Streaming szemle: Apple Tv+

Sziasztok!

A tavalyi interjús kikacsintás után ismét visszatérek a filmes rovathoz.

Valószínűleg már ti is sokszor voltatok úgy, hogy eldöntöttétek, hogy streamelni fogtok, de hosszú percek teltek el úgy, hogy csak tekeregtetek a kínálatban, mégsem találtatok semmit, ami tetszett volna. Arra gondoltam, hogy idén öt felvonásban ajánlok nektek a nagyobb streaming szolgáltatok kínálatából olyan sorozatokat, amik nem feltétlenül felkapottak, de mindenképpen megérik a rájuk fordított időt.Kezdjünk is bele, először az Apple TV+-t vegyük sorra.

1.     Sivatagi rejtélyek (High Desert)

Be kell vallanom, amikor elolvastam a szinopszist, nagyon nem erre számítottam, de a legjobb értelemben.

A történet kezdete nagyon egyszerű: a drogfüggő Peggy édesanyja halála után eldönti, hogy új életet akar kezdeni, és a sivatag egyik kisvárosában magánnyomozónak áll. És a sorozatban valóban nyomozást láthatunk, azonban közelről sem a szó klasszikus értelmében.

A Patricia Arquette által alakított főszereplő ugyanis csak eltervezi, hogy leszokik, azonban mindig van valami alkalom, ami miatt mégsem. És emiatt mindig hihetetlenül vicces események közepén találja magát, ráadásul a testvérei is ki akarják lakoltatni az édesanyjával közösen lakott házukból, a volt, szintén drogfüggő (börtönviselt) férje is feltűnik a színen, na meg a nyomozó társa sem áll éppen a helyzet magaslatán.

A humora elég speciális, ha szereted az abszurdabbat, igazán jól fogsz szórakozni. Ha nem annyira, akkor viszont a jól megírt szereplők, az egész évadon átívelő fő nyomozó szál is elég érdekes, hogy nekiállj. Sajnos a szériát az első évad után elkaszáltak, de ez ne szegje senki kedvét, mindenképpen érdemes megnézni a 8 részt.

2.       Schmigadoon!

Azt szeretem az Apple-ban, hogy mer olyan sorozatokat csinálni, ami közelről sem szokványos, és látszik rajuk, hogy szántak rá időt, kreativitást, és pénzt is, hogy valóban minőségi szórakoztatást nyújtsanak, nem úgy, mint a legnagyobb streaming szolgáltató, ahol egyre többször futunk bele gyatrább minőségű alkotásokba.

A listán szereplő második ajánlott sorozat sem túl hosszú, eddig 2x 6 rész van belőle.

Az alapszitu realistán nyit, a folytatás azonban…. Szóval van egy orvos pár, akiknek a kapcsolata az évek alatt már jócskán megkopott, a válság már az ajtón kopogtat, így Melissa ráveszi Josh-t, hogy vegyenek részt egy szerelmespárok újbóli egymásra találását segítő túraúton. Azonban egyik alkalommal eltévednek, és egy átlagosnak tűnő hídon átsétálva egy meseszerű városkába keverednek, ami erősen hajaz a hollywoodi aranykor nagy amerikai musicaljeinek színhelyére.

Van itt minden: hagyományos amerikai értékeket képviselő lakosság, századeleji divatot követő ruhák, festett háttér, műanyag növények, minimális díszlet és szereplőgárda/énekkar, na meg persze a bonyodalom...

… ami akkor derül ki, amikor rövid hezitálás után a távozás mezejére lépnének főhőseink: egy kis kobold (Martin Short) elárulja nekik, hogy közel sem olyan könnyű elhagyni a helyet, csak akkor lehetséges, ha rátaláltak az igaz szerelemre. És valljuk be, egy kapcsolatukban erősen elbizonytalanodott pár esetében ez közel sem magától értetődő dolog. 

És mivel elárultam, hogy két évad készült eddig, azt is halkan megsúgom, hogy ugyan kalandosan és különféle dallamtapadások után, de a párosunk és mi is elhagyjuk ezt az idilli kisvárost, a második felvonásban azonban könnyen lehet, hogy visszasírják hőseink, ugyanis Schmicagoba keverednek…na, meg rögtön az első részben gyilkossági váddal néznek szembe.

A 6-6 rész közös jellemzője, hogy remek szereplőgárdát sikerült összeverbuválniuk a készítőknek, az orvos páros is szerethető és izgulunk értük, a dalok fülbemászóak és nézés közben egyre többször kiáltunk fel, hogy jé, te is látod? Ez ebből és ebből a musicalből van, ráadásul eszméletlenül jól összekötötték a történéseket.

 Erősen ajánlott ez is…és nem csak musical rajongóknak.

