Tisztelt Olvasók!
Mai cikkünkben egy rég elhagyott városrészt szeretnek bemutatni. Ennek a városnak a különlegessége, hogy a Közép-Dunántúlon fekszik, Veszprém megyében, mégis egy különleges és felfedezésre váró kis „sziget”. Régen szovjet katonák lakták, de kivonulásuk óta üresen áll és várja az arra tévedő látogatókat. Több baleset is történt már ott, a legutóbbi a közelmúltban ezért nem biztos, hogy jelen pillanatban is látogatható, de ottjártunkkor meg kényelmesen szét lehetett nézni.
A magyar Csernobilként is becézett szellemváros maradványaira Szentkirályszabadja mellett lehet rátalálni, és annyira népszerű lett urbexesek körében (és „muglik” között is), hogy a térkép már külön helyként jelöli, így nagyon könnyen oda lehet találni. Mi is az az urbex vagy urban exploration? Nyersfordításban városi kutatás vagy felderítés, ami nem is áll messze a valóságtól. Egy olyan szabadidős tevékenység, amelynek lényege a felfedezés, az ismeretlen, olykor zárt helyekre való bejutás. Nagyon fontos, hogy bizonyos szabályokat betartsunk, amikor ilyen útra indulunk. A két legfontosabb dolog, hogy nem rongálunk és nem lopunk. Az urbex lényege a felfedezés és a fényképezés.
Egyszóval, mielőtt valaki útnak indul Szentkirályszabadjára, érdemes tájékozódnia, hogy látogatható-e illetve engedélyt kérni a látogatásra. A helyen airsoftosok is szoktak játszani, népszerű körükben, így akár tőlük is lehet információt kérni. Érdemes olyan ruhát választani a látogatásra, amit nem sajnálunk, ha koszolódik vagy elszakad, illetve mindenképpen zárt cipőt érdemes húzni.
Ha bejutottunk pedig tartsuk szem előtt, hogy nem lopunk és nem rongálunk. Bár számtalan graffiti látható a falakon, épp elég ami már rájuk került.
Akkor egy kicsit részletesebben magáról a helyről. Bár a magyar Csernobilnak is nevezik, semmi köze atomkatasztrófához, „csak” az itt lakó katonák és családjaik hagyták el otthonaikat, amiket nem vett birtokba utánuk már senki élő emberfia. Mint már említettem, ez egy elhagyott orosz-ukrán laktanya és a hozzá tartozó lakónegyed. Nem tudom, hogy a laktanya látogatható-e, mi csak a lakónegyed részében voltunk. Külön iskola, óvoda, mozi és boltok is tartoztak a laktanyavároshoz, amik a mai napig megtalálhatóak, bár már nem annyira szép állapotban, mint fénykorukban. Ez az elhagyott város is a bizonyíték arra, hogy a természet erősebb az ember alkotta épületeknél. Vannak házak, amelyeken belül nőtt kis fa, és az épületeken látszik, ahogy a természet a maga lassúságával visszaveszi azt, ami egykor az övé volt. Sajnos nem csak az idő vasfoga, hanem az is látszik ezeken az épületeken, hogy miért nem szabad rongálni és lopni. Nem húzom tovább a szót, következzen néhány kedvcsináló kép. A képek felhasználása engedélyköteles, jobb minőségben a szerzőtől a graciaroxfort@gmail.com címen keresztül kérhetőek el, és a felhasználási szándék is itt jelezhető!
Írta: Nadia Moor, Caminus
0 comments:
Megjegyzés küldése