A karácsony és az azt megelőző időszak az, amikor már elég hideg van ahhoz, hogy a legmelegebb kötött pulcsijaink után nyúljunk a szekrényünk mélyére. De vajon miért vannak azok a pulcsik a szekrény mélyén? És az ünnepek után miért dobjuk oda vissza őket és veszünk helyette másikat? A válasz egyszerű; mert giccses és szemet bántó mind.
A karácsonyi időszakban mind fel vagyunk szerelkezve olyan ruhadarabokkal, amiket máskor Merlin hosszú szakállának egy száláért sem húznánk fel, ilyenkor mégis poén és talán még divatos is. Ezért íme, két örök kedvenc, amely mindig divatos marad ebben a fahéj illatú időszakban.
Kötött pulcsik. Bizony mindenkinek van egy nagymamája, anyukája esetleg nagynénije, aki december elején egy kupac kötnivalóval leül a kandalló elé és szent estére különböző mintás pulcsikat varázsolnak nekünk belőlük – hol képletesen értve, hol tényleg így van. Ezek a színpompás, válogatott mintájú (fenyőfa, hópihe, hóember stb.), pihe-puha pulcsik mind a varázslók körében, mind a mugliknál elég nagy hírnévnek örvendenek ilyentájt, bár az is nyílt titok, hogy addig nem fog többet előkerülni, míg a kedves rokon, akitől kaptuk látogatóba nem jön. Aki pedig az anyukájától kapta, sok kitartást.
Mamusz. Nagy, kényelmes és könnyen elveszíthető. Ez az az otthoni lábbeli és karácsonyi holmi, amire talán senki se haragszik; igazán kényelmes, ősztől tavaszig hordható, ám valamiért mindig eltűnik. Szokták mondani, „ami kell, sosincs meg”. Ez a szőrős papucs féle erre a tökéletes minta, egyesek házi manókra, mások a szellemeikre gyanakodnak, van, aki egyenesen a mumust emlegette, de a rejtély máig nem oldódott meg.
Írta: Rion Hyland (Solaris)
0 comments:
Megjegyzés küldése