Interjú Victoria Vulpine professzorral

Kedves Diákok!

Ezúttal Victoria Vulpine professzort kértem meg, hogy beszélgessen velem, és ezáltal nem csak őt, hanem a Grácia történetét is jobban megismerhetjük.

Victoria Vulpine professzor 2008 szeptember óta tagja a Grácia közösségének, 2019 óta pedig Vanessa professzorral közösen igazgatják online iskolánkat. Talán kevesen tudják, de a Caminus leírását Victoria Vulpine professzor, az Arcanusét Vanessa A. Pellax professzor, a Solarisét pedig Lisa McDevon professzor írta. Így magától értetődő volt, hogy évekig ő volt a Caminus házvezetője, ameddig igazgató nem lett.

Mugliként, Nagy Viktória tüdőgyógyász orvosként dolgozik, az intenzív légzésterápia érdekli a későbbiekben. Párjával annak szülőfalujában élnek. Családjukhoz tartozik két kutya is, a keverék kistestű Pumukli, és a már idősebb Süti, aki puli keverék. Viki szinte mindegyik Grácia találkozón és táboron részt vett, és részt vesz ennyi év és változás mellett a sok mugli teendője mellett is.

Kitana: Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket! Első kérdésem, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a Harry Potter világával?

Victoria: 13 évesen ragadott magával ez a világ. Előtte már láttam az addig elkészült filmeket, az 5. részt ráadásul egy kertmoziban néztem meg a Balatonon a megjelenésekor. Szerettem a filmeket, de akkor még nem váltam rajongóvá. Olvasni mindig is imádtam, és az egyik általános iskolai osztálytársam ajánlotta, így elkezdtem a könyveket. Az első három vagy négy részt még könyvtárból kölcsönöztem, majd annyira beleszerettem, hogy a megtakarított kis pénzemből megrendeltem az egész sorozatot, hogy az én polcomat is díszítsék. Pont abban az évben, 2008-ban jelent meg magyar kiadásban a 7. rész. Emlékszem, hogy még meg is könnyeztem, amikor ott állt a sorozat a polcon előttem. Azóta sem lankadt a rajongásom. Annyit sajnálok, hogy így az egész sorozatot egyszerre szinte ledaráltam és nem volt meg az a várakozás érzés, a találgatás, hogy vajon hogyan folytatódik majd a történet.

Kitana: Hogy találtál rá a Gráciára? Ha jól számolok, ez nem sokkal lehetett a könyvek első olvasása után.

Victoria: Igen, ez gyorsan jött. Annyira megszerettem ezt a világot, hogy valamilyen módon még inkább részese szerettem volna lenni, így interneten való keresgélés közben akadtam rá, hogy vannak online iskolák is. Az akkor még Három Grácia Roxfortja néven futó iskola volt a legszimpatikusabb, így gyorsan regisztráltam is és olyan izgalommal vártam a beosztó levelet, mint mikor az ember egy karácsonyi ajándékot bont ki.

Kitana: Mennyire más diáknak és tanárnak lenni a Gráciában?

Victoria: Tanárként sokkal több a munka vele, kevesebb már a gondtalan játékélmény. Diákként eldönthettem, hogy teperek a pontokért, és hagyom szárnyalni a fantáziám, vagy ha éppen nem engedte időm, akkor csak az alapvető megoldásokat küldtem be, és közben csak csevegtem, szerepjátékoztam. Most sok a háttérmunka, beállítások, szerkesztések és a problémákat, konfliktusokat is kezelni kell. Ha valami nem működik, arra megoldást kell keresni. A tanév kezdése és a vége a legsűrűbb. annak ellenére, hogy a prefektusok és sokat segítenek, mégis a regisztrációkban és a süveg kiértékelésével van a legtöbb munka.

Kitana: Jelenleg az SVK a te tantárgyad. Hogy tudtad a tananyagot a saját képedre formálni, mennyire a te gyermeked ez a tárgy?

Victoria: Volt egy alap, amelyet örököltem az elődömtől, de sok mindent alakítottam rajta. Illetve arra is volt példa, hogy néhány ötletet más tantárgyakból vettem át, és alakítottam át úgy, hogy a tantárgyamhoz, és hozzám illő legyen: Judy professzor ötlete volt az LLG-s akadálypálya, amely nagyon népszerű a diákok körében, és amelynek mintájára készült el az SVK-s párja is. Egyébként nekem az LLG volt az egyik nagy kedvencem, és Judy professzor az, aki jelenleg Avita Ortusként, mint szellem vonult vissza, és mugli életében gyönyörű tortákat készít.

Kitana: Van-e más fandom, ami megfogott, a HP-n kívül?

Victoria: A fantasy világon belül még nagyon szeretem Sarah J. Maas regényeit, közülük is az Üvegtrón világa a kedvencem.

Kitana: A Harry Potter mellett esetleg ez a kedvenc könyved?

Victoria: Nem, azért ezt nem mondanám. Külföldi írók közül Dan Brown regényei és Rowling álnéven írt Strike sorozata a kedvenceim. Magyar írók tollából pedig Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozata. Természetesen a Harry Potter regények mellett.

Kitana: Van kedvenc filmed?

Victoria: Filmek közül nehéz választani, talán a Holt Költők Társaságát emelném ki leginkább, meg a Disney meséket imádom.

Kitana: Mit árulnál el az olvasóknak a mugli életedről?

Victoria: Eléggé elfoglalt vagyok a mugli életben. Már több, mint 3 éve dolgozom orvosként Szolnokon. Tüdőgyógyászat szakvizsgára készülök. Nagyon szeretem ezt a területet, imádom a munkatársaim, és rengeteget tudok tanulni, fejlődni. De nehéz, sok időmet felöleli, gyakran túlórázunk is, délután hazaérek, utána a ház körüli, háztartási munkákat is el kell végezni, és kevés idő jut a pihenésre. A párom asztalosként dolgozik, az édesapjával visznek egy műhelyt. 8,5 éve vagyunk egy pár, 1,5 éve élünk együtt már teljesen. Fokozatosan újítgatunk fel egy családi házat, szépen, lassan minden a helyére kerül majd, de még például a nagy könyvespolc is hiányzik, így a szépséges könyveim egyelőre bedobozolva várják a sorukat. Úgyhogy van teendő bőven a mugli életben.

Kitana: Nagyon jó olvasni, hogy ennyire lelkes vagy a munkádban, és hogy a magánéletben is megtaláltad a helyed, de marad-e időd esetleg valamilyen hobbira?

Victoria: Igyekszem időt szakítani olvasásra és természetesen a Gráciára. Hétvégente, ha nincs más teendőnk és nem vagyunk túl fáradtak, akkor eljárunk kirándulni. Nagyon szeretjük a természetet, a hegyvidékeket. Van egy kiskutyánk, Pumukli, őt sokat tanítgatjuk, vele sétálunk, játszunk rendszeresen.

Kitana: Melyik ház tulajdonságai illenek rád a legjobban?

Victoria: Kezdetben a Gráciás süveg a Mardekárba osztott, amikor még az eredeti Harry Potteres rendszert használtuk, és akkor annak örültem is, sőt azonosultam is kicsit a szereppel, de jelenleg a négy házból a Hollóhát, olyan Hollóhát-Griffendél keveréknek érzem magam. A gráciás házak közül pedig a Caminus.

Kitana: Ki a kedvenc szereplőd?

Victoria: A női karakterek közül McGalagony professzor, nagyon szeretem, hogy igazságos, korrekt, bátor és rendkívül támogató. A férfi karakterek közül pedig Remus Lupin, aki a személyes nehézségei ellenére is rendkívül emberséges, barátságos, jószándékú.

Kitana: Van-e olyan szereplő, akit mindenki szeret, de te nem?

Victoria: Én talán Pitonnal nem vagyok annyira elnéző, mint egyesek, annak ellenére, hogy ismerem a háttértörténetét. Nem mondanám, hogy nem szeretem, az túlzás, de nem vagyok annyira megértő az igazságtalan oldalával szemben. Hiszen másnak, például Lupinnak is nehéz sorsa volt, mégis igazságos maradt.

Kitana Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél boszorkány, és ennek a foglalkozásnak van-e összefüggése a való életben választott szakmáddal?

Victoria: Vagy gyógyító, aminek van kapcsolata a mugli szakmámmal, vagy pedig tanár.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantázia világba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Victoria: Mindenképpen a Harry Potter világa lenne. Történelmi korok közül az ókorban szétnéznék szívesen.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Victoria: Ez egy nehéz kérdés. Roxforts, Roxmorts, az Abszol út… Mindent szívesen megnéznék. A kastélyt a csodálatos építészete, a történelmi jelentőség, a felépítése és a park, a Fekete tó miatt. De ahova mindenképpen be kellene szabadulnom az a Mézesfalás. Imádom az édességeket.

Kitana: Ha jól tudom, akkor Victoria Vulpine professzornak van egy főnixe, ez a kedvenc legandás lényed, vagy szívesen lenne más állatod is a varázsvilágban?

Victoria: Mugliként a madaraktól bevallom félek, főleg a nagyobb testűektől, de a főnix egy csodálatos állat, és a tulajdonságai, a gyógyító ereje is jelentős. Illetve, nincs rajta az iskolába hozható állatok listáján, de kutyám is lenne mindenképpen, ha lehetne.

Kitana: Van-e valami olyan, amit te szeretnél elmondani magadról az olvasóknak?

Victoria: Nagyon sok mindent adott nekem a Grácia, de szeretném kiemelni a hátteremből, hogy 2008-ban, amikor én is, regisztrált Vanessa is, akivel azóta vagyunk barátok. Az egyik legjobb barátomnak tartom annak ellenére, hogy messze lakunk egymástól. A távolság miatt ritkábban találkozunk, de mégis heti szinten tartjuk a kapcsoltot, és úgy érzem, hogy örökre szóló barátságot kötöttünk.

Kitana: Ez egy nagyon szép végszó szerintem ennek az interjúnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad!

Victoria: Én is nagyon szépen köszönöm. Nagyon várom a cikket, és remélem a diákoknak is tetszeni fog.