Teszlek Bomba

 Tisztelt Olvasók!

Ma egy nem szokványos receptet hoztam nektek, bár inkább a képi ábrázolása nem szokványos. Ebből a receptből rövid videó készült, amit jobb minőségben megtaláltok a TikTok nevezetű videómegosztón, de beteszem ide is. Zenével élvezhetőbb!

( https://vm.tiktok.com/ZMJTS1hjW/ )

Ma forró csokoládét fogunk készíteni, de nem a megszokott módon. Az előkészületekhez szükségünk lesz félgömb alakú szilikon formára, vagy ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor Kinder tojás is megteszi. Érdemes kicsit nagyobb szilikon formát választani, az enyém kb tíz cm átmérőjű, ez pont belefér egy bögrébe.

Amire feltétlenül szükségünk lesz:

- szilikonforma kiöblítve

- kedvenc bögrénk

- olvasztható csokoládé (én hozzáadott cukor menteset használtam, sima tortabevonóval egyszerűbb)

- egy fazék víz

- hőálló tál

- forrócsoki por

- pillecukor

- ételszínezék (opcionális)

A fazék vizet feltesszük forrni, a csokit összedaraboljuk/tördeljük és a hőálló tálba tesszük. Amikor már forr a víz, rátesszük a hőálló tálat és gőz fölött megolvasztjuk a csokit. Ha már jó folyós beletöltjük a szilikon formába, érdemes ehhez kanalat vagy szilikon ecsetet használni és mehet is be a hűtőbe (vagy ha sietünk, akkor a fagyasztóba). Akkor jó, ha már teljesen szilárd, roppanós a csoki. Amíg hűvösön van a csoki, kezelésbe vehetjük a pillecukrokat, az enyémek a Mardekár színét kapták. Ez a lépés kihagyható, én ajándékba csináltam, de színezés nélkül is ugyanolyan jó. Kesztyű használatát ajánlóm, nekem a hajfestékhez kapott kesztyű volt csak otthon, ennél valamivel komolyabbat ajánlok, ha nem szeretnétek napokig színesek lenni.

Ha megszilárdult a csoki, akkor kipattintjuk a formából és óvatosan tányérra tesszük. Teszünk bele pillecukrot (kicsit több is mehet bele, mint amennyit én tettem), kanalazunk rá forrócsokiport, majd meleg tányéron kicsit megolvasztjuk a gömb másik felének perem részét és összeragasztjuk.

Most már csak bögrébe kell tenni, leönteni forró vízzel/tejjel, ízlés szerint és élvezni a „beosztási ceremóniát”.

Írta: Nadia Moor, Caminus