Illúziók ingere

Kedves Olvasóim!

Mai cikkemben a megtévesztések világába kalauzollak el benneteket. Olyan művekről lesz szó, melyeknek nem csak kinézete, de háttértörténete is egészen különös. Alkotóik mind a mugli világ ismert alakjai, azonban néhányuk még a varázsvilágban is szerzett magának nevet. Művészi alkotásaik pedig még az egyszerű mugli szemnek is varázslatosnak hatnak. Mi azonban fényt derítünk ezek mágikus titkaira.

Andrea Mantegna: Camera picta (Camera degli Sposi - A festett kamra/A menyasszonyi kamra (szoba)), 1465-74       (Camera picta az ismert név, a másik a hivatalos- a szerk)

A reneszánsz az egyik legfontosabb korszak Olaszország művészetének történelmében. A sötét középkort lezáró időszak rengeteg művésznek adott lehetőséget, hogy valami újat, egészen mást alkosson. Ebben az időben vált népszerűvé többek között a fal- és a mennyezetfestés is. Nem egy híres festőművész szerzett nevet magának ilyen munkák elvállalásával. A legjobbak közé tartozik például Michelangelo, Raffaello vagy Leonardo da Vinci. A híres festők közé tartozott Andrea Mantegna is. Egyik leghíresebb műve a mantovai Palazzo Ducale freskója,  a Camera degli Sposi - ismertebb nevén a Camera picta. 

Az emberek csodájára jártak az elkészült műnek, mivel megtévesztő ábrázolása miatt az ember úgy érzi, mintha egy kupolás teremben lenne. A falfestmény azonban egy egyszerű szobába volt megtervezve. Festője egy kis varázslathoz is kénytelen volt folyamodni. Pár egyszerű Tértágító- és hajlító-bűbájjal enyhe ívet varázsolt a plafonnak, mikor egy mugli sem volt a közelben. Ezután egy kis művészi munkával még hajlítottabbnak tűnt a mennyezet. 

Ebben az időben sok művész vette hasznát ezeknek a varázslatoknak, ha volt varázstudó ismerősük, vagy ők maguk értettek a mágia tudományához. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban vált népszerűvé a térbeli ábrázolás a középkori kétdimenziós ábrázoláshoz képest. Egy-két ügyes varázslatnak és matematikai számolásnak köszönhetően a művészet egész világa megreformálódott. A mi varázsvilágunkban pedig ekkor fejlesztették ki a tágító-, hajlító- és formázó-bűbájokat, amelyek azóta is rengeteg segítséget nyújtanak nekünk az élet minden területén. Neveket azonban ritkán köthetünk 1-1 kora reneszánszkori varászlathoz, hiszen az emberek emlékezetében még élénken élt a középkori boszorkányüldözés borzasztó tettei.

Guiseppe Arcimboldo: The Four Seasons (A négy évszak), 1563-73

Bár sajnos nem a varázsvilág képviselője, mégsem felejthetjük el Guiseppe Arcimboldo nevét. Ő is a reneszánsz ideje alatt tevékenykedett, alkotásai pedig még a ma élő művészeket is megihleti. Leghíresebb festmémysorozata A négy évszak, mely négy embert ábrázol különféle gyümölcsökből és zöldségekből összerakva. Ez Arcimboldo sajátossága. Rengeteg olyan festményt készített, ami elsőre csupán egy egyszerű csendéletnek tűnt, ha azonban hosszabb ideig megfigyeli valaki, észreveheti az emberi arcokat, amit a növényegyüttes alkot. A muglikat lenyűgözte ez a találékonyság, s még a mai napig is szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak ezek a részletgazdag képek. Ráadásul ez a festménysorozat azért is lett híres, mivel a négy különböző évszakot a hozzá illő gyümölcsökkel és zöldségekkel ábrázolta a művész. 

