Filmtörténelem IV. - Hollywood magyar alapítói

Biztosan mindannyiótok találkozott már a Paramount Filmstudio és a 20th Century Fox emblémájával a filmek elején, esetleg a nagyon jellegzetes zenei aláfestést is felismeritek. Azt azonban vajon tudtátok, hogy ezeknek az alapítói, illetve vezetői magyarok voltak, és mindketten hozzájárultak Hollywood létrejöttéhez?

Ha nem, akkor tartsatok velem a következő percekben, hogy megismerkedjetek Zukor Adolffal (Amerikában Adolph Zukorként ismert) és Fried Vilmossal (William Foxként ismerik világszerte), akik nélkül Hollywood nem lenne olyan, mint amilyennek ma ismerjük.

 „Nem elég magyarnak lenned… de azért segít.” – olvashatta a belépő Zukor hollywoodi irodájának bejáratánál. 1873-ban született a Zemplén vármegyei kis faluban, Ricsén. 15 éves korában kalandvágytól hajtva és a jobb élet reményében szállt hajóra, hogy Amerikába utazzon. Angolul nem beszélt, minden vagyona pedig a mellényzsebébe varrt 40 dollárnyi árvasági nyugdíja volt. Kezdetben heti 2 dollárért takarított, és kifutó fiúként dolgozott. Leleményessége és talpraesettsége révén hamarosan jobb munkát talált egy New York-i szőrmekereskedőnél. Gyorsan beletanult a szakmába, majd önállósította magát és Chicagoban nyitott szűcsműhelyt. Még nem volt húszéves, amikor 1893-ban először került közelebbi kapcsolatba a mozgóképpel…ami azonnal felkeltette az érdeklődését.

A Filmtörténelem I. részében már olvashattatok a kezdeti időkről, azonban eddig még nem esett szó az 1905-ben megalakult nickelodeonokról, vagyis az ötcentes színházakról. Az úgynevezett Penny arcade-okba, a kis kukucskálódobozokba a kíváncsi néző pénzérmét dobált, majd belenézve és 3-10 perces mozgó, néma, többnyire szórakoztató jeleneteket látott. És hogy ez a fajta szórakozásimód hogy jön most ide? Úgy, hogy Zukor meglátta bennük, illetve a továbbfejlesztésükben rejlő lehetőséget, így a később ugyancsak híres filmmogullá vált Marcus Loewvel társulva 1912-ben megalapították a Famous Players in Famous Plays Companyt. És hogy miért láttak benne potenciált? 1900-1910 között 9-10 millió bevándorló érkezett Amerikába, akiknek a többsége sem írni, sem olvasni nem tudott angolul, így mégis élvezhették az olcsó, néma nickelodeonoknak köszönhetően a filmeket.

A mozi hajnalán azonban ezeknek a színházaknak az irányítását a többek között a Thomas Alva Edison nevével fémjelzett tröszt, a Motion Pictures Patents Company végezte, így a független filmeseknek, köztük Zukoréknak is nagy dobásra volt szüksége a filmbizniszük eredményes elindításához, valamint fellendítésére. Nemhiába „Nézz egy kicsit előre és kockáztass sokat!” volt Zukor egyik leghíresebb mondása, nem volt rest és megtette a szükséges merész ugrást az ismeretlenbe: 35 ezer dollárért megvette az 1912-ben Franciaországban bemutatott Erzsébet királynő című film amerikai forgalmazási jogait. Bár ezzel szembe ment az üzleti tanácsoknak és figyelmeztetéseknek, valamint az is hidegen hagyta, hogy a film hazájában nem aratott sikert, mégis hatalmas siker lett a tengerentúlon és több mint 200 ezer dollárt hozott a konyhára. Ráadásul nem csak New Yorkban mutatták be, hanem az egész országban. Az Erzsébet királynő ezenkívül még egy jelentős filmtörténeti lépcsőfok is, hiszen ez volt az első hosszú játékfilm, amit bemutattak az Egyesült Államokban. A Famous Players in Famous Plays Company alapelve volt, hogy a Broadwayen sikerrel játszott színházi darabok, ismert regények filmes adaptációját elkészítse a közönség által szeretett, és már jól bevált színészekkel.

A nagy almában elért sikerek után hamarosan már Los Angeles külvárosában találjuk hősünket, az akkor még szinte lakatlan Hollywoodban, ahol egy raktárépületet bérelt ki, és ahol 1913-ban megkezdődött a filmgyártás. Egy évvel az indulás után már 30 filmet készítettek, ezek közül a legjelentősebb A zendai fogoly volt. Szintén ugyanekkor a Broadwayen 3500 férőhelyes mozipalotát vásárolt a cég, amely a Standard nevet kapta.

1916-ban jött a következő lépcsőfok, amikor a Famous Players egyesült a Jesse L. Lasky Features Play Companyvel, az élére pedig Zukor került, akit ekkor már egyre jobban érdekeltek a filmforgalmazási jogok. Riválisa a William Hodkinson által 1914-ben alapított Paramount Pictures Corporation filmforgalmazó cég volt, amely a legszélesebb körű vetítési jogot biztosította tulajdonosának egész Amerikában. Zukor eleinte egy fúzióban gondolkodott, azonban ezt Hodkinson visszautasította, így végül hazánkfia megszerezte a filmforgalmazási jogokat, és 1916-ban átvette a Paramount Pictures elnöki székét, ahol 1936-ig maradt is. Ebben az időszakban olyan rajzfilmkarakterek születtek, mint Popeye vagy Betty Boop.

Az I. világháború miatt visszaesett a filmek iránti kereslet, Zukor mégis továbbra is sikeres tudott maradni, és még a némafilmről a hangosfilmre váltás sem okozott gondot. Rövid idő alatt pedig közel félezer mozgóképszínházra tette rá a kezét. 1949-ben azonban új forgalmazási törvény született, amely kimondta, hogy a nagy filmes vállalatok nem rendelkezhetnek mozilánccal. Így a Paramount kénytelen volt kettéválasztani a tevékenységi körét, aminek következtében harmadára esett vissza a filmgyártás volumene. Ekkor azonban újabb lehetőséget látott meg, nyitni kezdett a televízió felé: egyezséget kötött az ABC csatornával.

A hollywoodi filmgyártás megalapozásán túl sikerének másik kulcsa a sztárcsinálás volt, amelyre egy egész –reklámszakemberekből, sajtósokból álló-rendszert épített fel. Ez a megfelelő karakter kiválasztásától kezdve addig terjedt, hogy miként tartható életben a filmcsillagokat körüllengő mítosz. Azonban mindezekért cserébe lojalitást és fegyelmezett munkát követelt meg. Más cégektől nem fogadhattak el felkérést, máshol nem forgathattak. Olyan klasszikus színészeket köszönhetünk a sztárcsináló gépezetének, mint az első igazi filmsztár, Mary Pickford vagy az ő későbbi férje Douglas Fairbanks (az első Oscar-díj átadó házigazdája); a lengyel fame fatale Pola Negri; Rudolph Valentino vagy korának egyik legjobban fizetett színésze, a kétszeres Oscar-díjas Gary Cooper. Fél évszázados pályája során számos, a filmiparban alkalmazott technikai újítás létrejöttét sokszor ő maga kezdeményezte. A nickelodeonoktól a némafilmeken át a hangosfilmekre való átállásig, majd a 3D-vel való kísérletezésig helyt állt. Ráadásul az egyik legnagyobb filmproducert tisztelhetjük benne.

