Pages

2017. március 11., szombat

Egy átlagos mugli napja

Köszöntöm a Mugli világ olvasóit! 

A múlt héten egy varázstalan ember nyomába szegődtem, aki egy mugli egészségügyi dolgozó. Egy London külvárosában lévő, gazdagok számára üzemeltetett elmegyógyintézetben dolgozik, mint ápoló és megengedte, hogy a cikkemben megemlítsem a napi rutinját. 

A lány neve Virginia Jones. Normális, irigylésre méltó, boldog élete volt, először egy külvárosi, magánóvodában, majd egy magániskolában folytatta tanulmányait. Végül, ahogy telt az idő, elérkezett a pályaválasztáshoz. Ő a gyógyítást választotta. Mindig vonzotta a segítségnyújtás a pszichés betegeknek, vagy a problémás gyerekeknek. Ám, mint az első sorokból kiderül, a pszichológiai kezelésre szorultakon segít most. 

Minden reggel hét órakot kel fel, megissza a reggeli fekete kávéját, majd elkészítve az öltözetét és a sminkjét, ellenőrzi, hogy minden benne van-e a táskájában és indulás a buszhoz! Épp eléri a nyolc óra huszas buszjáratot, ami pontosan az elmegyógyintézet előtt áll meg. Kilencre kell beérnie így egy csomó ideje van az intézmény parkjában sétálni. 

Miután kilenc órát üt az óra, belép a portán, ahol Judy, a portásnő köszön neki. Beírva magát, hogy megjelent, elveszi a névtábláját, majd az öltöző felé véve az irányt, bemegy oda. Felveszi a fehér köpenyét, rárakva a névtáblát, rajta a felirat: 

Virginia Roger 
 Főápoló 

Ezután eltéve a dolgait a szekrényébe indul felváltani a lányt, aki az éjszaka volt benn. Miután az a lány elment, Virginia elkezdte az ételt kiosztani, meg felébreszteni a betegeket. Némelyik bennfekvő mosolyogva üdvözli a lányt, mások meg morcosak. 
- Ők mindig ilyenek. Nem képesek boldognak lenni. Ez is egy betegség. - mondja majd tovább megy. Leesett állal követem tovább. Milyen nyugodt így is, e betegek között. Némelyik kiabál, némelyil alig szólal meg. 

Ebédkor leül a kantinban, megebédelni. A szokásosat eszi mindig, ahogy mondja. Miután megette folytatja a munkát, délután négy óráig. Ezután a műszak végén, ahogy elintézett mindent, felöltözik a rendes ruhájába, és kilépve a kapun, a buszhoz megy. 16:45 a járat érkezése. Felszállva megmutatja megint a jegyét, majd hazáig megy. Ott még elmegy a közeli áruházba, azután hazaérve főz magának. Majd, minden ételt elfogyasztva, bekapcsolja a tévét, a kedvenc sorozatát megnézni. 

Miután vége, felmegy, lezuhanyzik, megmossa a fogát, ezután a szobájába megy lefeküdni. 

Ez is bizonyítja: a varázstalanok ugyanolyan emberek mint a varázslók. Kivéve abban, hogy nem tudnak varázsolni. E hiányosság miatt, még nem kell lebecsülni őket. 

Ennyi volt mára a Mugli világ rovat. 

Boszorkányosan szép napot! 

írta: Gina Cobbler, Solaris

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése