Leányrablás Budapesten

Tisztelt Olvasók!

Az idei tanév első könyvajánlójában egy kis időutazásra invitállak titeket, méghozzá Böszörményi Gyula társaságában. Az író 1964-ben született Budapesten, talán leghíresebb műve a Gergő-sorozat, ami egy meseregény, de én most elsősorban mégsem ezt fogom nektek ajánlani. (Persze a Gergő-sorozat is zseniális, azt is olvassátok el!) Most az éppen ezredik születésnapját ünnepelni készülő Magyarország, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia világába kalauzolunk Titeket. 1896-ot mutat a naptár, a székesfőváros, Budapest, pedig millenniumi lázban ég.  Gyertek velem, élvezzük együtt (vagy mégse?) az ünnepségeket, ahová a Monarchia minden tájáról érkeznek vendégek! Igyekszem minél spoilermentesebben átadni a mű nagyszerűségét, nem is húzom tovább a szót, a mai ajánlóban Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című könyvével fogunk foglalkozni.

Böszörményi Gyula egy kortárs magyar író, aki több műfajban is megmutatta már magát. Meseregényen kívül írt még fantasy regényt, több kisregényt, esszékötetet, ismeretterjesztő könyvet, sci-fi-t, dark fantasy-t (horror elemekkel tarkított fantasy), ifjúsági regényt és történelmi krimit is. A most tárgyalt könyv az utóbbi műfajba tartozik. A kötet a Vörös Pöttyös könyvek táborát gazdagítja, és az Ambrózy báró esetei sorozat első kötete.

Fontosnak tartom külön kiemelni, hogy a kötet borítója gyönyörű, mint a sorozat többi részének borítója is. A sorozat borítóképei egymáshoz illenek, és stílusokból messziről felismerhetőek. Már a borítón szereplő hölgy képe és a betűtípus is sejteti, hogy ez nem egy XXI. században játszódó mű lesz. Az egész borító képe egy törött képkeretben található régi papírkép hatását kelti, ami amellett, hogy a korábbi évtizedek nyomtatott képeit idézi meg, még egyedi is. A hátoldalon egy viszonylag hosszú fülszöveg található, ami tökélet rövid kedvcsinálója a műnek. Az itt szereplő idézetet ide is bemásolom, mert Katona Ildikó tökéletes összefoglalót adott: „A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!”

Történetünk 1896. május 4-én veszi kezdetét Budapesten, és 1900. május 6-án ér véget Marosvásárhelyen. Említettem már, hogy ez a könyv egy sorozat első része, így ez az időtartam csak az első kötetre vonatkozik. Bár maga a cselekmény négy évet ölel fel, ami elsőre ijesztőnek tűnhet, a történetben van egy időugrás, ezt az űrt későbbi visszaemlékezésekkel tölti ki az író, illetve több szereplő szemszögéből is megismerhetjük majd.
A történetnek az is a különlegessége, hogy a történet egy részében női főszereplő szemén át szemlélhetjük az eseményeket. Ez a női főszereplő nem más, mint Hangay Emília. Mili Marosvásárhelyről indul útnak a vonattal, hogy kiderítse, mi történt a nővérével négy évvel korábban. A sors Ambrózy Richárd „karjaiba” vezeti, aki a kor egyik híres magándetektíve, így közösen indulnak el a rejtélyek útján, ami reményeik szerint elvezeti őket Emmához, Mili nővéréhez. Az ügy egyre szövevényesebbé válik, a kor hírességei (mint például Jászai Mari) is feltűnnek helyenként, és ahogy a rejtély szövődik, úgy kristályosodnak ki Emma eltűnésének részletei. A regény (és a sorozat) során megfigyelhetjük, ahogy az erdélyi könyvkereskedő tizenhét éves lánya fővárosi nővé érik, miközben segít megoldani a rejtélyeket a bárónak. Mindvégig bennünk lehet a kérdés: talán nem csak a rejtély szövődik a regény során? Ám a válaszra még sokáig várnunk kell.

Böszörményi Gyula egy igazán korhű regényt varázsolt, amiben teljes egészében átérezhető a századforduló hangulata. Nem csak a tájak és az öltözékek leírásában, hanem a szóhasználatban is korabeli a regény, éppen ezért lábjegyzetben sokszor találunk szómagyarázatokat, amik megkönnyítik az olvasást. A karakterek személyiségét is kiismerhetjük a váltott nézetnek köszönhetően. Ezeken keresztül megismerhetjük a nőkről alkotott korabeli képet, bepillantást nyerhetünk a nyomozás részleteibe, valamint nyomon követhetjük egy családjától elszakított lány megpróbáltatásait.
Olyan helyszíneket érintünk, mint például Marosvásárhely, Pozsony, Budapesten belül a Nagykörút, Svábhegy, illetve megismerhetjük az akkor még működő Magyar Királyi Tébolydát is. Természetesen minden helyszín korabeli leírással, utcanevekkel van ellátva, ami tovább fokozza az érzetet, miszerint Böszörményi a saját emlékeiből dolgozik. A nemesi rang, és az azzal járó kiváltságok bemutatása mellett ízelítőt kapunk a korabeli polgári hétköznapokból is. 

Összességében, ez egy izgalmas, századfordulón játszódó, nagyon korhűre sikerült krimi. Ajánlom tizenkét éves kor felett nemtől függetlenül mindenkinek, aki nem riad meg egy női főszereplőtől, és szeretne bepillantást nyerni nem csak a nyomozásba, hanem az előző század elején lévő társadalmi berendezkedésbe és a mindennapokba is. Mondanám, hogy azoknak fog tetszeni, akik szeretik a történelmet, de ez nem feltétlenül igaz: szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki szeret új dolgokat megismerni. Ne ítéljetek első látásra, akkor is adjatok egy esélyt a könyvnek, ha nem vagytok a történelmi regények vagy éppen a krimi szerelmesei, mert ez az alkotás nem egy egyszerű krimi, főleg nem egyszerű történelmi regény, „sima” történelmi kriminek pedig egyáltalán nem mondható! Véleményem szerint kiemelkedő, igazi értéket képviselő írás ez, amit egyszer mindenkinek kézbe kéne vennie. 

Írta és fényképezte: Nadia Moor, Caminus. Könyvjelzőért köszönet illeti Hadiyya Amjad-ot.