A hangosfilm atyja, Fried Vilmos 1879-ben a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Tolcsván született. 9 hónapos koráig élt csupán itt, amikor is szatócs édesapja elindult eltűnt testvérét megkeresni Amerikába, ahova végül a felesége is követte. New York egyik legszegényebb, bevándorlók lakta részén, a Lower East Side-on nőtt fel. Amikor már tudott dolgozni, újságot, majd édességet árult, de volt mosodai inas, cipőpucoló és esernyőárus is. Csupán 11 éves koráig járt iskolába. A huszas évei elejére a többnyire a szőrme- és ruhaiparban szerzett tapasztalatainak köszönhetően stabil jövedelemre tett szert. 1904-ben a The Greater New York Film Rental Company nevű cégével tulajdonosa lett egy lepusztult brooklyni nickelodeonnak. Néhány alkalmazottja volt csak, a pénzárban például ő ült. Ő volt az, aki kikiáltót alkalmazott, hogy felkeltse az utca emberének figyelmét és a 146 férőhelyessé alakított filmszínházba be tudják vonzani az embereket. Terve bevált, hosszú sorok kígyóztak az épület előtt. Ezek után újabb nickelodeonok megvétele következett városszerte, új befektetésként pedig 1906-ban egy vetítéses mozi nyitott meg a kapuit a Broadway 700. alatt. Ezek után becslések szerint 15-20 vetítőhelyből álló hálózatot épített ki Manhattenben, majd 1915-ben megalapította a Fox Film Corporationt.

Azonban a nagymértékű filmes terjeszkedés már kinőtte New Yorkot, így 1919-ben a cég áttette székhelyét Hollywoodba, ezzel új, meghatározó filmes központot építve ki a nyugati parton. A híres Fox Hills Studios 5 évvel később épült fel, és még ma is otthont ad a 20th Century Foxnak. A cég gyártotta a világ első, egymillió dollár feletti költségvetésű filmjét, az 1916-ban megjelent fantasy drámafilmet Daughter of the Gods címmel. William Fox fedezte fel a korai western némafilm egyik legnagyobb amerikai sztárját, Thomas Edwin Mixet, akinek filmjei rendszeresen milliós bevételt hoztak a stúdiónak.

Az 1920-as években még a némafilmeké volt a világ, Fox örök úttöröként elsőként fektetett jelentős összegeket a hangosítástechnika kidolgozásába. Ma már tudjuk, hogy a hangosfilm volt a jövő, azonban az erre való átállás akkoriban magában hordozta a pénzügyi bukás lehetőségét. Fox nevéhez köthető az 1928 és 1963 között futott Movietone News című sorozat, ami akkoriban az egyik legfontosabb hírforrásnak számított. A remek érzékkel meghozott pénzügyi döntéseknek köszönhetően az 1920-as évek végére a stúdió és vele együtt Fox is felért a csúcsra, ő pedig Hollywood koronázatlan királya volt. Ekkor azonban meghozott egy óriási, később végzetesnek tűnő döntést: megpróbálta megvásárolni és beolvasztani az MGM stúdiót, azonban jött az 1929-es gazdasági világválság. A bukástól való félelmében megkísérelt megvesztegetni egy szövetségi bírót, aminek eredményeként fél évre börtönbe került.

Mielőtt azonban folytatnám a történetét, és további jelentőségét, egy kisebb kitérőt kell tennem. Méghozzá egy olyan eseményt választva, amely mindkét szereplőnk életében és a magyar filmtörténet szempontjából is igen fontos. Ugorjunk 1929. május 16-ra, az első, filmtörténeti jelentőségű Oscar-díj-átadó gálára. A Hollywood Roosevelt Hotelben egy magánvacsora keretében kihirdetett, a mára már ikonikus jelképpé vált aranyszobor nyerteseit 15 perces ceremónia keretében. A 270 fős meghívott vendégseregnek fejenként 5 dolláros belépőjegyet kellett váltania. A legjobb filmnek járó díjat Zukor 1927-es háborús drámája, a Wings nyerte, míg a legjobb művészi produkció a Sunrise lett, amit a Fox Film Corporation jegyzett. Azonban ez az egyetlen Oscar-átadó, amelyről semmilyen felvétel nem készült.

Most pedig térjünk vissza William Foxra, aki sajnos élete alkonyán elfeledett emberként élt, mégis a munkássága elvitathatatlan nyomott hagyott Hollywoodon és a filmgyártáson.  A 20th Century Foxnak pedig olyan filmklasszikusokat köszönhetünk, mint a Star Wars, a Cleopátra vagy a Muzsika hangai. A Fox Fanfare főcímdala pedig az egyik legismertebb dallam a világon.

 

Mindkettejük életrajzi kötete már olvasható magyarul is.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris