Pages

2010. április 12., hétfő

A halál angyala


„Valamikor úgy is eljön. Valamikor úgy is, utolér minket is, a halál angyala. Csak nem így”
Alberta Elsegood


2008. december. 31-én, egy szilveszteri bulin, Sebastian Elsegood, mint minden egyes rendes ember, ünnepelte az újévet családja körében. Mindenki jól érezte magát, amíg meg nem jelent 3 szökött rab, s lesújtottak az ünneplőkre… Mindenkit lefegyvereztek. A célpont Sebestian, az auror volt. De mielőtt kimondták volna a „végzet jelszavát”, az apa láttára Alice Elsegood-ot a szeretett lányt is megölték, majd megbosszulták az apán, hogy a börtön rideg falai közé jutatta őket. Majd, mint aki jól végezte dolgát, nevetve elhopponáltak, otthagyva a zokogó édesanyát, sorsára.

Alberta, az édesanya hatalmas megtörést tanúsított, férje és gyermeke elvesztése miatt… Teljesen elzárkózott, minden bejárónőt kirúgott, s a birtokot senki sem gondozta. Alberta úgy érezte mindene oda lett... Egyedül akart lenni.
Az áttörés 5 hónap után jött el, amikor Alberta vidáman ugrált végig az utcán, mint valami kisgyerek, aki nyalókát kapott.
- Visszajött! Itt van a kislányom!- kiáltotta varázslótársainak, akik teljesen bolondnak nézték, s intézetbe záratták. Végül kiderült, hogy nem csak a nő látta lányát, hanem már az orvosok is, szellemként. Miután kiengedték, elkezdett írni, naphosszat, addig amíg 2009. júliusában meg is jelent a könyve. Mindenki kapott a szomorú történet után. S a kötet annyira szépnek ígérkezett, hogy filmvászonra is vitték.

A történet 2 órás. Mindent elmesél a szilveszteri éjszakától, a szenvedést, amin az anya átment. A találkozást, amikor az anya éppen reggelizett és a lány szürkén bebaktatott és kinyitotta a hűtőt, majd leült vele szembe, mint egy átlagos napon. Kiderül, hogy milyen volt a másvilág a család számára: „Minden sokkal szebb és ott a föld összeér az éggel, szabadon repülhetünk… De én nem tudtam tőled elszakadni, anyu”. Beszélték, hogy mi van az apával: „ Apának nincs ereje, nagyon hiányzol neki, és az, amikor bekötöd a nyakkendőjét és ellátod a Vigyázz magadra tanácsaiddal…” Elmondja, hogy azért csak a lány tudott visszajönni, mert neki volt a legnagyobb akaratereje és az apa még túl gyenge volt. Megemlíti az anya és lánya által együtt töltött napokat és hogy hogyan készítették együtt könyvet. Elmeséli, hogy hogyan kapták el a gyilkosokat, amint visszajöttek az anyáért, mikor a könyv leírásához kezdett... A legszomorúbb rész az elválás, amikor a lány elindult az isteni fény felé.

Miután a film premierját lejátszották, Alberta könnyes szemekkel így távozott:
- Most már el tudom fogadni, a végzetet! Ahogy az én drágaságaim üzenték: „ Anya! Ne légy szomorú, majd találkozunk, ott, ahol a föld összeér az éggel, ahol minden boldogság vár, CSAK RÁNK!- szólt az anya.
Azóta már tudjuk, hogy egyre jobban van az írónő, habár már 45 éves. Nekilátott egy újabb könyv megírásának, az olyan anyáknak, mint ő maga, aki még nyomorog az élet súlya alatt.

Kedves tanárok, diákok és alkalmazottak!
Még nem késő! Gondoljanak vissza, amikor összevesztek szüleikkel, és nagyon csúnyákat mondtak, pedig tudták, hogy szüleik mindig is szeretik! Megéri összeveszni, mikor minden pillanat nagyon fontos? Én azt mondom nem! A CSALÁD AZ ELSŐ! Nézzék meg azt a filmet, s megértik, ha eddig nem tudták, mi is a család lényege! Küldd el azt a bocsánatkérő baglyot, s csorduljon ki egy könnycsepp a szemedből, a megbánás jelképeként. De egy dolgot ne hagyj ki a levélből! Azt az egyetlen szót, ami a minden: SZERETLEK!

Kellemes filmnézést kívánok!

Ui.: A zsebkendők otthon ne maradjanak!

Susan Gartner Az abszolúti Movieplayer állandó megfigyelője

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése