Pages

2017. január 28., szombat

Interjú Vanessa A. Pellax Professzorral

Vanessa Professzorral - vagy ahogyan mi Professzorok hívjuk, Nessával - a Grácia roxfort konyhájában találkoztunk és beszélgettünk, miközben a házimanók finomabbnál finomabb nyalánkságokkal próbáltak minket elkápráztatni. 
Sikerült nekik, ezért a beszélgetésünk, némi nosztalgiával fűszerezve több, mint 4 órásra sikeredett.

Ezalatt faggattam a professzort a múltbéli emlékeiről és jövőbeli terveiről. 

1. Bár már régen volt, de vissza tudsz emlékezni az első Gráciás évedre? 

Vanessa Professzor: Lassan-lassan kerek tíz éve volt, hogy csatlakoztam a gráciás csapathoz. Először szárnybontogató újoncként alig beszéltem valakivel, majd az októberi személyes találkozó előtti este elkezdtünk páran, elsősök csevegni. Utána elindult az Expressz, és még se állt idáig. Nekem az első év nagyon meghatározó volt, akkor kerültem be a gimnáziumba is, teljesen új közösség, új elvárások, és nagyon biztonságot nyújtó gondolat volt, hogy akármilyen nehéz is volt egy nap, a végén mindig visszakucorodtam a Gráciába, ahol hasonló érdeklődésű körű emberekkel beszélgethettem egyre inkább személyes dolgokról, nem csak a Harry Potterről. Hozzátéve, hogy akkor éltem viharos tinédzser éveimet, nagyon fontosnak érzem visszagondolva, hogy a nyakamba kaptam egy csapatot, ami vitt előre és segített, akár csak egy-egy beszélgetéssel éjszakába nyúlóan. Boszorkány válasz: Az első gráciás évem minden volt, csak nyugalmas nem. Bekerülni a varázsvilág kapujába, varázslatokat tanulni, azokat gyakorolni (néha egymáson) üdítő élmény volt. Nehéz természettel áldott meg Merlin, de szerencsére hamar találtam barátokat, akikkel felfedezhettük a kastélyt és az új életünket. A tanulás nehéz volt, de hasznos, és lelkes szorgalommal igyekeztem elsajátítani mindent, amit csak lehetett. Akkori gondolkodásomat tekintve mondhatom, hogy sose lehetett tudni, mikor tudom felhasználni valaki ellen a tanultakat! ;) Mára természetesen már nem így gondolom. 

2. Szerinted jól döntött a süveg, amikor beosztott? 

V.P:  Nem és igen. Az én beosztásom több felvonásosra sikeredett, elsőként a Hugrabug békés csapatát erősítettem, amivel első pillanattól fogva elégedetlen voltam. Nem találtam ott a helyem, így társakat is házon kívül kerestem. Cseppet sem illettek rám a házbéli jellemzők, ezt maga a Süveg is elismerte, de megpróbált egy másik irányba terelni, mint amerre mentem volna – sikertelenül. Első év végén újra a fejemre került a Süveg – a részleteket fedje jótékony homály -, és csatlakoztam a mardekárosokhoz, akik tárt karokkal fogadtak. A harmadik beosztás alkalmával a Mardekárhoz rokon házba kerültem, az Arcanusba. Otthon éreztem magam, nem tévedett a bölcs Süveg. 

3. Milyen közösségi tevékenységeid voltak diák korodban? 

V.P: Sokszor vettem részt a párbaj-szakkörön, pályázatokon, maszkabálokon. 

4. Egyszer csak prefektus lettél. Milyen érzés volt amikor megtudtad? 

V.P: Büszke érzés. Egy kicsit ebből, és egy kicsit abból. Élveztem a rám ruházott felelősséget, egy kicsit fennhéjázós büszkeséggel, teszem hozzá. Ki ne élvezné, ha oly irányító jellem, mint én voltam, hogy a kezébe kap egy szeletet a hatalomból? Ennek ellenére lelkiismeretesen végeztem a feladatot, segítettem az alsóbb éveseknek, felügyeltem a diáktársaimat, tájékoztattam őket mindenről, amire szükségük lehetett. A dolgomat pedig jól végeztem - egy diáktársam egyszer azt mondta, ki más lehetne a prefektus, mint én? Jól csinálom. Ez kellemes visszajelzés. 

5. Aztán jött egy sikeres RAVASZ vizsga és a következő tanévben a professzorok táborát erősítetted a Gráciában. Mit éreztél, amikor eljutottál idáig? 

V.P: Örültem, boldog voltam. Eljutni azokhoz, akiket évekkel azelőtt még csak a diákpadból csodáltam. Egy kicsit hihetetlen volt. Megtisztelő érzés volt, hogy érdemesnek tartanak engem, a tudásomat és tapasztalatomat arra, hogy tanítsak és tagja legyek a professzori karnak. 

6. A mugli életedről mit szabad tudni? Mit csinálsz "főállásban" és a szabadidődben? 

V.P: A mugli életben immár 23 éves vagyok, egyetemre járok a fővárosban. Kettő szakot is végzek, az egyiket most kezdtem, a másikat idén tervezem befejezni. Az egyik történelem szak, szerkesztői ismeretek minorral, a másik alapszakom pedig nemzetközi igazgatás néven fut. Innen szeretnék egyszer továbbmenni, diplomácia szakirányon. A szabadidőmben – már amikor van – olvasok, utazok. Idén nyáron Amerikában voltam, októberben Rómába megyek, és most úgy néz ki, hogy nyáron visszamegyek az Államokba. A szívemhez nőtt a hely. Emellett nagy állatbarát vagyok, menhelyeztem is egy darabig. A kocka énem is néha felszínre tör, tíz évesen karácsonykor kaptam egy playstationt, és azóta vagyok a játékok szerelmese, úgyhogy rengeteg időt tudok a gép előtt eltölteni egy-egy karakterrel. Igyekszem a szabadidőmben még olvasni, sétálni (imádom az őszi időszakot), sütikkel kísérletezni, évszakokhoz illő partikat szervezni a barátaimnak – ebben a hóban a Halloween kerül a szervezésem alá. 

7. Vannak rövidebb vagy hosszabb távú mugli- és boszorkány terveid? 

V.P: A mugli terveim… nos, igazából a Nagy Betűs Élet elkezdése. Már nem élek otthon, ugyanakkor nem dolgozom. Szeretném befejezni az egyetemet, dolgozni kezdeni, lakást venni. Ezek az öt éves terveim. Közben minél többet látni a világból, és szerencsére ez a horizont már szélesedik, nagy bátorság kellett tavaly ahhoz, a komfortzónám teljes elhagyása, hogy egyedül utazgassak, de ez akkora löketet adott, hogyha az időm és az anyagiak engedik, szeretnék minél több helyre eljutni, minimum Angliába és az északi országok valamelyikébe. A boszorkány terveim: továbbra is tanítani szeretnék a Roxfortban, egyengetni a következő generáció útját, és vékonyabbá tenni az emberek és a vámpírok közti határvonalat, már ami az ellenségeskedést, idegenkedést illeti. Kapcsolattartóként meg van erre a lehetőségem, de néha nehezen boldogulok, két fajt összehozni nem egyszerű. :) Még mélyebben szeretnék belemenni a bájitalok világába, nemrég találtam egy rúnákkal írt tekercset, ami egy ősi bájitalról mesél. Jelenleg azon dolgozom, ha sikerül megfejtenem, publikálom is az eredményt. Ezek a terveim.

A rengeteg sütemény és finom vajsör elfogyasztása után mindketten arra jutottunk, hogy ideje a délutáni szundinak.

Köszönöm az interjút Nessa Professzornak.

írta: Amy Professzor

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése