Mágikus ünnepek 6.

Mágikus ünnepek - Lughnasadh

Lughnasadh - vagy másik népszerű nevén Lammas - egy a három nagy termésünnep közül. Augusztus elején az aratást, a gabonát, az új kenyeret ünnepeljük. A most megkezdett mulatság az őszi betakarítással folytatódik majd, s végül a kelta újévkor a dércsípte termények begyűjtésével fejeződik be. 

Mivel az aratómunkások fizetésük egy részét terményben kapták, így ez a nap a bőség ünnepe is. A mezőgazdaságban ekkor választják külön az értékes búzaszemeket a héjától és a szárától, így ez az időszak szó szerint és átvitt értelemben is a haszontalan kirostálásáról, a jó megtartásáról szól.

Ehhez a naphoz a bőséggel, megosztással kapcsolatos varázslatok kötődnek. Egy ilyen szokás volt a búzakalászok kilencesével összekötése, mely során minden kalászhoz egy-egy jókívánságot kötöttek. A fonatokat kosárba gyűjtötték, majd minden résztvevő húzott belőle egyet. A rituálé alatt narancs- vagy aranyszínű gyertyát égettek. A következő év bőségét kívánó szertartás volt a búzaszellembűbáj, mely során búzaszálakból bábút, figurát vagy kalitkát fontak, hogy a búzaszellemet így magukhoz ragadva egész évre bőséget hozzanak a házba.

Bár furcsa egy forró nyári napon erre gondolni, Lughnasadh már a nyár végét, az ősz kezdetét jelzi. Emlékezzünk vissza! Litha alkalmával megünnepeltük a Napot ereje csúcsán, azóta a nappalok folyamatosan rövidülnek, az éjszakák lassan hűvösebbé, az árnyékok hosszabbá válnak. 

Az ünnep változatai

Az óír Lughnasadh szó jelentése Lugh fesztiválja. Az ünnep nevének többféle írásmódja is van: például Lugnasad formában is használják. Lugh az írek legfőbb napistensége, a fény istene. Ezt a napot sokan a napisten halálának és újjászületésének ünnepeként tartják számon, a kelta világkép szerint ugyanis e kettő összekapcsolódik, így minden gyász egyben örömünnep is. 

Mások azonban úgy vélik, a napisten nevelőanyjára (Taillte, Tailtiu) való megemlékezésként rendelte el az ünnepet. A legenda szerint Taillte Írország erdejeit tisztította meg, hogy a nép vetésre alkalmas mezőkhöz jusson, a munkában pedig annyira elfáradt, hogy meghalt. Az írek erre emlékezve augusztus elsején vásárt, versenyeket és hatalmas lakomát rendeztek. Ezeket a mai napig Taillte-játékok néven tartják számon. Ezek egyik eleme volt a Taillte-mennyegző is. Ennek során a jegyespár egymás kezét egy lyukas kövön keresztül megfogva jelképes házasságot kötött, mely a következő Lughnasadh fesztiválig tartott. Az egy éves próbaházasság után eldönthették, hogy együtt szeretnének-e maradni, vagy véget vetnek a jelképes Taillte-házasságnak.

Más brit hagyományok hasonló tartalommal, ám pár nappal későbbre, augusztus 6-ára helyezték az ünnepet. Mindezt asztrológiai megfontolásból: a zodiákus a tüzet, a Napot, a férfiasságot és az erőt jelképező Oroszlán jegye ugyanis ekkor van tetőpontján.

Az aratás ünnepe rengeteg kultúrában jelen van. A görög mitológiában ekkor kezd bele Démétér (római megfelelője Ceres) gabonaistennő a Hádész által elrabolt lánya, Perszephoné keresésébe. Az ünnep másik neve is a gabonára utal, a Lammas ugyanis a Loaf-mass (szó szerinti fordításban cipó-mise) szóból ered és a keresztény kenyérszentelés szokására utal. Sok helyen ilyenkor vásárokat tartottak, főként ünneplési, ismerkedési célokból.

