttesten. A biztosító ezután
fizet, azonban az egyik ügynök nem nagyon hisz Barnellnek, így nyomozni kezd.
Ha ez még mind nem lenne elég, akkor két nehézfiú is keresni kezdi a hullát,
hiszen nem értik, hova tűnt a kukában tárolt áldozatuk. Végül pedig, ha még nem
lenne elég nagy káosz, akkor hamarosan a bratyó is előkerül, és nem is tűnik
olyan nagyon halottnak.
Ez a 2005-ben készült film Alaszka egyik hófödte
településén játszódó vérbeli fekete komédia, a már említett Robin Williamsen
kívül Holly Hunter, Woody Harrelson és Giovanni Ribisi tálalásában. Ha
a Volt egyszer egy vadnyugatnál azt írtam, hogy a kisember harcáról szól,
akkor ez itt hatványozottan érvényes. Barnell figurája nem rossz ember, csak a
rossz világ hatására válik hazug emberré. Egy szerencsétlen alak, aki a
döntései következtében egyre kevésbé lesz a tettei irányítója/alakítója. Hunter
egy Tourette-szindrómát színlelő, boldogtalan, bolond nőszemélyt, Barnell
feleségét alakítja. Ribisi törtető biztosítási ügynökként nem válik negatív
karakterré, annak ellenére, hogy tudjuk: a célja, hogy lefülelje főhősünket.
Harrelson keveset szerepel, mégis roppant emlékezetes lesz agresszív baromként.
Ocean's
trilógia (Ocean's eleven; Ocean's twelve; Ocean's thirteen)
A sztori kulcsszereplője Danny Ocean (George Clooney),
akinek a történetét akkor ismerjük meg, amikor frissen szabadul a börtönből. Az
első részben még sehova sem tart az élete: elhagyta őt a felesége (Julia
Roberts) és semmi pénze nincsen, így már a szabadulása utáni napon egy nagy
balhén gondolkozik. Nagyszabású rablást tervez, ám ehhez szüksége van tizenegy
emberre, mindegyikük valaminek a specialistája (Brad Pitt, Matt Damon, Don
Cheadle, Bernie Mac, Casey Affleck, Scott Caan, Elliot Gould). Danny nagyvadra
megy rögtön, Terry Benedict (Andy Garcia) kaszinóját tervezi kirabolni, aki nem
mellesleg az ex-nejét is megszerezte.
A második részben Benedict rábukkan a rablóbanda
tagjaira, és vissza akarja kapni a pénzét. Mivel ez elég nehezen teljesíthető a
megcsappant dollármennyiségnek köszönhetően – hiszen a hőseink úgy
érezték, hogy minél hamarabb a megérdemelt jutalom fenekére kell csapniuk –,
így nem marad más választásuk, még nagyobb zsákmányra indulnak.
A harmadik részben már nem Danny akar bosszút állni,
hanem egy másik csapattag, Reuben (Elliott Gould), aki arra készült, hogy az
intő jelek ellenére Las Vegas leggátlástalanabb üzletemberével, Willy Banksszel
(Al Pacino) közös kaszinóhotelt nyisson. Azonban Banks átverte őt, s ez
olyannyira megviselte, hogy szívrohamot kapott. A csapat bosszút esküszik.
A szélhámos filmek (heist-moviek) egyik legjobb
képviselőjéről van szó. A banda által végrehajtott akciók látványosak és
furmányosak. Csupa jól megírt karakternek szurkolhatunk.
Oscar (1991)
Amerika a szesztilalom idején. Angelo „Franco”
Provolone apja halálos ágyánál azt a felelőtlen ígéretet teszi, hogy jó útra
tér. Erre pedig nagyszerű alkalma nyílik, amikor lehetősége lesz betársulni
tőkésként egy bankba. Azonban a nyugisnak induló nap teljesen kifordul magából
pár nőszemélynek, a szerelmes könyvelőjének, a nem az eszükről híres
alkalmazottjainak, egy beszédtanárnak, az öltöny készítőinek és egy-két fekete
táskának köszönhetően. Ha mindez még nem lenne elég, akkor a rendőrség mellett
a gengszterek felfigyelnek arra, hogy milyen csend van körülötte, és úgy
gondolják, hogy biztos készül valamire.
Üldözési
mánia (Rat Race, 2001)
Las Vegas egyik legmenőbb kaszinójának milliárdosa
Donald Sinclair (John Cleese), hogy színesebbé tegye maga és unatkozó
"sorstársainak" szürke hétköznapjait, különös játékot eszel ki.
