A kicsi tündér újabb kalandokkal hívogatja az olvasókat! Szárnyalj te is vele!
Csodálatos napra ébredtem az emberházban. Ugye így hívják az otthonukat? Ház? Ez a nap azért volt olyan, meglepő...Tudjátok mit? Az elején kezdem.
A reggel megint gyönyörű volt, de minden csendes. Körbe repdestem kunyhót gyengéd, szelíd szárnycsapásokkal, ám bele ütköztem valamibe. Egy kislány volt. Olyan szelíd és bájos mosolya volt, hogy a fényességben még a nap is megirigyelhette volna. Megszólítottam:
- Szervusz!- susogtam neki tündér nyelvel de ő nem felelt. Persze úgy se érthetett volna még ha akarta sem. Megmozdult és egy gyengéd suhintással megfogott vagy boldog kacagás közepette kivitt a kertbe, át a fákon, a tavon és mindenen amit lehetett látni a házból. Letett egy öreg fára, majd mutogatni kezdett mert rájött, hogy nem értjük meg egymást. Ez nagyon okos és kedves gesztus volt. Csak a gond az volt, hogy nem értettem mit akart bele fűzni a sok mozdulatba. Sebaj. Leemeltem a tekintetem az emberpalántáról és a fára pillantottam. Csak most vettem észre, hogy a fa más volt, mint a többi az erdőben. Nem pont a szépre gondoltam, csak más... Ugye értitek?
Ashley Wrom
0 comments:
Megjegyzés küldése