Az új kenyér ünnepe

Ma Magyarországon az új kenyér ünnepét augusztus 20-án tartjuk. Ennek a szokásnak az eredete azonban egészen pogány gyökereinkhez nyúlik vissza, az ünnep maga pedig tartalmában is rengeteg változáson ment át az évszázadok alatt. A búza a magyar kultúrában mindigis az élet szimbóluma volt. Elődeink már az ősidőktől fogva foglalkoztak gabonatermesztéssel, a búza mellett kölest, árpát, hajdinát és barna rizst vetettek, az ezekből őrölt lisztből pedig kenyeret, kenyérlepényt, kenyérlángost, leppencset (kövön sült kenyérlepény) és hamuban sült pogácsát készítettek. A gabonafélék nagy előnye, hogy nem kívánnak különleges gondozást, legfeljebb a madarakat kell távol tartani az aranyló kalászoktól. Az aratás napját gondosan megválasztották, balszerencsét hozott ugyanis, ha az aratás első napja újholdra vagy pénteki napra esett. 

Az aratás vége örömünnep volt, a lányok kalászból és mezei virágokból aratókoszorút készítettek, melyet immár a legényekkel kiegészülve, botra akasztva, hangos nótával kísérve vittek el a gazda udvaráig. A koszorúra a gazdasszony a jövő évi jó termés reményében vizet hintett, majd az asztal fölé akasztotta, és alatta megkezdődött a lakoma és borozás, majd azt követően a hajnalig tartó aratóbál. Ezt a koszorút sok helyen karácsonyig őrizték, majd a madaraknak adták. Máshol a legszebb koszorúkat a templomban, kápolnában tartották vagy útszéli keresztre akasztották ki.

Ekkoriban még nem vártak augusztus 20-áig a kenyérszegéssel, a középkori Magyarországon ez az ünnep július 15-ére esett. Évszázadokkal később azonban a kommunista hatalmak el akarták venni az augusztus 20-ai Szent István király ünnepének szakrális jellegét, ezért tették meg ezt a napot az egykori aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. A rendszerváltással végül ez a nap hármas ünneppé vált: az államalapítás, István király és az új kenyér ünnepévé.

Hogyan ünnepeljük ma?

Már négy ősi, pogány eredetű ünnepet átnéztünk együtt, így nem fogsz meglepődni, az ünnepre való ráhangolódás a Lughnasadh esetében is kezdődhet nagytakarítással, folytatódhat a ház évszakhoz illő feldíszítésével és végződhet egy nagy, ünnepi lakomával. A háztartási textíliákat (szőnyegek, függönyök, ágyneműk, terítők) mosd ki, cseréld őket tisztára! Az új terítő legyen sárga vagy szalmaszínű, erre arany vagy zöld gyertyákat tegyél! A házat nyári virágokkal, páfránnyal ékesítheted. A szabadban nyugodtan használj nyári terméseket is dekorációként!

 

Ennek az ünnepnek fontos része az osztozás, a nálunk kevésbé szerencsések megsegítése. Ha saját kerted van, terményeid megoszthatod másokkal (barátok, szomszédok, rászorulók), a lakomát, ha lehetőséged van rá, ne csak szűk családi körben tartsd, hívj meg rá többeket!

Az ünnephez kapcsolódó szertartások:

• Meditáció
• Gyógynövénygyűjtés, talizmánkészítés
  
• Máglyagyújtás, rossz szokások, életünk nem kívánatos elemeinek tűzre vetése
• Foglalkozásunk eszközeinek megáldása
• Sportversenyek, vetélkedők
• Kukoricababa készítése
• Lekvárkészítés
  
• Kenyérbaba sütés és közös elfogyasztása, egy rész ajándékként félretétele az isteneknek
• Közös lakoma a friss terményekből (gabona, zöldségek, gyümölcsök)
• Termények egy részének felajánlása
  
• Hálaadás

 

Ünnepi ételek

Lughnasadh jellemző ételei közé tartoznak természetesen a különböző gabonafélékből készült ételek: kenyerek, lepények, péksütemények, rizsételek, valamint az szezonális gyümölcsök és zöldségek, mint például szőlő, fekete bogyós gyümölcsök, dinnye, kukorica, bab, krumpli.

Az ünnep italai: borok (almabor is), gyógyteák, víz.

Szerző: Fay Tempest, Arcanus