Az ínycsiklandó meglepetés

Kedves Olvasóim!

Ma egy újabb történettel készültem nektek, azonban akinek sürgősen kellene a recept, az megtalálja itt. Aki olvasta legutóbbi cikkemet, az tudhatja, hogy barátaimmal óriási élményben részesültünk, hiszen sikerült megtalálnunk a Szükség Szobáját. Azóta eltelt pár hét, és a megnövekedett házi feladatok száma miatt nem jutott időnk újra meglátogatni a szobát. Azonban nem tudtam elfelejteni azóta sem. Minden éjjel, elalvás előtt arról ábrándoztam, hogyan használnám a szobát. Különféle módokon rendeztem be az éppen aktuális kedvem alapján. Volt, hogy csendes kis tanulószoba volt sok ablakkal, egy gyönyörű faragott mahagóni asztallal, kényelmes karosszékkel, faltól falig könyvespolcokkal, amin az összes számomra szükséges tudást megtaláltam volna. Máskor egy kis üvegház szerű növényszoba volt: a falakról indák futottak le, középen munkapadok telis-tele különféle növényekkel, a padok aljában pedig fiókok teli szerszámokkal, sárkánytrágyával, cserepekkel. Egy másik nap egy klubszoba volt, színes fotelekkel, párnákkal, plédekkel, a polcokon különféle társasjátékokkal, mint a varázslósakk, a robbanós snapszli, vagy a köpkő. 

Mégis, amikor egy szombat reggel halk kopogtatásra ébredtem az ablak felől, és eszembe jutott  szoba meglátogatása, ismét egy bájos kis konyha képe jelent meg előttem.

Kimásztam az ágyamból, kinyitottam az ablakot, és hagytam, hogy Leofflæd berepüljön a szobába. Szobatársaim még békésen aludtak, ezért igyekeztem nem nagy zajt csapni. Elvettem baglyomtól a levelet, amit húgomtól kaptam, majd adtam neki pár szem bagolycsemegét. Csendesen felöltöztem, bepakoltam a táskámba, majd Leofflæddel a vállamon elindultam kifelé. 

Szeretem a kora reggeleket hétvégén. 

A legtöbb lakó a kastélyban kihasználta, hogy nem kell korán kelni, így még csend és nyugalom honolt a folyosókon. Szeretem a kastélyt a diákok zsivajával együtt, mégis nagyra értékeltem pár perc csendet és nyugalmat. Az üvegházak felé vezető ajtón át kiléptem a birtokra, és elindultam a tó felé. Baglyom felrebbent a vállamról, és tett egy nagy kört, miközben én beszívtam a friss reggeli levegőt, és fürdőztem az első napsugarak fényében. A fű enyhén ropogott a lábam alatt, megcsípte a hajnali dér. Egy kis idő elteltével utamat újra a kastély felé vettem. Leofflæd szorosan mögöttem repült, majd bejött velem a kastélyba. 

Még mindig korán volt a reggelihez, úgyhogy azonnal a szoba felé vettem az utam.

A szoba most másképp nézett ki, kisebb volt, mivel egyedül voltam, de ugyanúgy egy alaposan felszerelt konyha jelent meg előttem. Pluszban még egy állvány is ott  volt a baglyom számára, aki azonnal elfoglalta a helyét rajta, hogy aludni térjen a hosszú út után. Én főztem magamnak egy teát, majd elővettem a levelet, hogy végre elolvashassam. Örültem, hogy hallottam az ikertestvéremről, nagyon tud hiányozni. Igyekszünk minden héten levelet írni egymásnak, hogy semmiről se maradjunk le.

Mikor a levél végére értem, gyomrom hangosan megkordult. Így elővettem egy edényt, vizet tettem bele, majd beleraktam egy augurántojást és feltettem a tűzhelyre főzni. Ezután elővettem egy vágódeszkát, hogy felszeleteljem a balkángumót, két ízmogyorót, és apróra metéljem a friss pázsitfüvet. Mikor megfőtt a tojás, lehűtőttem, megpucoltam, majd félbe vágtam. Sárgáját egy tálba tettem, a fehérjét pedig apróra kockáztam. A főtt tojássárgájához tettem két nagy kanál fűszeres manóvajkrémet, és egy villával elkevertem. Megsóztam, megborsoztam, majd hozzáadtam a felaprított hozzávalókat is. Az elkészült kenőt friss kenyérszeletekre kentem, és egy pohár sütőtöklével elfogyasztottam.

Jóllakottan elmosogattam, elpakoltam, majd elővettem egy kis sötétpiros bőrnoteszt. Első ránézésre ártatlannak tűnt, számomra mégis különleges volt. Már csak azért is, mert ez volt az első dolog, amit a saját pénzemen vettem magamnak az Abszol úton. Azonban nem ez volt a napló legkülönlegesebb tulajdonsága. Össze volt kötve ugyanis 5 másik naplóval. Pár hónapja az egyik könyvtári könyvben találtam egy bűbájt, ami segítségével pergameneket kapcsoltak össze, hogy ha a bagolyposta nem megoldható, akkor is tudjon kommunikálni két varázsló. 

Barátaimmal ezt rögtön ki akartuk próbálni, így mindannyian szereztünk egy üres noteszt, majd összekötöttük az összeset. Bármit írtunk a saját noteszünkbe, az mind megjelent a többi noteszben is. Így akkor is tudtunk kommunikálni, amikor külön voltunk. Én most a magaméban hagytam egy üzenetet  a többieknek, hogy már ébren vagyok, és a Szükség Szobájában megtalálnak. Ezután félretettem a noteszt, és nekiláttam a varázsszakácskönyvek tanulmányozásának. Jó pár óra telt el így. Majd egyszer csak megakadt a szemem egy recepten. Ahogy végig futottam rajta többször is, egyre jobban megtetszett. Az órámra néztem, gyorsan utánaszámoltam fejben a dolgoknak, majd mosolyogva egy üzenetet hagytam a többieknek (akik időközben már felkeltek, és különféle dolgaikat csinálták, amiről mind üzenetet hagytak a varázsnoteszekben).

Elővettem egy mélytányért, majd leütöttem bele pár augurántojást. Gyorsan felvertem, és szórtam bele egy kis barnadarát. Összekevertem, és eltettem a hűtőbe dagadni. Majd elővettem egy nagy edényt, és vizet töltöttem bele. Megpucoltam pár iragumót, murgyökeret, balkángumót és ízmogyorót, majd az ízmogyorón kívül mindet felkockáztam. Ezeket a vízbe tettem, a recept alapján megfűszereztem, majd tettem bele egy kanál makedóniai port, és lefedve főni hagytam. Miután megpuhultak a zöldségek, tettem bele egy-egy konzerv sárgafogat és robbanómagot. Miután elkevertem ezeket, beleszaggattam a habgaluskákat, ami pont tökéletes állagúra dagadt meg a hűtőben. Alighogy ezek is megfőttek, zajt hallottam a hátam mögül. Megérkeztek a barátaim. Míg az újonnan érkezők rácsodálkoztak a szobára, én addig megterítettem az asztalt. Barátaim mind éhesen vetették rá magukat a levesre. Egyikük hozzám fordult, és azt kérdezte:

- Na és tulajdonképpen mit is eszünk?

- Hát ez csak egy egyszerű sűrű zöldségleves. De mivel ilyen szép narancssárga-sárga színű lett, ezért én Solaris-levesnek neveztem el - válaszoltam.

Evés után még azon tanakodtunk, milyen más zöldséget vagy hozzávalót tennénk bele. A délután egy részét még a szobában töltöttük, tervezgettük, hogy legközelebb mit főzzünk együtt, felfedeztünk új konyhai eszközöket, ittunk egy kávét (vagy teát, ki mit óhajtott). Majd jókedvűen hagytuk el a szobát, hogy mindenki folytathassa aznapi teendőit, tudván, hogy hamarosan visszatérünk a konyhába.

Írta: Lily Pat, Solaris