Interjú Amy professzorral

 Kedves Diákok!

Nagy örömömre szolgál, hogy idén az interjúk szerkesztésével engem bíztak meg. A rovat már több alkalommal felbukkant a Szombati Boszorkány hasábjain, de az utóbbi években csak nagyon kevés tartalommal, ezért úgy döntöttem, hogy az idei első számban egy különlegességgel jelentkezem. Arra gondoltam, hogy érdekes lehet a Grácia egyik alapító tagjával beszélgetni.

Amy professzorral pont elkerültük egymást, akkor ment „nyugdíjba”, amikor én érkeztem. A régebbi tagok biztosan kellemes nosztalgiával emlékeznek rá, de az újabbak is sok helyen felfedezhetik a nyomát.

Amy professzor nyugalmazott Grácia Roxfort igazgató. A mugli világ 2005. évében két boszorkány társával alapította az iskolát. Kezdetben gyógynövénytant tanított, majd elhagyva az iskola falait a saját kutatásaival foglalkozott, átutazva a világot válaszokért. Visszatérve már csak igazgatói feladatokkal foglalatoskodott, amelyet a saját bevallása szerint egy szuper professzori csapat segített. 2019-os leköszönésekor a nehéz döntést a mugli élete kívánta meg, így nyugdíjazását kérte.

Mugliként, Klaudia jelenleg elsősorban édesanya, 3 hónapos kislányát egyedül neveli, akiről reméli, hogy ugyanannyira szeretni fog olvasni, mint ő maga, és természetesen a Harry Potter kötelező lesz számára.

Kitana: Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést. A Grácia alapító tagja voltál, és az iskolában még mindig sokan ismerik a neved, de az újak is felfedezhetik a nyomaidat például a fórumot olvasva. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan, ahogy én is, kíváncsiak a Grácia alapításának körülményeire. Kik voltak az alapító tagok? Honnan ismertétek egymást, hogy jött az ötlet?

Amy: Bízom benne, hogy inkább pozitív érdemben merült fel a nevem. (nevet). A Grácia Roxfortot 2005-ben alapítottuk Angelica és Anikó professzorokkal, akikkel egy szintén roxfortos iskolában ismerkedtünk meg. Úgy gondoltuk, hogy a saját ötleteink és elképzelésünk alapján valóra váltjuk azt a roxforti közeget, amit a könyvekben mi is nagyon megszerettünk. Szerettük volna, ha izgalmas és interaktív iskolai élet alakul, sok játékkal és egy olyan közösséggel, ahol mindenki jól érzi magát. 17 év után mondjátok el ti, hogy a kezdeti ötlet mennyire valósult meg.

Kitana: Mi pont elkerültük egymást a Gráciában, és én csak jókat hallottam rólad. Sok helyen felbukkant a neved, akik pedig ismertek, szeretettel és tisztelettel beszéltek rólad, emiatt döntöttem a megkeresésed mellett. Azt gondolom, hogy megvalósult az iskola célja, ugyanis még ha vannak súrlódások, nézeteltérések, abban mindenki egyetért, hogy a közösségben mindenki barátokra lel, ha icipicit is nyitottan közeledik. Voltak-e olyan kezdeti nehézségek, amik legyőzése emlékezetessé tették az indulást?

Amy: Mugliként borzasztóan sok időt és energiát kívánt mindhármunktól. De élveztük, és szerettük nagyon. Az évek során mindig próbáltunk már az új, kibővült professzori csapattal is valamit újítani, fejleszteni. Olyan nagy gond egyébként nem rémlik, hogy lett volna az indulásnál.

Kitana: Sok éven keresztül voltál igazgató és professzor. Melyik tantárgyakat tanítottad, és melyik a kedvenced? Tudomásom szerint több tantárgyat is te írtál, és vagy ezeket, vagy legalábbis az alapjait még mindig használják a Gráciában. Mennyi időbe telt egy-egy tantárgyat elindítani?

Amy: Őszinte leszek, azt hiszem a gyógynövénytant tanítottam és talán a kezdetekben a bájitaltant, de már nem emlékszem pontosan. Azt viszont meglepve, de örömmel hallom, hogy még mindig használják a professzorok ezek alapjait, ez igazán megtisztelő, köszönöm.

Kitana: Hogyan találkoztál először a Harry Potter világával, mióta vagy rajongó?

Amy: Mugliként 18 évesen, aminek idestova 22 éve. Akkor robbant be a magyar köztudatba a Harry Potter téma, és először annyira bosszantott, hogy tudomást sem akartam róla venni, makacs egy tinédzser voltam. Aztán annyira zavart már, hogy mindenki erről beszélt, hogy amikor egy kedves kolléganőm, aki akkor volt 35 éves, elmesélte, hogy mennyire jó az első kötet, fogtam magam és karácsonyra én is kértem a családomtól egy példányt a Bölcsek kövéből. Arra tisztán emlékszem, hogy egy éjszaka alatt kiolvastam, és nem tértem magamhoz. Tiszán előttem van, hogy az ágyban ülök, becsukom a keményfedelet, és csak vagyok. Egy pillanat alatt elvarázsolt.

Kitana: Ki a kedvenc karaktered, és miért?

Amy: A "mindenki" is számít? Egyszerűen zseniálisnak tartok minden karaktert. Sőt, minden évben egyszer végigolvasom mind a 7 kötetet, és mindig újabb és újabb kedvenceim lesznek. Nem tudom megunni, és mindig végig izgulom a történetet. Sőt, olyan dolgokat is felfedezek sokadjára, amit első olvasatra nem. Nekem a mai napig nagyon izgalmas olvasmány. Igaz, már nagyon sárgák a könyvek lapjai, gondolkodtam is, hogy újabb kiadásokat szerzek be.

Kitana: Ki az a szereplő, akit többen kedvelnek, de neked nem szimpatikus?

Amy: Szegény Bellatrix Lestrange. Persze Helenát imádom, de Bellatrix karaktere nekem idegesítő.

Kitana: Van-e olyan szereplő, aki szerinted méltatlanul van mellőzve?

Amy: Érdekes kérdés, ezen még nem gondolkodtam eddig.

Kitana: Mi lenne a foglalkozásod, ha a HP világában lennél boszorkány, és ennek a foglalkozásnak van-e összefüggése a való életben választott szakmáddal?

Amy: Ma már biztosan az ikrek boltjában akarnék dolgozni de ez nincs összefüggésben a mugli "szakmámmal" - bárcsak lenne. Régebben biztosan valami komoly minisztériumi állást mondtam volna, de ma már úgy gondolom, hogy baj mindig van, inkább nevessünk.

Kitana: Mivel is foglalkozol mugliként, amikor éppen nem a babáddal vagy otthon?

Amy: Social media manager és virtuális asszisztens vagyok, otthonról dolgozom jelenleg is, baba mellett.

Kitana: Ez nagyon izgalmasan hangzik. Van-e időd esetleg a család mellett valamilyen hobbira?

Amy: Abszolút van, jelenleg a bringázás a nagy szerelmem, illetve a túrázás. Virtuálisan szoktam nevezni kihívásokra, ahol az a lényeg, hogy a kiválasztott távot a valóságban megtedd, és ha teljesítetted, akkor kaphatsz egy érmet érte. Ez nagyon inspiráló számomra, az érmek pedig gyönyörűek, így mindig van ok a mozgásra - mindamellett, hogy valóban stresszoldó és feltöltő időtöltés számomra. Ezen kívül nagyon szeretek weboldalakkal foglalkozni, jelenleg is a munkáim mellett a saját weboldalam, illetve webshopomat koordinálom. Gyerekkorom óta viszont az olvasás áll az első helyen. Erre minden nap jut idő, ha egy pici, az sem baj, csak olvasni lehessen.

Kitana: Melyik a kedvenc HP-s helyszíned, és miért?

Amy: A kastély körüli kert, erdő, zöld terület. Nagyon szeretem a természetet, nagyon megnyugtató ott lenni, és úgy gondolom, hogy ha a HP világában keresne valaki, akkor biztosan a szabadban találna meg.

Kitana: Más fantasyk is megragadták-e a fantáziádat, vagy csak a HP rajongója vagy, van-e másik fandom (nem csak fantasy), aminek tagjának vallod magad?

Amy: Ennyire mélyen csak a Harry Potter varázsolt el, de ha például sorozattal előrukkolhatok, akkor a Trónok Harca nagy kedvencem.

Kitana: Ha ellátogathatnál egy fantáziavilágba vagy más történelmi korba, akkor melyik lenne az?

Amy: Más korba nem vágyom, őszintén szólva talán az 50-es éves érdekelne, maximum az évszázadforduló de korábbi korokba látogatni nem vonzó számomra.

Kitana: Mit adott neked? Mit tanultál a Harry Potterből?

Amy: Mindannyian mások vagyunk, mindannyian egyek vagyunk. Toleranciát, barátságot, közösséget.

Kitana: Mit adtak neked a Gráciás évek?

Amy: Nagyon sok vidámságot és sok kedves embert. Nagyon jó volt látni azt, hogy az évek alatt hány barátság szövődött a Grácia falain belül. És nemkülönben nagyon sokat tanultam a weboldalszerkesztésről is.

Kitana: Mi a kedvenc könyved?

Amy: Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár, Szabó Magda: Születésnap. Ez a két könyv a szívem csücske a HP kötetek mellett. De ezen kívül nagyon sok és sokféle könyvet olvastam, ami kedvenc lehetne. Inkább az olvasás a kedvencem, a sok érdekes dolog, amit papírra vetnek, és én elolvashatom ezt a rengeteg gondolatot és történetet. Nekem leginkább ez a kedvencem.

Kitana: Mi a kedvenc filmed?

Amy: Nyárutó. Minden évben megnézem. Olyan hangulata van, ami magával ragad és nem ereszt pár napig.

Kitana: Nagyon hosszú ideig tartottad kézben a Grácia ügyeit, és gondoskodtál több generáción keresztül a diákokról. Mi miatt döntöttél úgy, hogy nyugdíjazod Amy Professzort?

Amy: A mugli életem miatt, amire most nem szeretnék részletesebben kitérni. Elég csak annyi belőle, hogy nagyon mérgező kapcsolatban éltem, és ez sokszor a Grácia rovására ment. Nem tudtam élvezni, és 100%-osan benne lenni. Sokáig nagyon hiányzott minden: a csapat, a diákok, a tevékenykedés. Jobbnak láttam meghozni ezt a döntést.

Kitana: Úgy tudom, hogy most a mugli életedbe is nagy változás köszöntött be, hiszen kisbabád született, amihez a szerkesztőség nevében szívből gratulálok! Érthető, hogy számodra most ez a legfontosabb, de esetleg tervezed-e, hogy valamilyen formában még visszatérsz a Gráciához? Hiányzik-e néha az iskola?

Amy: Köszönöm szépen a gratulációt, a kislányomat egyedül vállaltam és nevelem, ám egy csodagyerek, így teljes és boldog az életem vele és mellette. A Grácia hiányzik, igen. De a visszatérésen még nem gondolkodtam.

Kitana: Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szeretettel várunk vissza, amennyiben úgy döntesz, és nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál!

Amy: Számomra megtisztelő a megkeresésed és köszönöm szépen én is az interjút.

Arra gondoltam, hogy izgalmas lenne megkérdezni még jelenleg is aktív Gráciásokat, akik ismerték őt, hogy hogyan emlékeznek vissza az Amyvel töltött évekre.

„Amikor a Gràciába kerültem, Amy volt az igazgatónő. Hamar bekerülhettem a Szombati Boszi szerkesztőségébe, ahol jobban megismerhettem, mivel ő volt a vezető szerkesztő. A diákjaiért élt. Bármikor fordulhattam hozzá segítségért, mindig segített, mindig meghallgatott. Ő a példakép számomra. Szeretettel gondolok vissza a közös munkára.” (Rolcsa Wilson professzor, korábban Rolcsa Potter)

„Egy idézettel tudnám összefoglalni azt, amikor Amy jut eszembe: "A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember." 

Hosszú évek teltek el azóta, hogy először találkoztam Amyvel; mikor a Grácia oszlopos tagja lettem tizennégy évvel ezelőtt, Amy nem volt aktív tagja az iskolának. Egy, a közösséget megrendítő esemény által kerültünk először kapcsolatba, és minden várakozásomat felülmúlta az, amilyen kedvességgel, türelemmel, őszinteséggel nyitott mindenki felé. Pontosan emlékszem az akkor elhangzott beszélgetésre, amelyben méltósággal kezelt egy méltatlan szituációt úgy, hogy az a fiatalabb hallgatóság számára is érthető, befogadható, biztonságos legyen. Biztosan tudom, hogy az általa vezetett Grácia Roxfort példája és barátsága által is formálódott, hogy miként viszonyulok egy online közösség vezetéséhez. Míg Amy volt az igazgató, sosem fordult meg a fejemben, hogy más is vezethetné a Gráciát, annyira nem tűnt valóságosnak nélküle az iskola, így büszkeség volt számomra, hogy Victoriára és rám szívesen hagyta addigi munkáját.” (Vanessa professzor)

„Amy egy napsugár. Mindig is tiszteltem, mert amellett, hogy mindenkihez van egy jó szava, borzasztóan bölcs is és nagyon helyén van az értékrendje. Valami elképesztő nyugalom és kedvesség árad belőle, ami a környezetében mindenkin megragad. Nem sokszor találkoztam vele élőben, de minden egyes alkalommal feltöltődtem a társaságában, mert mellette minden kicsit szebbnek, könnyebbnek látszik. Bármikor, bármiben számíthat rá az ember, mindenkinek megpróbál segíteni. Csodálatos személyiségnek tartom, ha több Amy lenne a világban, akkor az egy sokkal, de sokkal szebb hely lenne!” (Elizabeth Bree professzor)

„Amy prof. szívvel-lélekkel vezette az iskolát mindig is. Büszke vagyok arra, hogy őt követhettem az igazgatói poszton és sokat tanultam tőle. Örökké hálás leszek érte, hogy a Három Grácia: Amy, Anikó és Angelica megteremtették ezt a kis varázslatos világot nekünk. Rengeteg barátot és jó élményt köszönhetek nekik. Az igazi varázslat ott kezdődött, amikor ők megalapították a Három Grácia Roxfortját.” (Victoria Vulpine professzor)

„Amy nekem olyan, mint az ősz. Eszembe jut róla egy kötött pulóver, egy különleges gyümölcstea, és az évszak csodálatos varázsa. Pont ilyen volt ő, diákéveim igazgatója. ” (Mike Halsey professzor)