Ez a cikk kissé rendhagyó lesz, mert leginkább a Muglivilág rovatunkhoz van köze, de oda se teljesen illik be.
Mint az tudják a Kedves Olvasók, a muglik sokféleképpen töltik el szabadidejüket, de van ami közös a varázsos és a varázstalan emberek között: mindkét nép szereti a zenét és előszeretettel járnak koncertekre is. Ez velem sincs másképp, így most a legutóbbi koncertről hozok egy élménybeszámolót. Bár nem a Walpurgis Leányai koncertjén voltam, hanem három mugli zenekarén, de remélem így is élvezhető lesz a beszámoló. A képek minőségéért előre is elnézést kérek, telefonnal készültek.
Kezdjünk is hozzá. 2020 január 22-én már a késő délutáni órákban hatalmas tömeg várakozott a budapesti Papp László Sportaréna előtt. A tömegben fiatalok és idősek egyaránt várták a bejutást, ami 17:45-kor gond nélkül meg is kezdődhetett. Hihetetlen profi volt a szervezés, a beengedés is zökkenőmentesen zajlott, és még női biztonsági őr is volt, ami nem szokásos ilyen rendezvényeken, de én örültem, mert végre nem egy férfi motozott (és tapogatott) végig. A motozásra egyébként azért volt szükség, hogy senki ne vihessen be magával tiltott eszközöket, amivel másokat megsebesíthet. Ez mindenkinek az érdeke szerintem, nincs is ezzel probléma. Időben meg is érkeztünk, az ülő szektorokba érkező vendégeket külön bejáraton engedték be, ami nem volt hosszú szerencsére. Meg is érkeztünk a 323-as szektorba. Első tanulsága az estének: ha valakinek tériszonya van, inkább a 223-as szektort válassza. Onnan is ugyanúgy lehet látni, csak nincs olyan brutálisan magasan.
Az első zenekar, az Amaranthe percre pontosan kezdett és hihetetlen műsort csináltak. Nem ez volt az első Amaranthe koncert életemben, de ez volt, amin azt éreztem, hogy tényleg odatették magukat. Az előző koncertjükön én untam magam, nem volt igazán összerakva a show, az énekesnő is csak olyan tessék-lássék módon volt jelen. Ellenben itt igazi show-t csináltak, minden megfelelő helyen volt. Csak egy dolog zavart picit, az a fénytechnikájuk volt, amitől néha epilepszia rohamot lehetett kapni. Szerintem a kevesebb néha több, de lehet, hogy más szektorból vagy a küzdőtérről ez nem volt zavaró
Az este színvonalához illő műsort láthattunk. Teljesen odaillő volt a setlist, az előzetes aggályok teljesen szertefoszlottak. Az énekesnő Elize Ryd nagyon odatette magát, hihetetlen tisztán énekelt, táncolt, beszélt a közönséghez… Egyszóval minden rendben volt. Kicsit rövid időt kaptak, de azt jól kihasználták, voltak zúzósabb számok, és kissé lassabb számok is.
Ezután folytatódott az este az Apocalyptica zenekarral. Az ő különlegességük az, hogy heavy metalt játszanak csellón. Nem viccelek, csellón. Legtöbb számuk átdolgozás. Különleges színfolt volt ez a finn zenekar a svéd többség mellett. Ők is jól kihasználták az időt, és igyekeztek annyi számot belezsúfolni abba a körülbelül egy órába, amit kaptak. Pár szám erejéig Elize Ryd is beugrott énekelni, ami szintén különlegessé tette ezt az estét.
Náluk is jellemző volt a zúzós este, lassabb számokkal. Különösen „vicces” volt, amikor az egyik tag mondta, hogy most egy kis pihenő következik, hogy minél frissebben kezdhessük a következő koncertet. Ez az utolsó szám nem volt más, mint a Metallica klasszikusa, a Nothing Else Matters. A közönség együtt énekelte a dalt, ami egy külön szépséget adott a befejezésnek.
Ezután következett a svéd csatametál zenekar, a Sabaton. Aki nem ismeri őket, annak elmondom, hogy a csatametál kifejezés nem véletlen, legtöbb számuk a történelem híres ütközeteiről szól. Ők voltak az este „nagy dobása”, a legtöbb ember miattuk volt ott. A hangulatkeltéshez nagyon értenek, nem tudom direkt volt-e így, de az előző két zenekar nem használt pirotechnikát, amiből arra következtettem, hogy ők sem fognak… Elég téves volt ez a következtetés. Az intro bejátszása után elhangzott a szokásos „We are Sabaton, and this is Ghost Division!” mondat, majd szó szerint berobbant a zenekar a színpadra. A szokásos színpadelemek, a tank, a tüzek, az adott számokhoz tartozó vetítések, jelmezek, egyszerűen minden tökéletesen megkomponált volt. Volt szokásos pálinkaitatás az énekessel, Joakim Brodennel, majd később az egész zenekarral is.
Írta: Nadia Moor, Caminus
0 comments:
Megjegyzés küldése