Lány a kötélen

Ezúttal egy olyan könyvet hozok nektek, ami egy amerikai fantasy-, fiatal felnőtt- és romantikus regények írójának, vagyis Gwenda Bondnak a műve. A Lány a kötélen egy American Cirque-nek nevezett cirkuszban játszódik, és némileg egy modern korba ültetett Rómeó és Júlia sztori.

Itt is adott a két család, a Maroni és a Garcia család, akik között több évtizedes titokzatos viszály húzódik. Ezt a viszályt azonban Jules Maroni nem hajlandó figyelembe venni, és elintézi, hogy egy társulatban szerepeljenek a Garciákkal az American Cirque műsorában. Amint megérkeznek, elkezdenek felszínre jönni a múlt sebei, és különböző mágikus tárgyak is előkerülnek, amik balszerencsét hoznak. Jules megpróbál utána járni, hogy mi is történhetett a múltban, és ebben pont az egyik Garcia fiú lesz a segítségére. 

Az alap ötlet nagyon tetszett, azonban a kivitelezés már nem teljes egészében jött be. Nem lehetett eldönteni, hogy mikor játszódik a történet, többször is azon gondolkodtam, hogy ez az 1900-as évek elején, vagy napjainkban játszódik-e. Emellett jó az írónő stílusa, mégsem tudott teljesen lekötni, pedig egy számomra kedves témáról volt szó. Az elején nehezebben haladtam vele, azonban a második felére ez pont az ellentétére változott, nehezen tudtam letenni.

Egy másik, hasonló elem a mágia jelenléte a történetben. Az olvasó tudja, hogy a valóságban nincsen mágia, de a cirkusz téma miatt nem lehet tudni, hogy ez egy plusz kitalált elem, vagy csak az egyszerű bűvésztrükk-e. Ezzel együtt, tulajdonképpen szorosan összekapcsolódva megjelenik a jóslás is, mivel ez egy bevett elem volt az amerikai cirkuszoknál a múlt században. A mű végére persze választ kap erre is az olvasó, de addig egy érdekes titokként lengi be az oldalakat a kérdés.

Ami a karaktereket illeti, nagyon szerethetőek vagy épp ellenszenvesek. Több szerelmes párral is lehet benne találkozni, akik között jó az összhang. Sajnos csak az egyik páros kapcsolatát lehet jobban megismerni, de én egy másiknál is éreztem a szereplők közti kémiát. A többi felbukkanó karaktert is jobban meglehet azért ismerni, bár úgy érzem, itt is kihagyott egy ziccert az írónő. Megjelenik ugyanis egy olyan személy, aki szerintem kaphatott volna nagyobb szerepet. Egy másik karakternél viszont folyamatosan éreztem az ellentmondásokat, ami kifejezetten jót tett neki (valószínűnek tartom, hogy az írónőnek is ez volt a szándéka vele).

Ami a nyomozást illeti, jó, viszont kicsit lassú. Egy-egy mágikus tárgy felbukkanása között szerintem néha sok idő telik el, azonban az jó, hogy nem egységes az eltelt idő. Ezzel kevésbé klisés, szóval megértem, hogy az írónő, miért emellett döntött. A legegyértelműbb pontot kicsit túlhúzta az írónő, amikor sok problémát meg lehetett volna vele oldani. Ennek persze azaz oka, hogy nem lehet tudni, hogy mennyire hitték volna el a szereplők az így felszínre jövő információkat. Kell ugyanis ehhez ugyanis egy korábban megszerzett ismeret, tapasztalat, anélkül nehéz lenne ezt befogadni.

És ha esetleg az jött volna le az eddigiek alapján, akkor igen csak ajánlom nektek a könyvet. Alapból a téma miatt kezdtem olvasni, szeretem a cirkuszt, illetve a Rómeó és Júlia újragondolásokat is. Tetszett a szerelmi szál kialakulása, illetve annak jellege. Azt a titokzatosságot is szerettem, hogy itt most mágia (és természetfeletti dolog) jelenik-e meg, vagy csupán egyszerű bűvész csínyek.

Írta: Júlia Snape, Solaris