3.       Fekete madár

Megtörtént esetet feldolgozó sorozat ajánlója következik, ami ugyancsak rövid, 6 részes. Ebből sem lesz folytatás, de míg a Sivatagi rejtélyek nem kapott rendes befejezést, ez lezárásra került.

Taron Egerton által életre keltett drogkereskedő srác hamar börtönben találja magát, ahol 10 év vár rá a bíróság ítélete alapján. Azonban az ügyészség és egy FBI ügynök kiutat kínál neki egy közel sem veszélytelen feladattal: az USA legjobban őrzött börtönébe szállítják át, ahol egyben a legveszélyesebb bűnözők is vannak, hogy ott az egyikükből kiszedje az általa meggyilkolt kislányok holttestének helyét.

Jimmynek igazából nincs választása, csak a rossz és a rosszabb között hezitálhat, mert ha nem jár sikerrel, akkor le kell töltenie a 10 éves szabadságvesztését, azonban nem szállítják vissza a minimálisan őrzött börtönbe, hanem marad, ahol van. A titok megszerzése közben azonban akármilyen baja eshet, 2 fő tudja a börtönben, hogy mi a feladata és ők sem biztos, hogy tudnak neki segíteni, ha bajba kerül.

A történet két szálon fut: egyrészt látjuk a sorozatgyilkos elleni nyomozás lépéseit, másrészt nyomon követjük, ahogyan főhősünk, Jimmy egyre közelebb kerül Larryhez (Paul Walter Hauser), és megpróbál minél hamarabb kikerülni a pokolból.

A sorozat nem könnyű darab, mégis nagyon hamar beránt, annak ellenére, hogy Jimmy sem ma született bárány, mégis olyan kisugárzása van, hogy mi is szívesen megnyílnánk neki, ezt pedig nagyon jól tudja kamatoztatni.

Érdekes végignézni, hogyan változik Jimmy magába vetett hite, az, ahogyan megkérdőjelezi eddigi életét, miközben a feladatát hajtja végig. Paul Walter Hauser lúdbőrösen kelti életre Larryt, és elég csak megszólalnia a sípoló hangján, máris minden idegszálunk azt harsogja, hogy menekülj!

És még egy szomorú adalék a végére: Ray Liotta élete egyik legnagyszerűbb játékát hozza Jimmy édesapjaként, azonban a sorozat bemutatóját már nem élhette meg.

4.      Minden kémia

Ezzel a sorozattal én először könyv formájában találkoztam, ugyanis pont a bemutatója előtt pár nappal olvastam el Bonnie Garmus azonos című regényét. Fenntartásaim szoktak lenni a könyv adaptációkkal, mert tapasztalataim alapján sajnos inkább rosszabbul sikerülnek, mint jól. Azonban nagyon nagy szerencsénkre, ez az egyik üdítő kivétel.

Elizabeth Zott gyönyörű nő, aki nem mellesleg vegyész, de a férfiak uralta világban inkább csak asszisztenséként dolgozhat a Hastings Kutatóintézetben, mint valódi szakemberként. Pedig olyannyira zseniális koponya, hogy az úttörő kutatását rajta kívül csak egy munkatársa érti, Calvin Evans. A férfi valódi csodabogár, neve állandóan a Nobel-díjra érdemesek között szerepel, éppen ezért az Intézetben felettébb megbecsült helyen áll.

A két, különböző okokból kivülálló ember egyre közelebb kerül egymáshoz, azonban kapcsolatuk rengeteg ember szemét szúrja, hiszen a ’60-as években játszódó történetben ki látott már olyat, hogy például a párok házasság nélkül élnek együtt.

A kor pedig a pletykák és az előítéletek melegágya, ahol nem számít, hogy mennyire zseniális vagy, ha nem férfinak születtél esélyed sincsen, csupán arra vagy csak hivatott, hogy a nő legnagyobb adományát megéld: férjhez menj és számos utódot hozz erre a csodálatos világra. 

Azonban Elizabeth megpróbál kitörni ebből a szerepből, ezeket a küzdelmeket és a tévésztárrá válásának rögös útját követhetjük nyomon, ami helyenként megmosolyogtató, azonban ahogyan nézzük a sorozatot, rájövünk, hogy ugyanakkor felettébb szomorú is.

5.       Afterparty

Be kell vallanom, az olvasmányaimat és a sorozat nézéseimet főként a krimik teszik ki, így mi más is jöhetne, mint egy újabb nyomozós ajánló?!

Ennek a szériának is két rövid, 8-8 részes évada van, na de milyenek!

Az első évadban egy középiskolai érettségi találkozó közepébe csöppenünk, amely után néhány kiválasztott diáktárs meghívást kap az immár híres popsztár, Xavier (Dave Franco) otthonában tartott afterpartyra. A házigazda azonban csúfos véget ér: az első rész 58. másodpercében a mélybe zuhanva leli halálát. A jelenlevők pedig felettébb gyanúsak, indítéka mindenkinek volt, de vajon kié volt annyira erős, hogy gyilkoljon is?

Ráadásul megjelenik a színen Danner nyomozó, aki riválisa megérkezéséig meg akarja oldani az ügyet, hogy learathassa a babérokat, de vajon sikerül neki ilyen rövid idő alatt?

Az alapszituáció igen egyszerű, a figurák is elhelyezkedtek a sakktáblán, és innentől kezdődik a show valódi zsenialitása: mi, nézők is végig jelen vagyunk Danner nyomozó kihallgatásain, meghallgathatjuk, hogy kinek milyen emlékei vannak az estéről, hol volt, amikor a haláleset történt és milyen kapcsolata volt Xavierrel. Azonban van egy nagyszerű csavar az Afterpartyban: mindenki más-más stílusban teszi meg a vallomását, vérmérsékletének és személyiségjegyeinek megfelelően. Látunk például képregényre, romkomra, akciófilmre és musicalre hajazót.

Danner pedig igazi filmőrültként az esetre is így tekint: popcornt majszol, miközben arra sem rest, hogy felhívja a figyelmet a kisfilmek „forgatókönyveinek” hiányosságaira, ellentmondásaira.

A második évadban ismét elhalálozik valaki az első részben, az összekötő kapocs pedig most is Danner és az első évadból megismert Aniq, illetve Zoe, akinek a húga esküvőjének hétvégéjén történnek az események.

Az alapkoncepción itt sem változtattak, és miért is tennék, hiszen egy már jól bejáratódott recepten nem kell, ha ilyen nagyszerűen működik.

Mindegyik évad közös jellemzője, hogy széles vizuális eszköztárral dolgozik, így igen csak figyelnünk kell, hogy nehogy elterelődjön a nyomozások során a figyelmünk és hogy tudjuk tartani a lépést a Danner hurrikánnal.

 

6.       Dickinson

Listánk utolsó ajánlója következik.

A három évadot megélt sorozat Emily Dickinson költőnő életét dolgozza fel a főbb csapásvonalat bemutatásával, azonban azokat igen csak erős fiktív eseményekkel kitöltve. Az első rész azzal indít, hogy a költeményei csak halála után lettek híresek, és haláláig apja házában élt. Ugye ez nem igazán érdekes?

Alapnak viszont nagyszerű kiindulási pont, ráadásul mindegyik rész egy-egy Dickinson versre épül, az adott költemény pár sora meg is jelenik a képernyőn arany betűkkel írva…kezdetben csak néhány sor, a rész végére viszont szinte az egész vers értelmet nyer. A készítőknek külön jár a piros pont, hiszen egyszerre tanítanak és szórakoztatnak, mert valójában azt látjuk, hogy ők hogyan képzelik el, mi inspirálta főhősünket írás közben.

És ezek igazán szórakoztatóra, helyenként igen váratlanra sikerültek. A főszereplőt Hailee Steinfeld kelti életre.

A felszín alatt itt meghúzódik a feminizmus kérdése, és bár majdnem 100 évvel vagyunk korábban, mint a Minden kémiában, érdemes megfigyelni, hogy bár eltelt ennyi idő a két történet között, azonban igazából nem sok minden változott a nők helyzetét tekintve. Itt is a házassággal érheti csak el egy nő a „karrierje” csúcsát, de például tanulásra egyáltalán ne is vágyjon, az iskolákba ekkor még csak a férfiakat engedték be, pontosan meg volt szabva, hogy a nőnek otthon a helye, a házvezetésen és a gyereknevelésen kívül ne is akarjon mást.

A széria tinifilmes közegbe bújtatott felnövéstörténet, megannyi koridegen mozzanattal, dialógussal és aláfestő zenével, ábrázolásmóddal, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mégis remekül passzol Emily történetéhez. Főhősünk pedig valóban remeke alapanyag, hiszen  egy lázadó, szabadszájú tinédzserként jelenik meg előttünk, aki éjjelente a Halállal kocsikázik, szabadidejében írogat és vadabbnál vadabb ötletekkel sokkolja környezetét és borzolja családtagjai idegeit, legfőképpen a kiházasításával próbálkozó édesanyjáét és a politikusi ranglétrán feljebb lépni készülő édesapjáét. Azonban az alkotói vénát csak ideig-óráig lehet elnyomni, a kreativitás végül utat fog törni magának...

És jöjjön egy fan fact a végére: a Kisasszonyok írónője, Louisa May Alcott, lévén Dickinson kortársa, megjelenik a sorozatban.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris