Üstre fel

Üdvözlök mindenkit újra itt, a Mágikus DIY túrán!

Nézzünk csak körbe, mire van szüksége egy sikerekre vágyó, de még tanuló boszorkánynak vagy varázslónak. Van pénzünk, van az iskolai útra csokibéka, … EZ AZ IGEN! 

Naná, hogy egy üst! 

Hiszen hírnevet forralni és dugó alá rejteni bájitalt csak úgy lehet, ha van miben megfőzni. Irány hát a Tüstént Üst Szalon! Ez az a bolt, aminél az a sok üst van felhalmozva a bejárat két oldalán, de a lavinányi kondértól sosem látszik a bolt neve. Tudják, a téglás bejárattól egyből balra a második üzlet. Még be sem lépünk és látszik, hogy annyiféle üst, ahányan csak járnak ide vásárolni. És ez nálunk sem lesz másképpen. Lássuk is, mire van szükségünk, hogy csinos kis egyedi varázsfazekunk legyen.

Hozzávalók:

- Fehér ragasztó (PVA feliratú,) és egy szélesebb ecset (nagyjából négy centis.)

- 2 ív Gyűrt papír (merített vagy batikoltnak is nevezik, díszcsomagoláshoz használatos festett vagy sima fehér. Ez elég masszív, jól bírja ha áztatják.)

- Papírvágó olló (Süni márkájú vagy egyéb.)

- Hagyományos formájú lufi (ha tudunk jó helyet, ahol masszív és minőségi, érdemes olyat venni.)

- Akril festék az üst színének, ecset, vizestál.

- Polisztirol golyók a lábaknak (3-4 centisek) üstönként 3 darab.

- Egy hosszú szalag vagy madzag a rétegek közötti szárítások kikötözésre.

- 2 darab újra-feldolgozott papírral rendelkező napilap (Az újra-feldolgozott papír könnyen formázható.)

- Ragasztópisztoly (forró ragasztó néven is ismert.)

- Nagyjából ötször 30 perc az életünkből.

A Gyűrt papírt vagdaljuk fel kisebb kockákra. Nekem 7X9 centisek lettek. Ennél nem érdemes nagyobb darabokat használni, mert „fülecskés” lesz a felragasztott kocka széle, ha a lufi ívéhez mérten túl nagyok a darabok. Összedarabolás után lehet, hogy túl soknak fog tűnni ez az elkészült kockamennyiség, de ez ne tévesszen meg senkit, ennyi kelleni is fog.  

Szedjük négyfelé, hogy lássuk, egy réteghez mennyi papírkockát fontos felragasztanunk a lufira. Három réteg és a kondér karimája adja ki a négy adagot. Nem érdemes spórolni a rétegeken és kevesebb kockát használni, mert a túl vékony kondér nem fogja bírni a bájitalkotyvasztást, túl hamar elhasználódik.

Egy tálba tegyünk ki a PVA alapú fehér ragasztóból egy nagy evőkanálnyit, majd hígítsuk addig, hogy egy joghurt állagát kapjuk. (Ha ivójoghurt lett belőle érdemes egy kicsit visszasűríteni.) Ez egy réteghez elég ragasztó.

Lufit felfúj, lecsomóz, csomónál jól megfog! A trükk itt az, hogy a ragasztós lufi csúszik, tehát érdemes már most rákötözni a madzagot vagy szalagot a lufi csomójára, mert az is segít pórázon tartani a huncut módon menekülni vágyó léggömböt.

Rétegezés:

A félretett első negyednyi gyűrt papírt úgy helyezzük fel, hogy egy kicsi ragasztót kenünk a lufira, majd erre ráteszünk egy kocka papírt és az ecsettel rányomkodva alaposan odaragasztjuk. Ne feledjük, hogy az ecseten legyen ilyenkor is ragasztó, hogy a papír alaposan át tudjon nedvesedni, mert úgy könnyebb dolgozni vele. Mindegy hol kezded el a felragasztást, a lényeg az, hogy a csomó alatt minimum két ujjnyi hely alatta szabad maradjon. Ez azért fontos, hogy később legyen elég helyed a lufit kivágni, és szépen ollóval kiigazítani a szélét.

A többi papírdarabot az előzőhöz képest úgy kell felragasztani, hogy fedésben legyenek egymáson. Tehát hogy az első darabra kicsit rálógjon a második, majd a másodikra a harmadik és így tovább. Addig kenjük a lufit és helyezzük rá a papírokat, amíg el nem fogynak. Ha az első réteg kész, mehet száradni a következő réteg felragasztása előtt. Összesen három réteget kell feltenni ahhoz, hogy egy tartós, akár évekig használható üstöt kapjunk, de megéri türelmesnek lenni.

Ha mind a három réteg fel lett helyezve és megszáradt, jöhet a móka. A lufit úgy lehet kiszedni a félkész maséból, hogy a csomó alatt vágva egy lukat hagyjuk, hogy lassan leeresszen. Recsegni fog, mint ami most törik több darabra, de ez csak a lufi, ahogy elválik a megszáradt papírtól. ezt követően már látszik, hogy nagyjából mekkora lesz a kondér. Ekkor lehet az ollóval igény szerint méretre szabni a félkész darabot. Öblösebbre hagyni, vagy nyitottabbra vágni, hogy lejjebb legyen a kondér széle.

Karima:

Ehhez kiterítjük az újságot (3-4 réteget belőle), ferdén feltekerve, hogy egy laza, hosszú hengert kapjunk. Ahhoz, hogy ezt a hengert fel tudjuk ragasztani karimának, jól megnyomkodva erősen megsodorjuk. Ettől olyan lesz, mint egy nagyon vastag spárga, de nekünk pont ez kell. A ragasztópisztoly segítségével, óvatosan, a megszáradt három rétegű üst külső falához kell ragasztani, mindig figyelve a sodrás irányára és az ujjak épségére.

                                           Vigyázat, nagyon forró!

Ha a karimát a készülő kondér külső falához ragasztottuk, jöhet az utolsó, negyedik réteg papír. Ezzel a sodort karimát kell lefedni, úgymond eltakarni, hogy leendő kondérunk elnyerhesse végső, kovácsoltvas kinézetét. Az ecset sörtéjével rásegítve az ázott papír szépen felveszi a karima ívét, miközben az enyhén átnedvesedő sodort papír megtartja a formáját. Továbbra is fontos az összes gyűrt papírt felhasználni, hogy a végeredmény egy masszív, tartós üst lehessen. Jöhet az utolsó száradás.

Végső simítások:

Ha megszáradt, a forró ragasztópisztollyal csak fel kell ragasztani a helyükre a lábakat. A szájával lefele fordított kondérra könnyebb felrajzolni a lábak helyét egy ceruza segítségével, így válik rendezettebbé a lábak helye. Felragasztást követően jöhet a végső kinézet finomítása festéssel és dekorálással. Az üstön lévő gyűrődések ugyan először zavaróak lehetnek, de a világosabb réteg félszáraz felvitelénél szépen kiadják majd azt az ódon stílust, amitől boszorkányos kinézetet kap a kész darab.

A polisztirol golyókra nehezen tapad az akril festék, de kis türelemmel és két réteggel ez is megoldható. Az első „hanyag réteg” adja majd meg a tapadófelületet, a második festésnek. De ha spórolnál a festékkel, akkor a PVA ragasztó is jó alapozásnak, mert azon ugyan olyan jól fog utána kapaszkodni az akril festék. Dekorálásnak én zsírpapírra felrajzolt, majd forró ragasztóval formázott rúnákat készítettem, piros és narancs színnel festettem le, majd szintén ragasztópisztoly segítségével illesztettem a helyére. Így lett valóban varázslatos, és erre még a muglik sem mondhatnak majd Halloweenkor semmi mást, csak hogy megkérdezik, hol is vettem.

Kívánok a saját kondérokhoz sok bájitalt és varázslatos hírnevet!

Ígérem, hogy a negyedig számban, amikor meglátogatjuk a Tus és Huss pennaboltot, nem engedem ennyire el a kezeteket, számítsatok sok színes képre és rengeteg letölthető tollmintára.

Várlak benneteket vissza, további élvezetes olvasást kívánok!

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus