Boszorkány Hobbi

Sok minden kell ahhoz, hogy egy hétköznapi teendőből hobbi legyen. Legfőképpen az, hogy már ne kelljen hétköznapi, mágiát segítő tevékenységként gondolnunk rá. Másodsorban pedig, okozzon továbbra is olyan kikapcsolódást, amiben ki tudunk szakadni a mindennapok feszültségeiből. Művészetnél is többként tudjunk rá gondolni, ami nélkül az életünk üres és céltalan lenne.

Hobbi. Ez a szó a mugliknak csak egy életforma fenntartása, de a varázsképeseknek ennél azért több. Feltöltődési lehetőség, miközben még hasznos is. A helyes úton tart, vezércsillagként irányít, tisztán tartja a tudatot. Most egy ilyennel fogom megismertetni a kedves olvasót.

Gallyfonás:

Ez a fonásfajta nem igényel nagy gyakorlatot, hiszen csak pár lehullott ágdarab, és gyapjúfonál szükségeltetik hozzá. Valamint az, hogy szeressük járni az erdőket és mezőket. Ez a hobbifajta akkor alakult ki, amikor még gyűjtögetéssel kellett beszerezni a lakóhely közelében fellelhető gyógynövényeket, varázsfőzet alapanyagokat. Akkor még fontos és ki nem hagyható, sokszor heti rendszerességgel végzett tevékenységként már a kis boszorkányok is rendelkeztek ezen tudással, hogy hogyan készítsenek keretet az ágakból, majd szőjék be, hogy a keresőutakon talált növényeket a fonalak között „átszőve” tudják roncsolódásmentesen magukkal szállítani, majd hazaérve csak fel kelljen akasztani a szárítókampók valamelyikére.

Az így kapott növényi részek száradás után mindig kéznél voltak, a boszorkánylakok tetőgerendáiról lelógó teli gallyfonatok tavaszig bőségesen nyújtottak kellemes illatot és hozzávalókat a fontosabb tevékenységeikhez. Idővel aztán rájöttek, hogy ha elteszik üvegbe az éppen megszáradt gyűjtéseket, akkor hosszabban, minőségibben, és többet is tudnak tárolni, mint amire szükségük van. Így alakultak ki a cserekereskedelmek, a Boszorkánypiacok, majd mire észbe kapott a varázslóvilág már csak az gyűjtött, aki eladásra is termesztett. Hagyományként csak azért nem merült feledésbe, mert sok boszorkány még mind a mai napig esküszik arra, hogy hatékonyabb főzetek és kencék készíthetők az így szárított növényekből.

Ha ellátogatunk egy olyan idős boszorkányhoz, aki foglalkozik még ezzel, meglepő tapasztalatokra tehetünk szert. Ugyanis a növények néha vegyesen szárítva láthatók. Van, amikor madártollakkal, levelekkel, termésekkel tarkítva lógnak a körömvirág, csalán, vagy éppen a rozmaring között. Ilyenkor ha rákérdezünk, nem kapunk egész estét történetet. Sokszor csak egy nevet mondanak. Vagy azt, hogy kié lesz, vagy azt, hogy mi készül majd belőle.

Néhányan a fiatalok közül mindig vissza-visszatérnek ehhez a mesterséghez, de igazság szerint, legtöbbjük megmarad annál, hogy csak gyűjti, majd dekorációként egy darabig kiakasztja az otthonában. Így válik a gallyfonatolás hobbivá. 

(További képek a Pinteresten Nature Weaving Craft címszó alatt találhatók.)

Írta: Hadiyya Amjad, Arcanus