Andy Weir és az űrutazás

Andy Weir szintén kortárs, amerikai író, aki egy reál beállítottságú családból származik. Ő is informatikusnak tanult, és több cégnél is dolgozott, mint programozó. Már a 20-as éveiben elkezdett sci-fi műveket írni, de ezeket csak a saját weboldalán hozta nyilvánosságra. Később más jellegű műveket is írt, úgy ahogy azokat is, az első regényét, A marsi-t is a weboldalán, ingyen meg lehetett találni. Az olvasók azonban kérték, hogy legyen ebook formájában, így 0.99 dollárért elérhetővé tette Amazon Kindle verzióban is. Ez annyira sikeres lett, hogy rövidesen megjelent nyomtatásban is, és felkerült a New York Times Bestseller listájára; meghozta az írónak a hírnevet.

Történeteiben a hangsúly a tudományon, főként a csillagászaton, és az űrutazáson van. Egyik előnye, hogy sok esetben már könyvei írása előtt/alatt konzultált a NASA-val, így az információk a jelenlegi állapotoknak megfelelően hitelesek. Másik előnye, hogy a laikusok számára is érthetően ír, mindent kellően elmagyaráz, és – ha a tudományos rendszert nem is érti meg az olvasó – amennyire kell, a történet szempontjából megfelelő ismereteket kap. Ezáltal remekül tanítja is a felmerülő témákat a humán beállítottságú olvasóknak. Stílusa mai, fiatalos, lendületes, kellően alkalmazza és vegyíti a szarkazmust, a humort és a komolyságot is. Emiatt aztán bátran ajánlom a műveit a kamaszoknak is!

Első könyve, A marsi fő helyszíne a címben is említett bolygó. A történet úgy kezdődik, hogy a pár nappal (pontosabban sol-lal) ezelőtt megérkezett legénység kénytelen elhagyni a bolygót. A legénység egyik tagja, Mark azonban úgy tűnik meghal, így társai a testét kénytelenek ott hagyni, mivel a nagy homokvihar miatt nem találják meg. Ő viszont még mindig életben van, egyedül egy bolygón, ahonnan nem tud kommunikációt létesíteni más emberi közösséggel. Kénytelen valahogy addig túlélni, míg a következő küldetés – ha nem törlik – megérkezik a bolygóra évekkel később. 

A könyv nagy része ugyan a Marson játszódik, de egy idő után a Föld is előkerül, mint helyszín. Emiatt két frontos lesz a történet, ami szerintem jól áll neki, és a végén emiatt nem marad hiányérzet. Nyilván egy sci-firől van szó, mégis elhihető, hogy ez a mai világban játszódik, pár év múlva akár valóság is lehetne. Ez az érzés azért volt bennem, mert Mark személyisége is közel áll a ma emberéhez, és az alap problematikához sem kell nagyon elrugaszkodni (hiszen hallani már, hogy terveznek embert küldeni a Marsra a jövőben). A történet végig képes volt izgalomban tartani, hiszen újabb és újabb – nem szokványos – akadályok elé állítja a szereplőket az élet, és számomra – mielőtt megoldódott volna – nem volt egyértelmű, hogy tudják ezeket megoldani a történet szereplői.

Második regénye az Artemis már egy közelebbi égitesten, a Holdon játszódik. A főszereplő, Jazz egy – a holdi városban élő – futár, aki megtanulta, hogy használja ki a lehetőségeit. Emiatt aztán időnként be-becsempész illegális dolgokat különböző gazdagoknak. Így kap egy remek lehetőséget is, amivel végre egy kicsit meggazdagodhatna, és ott hagyhatja kis „koporsó” otthonát. 

Ezt már többen kritizálják, mint az előző könyvet, mivel megkapjuk benne Mark női alteregóját. Elsőre nekem sem volt szimpatikus, de aztán bejött, mégpedig azért, mert az itt megismert világ úgy van felépítve, hogy egy ilyen karakterre van szükség benne. Legyen nő vagy férfi, mindegy! Nekem itt kicsit a földi szál volt erőltetett, bár történet szempontjából szükség volt rá. A helyszín pedig egyszerűen zseniális! Mind felépítésében, mind jellegében, életritmusában úgy lett kitalálva, hogy az ember meg akarja ismerni! A szereplők mind sokszínűek, sokrétűek, ahogy a valóéletben is, és szerencsére több társadalmi réteg életébe is bepillanthatunk. Kifejezetten tetszett, hogy 1-1 olyab világot is megismerhetünk érintőlegesen, ami nem hétköznapi. A történetről pedig csak annyit, hogy fordulatos, váratlan. Időnként talán túl jószívű az író, de ez szerintem megbocsátható!

A tavaly megjelenő, egyelőre utolsó, műve A Hail Mary-küldetés, mely némileg már eltávolodik az előző két könyvhöz képest. Itt magában az űrben játszódik a történet, és itt már nincs az olvasónak azaz érzése, hogy ez rövid időn belül akár valóság is lehetne. Úgy kezdődik, hogy Ryland Grace felébred az űrhajóban, viszont nem emlékszik se a nevére, se úti céljára, se semmire! Emlékeit fokozatosan szerzi vissza – így ismerjük meg mi is a történetet –, így kezdi megoldani a problémákat is. 

Elsőre én itt hiányoltam az író korábban megismert stílusát, de később felbukkan egy szereplő, aki által ez újra megjelenik. Ezt a karaktert aztán annyira meg is lehet kedvelni, hogy én simán örülnék egy ilyet barátnak. Itt a bolygónk már csak a múltban jelenik meg, mint a múlt helyszíne, így már egyáltalán nem erőltetett. Az alapvető helyzetből kiindulva egyre bővül a szereplők listája, és jó látni, azt a fajta képet a Föld lakóiról, amit szeretne az író sugallni (még ha feltehetően idealizált is). A történet itt is kellő nehézséggel van keverve, és jót tesz neki az a szűk tér, amit az űrhajó biztosít. Lezárás tekintetében talán ez a legképlékenyebb, elsőre volt is egy kis hiányérzetem. Emiatt el tudom képzelni, hogy születik hozzá egy folytatás is – bár nem szükségszerű –, erről viszont még nem hallottam.

Cikkem végén szeretném még megemlíteni a The Egg című novellát. Az író több rövidebb történetet is írt már, ezek pedig nem mind a tudományról, csillagászatról szólnak. Ez a kis novella tulajdonképpen magáról az életről, univerzumról szól. Egyszerre hozza az író regényeiben megismert stílust ebben a rövid és tömör kis novellában, miközben sokkal inkább elgondolkodtat, mint bármely másik műve.

Írta: Júlia Snape, Soalris