„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” – tartja a mondás. Én pedig egyenesen rajongok értük. Amióta önálló háztartásban élek, előszeretettel gyűjtögetek mindenféle növényt. Korallt, kaktuszokat, orchideákat. Korallvirágból most jelenleg 5 db van. Kezdetben kaptam egy halványrózsaszínt, aminek a gondozásánál rájöttem a korall csínyára-bínjára.
Szóval… hogyan is gondozzuk a korallt, ha azt akarjuk, hogy egész évben virágozzanak?
Egyrészt napos helyet kedvel, de nem kell kitenni a tűző napnak. Másrészt, én csak akkor locsolom, ha a leveleit fonnyadtnak érzem. De akkor sem bő vízzel. A koralloknak elég, ha éppen vizes a földjük, nem szeretnek állni a vízben. Ezek nem leanderek, amelyek bőséges locsolást igényelnek. Tápoldatot tavasz elején kapnak, ebből egy kupaknyit teszek a locsolóvízbe. Ez elegendő ahhoz, hogy a hosszú tél után a növény felébredjen, és virágzásra bírja magát. Általában, ha egy elkezd rügyezni, a többi is kedvet kap, és virágba borul az egész növény. A gondozáshoz az is hozzátartozik, hogy a már elvirágzott részeket levágom, ezzel is segítve az újabb rügyek fakadását. Az elszáradt leveleket pedig leszedem. Nem túl időigényes folyamat, elég hetente egy öt percet rászánni, de a korallvirág meghálálja.
A mostani virágállományom jelenleg egy halvány rózsaszín, két ciklámen, egy narancssárga, és egy fehér növényből áll. Miért is érdekes ez? Mert egymás mellett laknak a párkányon, és idővel elkezdtek színt cserélni. Azt hiszem, mára már csak a fehér őrizte meg eredeti színét, a többi már valamilyen kombinációban virágzik. Pl. a halvány rózsaszín virágún már megtalálhatóak narancssárga bimbók is. Van olyan, hogy egy virágon rózsaszín és narancs szirom is lakik.
A hibridek
Ezek a hibridek jól mutatják Mendel bácsi borsós kísérletét.
Mendel bácsi a piros virágú borsó mellé fehéret ültetett, így figyelte meg a domináns és a recesszív allélokat. Egy idő után azt tapasztalta, hogy a fehérek mellett megjelenik piros is ugyanazon a növényen. Pont, mint a halvány rózsaszín és a narancssárga korall esetében. Ebből én arra következtetek, hogy a narancs itt domináns, és egy idő után átveszi az uralmat a recesszív mellett. Olyannyira, hogy a növény egy fürtjén is megfigyelhető az allélok váltakozása. Mendel bácsi szabálya kimondja, hogy az öröklési folyamatok között lesz olyan, ami a domináns és recesszív géneket hordozza magában, lesznek csak recesszív génnel rendelkezők, és csak dominánsak. És ezek váltakozni fognak ciklikusan.
Ez megerősíti az legutolsó tapasztalatom, miszerint a rózsaszín virágú vissza fogja kapni eredeti színét. Legalábbis egy időre. Számításaim szerint ezek a kereszteződések ismétlődni fognak időről időre.
A következő kísérleti páros, a ciklámen, és a fehér…
Itt bizony bajba vagyok, mert a fehér idén még csak 3 db virágot hozott, és semmi nyoma nincs további rügyeknek! Lehet, az Orchidesiss varázsigét kéne bevetnem hozzá, de a mugli férjem megijed a pálcám látványától... Viccet félretéve… a fehér mindig is lusta volt. Szép húsos leveleket növesztett, de az a tapasztalat, hogy ez inkább erre fókuszál, mint a virágzásra. Az a gyanúm, hogy megsértődött évekkel ezelőtt, mert behoztam a balkonról, és az ablakpárkányon nem érzi jól magát. Nem értem, pedig a többi is ott van.
Szóval a ciklámen az annyira új, hogy még nem volt időm vele kísérletezni. De gyanítom, hogy ez lesz a domináns, és hamarosan a fehér halvány rózsaszín virágokat fog hozni. Most egyelőre várok, mert a két gén még nem cserélődött, és nem jött létre újabb hibrid.
Írta: April Starr, Solaris
0 comments:
Megjegyzés küldése