A BARÁTSÁG ereje

Tisztelt Olvasók!

Mai cikkemben egy olyan esetről számolok be Önöknek, aminek már talán eljutott a híre Önökhöz is, hiszen, itt, a Grácia Roxfort falai között történt. Információim egy anonim forrásból érkeztek, és az érintett varázslók és boszorkák személyi jogaira tekintettel névtelenül fogom említeni őket. Kellemes olvasást kívánok!

Hajnali kettőt ütött az óra, amikor a Caminus ház egyik diákja felébredt. Alvó társaira ügyet sem vetve köpenyt húzott a pizsamájára s kiosont a hálókörletéből. Rövid séta után elérte az első emeleti folyosó jobb kéz felőli beugróját, ahol az arcanusos barátja várta már. Pár perc után befutott a solarisos társuk is, sütivel a kezében, sűrű elnézést kérve késéséért. Odakint sötétség honolt, a három jóbarát mégis a főbejárat felé vette az irányt. Annyira összeszoktak már, hogy meg se kottyant nekik egy kis tilosban járás, habár ezúttal nem ment minden zökkenőmentesen.
Alighogy elindultak, belefutottak Mike professzorba, aki a folyosón járőrözött. Gyors reflexeiknek köszönhetően beugrottak egy páncél mögé, s ott várták meg míg a professzor elvonul. Ezután meglepően simán lejutottak a Nagyterembe, ahonnan a bejárati ajtót vették célba. Már majdnem elérték azt, amikor Carolyne professzor bukkant elő az egyik szobor mögül. A három jóbarát megdermedve állt s biztosra vették, hogy ezúttal lebuknak, ám a professzor csak összevonta a szemöldökét és odébb sétált. Hogy a professzorok miért járkálnak ennyit éjjel, az örökre titok marad...
A három jóbarát mindenesetre fellélegezve lépett ki a csillagos ég alá, s bár igaz barátok voltak, mindhármuk fejében megfordult a gondolat, hogy talán valaki szándékosan szabotálja a küldetésüket...?! Gyanakodva néztek egymásra, ugyanis feltűnő volt, hogy egy Caminushoz kötődő professzor sem jelent meg, míg a másik kettő házból igen... Szólni azonban nem szóltak egy szót sem, hanem továbbmentek a Fekete Tó irányába. S hogy miért mentek oda? A céljuk közös volt: elhatározták, hogy kifogják a Teszlek Süveget a tóból, mielőtt a többi diák azt megtehetné. 

Erre az éjszaka tökéletes alkalmat kínált. Elérve a bokrot, ahol korábban a mágikus horgászbotjaikat elrejtették, újabb meglepetésre bukkantak: a botoknak csak hűlt helyét találták a rejtekhelyen. Pontosabban szólva egy darab bot volt ott, az pedig a solarisos társuké, aki megjelölte az eszközt sárga szalaggal. A másik két barát furcsán nézett a solarisos társukra, ám ekkor megtalálták a horgászbotjukat a mellette lévő bokor alatt. Folytatták tehát a küldetésüket. Botjukat a tóba lendítve azonban újabb galiba történt: mind a solarisos, mind a caminusos diáknak elszakadt a zsinórja. Meglepő módon arcanusos társuké hibátlan maradt. Ekkor már nem bírták tovább, elkezdtek egymással kiabálni, a másikat vádolni s egymás szavába vágni. Felrótták egymásnak, hogy csak a saját érdekeik vezérlik, és egyedül akarják megtalálni a Süveget. Szócsatájuk tettlegességé fajult, caminusos társuk egy fognövesztő rontást lőtt ki a másik kettő felé. Egyikük elugrott, másikuk egy pajzsbűbájjal védekezett. Szálltak, suhantak az átkok s ellenátkok, mindenki igyekezett a másikat legyőzni. Habár a solarisos diák először nem kívánt belefolyni, egy közepes erősségű rontás után ő is lendítette a pálcáját felkiáltva:

- A BARÁTSÁG nevében! – s a vízbe taszította mindkét társát. Azok meglepetten vizet nyelve s köhögve bukkantak fel újból. A solarisos diák megörült a végre beállt nyugalomnak, ám öröme nem tartott sokáig, hiszen hamarosan ő is a vízben landolt két barátjának köszönhetően. Ekkor már - látva a helyzetet, hogy az eddigi történések mind balszerencséjüknek tudhatók be és hogy egyikük sem akar igazából a másiknak ártani - nevetve fröcskölték a Fekete Tó vizét egymás arcába. Három nevető diák éjszaka a tóban...persze hogy felkeltette a professzorok figyelmét. Így nem csoda, hogy amikor vizesen átfázva kimásztak a tóból s igyekeztek halkan cuppogva végigosonni a folyosókon, rögtön a bejárati ajtónál három professzorral találták magukat szembe. A diákok megszeppenve álltak s várták, míg a professzorok kiszabják rájuk a büntetőmunkát. Félig a kalandon nevetve, félig a sikertelen küldetés miatt bánatosan tértek vissza klubhelyiségeik felé vezető folyosóra. Már elkönyvelték magukban, hogy nem lesz mégse Teszlek Süvegük, ám ekkor egyikük előhúzott a köpenyéből egy víztől csöpögő fejfedőt...

Ezzel be is fejezem mai cikkemet erről a félig vicces, félig sajnálatos esetről, remélem élvezték az olvasást s továbbiakban is követni fogják a bűnügyi rovatot.

További varázslatos napot kívánok! /*

Írta: Diana Whitethorn, Solaris