Játéktermének néhány automatájába szerencsepénzt rejt, a véletlenre bízva pár
jómadár kiválasztását, akik majd egy autóversenyen vívnak meg egymással a
hatalmas vagyonért. Nagyon furcsa és bohókás csapat verbuválódik: egy anya
(Whoopi Goldberg) és rég nem látott leánya; az álomkóros olasz világutazó
(Rowan Atkinson); egy korrupt bíró (Cuba Gooding Jr.) és egy szélhámos
testvérpár, valamint egy család, amelyik eredetileg David Copperfieldet
szerette volna csak látni. Csupán Las Vegasból kell eljutniuk Új-Mexikóba egy
bizonyos kulccsal, de a nagy hajszában mindannyiuk elé váratlan akadályok
gördülnek. Végül az nyer, akinek a kulcsa nyitja a pénzt rejtő széfet.
Igazi üldözéses vígjátékról van szó, ami kicsit
hasonlít a Flúgos futam című rajzfilmre. Jerry Zucker rendező kitűnően ötvözi
az ötvenes-hatvanas évek hollywoodi alapsémáját eredeti ötleteivel, kihasználva
a népszerű színészek karakteréből adódó komikumot.
Kegyetlen
bánásmód (Intolerable Cruelty, 2003)
A Coen testvérek kézjegyét magánviselő film főhőse
Miles Massey (George Clooney) ügyvéd, akinek a nevéhez egy olyan házassági
szerződés kötődik, amelyet eddig senki sem tudott kikezdeni. Minden a
megszokott kerékvágásban folydogál, amikor feltűnik Marilyn Rexroth (Catherine
Zeta-Jones), aki legújabb férjét igyekszik éppen kisemmizni. Természetesen
kettejük útja keresztezi egymás, melynek eredményeként megindul a harc
közöttük. Ugyanis miután Marilyn hatalmas vagyon iránt áhítozó tervei megbuknak
a már említett szerződés miatt, a nő következő célpontja az ügyvéd lesz. A
vadászatot pedig váratlan fordulatok, szerepcserék, bérelt gyilkosok és vérebek
kísérik. A végén pedig már azt sem tudjuk, hogy kinek higgyünk.
A film remek szatíra, mely a romantikus filmek és a
vígjátékok majdnem összes közhelyét felvonultatja, szolidan kiparodizálva őket.
A félelem bére (Le salaire de la Peur, 1953)
A történet egy nyomorult, világvégi dél-amerikai
városka, Las Pietras kocsmájában kezdődik. Itt töltik hőseink a napjaikat, és
azon búsulnak, hogy sosem fognak tudni elmenni erről a koszos helyről. A kétes
múltú, vegyes nemzetiségű kalandoroknak (Yves Montand, Charles Vanel, Peter van
Eyck, Folco Lulli) ugyanis, a többi lakóhoz hasonlóan egy petákja sincs, főleg
nem arra, hogy a nagy ritkán a közeli mezőn leszálló repülőre megvegyék a
jegyet.
Egy nap azonban felragyog a szerencsecsillaguk. Az
amerikai SOC vállalat egy távolabbi olajkitermelő helyén ugyanis a hagyományos
módszerek már nem elegendőek, hogy meg tudják fékezni a tűzet, csak
nitroglicerinnel képesek rá. Azt viszont el kell oda szállítani. Biztonságos
szállítóeszközök hiányában a cég nem meri felvállalni a saját emberei életének
kockáztatását, mert már így is támadják, hogy nem tartja be az emberi jogokat.
Így nincs más választásuk, a közeli Las Pietrasból toboroznak két teherautóba
négy sofőrt, hogy marmonkannákban egy-egy tonna robbanóanyagot szállítsanak el
kocsinkként.
A fejenkénti 2000 dollár hatalmas összeg, így a
kocsmában megismert négy férfi jelentkezik a feladatra. Az út eleinte
sima, aztán egyre veszélyesebbé válik... a feladat pedig egyre
végrehajthatatlanabbá. Vajon lesz olyan, aki életben marad?
Nancy ül a
fűben (Weeds)
Agrestic kaliforniai kisvárosban él családjával Nancy
(Mary Louise Parker). Életük fenekestül felfordul a férj hirtelen halálával. A
nőnek ki kell találnia valamit, amiből el tudja tartani a nyolc éves Shane-t és
a tizenöt éves Silast. A befutó a fű (marihuána) lesz, melynek eladásából
próbálnak megélni.
A 2005 és 2012 között vetített sorozat remek fekete
komédia, néhol igen sötét és morbid eseményekkel, poénokkal. Végig a család
történetét követjük nyomon, szerencsére nemcsak Agresticben, hanem több
amerikai városban, illetve Mexikóban. Nancy végigjárja a fűárusítás szinte
minden lépcsőfokát, miközben az ellenségeivel, illetve a hatóságokkal is meg
kell küzdenie, de a fiait is fel kell nevelnie. És igen, ebben a családban (sőt
a sorozatban) senki sem normális...
Írta: Tekergő Hedvig, Solaris
0 comments:
Megjegyzés küldése