Pages

2018. június 11., hétfő

Ismerd meg a Professzorod #3


Kedves Olvasók! 

A mai vendégem a Grácia Roxfort igazgatóhelyettese, Vanessa professzor. 
Köszönöm,hogy elfogadta a meghívásunkat :). 

Roland: Kérem, beszéljen egy kicsit magáról.
Professzor: Köszönöm az érdeklődést. Nos, ahogy az már a nevemből kitalálható, a Pellax-család tagja vagyok, máguscsaládból származom. Családi örökségünk a középkorból is maradt, így a szüleim leginkább arisztokrata körökben mozogtak. Mozognak ma is, természetesen. Mindketten a Grácia Roxfort növendékei voltak, itt ismerkedtek meg, később nekem is megérkezett a levél. Nem büszkélkedünk népes rokonsággal, de van kettő közeli rokonunk, így nem én vagyok az utolsó tagja a családnak. 

Roland: Milyen volt a gyermekkora?
Professzor: A kapcsolatom a családommal kielégítő volt, biztonságos gyermekkort tudok magam mögött. Biztosították a nevelésem, a taníttatásom. A családi kúriában nőttem fel, testvérek nélkül. A családfő, ahogy már említettem, arisztokrata és magas minisztériumi körökben mozgott, így mozgalmas gyerekkorom volt, sok ismeretséggel és érdeklődéssel. Kedvenc helyem a könyvtárunk volt és a kertünk. Mondhatni úgy nőttem fel, mint bármelyik más máguscsaládból származó gyerek, ennek előnyeivel és hátrányaival együtt. Sokáig nem volt alkalmam a mugli világgal kapcsolatba lépni, az iskolában ismerkedtem meg a világnak másik felével. 

Roland: Melyik ház tagja volt?
Professzor: Bizonyára ismeretes már mindenki előtt, hogy az Arcanus-ház vezetője vagyok régóta. Diákként is az Arcanus-házat erősítettem, prefektusa is voltam, a Grácia reformjai előtt pedig mardekáros voltam, és első éves koromban hugrabugos. Egy incidens folyamán sikerült a Teszlek Süveget újra a fejemre tenni, ami újra beosztott. Roland:Melyek voltak a kedvenc tárgyai? Professzor:Bájitaltan, jóslástan és vámpírtan. Tanítani a sötét varázslatokat is nagyon kedveltem – most már Maya professzor tartja. 

Roland: Diákkorában is tanár szeretett volna lenni?
Professzor: Szerettem volna az iskolában maradni, ennek ellenére nem feltétlen gondoltam rá, hogy tanítsak. A kutatás és a régi varázslatok felfedezése érdekelt. Ez szerencsére megvalósult, hiszen egy magán bájitalfőző mellett dolgoztam egy ideig Londonban, aki irányt mutatott, és több expedíción vettem részt Kelet-Európában ókori varázslatok felkutatására. Emellett a Mágiaügyi Minisztérium bájitalfőzéssel foglalkozó képzésén is részt vettem; ez és a roxforti diploma egyenes utat engedett arra, hogy elnyerjem a Bájitalok Mesternője címet. A tanítás mellett jelenleg pedig kapcsolattartó tiszt vagyok a Minisztérium és a Vámpírok Közössége között. Viszont a Roxfortban maradtam és tanítottam. Nem bántam meg. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a professzorok közé emeltek és bíztak a tudományomban. 

Roland: Miért pont ezt a tárgyat tanítja?
Professzor: A bájitaltan érdekelt a legjobban mindig is, ez állt hozzám a legközelebb. Türelmet igényel, összpontosítást, és a legrégibb varázstudományok közé tartozik. Bájitalokat – legyenek akármilyen kezdetlegesek – mindig is készítettek. Ősisége és mélysége lenyűgöző, érdemes elsajátítani az alapokat annak is, akit nem vonz komolyabban. Még a muglik is ismerik a fogalmat, és az ókorban, középkorban igyekeztek készíteni maguk is italokat. De tanítottam még sötét varázslatokat, mitológiát, alkímiát és vámpírtant. 

Roland: Megfordult a fejében,hogy egyszer befejezi a tanítást? Ha igen,mihez kezdene?
Professzor: Ha úgy hozná az élet, befejezném, de egyelőre nem indokolja semmi. A Grácia Roxfort az otthonomnak számít, a tanítás pedig elemi részemmé vált. De ha így hozná a sors, akkor a kutatásnak élnék, letűnt korok varázslatait és bájitalait kutatnám fel, és folytatnám tiszti szolgálatomat a Vámpírok Közössége felé. 

Köszönöm szépen az interjút Vanessa professzornak :). 
Varázslatokban gazdag napot kívánok mindenkinek :). 

írta: Roland Potter, Caminus.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése