Jules Verne nem csak gyerekeknek

 Kedves Olvasók!

Nadia helyett ezentúl én fogom szerkeszteni a Varázslatos Könyvajánló rovatot, és az idén megjelenő írásaimban egy-egy szerző több művéhez szeretnék kedvct csinálni. 

Első cikkemnek egy olyan írótól hoztam pár könyvet, akit bizonyára mindenki ismer. Legtöbben gyerekként találkozhattatok vele könyv vagy azokból készült tv-s adaptáció miatt.

Verne a 19. századi francia irodalom egyik kiemelkedő alakja. Sokat kellett nélkülöznie, míg az Öt hét léghajón meghozta neki az irodalmi ismertséget. Művei sokrétűek, többen a világot járja és mutatja be, de nem egyben a szabadság mellett áll ki. Legtöbb műve egy kiadó által teremtett sorozatban is megjelent, a Különleges utazások olyan regényeit tartalmazzák, amik elsősorban kamaszoknak szólnak, és földrajzi, kémiai, csillagászati vagy egyéb tudományos ismereteket képes bennük olvasmányosan átadni a Földdel kapcsolatos különböző utazások során. Regényei általában rövid kis fejezetekből állnak, így könnyen olvasható, akár tömegközlekedésen is. Néhány műve még Magyarországon is játszódik, bár ő maga nem járt soha hazánkban (ahogy egyébként más országokban se igazán).

Az első könyv, amit választottam tőle, a sokak által ismert 80 nap alatt a Föld körül. Ezt szerintem nem kell senkinek bemutatni, talán ez az egyik legnépszerűbb, és legtöbbet olvasott könyve is. A történetben Willy Fogg nekiindul, hogy körbejárja a bolygónkat, erre pedig pusztán 80 napja van, vagy elveszti a fogadást, melyet a Reform Klub tagjaival kötött. 

Bár valószínű, mind tudjátok, hogy végződik, azért nem akarom elspoilerezni. Fogg Londonból indul el keleti irányba, vagyis Európa felé, útja során pedig érinti Afrikát, Ázsiát és Amerikát, vagyis szinte az összes kontinenst. Közben találkozik különböző kultúrájú emberekkel, és bizony nem egyszer összetűzésbe is kerül velük. Jó látni azt a fejlődést, amin Fogg végig megy, és azokat az eltéréseket, amiket a kultúrák találkozása okoz. Persze semmi nincs nagyon kifejtve, épp csak 1-1 dologról van szó, de ezek által is jó látni a sokszínűséget.

Többször hátráltatják útját különböző nehézségek, legyen ez pl. a vasútvonal hiánya, vagy indiánok támadása. Arról nem is beszélve, hogy a történet elején megvádolják banki lopással, így ezzel is szembe kell néznie (egyébként szerintem ez a legkidolgozatlanabb része valahol). Természetesen a szerelem sem maradhat ki a történetből, de szerencsére ez sincs túl gondolva, és bár olvasás közben érezni ennek kibontakozását, nem megy el ilyen irányba a mű.

Nekem ez egy olyan klasszikus történet, ami mindig a gyerekkoromat idézi vissza. Jó volt, hogy már össze tudtam vetni különböző adaptációival, és azokhoz tudtam mérni. Őszintén szólva nem tudok erről a műről úgy nyilatkozni, hogy ne jönnének elő a gyerekkori emlékeim, de mivel azok főként az animációs sorozathoz köthetők, így ennek nincs itt a helye. Ez a regény az, amit szerintem mindenkinek egyszer el kell olvasnia felnőttként is, mert részben nosztalgiát idéz, illetve ez által felkelti az érdeklődést Verne más műveire is. Arról nem is beszélve, hogy meghozza a kedvet egy jó kis utazáshoz!

A Grant kapitány gyermekei hasonlóan egy Földet beutazó regény. A történet során Lord és Lady Glenarvan és társaik egy szakadt, nehezen értelmezhető tengerből kiszedett palackpostában lévő segélykérés alapján próbálják megtalálni a címben szereplő kapitányt. Természetesen az eltűnt gyermekei is a Lordékkal tartanak, így nyer értelmet a cím.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy 3 részre van osztva (a keresés 3 fő területére), bár időnként a leírások és a párbeszédek unalmasabbak voltak. Ennek egyik eszköze, hogy szinte mindent kibont, részletez az író, így már-már az unalom határát súrolhatja. Ez persze magyarázható azzal, hogy a mai világ hozzá van szokva a felgyorsult élethez, és mindent egyből akar; a mű pedig ugye csak az 1860-as években íródott. Szerencsére azért pont kibírható, viszont, mivel az egész könyvön ez végig megy, így ha valaki nem szereti őket, azoknak ez nem biztos, hogy bejön. Én találtam benne egy kis logikátlanságot is, de végül is át lehet rajta siklani, és nem olyan, hogy emiatt az egész könyvet sutba kelljen dobni.

Az utolsó, amit választottam a Hector Servadac című mű, mely szerintem egy zseniális alapötlettel rendelkezik. A történet elején egy meteor olyan közel kerül a Földhöz, hogy érinti azt, ezzel együtt pedig a Földközi-tengernek és annak partvidékének egy részét is magával viszi, mintha ráragadt volna. Nyilvánvaló, hogy ez így nem történhetne meg a valóságban, viszont az ebből a helyzetből adódó felvetések, érdekes ötleteket tartalmaznak. 

A karakterek sajnos eléggé idealizáltak, mégis valahogy működnek ebben a kitalált valóságban. Több közösségből, nemzetiségből is jönnek a szereplők, akik megpróbálnak együtt dolgozni az életben maradásért. Nekem nagyon is szükségem volt az egyik szereplőre, aki ezt némileg bomlasztja, visszafogja azt az idealizáltságot, amit a többiek képviselnek.

A történetben is sokszor az volt az érzésem, hogy „bár ne lenne szerencséjük”, a gonosz énem nagyon vágyott arra, hogy az idealizáltság megszűnjön. Elismerem, lehet hogy, ha a tudományos leírásokat jobban megértem, akkor nem lett volna ez az érzésem, de így is vallom, hogy szerencsések a szereplők.

Írta: Júlia Snape, Solaris