Pages

2010. július 13., kedd

Könyves Kálmán boszorkányai


A magyar boszorkánysággal kapcsolatban az istenítéleteken kívül Könyves Kálmán (1095-1116) és a törvényei a legismertebbek. Ezek a törvények máig meghatározzák a magyar varázslók és boszorkányok mágiahasználatát, ezért varázslótársadalmunk minden tagjának ismernie kell őket.
Könyves Kálmánt 1096 tavaszán koronázták királlyá. Öt törvénykönyve közül számunkra az első a legfontosabb, ugyanis ez tartalmazza a boszorkányokra vonatkozó törvényeket. Ezek 1100 körül keletkeztek, akkoriban pedig – a folyamatos boszorkányüldözések ellenére – meglehetősen elterjedt volt a nyílt mágiahasználat. A mágusokban egyfajta dac is lehetett, meg akarták mutatni, hogy őket nem lehet egyszerű módszerekkel térdre kényszeríteni. A törvényekhez vezető előzmények közül egyet emelnék ki, amely eset különböző változatokban a mai napig él a köztudatban, egyfajta legendaként.
1097-ben Vanyaróczon élt egy Harga nevű boszorkány, aki nem épp a muglibarát gondolkodásmódjáról volt híres. A források szerint Harga élete alkonyán döbbent rá, hogy nincs senkije, ám szeretett volna egy utódot vagy segédet, akinek átadhatja mindazt a tudást, amit az évek során felhalmozott. A falujában felfigyelt egy 6 éves fiúra, aki varázsló volt, ám szülei – muglik lévén – semmit sem tudtak a dologról. Megkérte a szülőket, hogy adják neki szolgálónak a fiút, cserébe ő gondoskodik majd a neveléséről. A szülők hallani sem akartak a dologról, s mivel tudták, hogy az öregasszonnyal milyen furcsa esetek történtek már, elkergették. Harga bosszúból megátkozta a családot, akiknek szinte az összes tehenük elpusztult, a megmaradtak pedig nem adtak tejet és különféle betegségekben szenvedtek. A falu határában élt egy másik, Réka nevű boszorkány is. Mivel sokat segített a falubelieknek, azok megbíztak benne, így a család hozzá fordult tanácsért. Réka azt mondta nekik, hogy vegyenek egy bödön vajat, majd háromszor szúrjanak bele egy nagy késsel, és másnap megjelenik majd náluk sebes kézzel az, aki felelős az állatok pusztulásáért. A család így is tett, másnap pedig ellátogatott hozzájuk Harga bekötözött kézzel, hogy „nagylelkűen” ismét felajánlja, hogy gondoskodik a fiúról. A falubeliek értesítették az esetről az egyházat, onnan pedig a hír egyenesen a királyhoz jutott.
Mivel nem ez volt az első eset, hogy a király „kétes ügyleteket folytató” személyekről kapott hírt, kénytelen volt rendelkeznie ezen személyek sorsáról. Nem hitt az alakváltó banyák, úgynevezett strigák (ma animágusok) létezésében, viszont a maleficák (bűbájosok) – mint Harga és Réka – ellen törvényt hozott, tehát az ő létezésüket nem tagadta. Rendelkezéseivel egyúttal lehetőséget látott a kereszténység megerősítésére is.
Az 57. cikkelyben, amely a boszorkányperek megszüntetéséről szól, kijelenti, hogy boszorkányok nem léteznek: „De strigis vero, quae non sunt, nulla quaestio fiat” (A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak). Ez valamelyest csökkentette az addig üldözött, jószándékú boszorkányok aggodalmát. A 22. cikkellyel, amelyben megszüntette a tüzesvas- és forróvíz-próbákat, enyhült annak a veszélye is, hogy a pálcájukat vesztett boszorkányok kellő tapasztalat híján a kegyetlen próbák áldozatává válnak (a püspöki székhelyeken, Pozsonyban és Nyitrán azonban továbbra is engedélyezték az efféle ítéleteket).

Könyves Kálmán betiltja a boszorkány-égetést

Azt gondolhatnánk, hogy a varázslók nem voltak veszélyben, hiszen róluk alig hallhattunk ebből az időből. Ám az ő életük sem volt felhőtlen. Könyves Kálmán róluk sem feledkezett meg. Bár sosem készült semmiféle feljegyzés arról, hogy valódi varázslókat is sikerült kézre keríteni, a boszorkányok esetéből okulva a király a törvénykönyve 60. cikkelyében elrendelte, hogy a varázslókat is állítsák bíróság elé. Az ő sorsukról az esperesek és az ispánok döntöttek. Az, hogy a király ez esetben átengedte a bíráskodás jogát alacsonyabb rangú tisztségviselőknek, mutatja, hogy a varázslókat korántsem tekintették olyan veszélyesnek, mint a boszorkányokat. Ennek okára mágiatörténet kutatók a mai napig keresik a választ.
Habár napjainkban már megváltoztak a viszonyok és a mágustársadalom ugyanolyan jogokkal és feltételekkel élhet, mint bármelyik más európai országban, Könyves Kálmán törvényeinek hatása még most, 900 év elmúltával is érződnek. A magyar mágusok, főleg a boszorkányok sokkal óvatosabbak, ha varázslásról van szó, mint a környező országokban. Az elővigyázatlanság és makacsság előidézte megfélemlítés örök életre szóló tanulságot szolgáltatott nekünk, és biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkező nemzedékekben is, még sok-sok évig otthagyja majd a nyomát.

Írta: Berenice Mayflower

1 megjegyzés:

Victoria Vulpine írta...

Húúú... Rendkívüli volt erről a korszakról olvasni. Mi fel sem tudjuk már igazán fogni, hogy milyen világot éltek a középkorban. Fantasztikus!

Megjegyzés küldése