Pages

2010. június 22., kedd

Kontinensek mágusnépe – Afrika


Szavannák, sivatagok, hőség és oroszlánok. Ha ezeket a szavakat halljuk, mi más is juthatna az eszünkbe, mint az ősi Afrika. Ez a kontinens a hazája a méltán világhírű vudunak is. A szó a nyugat-afrikai „vodun” szóból ered, melynek jelentése „szellem”. A mugliknak ez csupán babona és bohóckodás, mi azonban pontosan tudjuk, hogy mekkora haszna van ezeknek a varázslatoknak. Ez alkalommal az afrikai őslakosok és sajátságos mágiájuk kerül nagyító alá.
Előző cikkünkben olvashattunk a japánok mágikus cetlijeiről. A vudut a papíron rögzített varázsoktól eltérően nem lehet egyértelműen besorolni egy már meglévő kategóriába – sem a verbális, sem a nonverbális mágiához, de még a bájitalok által véghezvitt bájoláshoz sem sorolható kétségek nélkül. Külön kategóriát képez, ami egyesíti az említett három mágiaág tulajdonságait. Ez részben annak is köszönhető, hogy a hatalmas síkságokon sokáig elszigetelten élő bennszülöttek szabadon, különösebb zavaró tényezők nélkül gyakorolhatták képességeiket és bátran kísérletezhettek újfajta technikák kidolgozásával. Az elszigeteltség másik következményeként Afrikában egyedülálló módon rengeteg, kizárólag varázslókból és boszorkányokból álló falu jött létre. A ma is ismert, ásatásokból előkerült agyagfalvak többségét is egykor mágusok lakták. A varázslatokkal megerősített településeket nem veszélyeztették a vadállatok, vagy más törzsek támadásai, így maradhattak fenn évszázadokon keresztül sértetlen állapotban.
Egy ma élő afrikai varázslócsalád mindennapjaiba leshettem be a Csád-tónál tett látogatásom során. A Zoawe család egy egyszerű, vörös agyagfalú, szalmatetős házban él. Liwazának és Gaddielnek három gyermeke van, Aisha és Kia boszorkányok, Mongane pedig sajnos kvibli. Mongane elmondta, hogy egyáltalán nem bánja, hogy ő nem varázsló, mivel így kívülállóként valamilyen szinten mindkét világról teljes és valós képet kap. Esténként leültünk a ház közepén felizzított tűz körül, hogy elfogyasszuk a vacsoránkat, ami többnyire maniókakenyérből és különböző magokból készült kásákból állt. A tiszteletemre azonban előkerült egy csomag kávépor is a szekrényből.
Az egyik vacsora alkalmával megkértem a családtagokat, hogy meséljenek nekem a vuduról. Kiderült, hogy náluk ez az általánosan alkalmazott varázsforma, és pálcát csak nagyon ritkán használnak. Főként a főzetekkel bánnak bámulatos módon, például a már említett manióka gyökérből kivont mérgező cianid vegyületekkel. Ennek elterjedt alkalmazásával (pl. a súlyos szemsérüléseket vagy vakságot is okozó Szaruszaggató-főzet alapanyagaként) az itthoni bájitaltan tankönyvekben is találkozhatunk. A vudu itteni változatánál nem bábukat készítenek, mivel a varázslatok többsége nem személyek megátkozását szolgálja (ahogy az varázstalan barátaink körében elterjedt), hanem hétköznapi célokat. Liwaza ezt egy fakanálon mutatta be. Letett egy apró fadarabot a földre, majd a saját hajszálával csomót kötött rá. Ezután a házi készítésű, vuduhoz gyakran használt un. Kerisha-esszenciát (lsd. lábjegyzet) cseppentett a fára, majd elmondta az ott beszélt hámi nyelven a megfelelő varázsigéket, és a kis kupac helyén pillanatokon belül egy míves, személyre szabott fakanál hevert. Számomra bámulatos volt látni, hogy a találékonyság és a kreativitás milyen jól ki tudja váltani a pálcamágiát.
Az esti beszélgetéseink során az is kiderült, hogy vendéglátóim sokkal tájékozottabbak Afrika és a magyarok kapcsolatairól, mint jómagam. „A Csád-tó körüli népek emlékezetében ugyanis máig él a hagyomány, hogy közéjük egykor kelet felől óriások (úri ősök) érkeztek, akik csodálatos tudással rendelkeztek és őket a magasabb kultúra vívmányaival megismertették”. Erre utal maga a Csád-tó neve is, ami a „Setét” névre vezethető vissza. Ezek az „úri ősök” nem mások voltak, mint az ősmagyarok egyik csoportja, és ami a legfontosabb, hogy rendelkeztek a mágia tudományával. A jövevények megmutattak az afrikai őslakosoknak különböző, muglik által is használható praktikus, varázsvilágban használt eljárásokat. Segítettek a tehetségüket fel nem fedezett ifjú, tapasztalatlan varázslóknak és boszorkányoknak, tanították és képezték őket, átadták nekik akkori ismereteiket. Talán innen eredhetnek a vudu valódi gyökerei is, a két meglehetősen különböző kultúra, az eltérő szokások és mágiahasználat találkozásából. Innen került át a mai Nigéria területére, a yorubák földjére, hogy aztán a gyarmatosítások nyomán Haitin végül kialakulhasson a ma is világszerte ismert formája.



(Kerisha-esszencia: főleg Közép- és Kelet-Afrikában a vudu varázsokhoz használt bájital. Összetevői: 2 gramm kandírpókbőr, 3 db sügérpikkely, 1 uncia léppondró nyál, 1 gramm őrölt tüskecserje gyökér, 2 dl víz.
Hatása: különböző metamorf-mágiáknál a varázslat pontos lefolyását segíti elő. Feltalálója a szudáni testvérpár, Sarif és Ahmed Kerisha.)

[Forrás:
- http://bosziplaza.hu/2010/01/a-voodoo-tortenete/
- http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar2.htm]

Írta: Berenice Mayflower

2 megjegyzés:

Amy írta...

ez nagyon izgalmas és érdekes cikk, gratulálok :)

Victoria Vulpine írta...

Nekem is nagyon tetszett a cikk. Különösen jó, hogy ilyen közelről, részletesen meg tudjuk ismerni más népek szokásait. :)

Megjegyzés küldése