Pages

2010. július 20., kedd

Kontinensek mágusnépe - Oroszok


Habár július van, az orosz hegyekben szinte összefagynak a vacogó fogaim, ahogy Jurij Dranov háza felé repülök meggyötört seprűmön. Jurij a Sztanovoj-hegységben él, egy saját maga építette házban. Ahogy földet érek, már jön is felém kitárt karokkal és buzgón nyomkodja a kezembe a kikészített vodkát. „Igyál barátom, ettől majd felmelegszel!” – mondja széles mosollyal az arcán és betessékel az előszobába. A nappaliban a falon kitömött szarvas- és medvefejek látványa fogad, s még alig öntöttem magamba a méregerős nedűt, vendéglátóm már tölti is a következőt. Gyorsan elébe vágok a dolgoknak és az itteni életről kérdezem. Barátomat nem kell biztatnom a beszédre.

- Hát itten minden varázslónak arany élete van. Közülünk mindenki ilyen elhagyatott területeken él, nem nagyon szeretünk beolvadni a mugli népek közé. Reggel korán felkelek, nem zavar senki se, aztán elmegyek az erdőbe fát vágni. Egyébként van ott egy aranyos durrfarkú szurcsókom, az egyik jó barátomtól kaptam Skóciából. Abból élek, hogy szobrokat faragok fából. Van rá egy nagyon hasznos kis varázsigém, a Subseco. Ezzel aztán néhány perc alatt ki lehet faragni egy húszcentis szobrocskát. A nagyobbakhoz több idő kell, az már igaz. Persze tehetség és fantázia nélkül nem működik a dolog. Az itteniek találták ki még valamikor a nagyapám korában. Rá voltak kényszerülve. – meséli vidáman Jurij, minden mondatát egy kis lélekmelegítővel leöblítve. – Szombatonként amonnét, a szemközti hegyről átjönnek a barátaim és kviddicsezünk egyet. Az már igaz, hogy párszor kijöttek a minisztériumból, hogy ne repüljünk olyan alacsonyan, de hát, tudod hogy van az.

Megpróbáltam megakadályozni, hogy Jurij felöntsön a garatra, ezért gyorsan az orosz mágiatörténetről érdeklődtem.
- Na, nekünk aztán nem kell hírességekért a szomszédba menni. Hallottál már Raszputyinról? Megátalkodott egy varázsló volt, az már igaz. A szülei muglik voltak, ezért sokáig próbálták elnyomni a „rosszabbik” énjét. Szerintem pont ezért lett aztán olyan, amilyen. A muglik halhatatlannak tartották, mert többszöri próbálkozás után sem tudtak végezni vele, még a cián sem használt ellene. Pedig ez nem olyan bonyolult dolog, elég hozzá egy bezoár. Aztán ott van Puskin. Bizony, először őt sem az írásairól ismerték. Csak azután kezdett bele, miután eltiltották a bájitalkészítéstől. Túl sok elmeélesítő főzetet kortyolt.

Jurij egy kevésbé közismert tényt is megosztott velem. Csak nagyon kevesen tudják – és lehet, hogy ők is mind Oroszországban élnek -, hogy az 1800-as évek elején Szentpéterváron alkimisták egy csoportjának sikerült kifejleszteni egy olyan technikát, amellyel alkoholból lehet előállítani bizonyos bájitalokat. Nem véletlen tehát, hogy a mugliknak elsősorban a vodka jut eszébe az oroszokról.


Az eljárás lényege, hogy egy zárt üstbe a kívánt mennyiségű bájitalnak megfelelő alkoholt öntenek, majd változó mértékben ginszenget, csilimet, boszorkányfüvet, illetve a készítendő bájital összetevőiből egy darabot. Ezután a varázspálcával egy bonyolult mozdulatsort kell elvégezni, amelyhez az ábrát a Bájitalok egyszerűbben című könyv tartalmazza. Ha a bájital összetevői között nincs olyan, amely kizárólag rá jellemző, vagy a ginszeng és a csilim már eleve az alkotóelemei, a művelet nem sikerül. Éppen ezért pontosan meg van határozva, hogy mely főzetek készíthetők el vele. Ilyen például a Szédítőszaft, vagy a Bódítópuncs is. A főzetek teljes listája szintén a fent említett könyvben olvasható.

Beszélgetésünk végére érve Jurij a fal támogató segítsége mellett kísért el az ajtóig, ahol megköszöntem a társaságát és felszálltam a seprűmre. Visszatekintve még láttam, ahogy bezuhan a házba, majd ismét előre fordultam, hogy épségben elérjem a szerkesztőséget.


Írta: Berenice Mayflower

1 megjegyzés:

Victoria Vulpine írta...

Ez nagyon jóó! :DD Jurij nagyon szimpatikus! :DD

Megjegyzés küldése