Immár erősen gyanússá válik, hogy egy
vagy több tolvaj garázdálkodik a népszerű varázslóutcán. Aurorok nyomolvasásra
kiképzett csapata száll ki a helyszínre, hogy felderítse az ügyet. Hiába
küldték a legjobbakat, nem találnak se lábnyomot, se ujjlenyomatot, se erre
utaló mágianyomot a környéken. Úgy tűnik, egy igen gyakorlott tolvajjal lehet
dolguk, aki eltünteti maga után a nyomát. Jobb ötletük nem lévén, csapdát
állítanak a tolvajnak: Leprikón-aranyat ejtenek el „véletlenül” a kockaköves
úton s várják a fejleményeket. Hamar nyomra is bukkannak. Megjelenik a tolvaj, követik
s habár egyszer szem elől vesztik, végül a Gringotts egyik csilléjében pillantják
meg. Termetre apró, fekete és szőrős...bizony, a figyelmes olvasó már sejtheti
is, hogy nem más, mint egy orrontó furkász mosolyog rájuk ártatlan
szemekkel s tömi magába az aranyat.
Az aurorok jót nevetnek egymás elképedésén, ám végül megszerzik a furkász zsákmányát s visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosaiknak. Ezután indulnának, hogy elvigyék a kis ravasz tolvajt a Varázslény-Felügyeleti Főosztályra, ám legnagyobb meglepetésükre a furkásznak nyoma veszett….
Kedves Olvasók, ezzel be is fejezem a
mai híradást, s adnék egy jó tanácsot is: figyeljenek az értékeikre, ha nem
szeretnék, hogy egy furkász meglovasítsa őket.
További varázslatos napot kívánok! /*
Írta: Diana Whitethorn, Solaris
0 comments:
Megjegyzés küldése