Evermore

Tisztelt Olvasók!

A mai napon egy kicsit romantikusabb művet hoztam nektek, persze megint igyekeztem nem túl nyálasan csöpögős művet találni. Nekem ez a könyv egy nagyon régi olvasásélményem, és most, immár több, mint tíz évvel később újra elolvastam és újra beleszerettem. Gondolkoztatok már azon, hogy milyen lehet a halhatatlanság? Mi történne, ha egy baleset folytán, minden, de tényleg minden megváltozna az életetekben? Ez a mű ad erre egy lehetséges magyarázatot, némi románccal és természetfelettivel fűszerezve. Nem is húzom tovább a szót, a mai napon Alyson Noël - Halhatatlanok sorozatának első részét, az Evermore-t hoztam el nektek. Szokásomhoz híven igyekszem lehetőleg spoilermentes lenni.

Az 1964-es születésű, tehát kortárs amerikai írónő, Alyson Noël legsikeresebb sorozata a Halhatatlanok sorozat, ez tette őt világszinten ismertté. Műveit 37 nyelvre fordították le és több mint 50 országban jelentették meg. Első regényét 2004 februárjában vásárolta meg a St. Martin’s Press kiadó és egyből kétkönyves szerződést kötöttek vele. Magyar nyelven ezen a sorozaton kívül az Imádott szépségek jelent még meg.

 

Térjünk át magára a könyvre, és haladjunk kintről befelé, mert már a borító is csodálatos számomra. A könyv borítója sejteti, hogy főszereplőnk egy lány lesz, akinek a szemszögéből ismerjük meg a történetet. A borító alapszíne a lila, bár ez képeken néha inkább kéknek látszik. Már a borítón is feltüntetik, hogy ez egy sorozat első része, bár a felirat kissé beleolvad a cím feletti részbe. Ezután szerepel a mű angol címe egy nagyon szép betűtípussal, szépen tükrözve a misztikus hangulatot, majd alatta a cím magyar fordítása is megjelenik. A borító fontos eleme még a két piros tulipán, amik a regényben többször, több helyen is feltűnnek, szimbolikus jelentőségük van. Érdemes erre odafigyelni. Ezen kívül a borító még azt is elárulja, hogy ez egy Vörös Pöttyös kötet, a hátsó borítón pedig idézet és rövid összefoglaló található.

Most pedig haladjunk kicsit befelé. Sok művel ellentétben, itt a köszönetnyilvánítás a cselekmény előtt található, ami nekem kifejezetten tetszett. Alig fél oldal az egész, de minden benne van, aminek benne kell lennie, és nem veszi el a kedvet az elolvasástól. (Tudom, vannak, akik ezt a részt kihagyják, főleg ha a művek végén van, annyira nem is lényeges rész, de szerintem pozitív, hogy itt „túlesünk” ezen). Ezután egy leírás következik az aura színeiről, illetve a színek jelentéséről, majd egy találó idézet és kezdetét veszi maga a cselekmény. In medias res kezdődik a sztori, majd később ismerjük meg a részleteket, de nem kell sokat várnunk, hogy főszereplőnk különleges képessége kiderüljön. A fejezetek nem túl hosszúak, így könnyű olvasni a művet. Személy szerint engem mindig zavar, ha egy-egy fejezet túl hosszú, itt ez egyáltalán nem áll fenn. A halhatatlanok megoldása is egyedi, eddig nem igazán láttam ehhez hasonlót. Az élet és halál határmezsgyéje, a gondolattal való teremtés, a reinkarnáció mind-mind „logikusan” vannak felépítve, elfogadhatóvá teszik ezeknek a dolgoknak a létezését. Gyakorlatilag egymással párhuzamosan létezik a mi valóságunk és a természetfeletti erő, így könnyebb elfogadni a létezését.

A női főszereplőnk, Ever, egy tizenhat éves lány, akit sok veszteség ért, mégsem egy szokásos hisztis tinicsaj, nekem személy szerint nagyon tetszett a karaktere. Először visszahúzódóként ismerjük meg, nagyrészt a képessége miatt, tengernyi bűntudattal, aztán később elfogadja ezt az egészet, ami vele történt.
A férfi főszereplőnk, Damen egy rejtélyes pasi, talán ez a rejtélyesség tartja fent Ever és az olvasó figyelmét is a regény végéig, hogy megtudjunk mindent és a rejtélyek felderüljenek. Kicsit számomra túl tökéletesen van leírva a megjelenése, bár ezt betudtam annak, hogy a női főszereplő szemszögén át figyeljük Őt, és Evernek tökéletes a srác.
A főgonoszról első körben nem is gondolnánk, hogy ő a történetünk főgonosza, de aztán a végén kiderülnek az indíttatásai és meg is bűnhődik tetteiért. Elsőre ez sablonosnak hangozhat, viszont a történetben lévő megoldás teljesen egyedi, lényegében véletlenül történik, ami csak hozzátesz a különlegességéhez.
Jó mellékszereplőkből sincs hiány, mindenkinek megvan a maga szerepe Ever életében, és kellenek a fejlődéséhez. Nem éreztem egyiküket sem töltelékszereplőnek, ahogy felesleges „térkitöltő” jeleneteket sem láthatunk. A végkifejlethez, illetve Ever és Damen karakterfejlődéséhez is szükségesek a jelenetek.

Összességében, egyesek szerint ez a sorozat Alkonyat-koppintás, szerintem nem erről van szó. Bár ebben a műben is esik szó vámpírokról, közel sem ugyanúgy jelennek meg a természetfeletti képességek, vagy a halhatatlanság.

Ajánlom ezt a művet azoknak, akik hisznek vagy hinni akarnak a természetfelettiben, és egy könnyed gimis románcra vágynak éppen.

Írta: Nadia Moor, Caminus