A Wizengamot a héten ismét elővette az egyik legtöbbet vitatott témát: az üstfenekek vastagságának egységesítését próbálták (immár tizennyolcadik alkalommal) eldönteni. Az új javaslat szerint a kötelező vastagságot 2,75 centiméterben határoznák meg, kompromisszumként a korábban elvetett 2,5 és 3 centiméteres javaslatokra.
Bár a probléma elsőre nevetségesnek tűnhet, mégis nagy jelentőséggel bír a mindennapi életünkben: egyes bájitalok elkészítése hosszadalmas és drága feladat. Ha például a Százfűlé-főzet elkészítése közben átlyukad a silány üst, azzal nem csak ritka hozzávalók, mint a bumszalagbőr és a bikornisszarv-őrlemény, hanem egy hónapnyi munka is elveszik. Az üstök minőségének biztosítása így gazdasági okokból is fontos, de a biztonsági szempontokat is mindenképpen figyelembe kell vennünk: a félkész bájitalok ugyanis gyakran instabilak, így ha kiömlenek, komoly sérüléseket okozhatnak a közelben tartózkodó embereknek.
Képzeljük csak el a következő helyzetet: egy helytelenül használt bűbáj miatt vérfarkas ismerősünk farkasölőfűfőzet-készlete megsemmisül. Mint tudjuk, a főzetből a teliholdat megelőző héten minden nap inni kell egy serleggel, hogy a hatását kifejtse, és az elkészítése is körülményes. Ha mégis megpróbálkoznánk az elkészítésével, észrevehetjük, hogy közvetlenül a sisakvirág hozzáadása után a főzet hirtelen felforrósodik. Mivel ebben a szakaszban a kémhatása is erősen savas, egy gyenge üst könnyen tönkremehet, a főzet pedig égési sérüléseket okoz, illetve a bőrön át felszívódva (mivel ilyenkor még a lótuszszirom hozzáadása előtt járunk) hallucinációkat vagy akár emlékezetvesztést is okozhat. Mindezek mellett az ismerősünknek is a főzet nélkül kell átvészelnie a következő átalakulást, így valószínűleg ártani fog magának vagy másoknak. A másik oldalról nézve viszont a túl vastag üstfenék is problémákat okozhat, mivel nehezebben melegszik át, így az időzítés elcsúszhat – arról nem is beszélve, hogy költségesebb az előállítása.
Ez az oka annak, hogy a téma rendszeresen heves vitákat vált ki – ami most sem történt másként. Először Chelidon Dagworth szólalt fel, aki üstgyárosként a 2,5, de inkább 2,25 centiméter mellett érvelt, azt bizonygatva, hogy a balesetek túlnyomó többsége a nem megfelelő használatra vezethető vissza, tehát emberi hiba következménye. Vele szemben állt Lady Dowling, aki fiatalkorában bájitalmesterként tanítványokat fogadott, és a Főmágus, Archibald Macfie, aki szintén bájitalfőzéssel foglalkozik. Szerintük az ideális vastagság 3 cm, de alsó hangon a 2,75-öt is elfogadnák, illetve azt is indítványozták, hogy minden üstön kötelező legyen a pontos értéket feltüntetni. A kérdés fontossága már abból is látszik, hogy Lady Dowling az üléseket általában pletykálással és kötögetéssel tölti, Mr. Macfie tíz perc után rendszerint elalszik, míg Mr. Dagworth gyakran inkább otthon marad, ám ez a téma heves érzelmeket váltott ki mindhármukból. Mr. Macfie azzal gyanúsította Mr. Dagworth üzletét, hogy a muglik körében népszerű módszerrel szándékosan silány termékeket árul, ezzel kényszerítve a vásárlókat, hogy gyakran cseréljenek üstöt, aki erre válaszul Mr. Macfie bájitalfőző képességéről tett lekicsinylő megjegyzéseket. A vita hamar elérkezett a kicsinyes sértésekhez, ami (mivel az egyik résztvevő maga a Főmágus volt) akadálytalanul folyt több, mint két órán keresztül.
Miután sikerült a kedélyeket lecsillapítani és a rendet helyreállítani, a szavazás is lezajlott, ám sajnos most sem zárult pozitív eredménnyel. A nap végül egy törött csuklóval zárult, és többen is rettegnek Lady Dowling vörös tollas kalapjától – és úgy tűnik, a vita a jövőben megismétlődik majd.
0 comments:
Megjegyzés küldése