S hogy ezeknek a műveknek mi köze van a varázsvilághoz? Arcimboldo ugyan nem volt varázsló, de volt egy kedves ismerőse, Vincenzo Erba, egy híres gyógyító. Erba sokszor magával vitte Arcimboldot, mikor messzi tájakra utazott gyógyítani. Ezen alkalmak során a festőművész rengeteg félresikerült bájital és varázslat által eldeformált külsőt látott, s ezek ihlették különös műveit. Az arcokon levő különféle dudorok, elváltozások, kinövések nagy hatással voltak rá, s mikor festővászna elé ült, felsejlettek előtte a furcsa arcok. S mivelhogy barátja szigorúan megtiltotta, hogy az arcokat úgy fesse le, ahogyan látta őket (ezzel elkerülve a varázsvilág lelepleződését), Arcimboldo kénytelen volt más módot használni alkotásai elkészítéséhez. Így jött létre a csendéletek és az arcképek közös egyvelege, mely egyszerre bizarr, mégis csodálatra méltó.

Maurits Cornelis Escher: Relativity (Relativitáselmélet), 1953

Egy újabb optikai illúzió, melyet a tehetséges holland grafikus, M.C.Escher készített. Escher egy 19-20. századi művész, akit a geometriai ábrázolások, a lehetetlen építmények és a végtelen fogalma foglalkoztatott. Relativitáselmélet c. litográfiája egy szinte értelmezhetetlen kép, amely sok-sok összefutó lépcsősort ábrázol. A lépcsősorok sajátossága, hogy ha az egyik felén elkezdjük követni őket, a másik végén már egy teljesen más irányban érkezünk meg. Maguk az emberi alakok is össze-vissza állnak, ülnek vagy mennek a képen. Ez a különös káosz több művére is jellemző. 

A művész imádta ezt a fejetlenséget, melynek egyszerre van értelme és nincs. Képei az embert hosszú időre maguk elé szögezik, míg azok próbálnak értelmet találni a sok furcsaságban. Ezek a folyamatosan ismétlődő különös lépcsősorok nem véletlenek. Escher műveit ugyanis nem más ihlette, mint maga a Roxfort. Bizony, ő maga is a varázsvilág fontos tagja. Bár mugli születésű volt, mindig is benne rejlett a varázserő. S mikor kézhez kapta első roxforti levelét, majd kicsattant az örömtől. 

A kastély pedig lenyűgözte az ifjút - rengeteg időt töltött azzal, hogy felfedezze a termeit és járatait, s azokat pergamenén is megörökítse. A mozgó lépcsősor ámulatba ejtette, tanárai gyakran kapták azon, hogy ahelyett, hogy órákra menne, a többi diákot bámulta, akik a szeszélyes lépcsőknek köszönhetően nem mindig ott lyukadtak ki, ahová igyekeztek. Escher nem felejtette el ezt az élményt még a Roxfort elvégzése után sem. Sokszor visszavágyott a kastély falai közé, s ezt a vágyát úgy tudta legjobban kiélni, ha a különleges építményt megörökítette művein. Azok a szerencsések, akik szintén a Roxfortba kerülnek,aguk is szemügyre vehetik a hasonlóságot a művész képei és a valóság között.

S ezzel, kedves olvasóim, el is érkeztünk utolsó cikkem végére. Remélem, sikerült maradandó élményt szereznem nektek, és sok újdonsággal bővült tudásotok a művészetről. Véleményem szerint fontos, hogy a művészet az életünk része legyen, mivel ez tud minket inspirálni, elgondolkodtatni, változásra ösztönözni. 

Szeretném, ha a nyári szünetre magatokkal vinnétek egy darabot a rovatom idén megjelent cikkeiből, és az alkotásra ösztökélne titeket. Bízom benne, hogy nektek ezek a cikkek olvasása legalább ugyanannyi örömet okozott, mint nekem a megírásuk. A jövőre nézve pedig kellemes vizsgaidőszakot, sikeres vizsgákat kívánok minden kedves olvasómnak!

Írta: Lily Pat, Solaris