A kedvenc igaz történeten alapuló filmjeim

Ha egy filmről azt halljuk, hogy igaz történetem alapul, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész eset csak kisebb módosításokkal, de nagyon hasonlóan történt meg. Az alábbi listából is ki fog tűnni, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. Nagyon sokszor csak az alapötlet, a kiindulás igazi, de a körítést, a cselekmény nagy részét a forgatókönyvírók teszik hozzá.

Kötéltánc (2015) Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott!

A film egy világhírű francia kötéltáncos legnagyobb mutatványát dolgozza fel saját, önéletrajzi regénye alapján. Philip eldönti, amikor egy magazinban megpillantja a 60-as években épülő világkereskedelmi központ képét, hogy márpedig ő átkel az egyik toronyból a másikba a legmagasabb pontjukon egy kötélen. Az út küzdelmes, de az artista a végsőkig kitart az elképzelése mellett. A mozi bemutatja a felkészülését, cinkostársak, segítők felkutatásait és viszontagságaikat, végig követhetjük izgalmas útját a kötélig, amelyen végül elindul élete legveszélyesebb kalandja felé. A sztorivezetés és a szereplők sajnos nem sikerültek annyira érdekesre, mint amennyire megérdemelték volna, de az utolsó harmad izgalmai és látványvilága valamelyest kárpótolnak minket. Akit érdekel a téma, érdemes megnéznie a 2008-as dokumentumfilmes feldolgozást is, amit Oscar-díjjal is jutalmaztak.

Zöld könyv – Útmutató az élethez (2018) Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott!

A film két teljesen különböző férfi közös útjáról szól, ami az Egyesült Államok déli államaiba vezet, méghozzá egy olyan korszakba, amikor ott még javában dúlt a rasszizmus. Egyikük egy színes bőrű, kifinomult zongoraművész, aki külföldi tanulmányai miatt eddig nem találkozott ennyire szembetűnően a feketéket érő hátrányos megkülönböztetéssel, másikuk pedig a sofőrje, az olasz származású, ex-kidobóember. A fő kérdés pedig az, hogy vajon a a turné során megtalálják-e a közös hangot? A történet eléggé kétesélyes: vagy nagyszerű barátságot kötnek vagy katasztrófába torkollik az út! A filmből kiderül, amit bárkinek jó szívvel ajánlok.

Szomorú vasárnap (1999) Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott!

A Szomorú vasárnap egy élő jó példa arra, amit a bevezetőben is említettem, miszerint bizonyos filmek esetében az igaz történet csupán a történet alapötletét vagy kiinduló attitűdjét adja. Ebben az esetben például egy dal, amely sokakra volt hatással. Ez a dal szívszorító, és egy nagyon fájdalmas korszakban íródott. A film története kitalált, de számomra nagyon érdekes volt. A harmincas években kezdődik Budapesten. A zsidó származású László és kedvese a jól menő éttermükbe felvesznek egy bárzongoristát, Andrást, aki megírja a Szomorú vasárnap című dalt. Hármuk különös szerelmi kapcsolata és a dal híressé, hírhedtté válása kíséri végig a filmet, ahogyan közeledünk a háború és az antiszemita eszmék kibontakozása felé. Fontos szerepet játszik még egy kezdetben német kereskedelmi utazó, később SS tiszt is, aki kezdetben barátsággal fordul feléjük, de később tragikus fordulatot vesznek az események. A filmet azoknak ajánlom, akik szeretik a kicsit szomorúbb hangvételű filmdrámákat.

Véres játék (1988) - Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott!

Meglepő lehet a film szerepeltetése nem csak ezen a listán, hanem úgy eleve ajánlóban. Mégis két oka van, hogy egy nyolcvanas évekbeli ZS kategóriás harcművészeti film felkerülhet ide. Az egyik oka, hogy én magam ezen és hasonló filmeken nőttem fel, és számomra megszépíti a filmet az erős nosztalgia-faktor. A másik ok, hogy ezen keresztül szerettem volna megmutatni, hogy mennyire érdekes lehet egy film elkészítésének az alapja. Frank Dux, az amerikai hadsereg századosa állt elő azzal a történettel, hogy 1975 és 1980 között Hongkongban, több alkalommal egy földalatti, illegális, Kumite nevű harcművészeti tornán vett részt. Állítólag 329 meccs után vonult vissza, mint nehézsúlyú, full contact Kumite világbajnok. Négy világrekord birtokában is volt (leggyorsabb kiütés, leggyorsabb ütés kiütéssel, leggyorsabb rúgás kiütéssel, a legtöbb egymást követő kiütés egy tornán). Jean-Claude Van Damme számára kiváló ugródeszka volt a film, amelyben megmutathatta harcművészetben való jártasságát. Frank Dux egyébként mint harcművészeti koordinátor végig jelen volt a forgatáson, és rengeteg tanácsot adott. Néhány évvel később azonban kiderült, hogy az egész történet kamu, nemhogy Dux részvétele, hanem a titkos harcművészeti bajnokság léte is erősen megkérdőjelezhető.

Kísérlet (2001) Tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott!

A film alapjául a hírhedt, 1971-es stanfordi börtönkísérlet szolgált. A felállás nagyon egyszerű: kiválasztottak húsz férfit, akik közül pszichológiai tesztekkel tízet börtönőrnek, tízet rabnak választanak. A kísérlethez valódi cellákat és rácsokat alakítottak ki, és két hetesre tervezték. A megfigyelők eközben az agresszív viselkedés jeleit kutatják. Kezdetben a hangulat bizonytalan, mindenki keresi a szerepét. Ahogyan azonban telnek a napok, egyre nehezebb betartani a megállapodást, miszerint fizikai erőszakot ne alkalmazzanak. A film megrázó elemeket tartalmaz, ezért a korhatár besorolást érdemes szem előtt tartani.

A számolás joga (2016) Tizenkét éven aluliaknak nem ajánlott!

Az ötvenes évek Amerikájában járunk, amikor dúl az űrverseny a Szovjetunióval. A NASA akkor szokatlannak tűnő módon fekete nőket kezd alkalmazni. Történetünk három rendkívüli nőről szól, akik ebben az időszakban állnak helyt. Egyikük, mint élő komputer számolt a NASA-nak, míg egészen magasra jutott, a másik egyedüliként értette meg az akkor érkező számítógépek használatát, a harmadik pedig matematikusként küzdött élete végéig a fekete nők továbbtanulásának lehetőségéért és jogaiért. A filmet bárkinek szívesen ajánlom, a téma ugyan súlyos, mégis könnyedebb megközelítésben van tálalva, mindenki száméra emészthető módon.

Írta: Stramarius Citana, Caminus